Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-20 / 42. szám

42. szám. Előfizetési felhívás az „E­G­E­R“ czimű­ vegyes tartalmú hetilapra. Előfizetési dijak: Félévre...............................................2 frt 50 kr. Negyedévre.......................................1 „ 30 „ Egy hóra.........................................— 44 „ Az „EGEK“ kiadó-hivatala. (Szent-János-utcza, Violet Ottó könyvkereskedése.) Október 20-án 1864. II. árfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft - kr Félévre . . Negyedévre . . 2 ., 50 . 1 „ 30 ., Egy hónapra . — 44 „ Hetilap, megjelenik minden csütörtökön,’ Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 ki­fizettetik. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (80S. szám), - a kiadó-hivatal (Szent-János-utc­a Violet Otto könyvkereskedése), az érseki lyceumi nyomda irodája,­­ J­e­n­t­s­c­h Gottlieb könyvkereskedése ; - MISKOLCZON P­r­a­e­n­k­l B­e­rn­d­t könyvkereskedése; - GYÖNGYÖSÖN P­ap­l­an Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. A fényűzés. (Folytatás.) Térjünk most már át a kérdés másodikára : hogy váj­jon mily hatással biz a fényűzés a népek gazdászati és er­kölcsi életére, — más szavakkal: hasznos-e az vagy káros gazdászatilag és erkölcsileg? Hogyha a fényűzés fogalmának meghatározásában öszhangzat volna a tudomány s élet terén, kétségkívül annak méltánylásánál sem állanának a vélemények oly élesen, mint azt tapasztaljuk, egymás ellenében. Olvasóim már fennebb láthatták, hogy ha némely igen tekintélyes író a fényűzés felett pálczát tör, ennek oka nagyrészt azon értelemmeghatározásban keresendő, a­melyet a fényűzésről adtak. így találjuk a fényűzés elle­nei közt, mint már említem, Smith-et és Say-t.1­11) A régiek közül Aristoteles egy követője, Herakleides,a fényűzést mint főeszközt tekintette az emberekben a nemeslelkűség és vitéz­ség fölkeltésére; az atheneiek a fényűzés által lelkesülve győztek Marathonnál! (Ha ez áll, úgy bizonyára kénye­­zett a diadal felett Minerva! Bármi sokat fejezzen ki e szó fényűzés, még azt ki nem fejezi a hazaszeretet.) Roscher azt mondja: „ha valamely nemzetgazdász feltétlenül a fényűzés mellett vagy ellen szól, akkor az kö­rülbelül épen olyan, mint ha valamely orvos általában az idegek ellen vagy mellett nyilatkozik. Minden időben és minden országban volt fényűzés; egy egészséges népnek fényűzése is egészséges, többi egészségének az lényeges ele­me; egy beteg népnél a fényűzés is beteg, és beteggé tevő.“ — És valóban, a fényűzést feltétlenül kárhoztatni annyi volna, mint a jólét és gazdagság felett, a­melynek a fény­űzés legáltalánosabb nyilvánulása, kimondani a halálos ítéletet (ezen szoros összefüggést fényűzés és gazdagság közt kérjük tehát figyelembe venni, ott ahol mi csak a gaz­dagságról szólunk), valamint azt feltétlenül magasztalni, sajnálatraméltó vakság s egyoldalúság. Hogy mindenekelőtt a fényűzés kihatását a gazdá­szati életre előtüntessük, elmondjuk itt Franklinnak egy elbeszélését: Egy hajós az ő (Franklin) családjának több­féle szivességet tett, a­nélkül, hogy azokért valamely pénz­beli díjazást elfogadott volna. Franklin neje tehát a hajós leányának egy új főkötőt ajándékozott azon fajból, mely az akkori időben Philadelphiában divatozott. Ezen pipere azon helynek, hol a hajós lakott, minden asszonyát és leá­nyát mozgásba hozta. Mindnyájan hasonló főkötőnek akar­tak birtokába jutni, s mindnyájan hozattak Philadelphiából, (mely azon helyhez közel volt) oly főkötőket. Franklin már szemrehányást kezde magának tenni, hogy eme fény­űzésre alkalmat szolgáltatott. Azonban csakhamar tudo­mására jutott, hogy azon helynek asszonyai és leányai pa­­mutkertyüket kötöttek, melyeket Philadelphiában elad­tak, hogy árukból az új kiadást fedezhessék. Egyszerűbb és világosabb példát nem hozhatunk fel annak megmutatására, hogy egy új fényűzési czikk be­hozatala ismét új, hasznos javak termelését mozdíthatja elő, melynél fogva a fényűzés a gazdászati felvirágzásnak egyik fő mozgató erejévé lehet. Tegyünk a dolog felvilágosításául egy kis reflexiót. Az embert arra, hogy dolgozzék, korántsem egyedül csak azon primitiv szükségletek érzete indítja, melyek az élet fentartásának ösztönével egybekötve vannak. Sőt el­lenkezőleg, ha ő azok kielégítésénél szorosan csak azon nélkü­lözhetlen javakra szorítkoznék, melyeket a phyzikai természet visszautasithatlanul követel, s ha mindazon vá­gyakat, melyek azon túlmennek, már csirájokban elölni igyekeznek: eme törekvés nem volna egyéb, mint ma­gát a természetet lánczokba verni akarni. „Minden ma­gasabb műveltség a szükségleteknek nagyobb és mégis kielégitett számában és élénkségében nyilvánul.“ (Ro­scher.) Az anyagi javakat bírni kívánjuk, hogy azokat vá­gyaink kielégítésére fordíthassuk. Hogy a javak birtokába juthassunk, azokat létrehoznunk (termelnünk), hogy azo­kat czéljainkra fordíthassuk, használnunk (fogyasztanunk) 1') Ha Rotteck a Staatslexiconban közlött jeles czikkében a fényűzésről, Roschert is annak ellenei közé sorolja, mi ezen néze­tet nem oszthatjuk. L Roscher id. műnk. a fényűzésről irt egész fejezetet s különösen a 229.—32. §-kat.

Next