Eger, 1865 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-26 / 4. szám

4. szám. Január 26-án 1865. III. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, i­­lőfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám)­ — Violet Otto és J­ent s­eh G könyvkereskedéseik; s minden cs. kir. postahivatal. Egy indítvány: s Egervárosnak helyzete és viszonyai, az anyagi jólét, a vagyonosodás, és ez utáni emelkedhetés szempontjából tekintve, nem kedvezők. Napjainkban a felfokozott terme­lés, munkás ipar, és élénk kereskedelem képezik azon esz­közt, azon emeltyűt, mely által városok, és vidékek, tarto­mányok és birodalmak anyagi jólétben előre haladnak, sok­szor bámulatosan emelkednek. Eger mindezekkel nem bír. Termelése az egy borra van korlátozva, és ez se vívta ki még magának az utat a világ piaczára; de különben is, nem tartozván az élet első szükségei közé, és termelése költséges, adója súlyos, az eredmény felettébb bizonytalan lévén, nem látszik közeljövőben arra minősítve lenni, hogy a vagyonosodást kiváló mérvben eszközölje. — Iparunk szót sem érdemel. — Kereskedelmünk, miként az előzmények­ből önként foly, nincs, de azért sincs, mert a város föld­rajzi fekvése is hátrányos. Hiszen nemcsak világkereske­delmi útba nem esünk, de még a felsőmagyarországi nagy országút sem érinti városunkat, s a pest-miskolczi vasút­vonallal is, ha az egykor a terv szerint létrejö, csupán egy szárnyvonal által jöhetünk érintkezésbe! Hogy hát mégis Eger város, ily kevéssé előnyös hely­zetében csak úgy is áll, a­mint áll, hogy mégis tűrhető pro­vinciális várossá nőtte ki magát, és nem­­ kevés szépet, sőt nagyszerűt képes felmutatni, azt azon kettős szerencsés kö­rülménynek köszönheti, mert egy terjedelmes vármegyé­nek, és egy még terjedelmesebb egyházmegyének fővá­rosa és székhelye. E kettős, de különösen az utóbbi sze­rencsés körülmény nélkül valószínűleg oda fogott sülyed­­ni, hova Szécsény, Galgócz, és sok más egykori erősített helyek sülyedtek. Nem szándékunk ezúttal e pontot illus­­trálni, ámbár talán nem épen oroszul jőnekie lap hasábjain, részletesen és számokkal kimutatni azon roppant összeget, mi Egerben, mint egyházmegyei székhelyen évenkint forgalomba jő. Ha a türelmes olvasót kellemetlenül érintené, hogy oly nyers, kíméletlen vonásokkal rajzoltuk városunk mos­toha sorsát, szíveskedjék —kérjük — elhinni, hogy bizony mi is fájó érzettel, borús kedél­lyel tettük azt, de világo­san kelle kimondanunk az előzményt, hogy meg legyen ala­­pítva a lehozás. — De hát mit tegyünk, ha ily mostoha helyzetünk? Talán adjuk át magunkat a busongásnak, a divatos világfájdalomnak, s viseljük békével, vagy békét­­lenül a ránk mért sorsot? Épen nem; sőt ellenkezőleg, te­gyünk meg okszerűen mindent, hogy mit a gondviselés vá­rosunknak megtagadott, lehetőleg pótoljuk. Hanem hát — s itt közelebb jutunk már kitűzött tárgyunkhoz,— ha már az anyagi előnyökből mostoha részt vettünk, iparkodjunk más, szellemiebb téren hatni, városunkat emelni. Eger oly gazdag a nevelő-,tan- és jótékony intézetekben, hogy azt neki nem egy népesebb, és gazdagabb város megirigyel­hetné. Ezen intézetek sok vidékit vonzanak, sok forintot hoznak városunkba, pedig vajmi kevés része volt azok lét­rehozásában Egernek, mint városnak, és az ő polgárainak! Nem szemrehányásul mondjuk ezt, hanem inkább buzdí­tásul. Hanem kettős hézag mutatkozik intézeteink között, t. i. a reáltanoda, és dologház. Az elsőnek haszna nemcsak az volna, hogy a helybeli ifjúságnak módot nyújtana a ki­­képeztetésre, hanem az is, hogy a vidéknek szükségét pó­tolván, ide gyűjtené a tanonczokat, s ezek utján pénz szi­várogna be. Tehát Eger város polgárainak kettős érdeke szól a reáltanoda mellett. De még úgy látszik, alkalmas he­lyiség is várakozik ezen idő­­s czélszerű intézetre; mi lega­lább úgy véljük, hogy a főkáptalan nem vonakodnék e czélra a lyceum melletti úgynevezett Fáy-féle fundust le­hetőleg kedvező föltételek mellett átengedni, a­hol is aztán a tanoda-épületet oly formán lehetne építeni, hogy a föld­szint alkalmazandó boltok jövedelmet is adnának. Másik szüksége Egernek: egy dologház. Ha valaki bennünket ez állításunk indokolására szorítana, felkérjük őt, nézzen szét bármikor, különösen szombat nap városunk­ban, de kiválólag a nagy templom, és lyceum környékén, s az úgynevezett káptalan-utczán, és meg fog győződni, hogy nálunk nem szükséges adni a színpadon a „londoni koldu­sokat“, mert adatnak mindennap az életben az „egri kol­dusok“, quantum satis. A dologháznak pedig már némi előzménye is van, mert hiszen néhai Fejér János cziiz. kanonok ezen intézetet tette általános örökösévé. Ne gondolja a nyájas olvasó, hogy ezekben állana a mi inditványunk, dh nem, ezek nem indítványok, hanem csak amúgy írás közben tollunk alá került égető, és nem égető szükségek. Most jövünk már tulajdonképeni tár­gyunkra , de minthogy az idő is messze, az irás is sokra haladt: kényszerülünk azt a jövő számra elhalasztani. Eger város főorvosának hivatalos jelentése 1864 ik évről. I. Eger városának helyreirati viszonyait, — minthogy azok átalában ismeretesek, s a legközelebb lefolyt évben rajtuk emlitésre méltó változás nem történt — mellőzve, csak néhány ide vonatkozó pontot vélek megemlitendőnek: 1- szer. A helyszíni magasság, dr. Albert Ferencz ur újabb mérése és kimutatása szerint, a város középpontjára nézve 536,7 bécsi láb a tengerszint fölött. 2- szor. Közlekedési vonalait illetőleg, nemcsak hogy

Next