Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-20 / 42. szám
42. szám. Előfizetési felhívás az „EGER“ czimű vegyes tartalmú hetilapra. Előfizetési dijak: Félévre...............................................2 frt 50 kr. Negyedévre.......................................1 „ 30 „ Egy hóra.........................................— 44 „ Az „EGEK“ kiadó-hivatala. (Szent-János-utcza, Violet Ottó könyvkereskedése.) Október 20-án 1864. II. árfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft - kr Félévre . . Negyedévre . . 2 ., 50 . 1 „ 30 ., Egy hónapra . — 44 „ Hetilap, megjelenik minden csütörtökön,’ Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kifizettetik. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (80S. szám), - a kiadó-hivatal (Szent-János-utca Violet Otto könyvkereskedése), az érseki lyceumi nyomda irodája, Jentsch Gottlieb könyvkereskedése ; - MISKOLCZON Praenkl Berndt könyvkereskedése; - GYÖNGYÖSÖN Paplan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. A fényűzés. (Folytatás.) Térjünk most már át a kérdés másodikára : hogy vájjon mily hatással biz a fényűzés a népek gazdászati és erkölcsi életére, — más szavakkal: hasznos-e az vagy káros gazdászatilag és erkölcsileg? Hogyha a fényűzés fogalmának meghatározásában öszhangzat volna a tudomány s élet terén, kétségkívül annak méltánylásánál sem állanának a vélemények oly élesen, mint azt tapasztaljuk, egymás ellenében. Olvasóim már fennebb láthatták, hogy ha némely igen tekintélyes író a fényűzés felett pálczát tör, ennek oka nagyrészt azon értelemmeghatározásban keresendő, amelyet a fényűzésről adtak. így találjuk a fényűzés ellenei közt, mint már említem, Smith-et és Say-t.111) A régiek közül Aristoteles egy követője, Herakleides,a fényűzést mint főeszközt tekintette az emberekben a nemeslelkűség és vitézség fölkeltésére; az atheneiek a fényűzés által lelkesülve győztek Marathonnál! (Ha ez áll, úgy bizonyára kényezett a diadal felett Minerva! Bármi sokat fejezzen ki e szó fényűzés, még azt ki nem fejezi a hazaszeretet.) Roscher azt mondja: „ha valamely nemzetgazdász feltétlenül a fényűzés mellett vagy ellen szól, akkor az körülbelül épen olyan, mint ha valamely orvos általában az idegek ellen vagy mellett nyilatkozik. Minden időben és minden országban volt fényűzés; egy egészséges népnek fényűzése is egészséges, többi egészségének az lényeges eleme; egy beteg népnél a fényűzés is beteg, és beteggé tevő.“ — És valóban, a fényűzést feltétlenül kárhoztatni annyi volna, mint a jólét és gazdagság felett, amelynek a fényűzés legáltalánosabb nyilvánulása, kimondani a halálos ítéletet (ezen szoros összefüggést fényűzés és gazdagság közt kérjük tehát figyelembe venni, ott ahol mi csak a gazdagságról szólunk), valamint azt feltétlenül magasztalni, sajnálatraméltó vakság s egyoldalúság. Hogy mindenekelőtt a fényűzés kihatását a gazdászati életre előtüntessük, elmondjuk itt Franklinnak egy elbeszélését: Egy hajós az ő (Franklin) családjának többféle szivességet tett, anélkül, hogy azokért valamely pénzbeli díjazást elfogadott volna. Franklin neje tehát a hajós leányának egy új főkötőt ajándékozott azon fajból, mely az akkori időben Philadelphiában divatozott. Ezen pipere azon helynek, hol a hajós lakott, minden asszonyát és leányát mozgásba hozta. Mindnyájan hasonló főkötőnek akartak birtokába jutni, s mindnyájan hozattak Philadelphiából, (mely azon helyhez közel volt) oly főkötőket. Franklin már szemrehányást kezde magának tenni, hogy eme fényűzésre alkalmat szolgáltatott. Azonban csakhamar tudomására jutott, hogy azon helynek asszonyai és leányai pamutkertyüket kötöttek, melyeket Philadelphiában eladtak, hogy árukból az új kiadást fedezhessék. Egyszerűbb és világosabb példát nem hozhatunk fel annak megmutatására, hogy egy új fényűzési czikk behozatala ismét új, hasznos javak termelését mozdíthatja elő, melynél fogva a fényűzés a gazdászati felvirágzásnak egyik fő mozgató erejévé lehet. Tegyünk a dolog felvilágosításául egy kis reflexiót. Az embert arra, hogy dolgozzék, korántsem egyedül csak azon primitiv szükségletek érzete indítja, melyek az élet fentartásának ösztönével egybekötve vannak. Sőt ellenkezőleg, ha ő azok kielégítésénél szorosan csak azon nélkülözhetlen javakra szorítkoznék, melyeket a phyzikai természet visszautasithatlanul követel, s ha mindazon vágyakat, melyek azon túlmennek, már csirájokban elölni igyekeznek: eme törekvés nem volna egyéb, mint magát a természetet lánczokba verni akarni. „Minden magasabb műveltség a szükségleteknek nagyobb és mégis kielégitett számában és élénkségében nyilvánul.“ (Roscher.) Az anyagi javakat bírni kívánjuk, hogy azokat vágyaink kielégítésére fordíthassuk. Hogy a javak birtokába juthassunk, azokat létrehoznunk (termelnünk), hogy azokat czéljainkra fordíthassuk, használnunk (fogyasztanunk) 1') Ha Rotteck a Staatslexiconban közlött jeles czikkében a fényűzésről, Roschert is annak ellenei közé sorolja, mi ezen nézetet nem oszthatjuk. L Roscher id. műnk. a fényűzésről irt egész fejezetet s különösen a 229.—32. §-kat.