Eger, 1867 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-12 / 37. szám

lyünkre egy egész nagyságában, mondhatnék, méltóságában kifejlett hárs, szil, vadgesztenye sat. fa; bús mélaságot idéz elő a szomorúfilz vagy kőris, hasonló benyomást gyakorol a fényű- és fehér nyársa sat. A sírkertek beültetésére tehát csak ez utóbbiak használhatók; kivételt szenved e szabály alól a jegenyefa , mert ez rendkivüli alakjánál fogva élő pyramis s felkiáltójegyül lévén tekinthető, sírkertnek diszitésére a maga helyén igen is alkalmazható. A fáknak jellemző külsején túl figyelni kell a fák nagyságára is, mert ennek arányban kell állnia a kert nagyságával; továbbá a fák számának sem szabad a a jó ízlés szabályait túllépni, mert különben erdőt képviselne az inkább, mint kertet, s elmondhatnék felőle, hogy „a fától nem látjuk a kertet.“ Már csak az itt mondottaknál fogva is, a fák helyeinek, számának, nemének megválasztása, egyes sírtulajdonos ízlésére, szabad tetszésére nem hagyható, hanem e felett a sírkert rendezésével megbízott bizottság rendelkezene; az egyes sírok tulajdonosait csak virágok vagy apró bokrok ültethetése illetheti. A terven a fák helyei, az utak mellett lévő gyepes téren, karikákkal jelölvék. A kert falkerítésén kívül, és pedig a kerítéstől két öl távolságban, szintén fák volnának ültetendők, azért, mert ezen ültetvény nemcsak az egész temetőnek inkább kertalakot kölcsönözne , hanem szemre azt sokkal nagyobbnak tüntetné elő; ezen külső ültetvény nem gátolná az utczai közlekedést, mert e javak sorsán túl, még az utcza 10 ölnél szélesebb maradna, a kert fala, s az ettől két öl távolságra ültetendő fák által képzett tér, kényelmes árnyas gyalogút gyanánt szolgálhat. A sírkövek vagy emlékekről. A legrégibb őskortól fogva a mai napig szokás, a halottak nyughelyét emlék állításával jelölni. Állandó ezen szokás, mert ennek indító oka az emberekkel együtt élő azon kegyeleten alapul, mellyel elhunytjai iránt viseltettek az ősök, s viseltetnek a mostan élők; nem tagadhatni ugyan azt sem, hogy az emberek ezen erénye, kegyelete a kellő határokat túllépve, gőggé fajult, ezt tanúsítják a Pharaók egyiptomi gúlái; ezekkel ellenkezően, egyedül a szívből jövő kegyelet tanúi a földből kiásott római sírkövek, melyek egyszerű felirataik által a mai kor nem ritkán dicsekvő sírfeliratait megszégyenítik. Ha a tervezés alatti kert csakugyan családi sír leend, kétségtelen, hogy kik e kertben sírhelyeket vásárlandnak, e sírok elé emlékkövet is fognak állíttatni, minélfogva néhány szót ezek felől is elmondandónak véltem. A síremlékek alapja felől nem szólok, ezt az ízlés, főleg az anyagi tehetség határozza meg; fölemlítem azonban figyelmeztetésül azt, hogy ezen sírok családiak leendvén, elegendő, ha az emlék ily egyszerű felírást nyerend: „Itt nyugszanak N. N. családnak elhunytjai“ vagy „N. N. családnak temetkező helye.“ Az ízlés és jó rend tekintetéből kívánatos, hogy a sírkövek az ut melletti gyepes tér belső vonaláig terjedő egyenes irányban állíttassanak, s ha az e vonalra állított síremlék után következő sírgödör, a minden sírhely részére kijelölt 12 láb hosszú tért igénybe nem venné, ezen igénybe nem vett tér a sírhely belső, hátulsó végénél hagyassék el. Az építkezésekről: E kertnek családi sírkertté alakittatása esetében az építkezések köz- és magánépítkezésekre oszthatók; ez utóbbiak alatt értem a sikátoros és fedett sírokat; ezeknek alakja, terjedelme, az építtető ízlésétől, s vagyonosságától függvén, részletességekbe nem bocsátkozhatom , csak annyit jegyzek meg, hogy az ily czélra tett építkezéseknek, a mennyiben emlék gyanánt építtetnek, az idő viszontagságával daczolónak, és így a legtartósabb anyagokból kell építtetniük. A középítkezések közé tartozik a kertben létező ház kijavítása s a czélház átidomitása. Tudjuk, hogy ily si kert felügyelet nélkül nem lehet, lenne tehát itt egy felügyelői lakás egy szoba és konyhával; tudjuk azt is, hogy rendezett temető halottasház vagy szoba nélkül alig képzelhető, mert fordulhatnak elő esetek, hogy