Eger, 1865 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-26 / 4. szám
4. szám. Január 26-án 1865. III. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, ilőfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám) — Violet Otto és Jent seh G könyvkereskedéseik; s minden cs. kir. postahivatal. Egy indítvány: s Egervárosnak helyzete és viszonyai, az anyagi jólét, a vagyonosodás, és ez utáni emelkedhetés szempontjából tekintve, nem kedvezők. Napjainkban a felfokozott termelés, munkás ipar, és élénk kereskedelem képezik azon eszközt, azon emeltyűt, mely által városok, és vidékek, tartományok és birodalmak anyagi jólétben előre haladnak, sokszor bámulatosan emelkednek. Eger mindezekkel nem bír. Termelése az egy borra van korlátozva, és ez se vívta ki még magának az utat a világ piaczára; de különben is, nem tartozván az élet első szükségei közé, és termelése költséges, adója súlyos, az eredmény felettébb bizonytalan lévén, nem látszik közeljövőben arra minősítve lenni, hogy a vagyonosodást kiváló mérvben eszközölje. — Iparunk szót sem érdemel. — Kereskedelmünk, miként az előzményekből önként foly, nincs, de azért sincs, mert a város földrajzi fekvése is hátrányos. Hiszen nemcsak világkereskedelmi útba nem esünk, de még a felsőmagyarországi nagy országút sem érinti városunkat, s a pest-miskolczi vasútvonallal is, ha az egykor a terv szerint létrejö, csupán egy szárnyvonal által jöhetünk érintkezésbe! Hogy hát mégis Eger város, ily kevéssé előnyös helyzetében csak úgy is áll, amint áll, hogy mégis tűrhető provinciális várossá nőtte ki magát, és nem kevés szépet, sőt nagyszerűt képes felmutatni, azt azon kettős szerencsés körülménynek köszönheti, mert egy terjedelmes vármegyének, és egy még terjedelmesebb egyházmegyének fővárosa és székhelye. E kettős, de különösen az utóbbi szerencsés körülmény nélkül valószínűleg oda fogott sülyedni, hova Szécsény, Galgócz, és sok más egykori erősített helyek sülyedtek. Nem szándékunk ezúttal e pontot illustrálni, ámbár talán nem épen oroszul jőnekie lap hasábjain, részletesen és számokkal kimutatni azon roppant összeget, mi Egerben, mint egyházmegyei székhelyen évenkint forgalomba jő. Ha a türelmes olvasót kellemetlenül érintené, hogy oly nyers, kíméletlen vonásokkal rajzoltuk városunk mostoha sorsát, szíveskedjék —kérjük — elhinni, hogy bizony mi is fájó érzettel, borús kedéllyel tettük azt, de világosan kelle kimondanunk az előzményt, hogy meg legyen alapítva a lehozás. — De hát mit tegyünk, ha ily mostoha helyzetünk? Talán adjuk át magunkat a busongásnak, a divatos világfájdalomnak, s viseljük békével, vagy békétlenül a ránk mért sorsot? Épen nem; sőt ellenkezőleg, tegyünk meg okszerűen mindent, hogy mit a gondviselés városunknak megtagadott, lehetőleg pótoljuk. Hanem hát — s itt közelebb jutunk már kitűzött tárgyunkhoz,— ha már az anyagi előnyökből mostoha részt vettünk, iparkodjunk más, szellemiebb téren hatni, városunkat emelni. Eger oly gazdag a nevelő-,tan- és jótékony intézetekben, hogy azt neki nem egy népesebb, és gazdagabb város megirigyelhetné. Ezen intézetek sok vidékit vonzanak, sok forintot hoznak városunkba, pedig vajmi kevés része volt azok létrehozásában Egernek, mint városnak, és az ő polgárainak! Nem szemrehányásul mondjuk ezt, hanem inkább buzdításul. Hanem kettős hézag mutatkozik intézeteink között, t. i. a reáltanoda, és dologház. Az elsőnek haszna nemcsak az volna, hogy a helybeli ifjúságnak módot nyújtana a kiképeztetésre, hanem az is, hogy a vidéknek szükségét pótolván, ide gyűjtené a tanonczokat, s ezek utján pénz szivárogna be. Tehát Eger város polgárainak kettős érdeke szól a reáltanoda mellett. De még úgy látszik, alkalmas helyiség is várakozik ezen idős czélszerű intézetre; mi legalább úgy véljük, hogy a főkáptalan nem vonakodnék e czélra a lyceum melletti úgynevezett Fáy-féle fundust lehetőleg kedvező föltételek mellett átengedni, ahol is aztán a tanoda-épületet oly formán lehetne építeni, hogy a földszint alkalmazandó boltok jövedelmet is adnának. Másik szüksége Egernek: egy dologház. Ha valaki bennünket ez állításunk indokolására szorítana, felkérjük őt, nézzen szét bármikor, különösen szombat nap városunkban, de kiválólag a nagy templom, és lyceum környékén, s az úgynevezett káptalan-utczán, és meg fog győződni, hogy nálunk nem szükséges adni a színpadon a „londoni koldusokat“, mert adatnak mindennap az életben az „egri koldusok“, quantum satis. A dologháznak pedig már némi előzménye is van, mert hiszen néhai Fejér János cziiz. kanonok ezen intézetet tette általános örökösévé. Ne gondolja a nyájas olvasó, hogy ezekben állana a mi inditványunk, dh nem, ezek nem indítványok, hanem csak amúgy írás közben tollunk alá került égető, és nem égető szükségek. Most jövünk már tulajdonképeni tárgyunkra , de minthogy az idő is messze, az irás is sokra haladt: kényszerülünk azt a jövő számra elhalasztani. Eger város főorvosának hivatalos jelentése 1864 ik évről. I. Eger városának helyreirati viszonyait, — minthogy azok átalában ismeretesek, s a legközelebb lefolyt évben rajtuk emlitésre méltó változás nem történt — mellőzve, csak néhány ide vonatkozó pontot vélek megemlitendőnek: 1- szer. A helyszíni magasság, dr. Albert Ferencz ur újabb mérése és kimutatása szerint, a város középpontjára nézve 536,7 bécsi láb a tengerszint fölött. 2- szor. Közlekedési vonalait illetőleg, nemcsak hogy