Eger, 1866 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-18 / 42. szám

346 tartozásokra nézve a már foganatba vett bírói eljárást magának­­ jövőre is fentartja. A hozott végzés elismerőleg tudomásul vétetett, egyszers­mind határoztatok , hogy miután ezen végzés többeknek, vagy azért mert jelen nincsenek, vagy azért mert a lapot, melyben kö­zölve van,nem olvasván,tudomásukra nem juthat: a végzés ezen pontja annyi példányban, mennyi a Jászságban ily hátralékos találtatik, külön is kinyomattassék, s minden ily tagnak egyénen­­kint is megküldessék; felkéretvén tehát az újonnan alakult érdek­­egyesitő bizottmány , hogy az annak idejében megküldendő pél­dányokat a melléklendő névsorozat szerint kinek-kinek kézbesí­teni, vagy megküldeni, egyszersmind őket fölvilágosítani és biz­tosítani szíveskedjék arról, hogy az egyesület úgy az egész Jászság, mint annak egyes tagjai iránt mindenkor testvéri szere­tettel és szives baráti ragaszkodással viseltetik, s őszinte örömmel veendi, ha a kissé meglázult testvéri kapocs ez ujabbi egyesülés folytán teljesen szilárddá és szétbonthatlanná válik. 36. Olvastatott a számvizsgáló bizottmány által 1866-ik évre kidolgozott következő költségvetés. Bevétel: 1. Készpénzmaradvány 1865-ki évről . . . 16frt 90V4 kr. 2. Múlt évekrőli tartozások 3532 frt 36 kr, melyből 1866-ra bevezetni remélhető . . 1800frt— — 3. Mizsey volt pénztárnok tartozása . . . 22frt 69 kr. 4. Darányi asztalos „ .... 10n 50 71 5. Fehér Zsigmond 105 frt tartozásából . . 90 ii— n 6. Alapítványi kamat 1866-ik évre .... 167 ii— n 7. Részvénydijakból „ „ . . . . 1112 ii 50 n 8. A kertjövedelem nem vétetik föl, miután az az igazgató dicséretet érdemlő eljárása folytán maga magát eltartja. 6. Iroda „ ............................................... 50 71— 7. Nyomdai kiadások..................................... 90n — V­ 8. Orsz. gazd. egyes. részvény dija két évre 42 71— Mutatkozik felesleg 1976 „ 93/< „ Mely összegből a költségvetésben még számitásba nem vett kisdedóvodai 500 frt tőketartozás, valamint a pesti tak. pénztári 120 frt tőke, és a netalán tartandó kiállítás költségei elegendőleg fedeztethetnek. Kelt Gyöngyösön, 1866-ik év szept. 7-én. Berecz Ferencz, Mahovszky Antal, Vezekényi Horner István, Szávoszt Frigyes. Tudomásúl vétetvén, teljesen helybenhagyatott. Egyszers­mind a számvizsgáló bizottmány tagjai — mint kik az ügyek fo­lyamát leginkább tudják — ezen működésre jövőre is fölkéretni rendeltettek. 37. Olvastatott Berecz Ferencz kertészeti szakosztályi elnök következő jelentése: Az egyesületi kertre nézve a lefolyt 1865-ik év kedvezőnek nem mondható. — Tavasz kezdetével ugyan minden megindult, növény és fák virágzása a legszebb reményekre jogosított, de ezt a május 2-án virradóra volt 4 foknyi fagy mind megsemmisítette, — a gyengébb növények letaroltattak, a gyümölcsfák virágai és szőlőtök fürtjei, vagy nyomban lehullottak, vagy ha egy rész meg­maradni látszott is, és kevés gyümölcsöt mutatott, mindez annyi­ra meg lett sanyargatva, hogy a magában is gyenge gyümölcs, a következett szárazságban mind elhullott; —s ezen időjárásnak következménye lett, hogy a kert el­haladását kielégítőnek mon­dani nem lehet, s a következett eladás mennyiségét s minőségét nagy részben meghiúsította. A lefolyt 1865-ik év alatt eladatott az egyesületi kertből . Összes remélhető jövedelem 3219frt 593/4kr. Kiadás: 1. Titkár fizetése.......................................... 