a hullát rögtön eltemetni nem tanácsos, nem főleg járványos betegségek uralma alatt; kell tehát egy halottaskamrát készíttetnünk, mely czélra a mostani félszerből egy rész elszakítható, a nélkül, hogy a tetőt hosszabbítani kellene, s a félszerből még marad fenn annyi tér, mely a kutat is magában foglalván, padrajáróúl is szolgálhat; a terven az épület alaprajzában a szoba a, a konyha b, a padrajáró s benne a kút c, a halottaskamra d betűkkel jelölvék. Udvarul az e betűvel jegyzett tér, és pedig az utczára és a temetőre nyíló ajtókkal, szolgálna a ház homlokzata, mely különben is le van dőlve, már most mindjárt oly ízlésben lenne fölépítendő, hogy első tekintetre is ebben rendeltetése fölismerhető lenne. Szükséges továbbá a keritésfalak kiigazítása, itt-ott védoszlopokkal, tárnákkal erősitése, s hol a fedő téglák hiányzanak, újra befedésTÁR Ő is meghalt... (1867. szept. 10.) Ö is meghalt, elköltözött Kis testvére után; A jó anyának bús könyv Maradt még fönn csupán. Egy angyal szállá érte le, Csillagsugarakat Hozván, azokból szőtt neki Piczike szárnyakat. És gyorsan elröpült vele A fényes égbe fel, Hol őt epedve várta már Testvéri hőkebel. S most ismét együtt játszanak Az iker-angyalok . . . Töröld le, anya, könyedet, Gyermekid boldogok. n 300 Hirlapirodalmi politikai műszavak. Agyonhallgatás. A szellemi haladás és vívmányok korszakában élünk. A szellemdús franczia viszi elöl a polgárosodás, a világboldogítás zászlóját, magasan föllobogtatva azt a politika sikamlós mezején, és a világ sietve tódul utána, bámulva és majmolva öt. Napjainkban már mindenütt találkozunk a szellemi vívmányok buzgó apostolaival, s nyomaikat nemcsak a türelmes papíron, hanem a kávéházak és sörcsarnokoktól kezdve le egészen az út melletti csárdák füsttel bélelt légkörében föltalálhatjuk. Mindenütt nagy szavak, nagy szólamok verik a sajnálatra méltó levegőt, s ki tagadhatná, e hogy ez szellemi haladás, midőn vívmányai még a nagy ruganyosságú régen is diadalmaskodnak! Egy ily szellemi vívmány a többi közt az agyonhallgatás is, mely az országos képviseletek termeitől kezdve le egész az említett rétegekig hat, s mindenütt majd sikeresen, majd pedig siker nélkül alkalmaztatik. Praxis est multiplex — mi magyarul annyit tesz: sokféle az út, melyeken sikert remélünk. A sötét hajdankorból származó piaczi eljárás, a balgatag ellenfélt szóhalmazzal győzni meg, mintegy agyonbeszélni, hanem agyonhallgatni az ellenfélt, ez már az újabb kor szellemi vívmánya, mely már csak azért is sokkal többet ér az előbbinél, mert semmi egyébre nincs szüksége, mint hogy annak idején határozottan be tudja fogni száját. Azonban ez csak látszat! Csakis azok, kik az általuk képviselt nézetek győző erejéről és igazságáról való szilárd meggyőződéshez híven haladnak a kijelölt ösvényen, nem hallgatva a zajongó tömeg egetverő lármájára, csak azok képesek ellenfeleiket agyonhallgatni; még magában a vasfej, a pánczélzott kebel nem elégséges arra, hogy e hatást szülje. A tulajdonképeni agyonhallgatás sokkal többször kisértetik meg, mint sikerül. — Az írás ugyan azt mondja, hogy „aranyalma ezüst-tányéron az idején mondott ige,“ * de azért áll a közmondás is: „szólni ezüst, hallgatni arany;“ azonban ez csak is kivétel a szabály alól, mert kivédhetnék a fölött, hogy többet lehet tenni beszéd, mint hallgatás által? s mégis a köztapasztalás azt mutatja, hogy igen gyakran történik az valóban, hogy a hallgatás aranyat ér; Így például tudjuk, hogy vannak oly egyének, kik a közvélemény előtt oly kevés hitellel bírnak, miszerint gyanúsításaikat és goromba kitöréseiket még a legbecsületszeretőbb ember is nyugodt kedéllyel agyonhallgatja. Igaz ugyan, hogy ritka lelki szilárdság és erős idegek szükségesek arra, miszerint ily körülmények közt nyugodtak lehessünk, de azért csalódnánk, ha azt hinnék, hogy igen csekély ezek száma, mert a köztapasztalás ezzel ellenkezőleg arra tanít, miszerint elegen vannak azok, kik oly erős idegzettel vannak megáldva, hogy soha sem félthetjük őket, kivéve *) Péld: 25. 11. Philomela.