Eger, 1867 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-05 / 36. szám
292 Felolvastatott a helybeli magyar kir. pénzügyi felügyelőségnek folyó évi 6874. számú átirata, mely mellett az Eger városa által a fogyasztási adó-haszonbér leengedése tárgyában benyújtott folyamodványt azzal küldi meg, hogy ezen kérelemnek a szerződés 5-ik pontja szerint a magas minisztériumnak folyó évi 32172. számú intézménye értelmében hely nem adatott. — Minek folytán, tekintve különösen azon körülményt, hogy a város a jelenlegi árt, nem saját akaratából, de mondhatni, kényszer útján ígérte meg, amennyiben az idegen bérlők zsarolásától minden áron szabadulni óhajtván, erkölcsileg kényszerítve volt annak kibérlésére; — ennélfogva a visszautasított kérvény csatolása mellett, az országgyűlés fölkéretni határoztatott a város ezen ügyének pártolása és az illető helyeni előmozdítására. Felolvastatott a múlt július hó 28-án kelt képviselői határozat folytán bemutatott tanácsi vélemény, mely szerint a város szabad zúgója az azt készítő Máhr Ferencz ácsmester által hováelőbb kiigazittatni, a város malmait haszonbérlő molnároknak egy havi haszonbérlet leengedtetni véleményeztetik; — ugyanezen véleményben előadatik, hogy miután Schwarz István gőzmalmi tulajdonos engedélye csak átalánosságban gőzmalom felállíthatására szorítkozik, nem tartalmazván semminemű vámőrlésre vonatkozó engedélyt, — ennélfogva, ily őrlés betiltására a kellő lépések megteendők volnának. — Végül fölemlittetik, miként Schwarz István oda nyilatkozott, — nehogy ő miatta a város jövedelme csorbulást szenvedjen; — de másrészt, hogy a malmi haszonbérlők haszonbéri leengedést tárgyazó gyakori zaklatásuktól a városi közönség megszabaduljon, hajlandó a város mindkét malmát, a jelenlegi haszonbérfizetés mellett 10 egymásután következő évekre kihaszonbérelni. Ígérvén, hogy a malmoknál szükséglendő átalakítást saját költségén megteendi, s a letelt haszonbért évek után a kérdéses malmokat, a reá fordított költségek beszámítása nélkül, a város birtokába visszabocsátja. A felolvasott vélemény folytán a szabad zúgónak Máhr Ferencz ácsmester által azonnal leendő megkészíttetése elhatároztatván, a többire nézve azon megállapodás történt, hogy mielőtt ez érdemben végleges határozat hozatnék, a jelenlegi malmi haszonbérlők meghallgatandók arra nézve, vajjon hajlandók-e továbbra is a malmot a jelenlegi haszonbérfizetés mellett megtartani, nem számítva semminemű leengedésre. •—Végre: A közigazgatási tanács — miután a városház alatti boltok, úgy a piaczi és vásári jog haszonbéri ideje ezen év végével lejár — azon véleményét terjeszté elő, hogy a boltok haszonbérbe adására határidőül folyó hó 17-ik — a piaczi s vásári jogra nézve pedig folyó év október hó 15-ik napja tűzessék ki, — bemutatván ezúttal az árverési föltételeket. — A tanács véleménye elfogadtatván, az általa kitűzött határidők helybenhagyottak, ennélfogva mindazok, kik ezen javadalmak valamelyikét kihaszonbérelni óhajtják, — az erre vonatkozó föltételeket folyó hó 7-ik napjától fogva a polgármesteri hivatalban megtekinthetik. 4 T AR Balzsam-cseppek. Szép arczod pírját rég letörlé Súlyos kezével a bubánat, S te még folyvást gyászolsz szivedben, Szemed hő könye meg-megárad. Tudom, jó asszony , veszteséged A legnagyobb, mi anyát érhet; De a legbölcsebb akaratnak Hajtsunk, lemondva, fejet s térdet. Az élet telve szenvedéssel, S a sors hányat vigasztalan hagy ! ? Tekints körül, s tapasztalandod, Hogy sokaknál te boldogabb vagy. A két szép rózsabimbó közzül, A kik szivedből sarjadzának, Egyik vidáman mosolyog még Vigaszul a sújtott anyának. S aztán az elvesztett helyett is Uj bimbó fakadhat szivedből . . . A tölgy is lám elveszti lombját, De újra, meg újra kizöldül. Hagyd hát a bút gyors szárnyra kelni! Kedves halottad ím az égben Mosolygva int feléd, s gagyogja: „Boldog vagyok, ne kényezz értem!