Eger, 1867 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-23 / 21. szám

fi 168 Turcsányi Sándor és Grónay Sándor , kik közöl, szavazás utján Dusárdy József, 391 szavazattal megválasztatott. A második aljegyzői állomásra Turcsányi Sándor és Grónay Sándor jelöltetvén ki, fölkiáltás utján Grónay Sándor vá­lasztatott meg. Már délutáni 5 óra felé járván az idő, a kifárasztott elnök a gyűlést feloszlatta, és folytatását először május 22-ikére tűzte ki, de meghallgatván és méltányolván a földművelő-osztályból számos választók által előadott azon k­érelmet, miszerint ők gaz­­dászati és kenyérkereseti tekintetben érezhető veszteséget szen­vednének, ha két hétköznapon egymás után a városházán megje­lenni kényszerülnének, alkotmányos joguktóli megfosztatásuk pe­dig igen zokon esnék, a választó gyűlés folytatását jövő vasárnapra, vagyis f. hó 26 i k­o­r­a reggeli 9 órára tűzte ki, midőn a megválasztott tisztviselők is a hitet leteendik. Egyszersmind figyelmeztetjük Eger városának 1. választóit, miszerint a május 9-ki közgyűlés határozatánál fogva, a képvi­selők választására folyó május hó 25.26. és 27-dik napjai akként tűzettek ki, hogy ezen napokon reggel és délu­tán minden választó a választóknak nyomatott névjegyzékét, a városház nagy teremében, a választókat összeíró küldöttségektől átvévén, azt ugyanazon három nap alatt visszavinni s az ott el­helyezendő zárt ládába bevetni szíveskedjék. — A képviselők választása az 1848-ki törvények értelmében a város összes lakosai közöl szabadon történhetvén, minden vá­lasztó, ha azoknak nevei, kiket választani óhajtana, a választók névsorában elő nem fordulnak, azokat a névjegyzékben a végre üresen hagyott helyre legyen szíves beírni, a többit pedig név­­aláhúzással megjegyezni, úgy azonban, hogy az aláhúzottak és beírottak összes száma a 102-t túl ne haladja, minthogy külön­ben a szavazási ívek összeszedésénél számításba vehető nem volna. _________ a-­-b. Országgyűlési tudósítás, Pest, május 21. A képviselőház húsvét utáni eddigi üléseiben jobbára bel­ügyi apróbb kérdések voltak napirenden, u. m. a beérkezett kérvények előterjesztése, az új választások bejelentése és néhány választás igazolása. Folyó hó 16-án gróf Andrássy Gyula miniszterelnök l exja helyett első alelnöknek Somssich Pál, Zeyk Károly belügyminisz­teri államtitkár helyett másodalelnöknek Dózsa Elek (erdélyi) és Tóth Vilmos belügyminiszteri tanácsos helyett jegyzővé Hor­váth Lajos, Miskolcz város képviselője választatott meg. Ugyanezen ülésben Sztratimirovics György interpellálta a belügyminiszter urat egy rendelete miatt, melyet f. hó 2-tól Zom­­bor városa képviselő-testületéhez küldött, s melyben a rá­cz nyelven szerkesztett jegyzőkönyvet visszaküldi, és azt magyar nyelven is fölterjeszt­etni kívánja. Az interpellate egyik része a rácz kifejezésre vonatko­zott; Sztratimirovics ezt sértésnek vette. A miniszter úr erre ki­jelenti, hogy a kifejezés épen nem lehet sértés, annál kevésbbé gúnynév, s mint ilyet használni soha sem lehetett szándékában. A rá ez név és kifejezés törvényeinkben használt, mond­hatni eddig törvényes kifejezés. E néven kapták és bírják kivált­ságaikat azon honpolgártársaink, kik ma inkább óhajtják a szerb kifejezést. A miniszter úr tehát minden gyanúsítást visszautasít, egyúttal azonban kijelenti, hogy oda fog hatni, miszerint hivata­los irományokban a rá ez név helyett ezentúl a jobban óhajtott szerb kifejezés használtassék. Az interpellate másik részét il­letőleg a miniszter úr oda nyilatkozott, hogy ragaszkodik kíván­ságához, miszerint a jegyzőkönyvek magyar nyelven is fölter­jesztessenek , mert nem is említve az e részben fennálló törvényt, maga az ügykezelés, melyért a miniszter felelős, kívánja, hogy e részben óhajtása szerint a jegyzőkönyvek magyar nyelven is föl­terjesztessenek, különben egész fordító osztályokra lenne szük­ség. A kormány ezen felvilágosítása átalános helyesléssel fogad­tatott. A 17-én tartott ülésben miniszterelnök ö nagyméltósága több rendbeli törvényjavaslatot terjesztett elő, és tett le a ház asztalára. E törvényjavaslatok, melyek között van a közös ügyek iránt hozott határozat törvénybe iktatása, a nemzetőrségről szóló törvény felfüggesztése, a minisztérium alakítására vonatkozó ily­nemű módosítás: „A miniszterelnök előterjesztésére annak mi­nisztertársait Ö Felsége nevezi ki“ — továbbá: az 1847/­ III. t. cz.