Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-14 / 2. szám

B. Wenkheim Béla belügyminiszter az 1848. évi V. törvényczikk 7. §-ának 6. pontja értelmében a képviselőválasztási ügynek minden ágazataiban kezelésére , vezérletére megválasztanád, az alispán el­nöklete alatt álló, s a jelzett minisztériummal közvetlen érintkezésbe lépendő középponti választmány megválasztására hívja föl a megyét, s azt odautasítani rendeli, hogy az 1848-ik évi V ik törvényczikk 12-ik §-a szerint legfölebb egy hét alatt működését kezdje meg. Rendeli továbbá, hogy a megye területén létező, s követke­edési joggal biró Eger és Gyöngyös városok külön központi választmányaik megalakítására utasíttassanak, s tudatja végre, hogy a választók összeírásához szükséglendő táblás jegyzékek annak idejében a köz­ponti választmányokhoz meg fognak küldetni. Eger s Gyöngyös városokra nézve a kívánt intézkedések meg lévén téve, a kettős megye központi választmánya következő névsor szerint alakíttatott meg: Almásy Bódog, Albert Ferencz, Alexy Mihály, Almásy Gyula, Ambrózy Mihály, Almásy Sándor, Almásy Vincze, Berecz Ferencz, Babics István, Bóta Bernáth, Bán Zsigmond, Borhy Dániel, Bokros János , Bökönyi Viktor, Babics János, gróf Bolza Péter, Bárány Fe­rencz, Borbély Lajos, Balsay Mátyás, Borbély Miklós, Balla József, Borbély Sámuel, Bárczay Gyula, Bedekovics­ Vilmos, Blaskovics Miklós, Bokros László, Balogh István, Bogyó Ágoston, Biró Albert, Bucher József, Bródi Jakab, Babócsay György, Benyiczky György, Borsos István, Boda János, Bessenyei János, Blaskovics Gyula, Bé­­reefy Alajos, Bozik János, b. Beuszt Ödön, Boroviczényi Gyula, Csiky Sándor, Csernyus Sándor, Császár György, Csala Sándor, Deutsch Ödön, Dobóczky Ignácz, Dózsa Imre, Domonkos Mihály, Derszik Fe­­rencz, Derszik Rudolf, Dombrády László, Dobrányi Ignácz, Erdélyi József,­J5csedy László, Eördögh Gyula, Eiszenmann János, b. Flöd­­iig­­ Adolf,­­­Frantz Alajos, Fejér Lajos, Für Béla, Fazekas Károly, Fehér Kálmán, Földváry Sándor, Für Lajos, Fehér Alajos, Fü­löp József Fáy József, Fejér Miklós, Ficzere Gusztáv, Ferenczy Mihály, Fektete Károly, Földváry Kálmán, Fáy László, Ferenczy József, Fülöpi Péter, Gál József, Győrfi Ignácz, Gulyás Mihály, Gosztonyi József, Galambos Fü­löp, Galambos Lipót, Grubiczi György, Goszto­­nlyi­ Kálmán, Gobády János, Horváth Béla, Hellebront János, Holló ,1 n; á ól­+_) 1 x____________________________________________ Mihály, Halasy Gáspár, Hutter Mátyás, Halasy Kázmér, Horkay Lajos, Horváth József, Himfy József, Hegedűs János, Herz Sámuel, Hossó Gáspár, Horváth István, Horánszky Nándor, Hering József, Horthy István, Isaak László, Ipolyi Arnold, Ivády Miklós, Isaak Ist­ván, Józsa János, Juhász János, Kovách László, Kubik Endre, Rózsa György, Kövér Károly,Kapácsy Dezső, Kömley Antal, König Endre, Kósa Kálmán, Knezsik István, Kálló Tivadar, Klein Károly, Kürt­­hy Antal, Kü­rthy Ferencz, gr. Keglevich György, Kaszás József, Kovács Kálmán, Kaszap Bertalan, Kovács Gyula, Kovács József, Kövér István, Klampaczky Alajos, Kürthy Sándor, K. Kovács Zsig­mond, Kolozsváry László, Lengyel Miklós, Lipcsey Gábor, Lipcsey Péter, Lipcsey Imre, Lipcsey Tamás, Lipkos József, Losonczy Antal, Lipcsey Gedeon, Lenkey Károly, Lipcsey József, Losonczy László, Lieb Károly, Limprecht