“ Philomela. Egy hőslelkü nő. — Elbeszélés a franczia forradalomból. — (Vége.) A poharak csengtek, a szemek szikráztak , s a bor patakként folyt. Politikai hetiszemle. Ismét a salzburgi fejedelmi találkozással kezdjük meg rövid hetiszemlénket, mely még folyvást erősen szerepel a hírlapok hasábjain, a börzéken, és tegyük hozzá, a fejedelmi kabinetekben. Pozitív adatokat e találkozás eredményéről a napi sajtó még ma sem produkálhat, de nemsokára talán többet fogunk róla tudni, mert a franczia kormány legközelebb köriratot intézett ügynökeihez, melynek rendeltetése, őket a salzburgi találkozás iránt felvilágosítani. Ezen okmány szövegét már aug. 25-én állapította meg Napóleon belügyminiszterével. A franczia hivatalos „Moniteur" szerint, a salzburgi találkozás nemhogy aggodalmak s nyugtalanságokra adna alkalmat, sőt ellenkezőleg az európai béke új biztosítékakép tekinthető. A bécsi „Presse“ is „megbízható forrás“ után írja, hogy az ott tárgyalt ügyek alapgondolata : a béke fentartása volt. Napóleon császár Francziaországban legközelebb tett körútja alkalmával Arras, Lille és Amiens városokban beszédet tartván, mindenütt a békét hangsúlyozta rá; „bizalom a jövőben,“ ez képezi a császár beszédének lényegét. Ezen békebeszédek valóságos tüntetés jellegével bírnak, a császár, úgy látszik, a salzburgi találkozásból eredt aggodalmakat akarta eloszlatni, ez azonban a lapok tudósításai szerint, (' Z ). Ekkor Danton tekintete az idegen nőre esett, ki alig mert lélekzeni, s a sok bortól felhevülve kiáltá: „No szép asszony, most csak velünk tart ! Csak nehány cseppet ízleljen, ez igen ártatlan spanyol bor . . . .“ „Hm, hm!“ morgá egy vendég, látva, hogy a felszólított mint márványszobor ült, — a polgárnő nem annyira a bortól mint inkább a mámortól fél. Én fogadok, hogy nem iszik velünk a nemzet javára.“ E baljóslatú megjegyzés visszaadd egész lélekjelenlétét a szerencsétlen nőnek. „Hazudtolja meg a gúnyolódót, biztatá Danton a nőt, mutassa meg, hogy ön jó honleány, s méltó arra, hogy a legtekintélyesebb conventi tagokkal kocczintson.“ Duportail asszony ama női méltósággal állott fel, mely a legféktelenebb kicsapongónak is tiszteletet parancsol, véve a poharat, melyet a háziúr neki reszkető kézzel odanyujtott, s ivott a nemzet javára. Viharos tetszés tölté be a termet. „Es mit,“— kezdé a legifjabb vendég, véget akarva vetni a politikai veszekedésnek — azt hiszitek, nem eleget tettünk a politikának, ha reggel néhány tucat újságot elolvastunk, a conventi gyűlésben megjelentünk, a clubokba elmentünk, s a napi eseményekről röpiratokat összefirkáltunk ? Oly embereknek, mint mi vagyunk, nem inkább azt kell-e Archelaussal mondanunk: Ma estve mulassunk, hagyjuk holnapra a sötét dolgokat! Tegnap Maillard remekül énekelt az operában, hallottad Danton ?“ „Hallottam-e? felele Danton. A hajam mind az ég felé állt. Csodálatos, ahogy én rám a zene hat. Fiatalabb éveimben én is megkísérlettem az éneket, s nem lesz énekes lett volna belőlem, mert mikor én énekeltem, még a falak is remegtek, mint a nyárfalevél.“ „Akkor nem lett volna kedvünk meghallgatni, mert még most is majd ránk zúdítod a convent falait hangoddal“ mondá Levasseur. A társaság harsány kaczajba tört ki. Az igazságügyminiszter erre a nő felé fordult.