Eger, 1865 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1865-06-01 / 22. szám
22. szám. Június 1-én III. évfolyam Előfizetési dij: Egész évre . . Sft . kr. Félévre . 2 ,. 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . 44,.EGER Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadóhivatal: a lyceumi nyomda, i Itt fizetéseket elfogad ; a szerkesztőség (Bustiház, 803. szám), — Violet Otto és Jentsch Q könyvkereskedésük; s minden cs. kir. postahivatal. Az egri főmegyének országszerte tisztelt érseke ő nagyméltósága múlt vasárnap, május 28-ikán mutatta be félszázados aranyáldozatát! — Városunkban nem kellett e napnak czimét s jelentőségét fennen hirdetni, mégis midőn az egyház harangja misére megszólalt, kicsi és nagy, ur és szegény, a lakosok minden osztálya sietett az ünnepi fényben ragyogó főtemplomba, hogy tiszteletét és részvétét a nagy érsek, hogy háláját s fiúi kegyeletét a közjótevő iránt kimutassa. Jelen voltak ott a vármegyei s városi hatóságok testületileg, a cs. k. katonai tiszti kar, minden intézeteink, a lyceumi s nagygymnásiumi ifjúság illető tanárkaraikkal, a czéhek zászlóik alatt, szóval, az egész város minden része s osztályából, mennyire a tágas egyház tere engedé, megjelent a szent ünnepélyre. Megható volt végig tekinteni a nagy gyülekezeten, melyet egy érzet s czél vonzott a szent falak közé; csak egy felhő, egy fájó érzet látszott borongani a kedélyeken , hogy tiszteletünk tárgya, kiért lelkesedtünk, nincsen jelen, sőt messze tőlünk, alkalmasint a birodalom legészakibb részén, — ősi erkölcsei s eleveihez híven, elvonulva s szerény csendben — ünnepli s végzi e reá s reánk nézve annyira fontos, szent és magasztos napot s cselekvényt. És bár a helynek, melynek e szerencse jutott, eddig még nevét sem tudjuk, de kegyeletünk s áldásunk követte őt az idegen földre is, lelki szemeink látták az oltárnál, melynél áldozott, s biztosan tudjuk, hogy e szent órában ő is gondolt reánk, megemlékezett híveiről, s onnan is áldást mondott megyéjére s városunkra. A ki szeret, szerettetik, ez a lélektan egyik szabálya. Emlékezés és szeretet a lelki sodronyok, melyek idők s téren győzedelmeskedve, a szellemek érintkezését, unióját eszközük s fentartják az erkölcsi világban. A hálamisét főpásztorunkért itt Máriásy Gábor fölsz. püspök ő maga teljes pompával végezte, melyet az ez alkalomra Zsasskovszky Andor által ujonszerzett gyönyörű „Te Deum“ előzött meg. Ájtatosság alatt a chorus Righini koronázási miséjét zengette, melyen Egernek minden kitünőbb zeneképzettje, műkedvelője a legnagyobb lelkesedéssel közreműködött. Templom után az érs. papnövelde tartott igen jól sikerült ének- s szavalati diszünnepélyt, melyre nagyszámú, fényes világi s egyháziakból álló vendégkoszoru jelent meg. Kedvesen lépettünk meg, midőn szavalat közben, mintegy a mondat erejére, a nagy érseknek, Sajósy Alajos fiatal festészünk által csak photographia után, de szerencsésen talált arczképéről a lepel lehullott. Szinte jól esett, láttuk, a hallgatóságnak, hogy erre szivét egy sokat jelentő „éljen“-ben nyilváníthatta. Délután 6 órakor az egri kath. legényegylet is szintén ének, szavalatok s zenével ünnepelte meg e napot, melyre Máriássy G. püspök, Földváry J., Hevesmegyének főisp. helytartója, ő méltóságaik, több kitűnő vendég s számos hallgatóság jelentek meg. Az ünnepélyt Lengyel Miklós főegyházi kanonok s társulati elnök ő naga rövid, de velős beszéddel nyitotta meg. Megérinté a közfájdalmat, mit Eger s az egylet tagjai alkotó-pártfogójuk távollétén éreznek; kiemelé a halhatatlan érdemeket, melyek a köztiszteletnek s az egylet mély hálájának iránta alapját teszik; végre ékes szavakkal tolmácsolá a közimát: hogy az Úr a nagy jótevőt egyházunk, hazánk s az egylet java, disze s örömére sokáig éltesse. Es a lelkes éljent, mi az egylet udvaráról e pillanatban telzengett, a vár ormáról ledörgő ágyuk viszhangozták. Estvére az egész város ünnepélyes kivilágítása terveztetett, de ez polgármesteri rendelet folytán akkorra halasztatott, midőn ünnepelt főpásztorunkat ismét itthon, körünkben üdvözölhetjük. *) És ez jól van igy, nekünk SVlAv<? v ©r-LBAKTAK0YB3S BÉLA. *) Daczára a rendeletnek, egyesek, többnyire világiak házai kivilágittattak. Különösen a papnövelde két szárnya ezer meg ezer lámpa fényözönében ragyogott. A lyceumnak csak torony-terraszán láttunk darabig két bengáliai lángot. De ezek csak a napot jelezték, a nagyára, úgy halljuk, erősen készülnek. Szerk.