-nek a nádor, mint királyi helytartó jogkörére vonatkozó mó­dosítása, stb. előbb az osztályülésekben fognak tárgyaltatni, és csak aztán tűzetnek ki napirendre. Remélik, hogy e törvényja­vaslatok tárgyalása minél rövidebb idő alatt bevégeztetik, e rész­ről tehát a koronázás nem fog hátráltatni. Igen valószínű, hogy a nemzetiségek megnyugtatása végett, még a nemzetiségi kérdésben is fog a kormány koronázás előtt törvényjavaslatot előterjeszteni. Végpillantás a luxemburgi ügyre. A luxemburgi kérdés be van fejezve. Háború félelmei között várta a világ ez ügy megoldását, de a londoni conferencia elhárí­totta a veszélyt. Mi kezdettől óta nem hittünk a háborúban ez idő szerint. Egyik fél sem kívánta a háborút, érdekeik egyenlően a béke fentartását tanácsolták. A porosz múlt évi győzedelmei után, oly területi nagyobbodást nyert, melyet rendezni, biztosítani, és népességét megnyugtatni kellett, mi miatt nagy szüksége van a béke áldásaira. Hozzájárul, hogy a porosz ügyes fogásaival a csendes hódítás korszakába is lépett, a dél-németeket hatalma alá terelni kezdvén; eme czéljában igen könnyen föl lett volna tar­tóztatva, egy nagy háborúnak bizonytalan esélyei által. A dél-német részek csendes meghódítása — vér- és pénz­áldozatok nélkül, az állandóság erkölcsi alapjaival: a poroszra nézve sokkal becsesebb nyereség a kis Luxemburg megtartásá­nál. És azért okosan nem lehetett neki bizonytalan koczkára tenni eddigi vívmányait. De Napoleon sem akarta a háborút; ő a luxemburgi kér­dést nem Luxemburgért állította fel; ez csak ürügy volt a maga titkos czéljára. A szerencse, a dicsőség forgandó, a hanyatlás gyakran nyomban kíséri, és gyakran ez nagyobb­­ a megelőzött dicsőségnél. Napóleont is e végzet fenyegeti. — Bizonyos idő óta politikai tervei sehogysem akarnak sikerülni, és bölcseségé­­nek fényköre foszladozik. Már Thiers, a nagy parlamenti szónok megmondá , hogy Napóleonnak több hibát nem szabad elkövetnie, még egy elkövetendő hiba, nagy romlást és szerencsétlenséget hozhatna a franczia népre. Azon hibák, melyeket Napoleon elkövetett, a franczia ka­mara vezér­szónokai szerint, ezek lennének: a krími orosz-török háború, melynek, szemben a temérdek vér- és pénzáldozatokkal, oly csekély eredménye volt Francziaország javára; a római kér­dés felállítása; Olaszország egységesítése a franczia határok szélein; a mexikói szerencsétlen vállalat; a nép szabadság érzeté­nek teljes elhanyagolása; és az ígért alkotmány úgy­nevezett betetőzésének késedelmeskedése; és végre mindezek koronája, az osztrák-porosz háború, a königrätzi csaták roppant politikai következményeivel, a­melyek Francziaországot az európai pe­tarchia első polczáról letolták, még­pedig franczia tanácsok segélyével, a­mennyiben az olasz-porosz szövetség franczia ere­detű mű. Most kivált ez utolsó hibát helyre kellene hozni. De miként tegye ezt készületlenül ? és miként készülhetett volna fel a béke templomával, a világtárlattal szemben? Ha Napoleon minden plausibilis ok nélkül fegyverkezik, elmaradnak a világtárlat ki­állítói, látogatói, elmarad az anyagi haszon, elmaradnak az euró­pai fejedelmek, és ezekkel elmarad a dicsőség, mely az uj, az 1815. congressus által proscribált napóleoni dynastiát kör­­nyezendi. Egy ürügyet kellett tehát felvetni, hogy mig az ide-oda hurczoltatik a tárgyalások hosszadalmassága alatt, azalatt föl­fegyverkezési terveit hirtelen, ezen ürügy palástja alatt kivigye, és ezért érvén, azt desavouálja, és hogy aztán így a jövő tekinteté­ben biztosítva lévén, a hirtelen elfogadott, és megbontani nem is

Next