Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1864-03-17 / 11. szám
83 ügyesség kellő kifejtésére a politikai szabadság bizonyos, bár alantibir foka szükségeltetik, mintha lélektanilag szólva, a rabszolga a folytonos veszélyekkel dacolni s megküzdeni képes nem volna, ellenben a szabad, emelkedettebb lelkek bátorságát edzi a viszály s a legyőzhetlennek látszó nagy akadályok. Északamerika, Anglia, Francziaország s Németalföld világos példák s az ősmúltban Spanyolország flottáinak a francziák általi legyőzése ugyanezt mutatja. Azonban legyen bármi erős a hadierő tengeren és szárazon, de ha meggondoljuk, hogy a katonagyarmatokat fegyelmetlenség miatt fel kelle oszlatni; hogy az elégedetlenség miatt künn és benn az orosznak nagy sereget kell tartania: ebből ismét következik, hogy külföldi háború esetén jelentékeny hadoszlopokat meg nem indíthat, vagy legalább hatalmas államok ellen azt szívós kitartással nem folytathatja. Nézzünk bár szét azon tartományokban és népek között, melyek az orosz birodalmat képezik, és szemlénk kétoldalú eredményt mutat fel: erőtetett központosítást felülről, melynél fogva az minden fajú nemzetiséget az egyedül orosz nemzetiségben akar felolvasztani — s idegenkedést, ellenállást, sokszor erőszakos kitörést a népeknél, ezen megalapított kényrendszer feszítő hatása ellen. A „Portfolio“ (Palmerston befolyása alatt szerkesztett folyóirat, mely az angol kormány közleményeit adá azon időben, mikor még a whig-miniszterek külföldi pártpolitikájukon nem változtattak) Georgiára vonatkozólag egy ukázt közöl, mely haditörvényszéket állít fel a nyugtalankodók — az ukáz szavai szerint „rablók“ ellen, kik a cserkeszeknek a muszka fölött kivivőit győzelmeikre vérszemet kaptak. Ugyanezen forrásból kivehető a georgiai nemesség idegensége, sőt tervezett elpártolása az orosz kormánytól, úgymint mely az 1830-iki lengyel forradalom idejében az ellen összeesküvést forralt. A forrás hitelessége felől kétkedni nem hagy azon körülmény, hogy a közlemény azon vizsgálatok eredménye, melyeket a konstantinápolyi angol követség tétetni rendelt. Sőt Bell állítása szerint, ki tapasztalásgyűjtés végett több ideig Keleten tartózkodott, 1837-ben Rozén tábornok a georgiai segédcsapatokat kénytelen volt visszavezetni, mert vonakodtak a cserkeszekre lőni. Hasonló áll a déli tartományok lakosairól, hol a tatárok fékentartására tetemes katonai erő szükségeltetik, mert ha csak tehetik, a cserkeszekhez futnak, akiknél különben is a krími régi khánok ivadékaira találnak. Az ozmánok már az elszegényedés tetőpontját érték el, s elpusztult földjeiktől megfosztott családok kivándorolnak, hogy az orosznak helyet adjanak. A keleti tengeri tartományok germán lakói, miként a Tauriát és Bessarábiát lakók, folytonosan küzdenek a merev központosításs el nemzetietlenitési törekvések ellen, mivel a kormány a közigazgatást s igazságszolgáltatást, úgy a helyhatósági szabadalmakat és jogokat, melyek pedig az 1721-iki rigai capitulatióban, s a nystadti békekötésben megállapittattak, orosz nyelv, orosz kormányzat s itélőszékekkel törekszik fölcserélni. 