Eger, 1868 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1868-10-22 / 43. szám
368 b) Mert ezen törvény hozataláig az 1687-ik évi 2-ik ez. t. szerint Magyarország és a kapcsolt részek természetes és örökös királyainak elsőszülöttség során csak az uralkodóház férfiága ismertetett, az 1723: 2. t. ez. által pedig az uralkodásban örökösödési jog, az uralkodóház leányágára is kiterjesztetett; c) Mert a 3-ik §-ban Magyarország KK. és RR. és a kapcsolt részek jogai, kiváltságai és szabadságai megerősittettek. Ezek ellenében tehát, mivel senki sem tagadhatja, hogy Magyarország és a kapcsolt részek egy oldalról, másrészről pedig az osztrák birodalmi tartományok között, úgy a bel-, mint a külellenségek ellenében kölcsönös védelmi jogok és kötelezettségek léteznek, és pedig nemcsak az Ausztriával primitív szerződésből vagyis kapcsolatból származók, hanem törvényszerüleg kötelezők : alig találkozhatik, ki magával s itélőtehetségével bében van, ki nemhogy megtagadná, de csak kétségbe is hozná, hogy az olyannyira fontos, s oly nagy mérvű, harminczkét millió ember kül- és belbékéje, nyugalma, s csak ezeken alapulható biztos boldogsága fölött őrködő kapocs, vagyis kölcsönös védelmi jog és kötelezettség, a kölcsönös védelemre vonatkozó közös tanácskozást, megállapodást, rendelkezést, intézkedést ne kívánná, sőt elkerülhetlenül szükségessé ne tenné; márpedig a közös ügyek csakis épen ezekre vonatkoznak. Ezek szerint is tehát nem az 1867. évi törvények létesítették a közös ügyeket, mint a balpárt nyilatkozata állítja, hanem létesítette az 1723 : 1.1. sz. által törvénnyé emelt, Magyarország és kapcsolt részei és az osztrák birodalmi országok s tartományok közötti kölcsönös védelmi jog és kötelezettség, és még ezt is megelőzőleg létesítette azon primitiv szövetség, mely az osztrák uralkodóháznak a magyar trónra léptével azonos és egyidős. 3) Mind a gyakorlat megerősítette azt, hogy a már törvénnyé is vált kölcsönös védelmi jog és kötelezettség, arra mint közös ügyre vonatkozó kölcsönös tractatust,intézkedést, stb. kívánnak, mert az országgyűlési correlationalis tractatusok tárgyai — a repraesentatiók és resolutiókban sűrűn, de a törvénytárban is mutatkoznak ; mind pedig a törvényhozás soha, nemcsak kétségbe nem hozta, de sőt világos nyílt törvénynek elismerte a pragmatics sanctióval törvénynyé emelt kölcsönös védelmi jogot és kötelezettséget, így Az 1741: 63-ik t. ez. szerint, az ország KK. és RR. elé terjesztvén ö felsége, hogy a bajor választó fejedelem, nagyszámú franczia katonaság által segittetve, a felső osztrák tartományokat ellenségkép megszállotta, és Bécset, az osztrák uralkodóház régi székhelyét is megszállani, onnan pedig Magyarországba és a kapcsolt részekbe betörni törekedik; ő felségének seregei pedig Sziléziában a porosz erő ellen el lennének foglalva. Magyarország karait és rendeit, nemcsak a magyar nemzet ősi erényeire, és úgy saját, mint örökös országa ellensége elleni fegyverragadásra serkenti, hanem szentséges személyét s fenséges gyermekeit is hű magyarjai hűségére bízza. Magyarország KK. és RR. ő felsége fölhívását hódoló legmélyebb alázattal nemcsak hogy elfogadták, mint ugyanazon törvényczikk igazolja, de sőt valamint a királyi legigazabb jogok s az ország és sz. koronának az 1723-ik é. 1. és 2. t. czikkben megállapított s alakuló jogaik védelmére életüket és vérüket áldozni egyesült akarattal fölajánlották , úgy minden gondjukat, igyekezetüket és lehető módokat a mondott bajor választó fejedelem, s más, a király és ország ellenségei törekvése ellenébe fordítani igyekezvén, mivel rendes katonaságot állítani az idő rövidsége meg nem engedné, tekintve a veszély jelenlévő nagyságát, őseink példája által serkentetve, a mondott czélra, szokott óvások mellett, országos fölkelést, insurrectiót határoznak, és ezen országos fölkelés czime alatt az TARCIA. Sennora Libarona balsorsa s kalandjai. (Vége.) Ritkán történt, hogy férjem, mikor kértem, hogy a rendelt fürdőt használja, dühbe nem jött, s meg nem vert, fogaival s körmeivel meg nem sértett. Egyszer e miatt elájultam. Néha a fürdőből is kiugrott, anélkül, hogy akadályozhattam volna, mi mindig a javulás hátrányára történt. Ily állapotban más vigasztalásom nem volt kényeimnél, s Istenhez küldött forró imáimnál. Időről időre katonák