300frt— kr. 2. Szolga „................................................ 144n — » 3. Szállás fűtési bére 1865-ik évre. . . . 26n25 71 4. Szállás és fűtés „ 1866-ik „ .... 110 n­ 25 11 5. Postaköltség............................................... 50V — 1 111 71 9. Különfélékre................................................ 135— 10. Kisdedóvodai tőketörlesztésre . . . . 100 11— 11. Ennek kamatja 1865. és 1866-ik évekre . 36 11— 71 12. Pesti lak. pénztár tőkéjére..................... 120 11— 11 13. Ennek kamatja . . ............................ 10 71— n 14. Spetykó Gáspár illetménye..................... 30 11— i­ Összesen 1243 frt 50 kr. E szerint a remélhető jövedelem lévén . . 3219 frt 593/4 kr. A remélhető kiadás pedig .......................... 1243 7150 71 Mikor álló . . Mikor álló­ tükröd előtt Igazítod haj ékedet, Nem gyönyörrel néz-e abba Ibolyánál kékebb szemed!! A nagy tükör üvegén át Angyali arcz mosolyg reád . . . És te visszamosolyogva Nézed körül felvett ruhád. Te csak tükörből szemléled Arczodat, a rózsás arczot . . . S mégis, úgy-e büszke vagy rá, Hogy azon arcz — a te arczod ! Tehát ne is csodálkozzál, Hogy nekem is tetszel nagyon : Te csak másolatban látod . . . Én az eredetit látom!! Az írón-gyártás TÁR Az írón, e kevésbbé érdekesnek látszó íróeszköz — ha fej­lődési történetét közelebbről tekintjük, azonnal érdekesebb szín­ben tűnik föl előttünk, nem csupán mert az ember napi foglala­tosságaiban ezer meg ezer szolgálatot tesz, hanem azért is — mit C­Z­A. §s­ kevesen tudnak — mert napjainkban már milliók vannak befek­­tetve az irongyárakba. Ha az ember az írón történeti vázlatát akarja adni, első kérdés: régi e tulajdonképen e kis — napjainkban már nélkülöz­­hetlen — eszközöcske ? vajjon használatban volt-e már az őskor képzettebb népeinél ? vagy ha nem, mi pótolta helyét két évezred előtt a közlekedési életben ? A mi papirosainkat hajdan vékony fatáblácskák is pótolták, ezek viaszszal vékonyan bevonattak, mibe aztán a bötü nyel­v (stilus) segélyével bevésetett. E táblácskák használtattak az isko­lában , sőt végrendeletek följegyzésére is. Különösen értékesek : valának azon táblák, melyeket consulok, praetorok s a királyság egyéb hatóságai barátjaiknak szoktak volt ajándékozni, midőn ezek új hivatalt nyertek. Ez időből több ily tábla jutott el hozzánk. Erdélyország egy ősrómai bányájában 1790-ben talál­tatott egy, K. sz. u. 167-ik évből, — a rajta levő irás egy nyilvá­nos hirdetés másolatát tartalmazta. A nyél — stilus vagy graphium — úgy volt a táblácská­hoz erősítve, mint most a tárczák jegyzőkönyvecskéihez az irón, — egyik vége hegyes — a betű bevésésére, — a másik lapos — az irás letörlésére — rendesen fa, vas, bronz, elefántcsont, vagy drágább érczből, mint ezüst s aranyból készíttetett. A mostani alakban használt irón csak újabb találmány. A klassikai őskor és művészete előtt, mint láttuk, a mi irónunk, de általában az ónnak irászai hasznavehetősége egészen ismeretlen volt. Csak a középkor kezdte az ónt e czélra használni, és pedig nem írás- vagy rajzolásra, hanem csak vonalzásra, s csakis a modern festészet fejlődésével látunk h­ónnali rajzolatokat. Kt­rthi Jenő.

Next