1838-ban mind a három tartomány nemessége előadá sérelmeit a czárnak, midőn ép a bizottmány üléséhez készült, hogy a Speránszky és Balujyánszky által kidolgozott büntetőtörvénykönyv zsinórmértékéhez szabja a törvényeket. A sérelem orvoslásául következtek a kényszerítő rendszabályok az orosz nyelv tanítása s használata iránt, ennek pedig kifolyása lett az 1842-iki nagy ingerültség. A német elemnek Oroszország sokat köszönhet, mert mind kormányát, mind seregét sokszor ügyesen vezette, művészet és mesterségekben nemcsak tanítója, de hírneve fentartója is volt a külföld előtt, s az imént említett germán faj is addig, míg a felolvasztási kísérletektől menten, saját elemében mozoghatott, és tehetségeit kifejthető, az orosz kormány kezeiben leghasználhatóbb, egyszersmind legbékésebb szellemű nép volt. — Az alkotmányosság terén mi játékot űz az orosz diplomatia Finnlanddal, szükségtelen fejtegetni, emlékezzünk a nyilvános lapok alig pár hó előtti közléseire. (Vége követk.) Fővárosi tudósítás, Pest, márczius 12-én. Márczius 6. és 8-án a nemzeti múzeum díszterme a hazafiúi lelkesedés ünnepélyes színhelye volt. A műkedvelők két jótékony hangversenye ment véghez benne, mind a kettő kitűnő sikerrel és fényes eredménnyel. Urhölgyek és urak a főúri és polgári osztályból kezet fogva igyekeztek művészetük bemutatása által a nagyközönségnek élvezetet és a szegényeknek segélyt nyújtani. Mint halljuk, a két hangverseny jövedelméből 5000 forint tíz megye közt rögtön kiosztatik, a többi pedig a pesti kenyérosztó bizottmánynak adatik át. A múlt levelemben is említett, előkelő műkedvelők által az ínségesek javára rendezendő előadásokra már egy színpadi próba is volt. Két uj, egyenesen e czélra lefordított franczia vígjátékot fognak adni. Az elsőnek czime: „Női könyek,“ irta Siraudin; a második „Hol töltsem estéimet?“ Vigj. 1 felv. írták: Potier K. és Monthieu G. Az elsőben szerepelnek: gróf Csáky Melanie és b. Vay Gizela urhölgyek, Beöthy Ákos, Kendeffy Árpád és gr. Károlyi István urak; a másodikban: Gyürky Ábrahámné, sz. Orczy Sarolta bárónő, gr. Andrássy Gyuláné és Tisza Lajos ur. Legújabban a nemzeti szinház drámabiráló választmánya Andor Páltól „Az uram nem szeret“ czímű vígjátékot fogadott el, kitől már több vígjáték is van beadva a színházhoz; Andor Pál neve pedig állítólag egy ismert költőnő nevét rejtené. Pest legidősb embere, a jámbor, agg Farkas László, tegnap fejezte be 117 éves életét. Utóbbi években, ha kora iránt kérdezték, azt felelte, hogy tizenhét éves. „Minek is tenném hozzá a százat?“ jegyzi meg ilyenkor, „hiszen már most újra gyermek lettem, hát az éveket is életől kell kezdenem.“ Nyugodjanak békén a jó öreg hamvai! A magyar akadémiáról egy örvendes hirt irhatok, t. i. Ő Felsége a könyvtár szaporítására, és fölállitási költségeinek fedezésére, az országos alapból kért 15,000 frtot kegyelmesent utalványozni méltóztatott. Égető szükség is már a közönségre nézve, egy jól rendezett könyvtár fölállítása ; mert az újabb munkákkal nem gyarapodó és kényelmetlen helyiségü egyetemi s a nagyobb részt még rendezetlen múzeumi könyvtár, nem képesek az igényeknek megfelelni. A nemzeti szinházban pár nap előtt „A gályarab“ czimű szinmű adatott. Hugo Viktor „Nyomorultak“ czimű regénye után színre alkalmazta Némethy György. Az összeállítás igen gyenge, s talán jobb lett volna kissé ügyesebb kézre bízni e szinpadra alkalmazott regény-kivonat szerkesztését, mert így csak is a színésznek ügyes játéka, az elég fényes kiállítás és a hírneves czim lesz képes pár előadásra föntartani e darabot. Józsefnapi vásárunk már nagyban áll, de a pénzre*