jöttek, hogy férjemet robotmunkára vigyék ; don José szembetűnő munkaképtelenségét jelentékeny pénzösszegen lehetett beismertetni. Nyomorult kunyhónk az idő viszontagságaitól félig-meddig megvédett bennünket, de még ezt is megirigyelték tőlünk elleneink. Pierre írt Ibarrának, hogy bőségben, kényelemben élünk. Jött a rendelet, hogy belebb vigyenek. A katonák maguk előtt hajtottak, s midőn a vadon távolabb eső részébe értünk, egy magános fa árnyékában hagytak bennünket. Tizennégy napig volánk itt, s egyéb tetőnk a fa lombjánál nem volt. Egy könyörületes asszony, ki közelünkben lakott, egy kevés gabonát és kukoriczát ajánlott föl nekünk. Még volt pénzem, annak egy részén kunyhót állíttattam. Nagyon nehéz volt, a munkakerülő nép között munkásokat találni; de azért valahogy csak ki lett állítva, s férjemnek lehetőleg nyugalmat s biztos szállást adhattam. Férjem lábairól leverém a bilincset, s pénzzel némitottam el a fölvigyázó katonákat. Szüleim levelet levélre írtak, melyben szorgáltak a visszatérésre. Álmatlan éjjeleimen a kicsinyek mintléte kínzott, kiknek szüleik éltében atyátlan s anyátlan árváknak kellett lenniök. Mégis erősen a mellett voltam, hogy férjem mellett maradok. Egy orvos tudatta velem, hogy egyetlen mód férjemet az őrültségből kigyógyitani az, ha hólyagtapaszt alkalmazok testére, úgy tettem, mint meg vala hagyva; azonban midőn dón Jósé érezte annak hatását, letépte, engem pedig úgy meghurczolt dühös se’gében, hogy azt hittem, kezei között lesz végem. Anyaga hasonlag beteges volt, teste fekélyekkel volt megrakva, az egész ember egy sebnek látszott, mely bűze által maga körül dögleletessé tévé a levegőt. Én szolgáltam neki, s tettem meg a szükséges kötéseket; ő szenvedésünk részese s barátunk volt, azért kötelességemnek tekintettem, róla is gondoskodni. Egy reggel napfölkelte előtt újra az indiánok közeledésének hirét vettük. Férjemet karjaimba vettem. Anzaga is segített őt tovavinni, igy igyekeztünk az erdő belsejében menedéket keresni. Don José búvóhelyünkön éktelen kiáltásban tört ki, s engem ütött. En oly fáratos bensőleg oly sebzett s oly kétségbeesett valék, hogy a földön fetrengtem. Isten látja lelkemet, hogy igazat mondok, midőn állítom, hogy ekkor a halál kedves lett volna, s e borzasztó kínoknál többre becsültem volna; ha gyermekeimre, szüleimre nem gondolok, s ha eszembe nem jut a férjem iránti kötelesség, saját kezemmel vetek véget nyomom életemnek. Az indiánok ezalatt földulták kunyhónkat, s elhamvaszták azt; néhány embert megöltek, s Isten csodáját látom benne, hogy bennünket is, kik nem voltunk messze, föl nem fedeztek. Don José kiáltását is hallhatták, hacsak a lárma, melyet okoztak, s lovaik tombolása meg nem siketité őket. Most tetős falak nélkül maradtunk. Ezután a katonák ismét belebb hajtottak bennünket, ugyannyira, hogy most már a jaguároktól is lehetett tartanunk. Itt meglepett bennünket egy félelmes felhőszakadás, mely csaknem egész hat napig tartott. Igyekeztem férjemet az esőtől ótalmazni, de alig tehettem valamit. Egy rongyos ökörbőr-darabot feszítettem ki egy fa ágaira, ezzel azonban alig volt valami segítve. Don José a nedvességtől sokat szenvedett, s fogai vaczogtak a hidegtől, mi nekem nem kis fájdalmat okozott. Igen nehéz volt beszereznem a szükséges élelmiszert. Egy napi utat is megtettem, míg egy magán álló kunyhóban egy kevés kecskehúst vehettem, ha vehettem , mivel némelykor bizony üres kezekkel kellett visszatérnem. Anzaga napról napra roszabbul lett, s kiáltása vegyült férjemével. Hosszú idő óta hazulról sem tudósítást, sem segélyt nem kaphattam. Egy hírvivőt akartam Santiagóba küldeni, de nem akadt, ki vállalkozott volna. Ugyanakkor hallottam, hogy Ibarra föltartóztatott egy hirnököt, ki pénzt, élelemszereket, s orvosságot hozott számomra. Hogy nyomorúságunk tetőpontját érje, férjem fegyverét, mellyel Unzaga szokott volt vadászni járni, elkobozták. Nemsokára a katonák újra megjelentek, s férjemet egy gyaloghintóba tevék, s belebb vivének bennünket; úgy látszik, minden áron a jaguároknak s vadaknak szánt Ibarra, s bántotta, hogy eddigelé még nem ért czélt. A katonák a gyaloghintót oly átkozott módon vitték, hogy szegényből jajkiáltásokat préseltek ki. Ha valamit könnyíteni akartam rajta, gorombáskodtak velem, s arczul entéssel riasztottak el.