János, Majzik Viktor, Mosóczy János, Már Lajos, Martonffy Károly, Molnár András, Marsó Sámuel, Mészáros Endre, Markus József, Malatinszky György, Majzik Sándor, Magya­­ri Lajos, Mlinkó Lajos, Molnár Mihály, Nagy Pál, Németh Albert, Nagyfejeö Mátyás, Novotha Gyula, Nékám Endre, Nánásy Ignácz, Németh Ferencz, Okolicsányi József, Oláh Mihály, Orczy Antal, b. Orczy Bódog, Okolicsányi Ödön, Pánthy Endre, Pók György, Pap­szász József, Prágay Lajos, Plank Ferencz, id. Puky Miklós, Petes János, Pető József, Plathy József, Péter Károly, Praznóczky Lajos, Pap Pál, Pádár Ferencz, if. Puky Miklós, Petrovics Ignácz, Poppel Gyula, Petrovics Ferencz, Petrovich Bertalan, Plathy Zsigmond, Remenyik Kálmán, Rósz Lajos, Recsky András, Recsky Miklós, Rády Endre, Ringelhann Antal, Szederkényi Nándor, Szokolay Lajos, Szabó Sándor, Szuhányi János, Szodoray Elek, Szávics Pál, Schön­berger Soma, Steinfeld Herman, Szentkirályi Kázmér, Szabadhegyi Mihály, Soldos Sándor, Soldos Zsigmond, gr. Szapáry Iván, Sárkány András, Sir Antal, Szele Gábor, Sik Ignácz, Szabó Imre, Szalay Jó­zsef, Szalay Miklós, Schwarcz István, Schwarcz Dávid, Szerelem Géza, Sumi Ferencz, Szalabéri Szabó János, Schaffner János, Szath­­máry László, Simo­n Gyula, Szinay Ferencz, Széky Péter, Soldos Imre, Szabó Ágoston, Szalay László, Szabó Balázs, Steinhauser An­tal, Szabó Áron, Simon József, Tam­ár József, Tavasy Antal, Tahy Manó, Trajtter Pál, Tóth András, Ürményi Antal, Vavrik Béla, Vav­­ ­ Tol VlOi! -sálai gá 891311‘ Egy kunyhó az amerikai vadonban. (Folytatás.) T­A­R­C­Z­A. A nehéz tolózár elfordult, és az ajtó megnyílt. A szabadban uralgó sötétség és félelmetes hideg után a szobai enyhe világosság és meleg oly hatást gyakorlott mindjárt a fiatal­emberre, hogy el­­hanyatlott, és a nő gyámolító karja nélkül, ki az ajtót fölnyitá, a földre zuhant volna. A nő váratlan betegjét a szoba egyik szögle­tébe vivé, és egy ágyfélére helyező, leszedé róla meleg, bélelt fölső ruháját, mel­lyel a vihar kezdetén beburkolta magát, és parancsolá, hogy feküdjék le. Hugó szótlanul engedett a parancsnak. A fiatal nő, miután betevé az ajtót, s visszatért hozzá, már öntudatán kívü­l talá­­ló. Nagy óvatossággal leveré fejéről a rókabőr-süveget, kezéről a keztyüt, lábairól a csizmát s egyéb fejöltönyét, aztán megáztatá fehér homlokát és arczát, fölmelegité jéghideg ujjait, megnedvesité halvány ajkát. Sok időbe került, mig ismét öntudatra jött, és szemeit fölnyitá, de csakhamar ismét becsukta, és álomba merült. „Ez nem maradhat igy — mondá magában a hölgy. — Még most is oly hideg és bágyadt, és ha aludni fog, sohasem fog föléb­­redni. Föl kell keltenem.“ „Hallja ön — mondá — ha kedves előtte az élet, igyekezzék erőt venni az álmosság és bágyadtságon.“ — Fölnyitá szemeit és mondá: „Egyre sötétebb lesz, és jobban fázom. Eltévedtem, a hó lesz szemfödelem.“ És ismét elaludt. A félelem, hogy a fiatal ember meghal, nemét fölülmúló erőt kölcsönzött neki; átfogó, és a tűzhelyhez vivé, hol vidáman ropo­gott a tűz. Erre fölébredt, és magához jővén, az ég áldását kívánta ifjú ápolónőjére. Emez egy kényelmes karosszéket tőn a tűz közelébe, és mon­dá : „Ide üljön le ön, én meg számára levest fogok készíteni, és ha azt megette, egy ideig alhatik.“ Miután oda segíté, egy szekrényből néhány darab kőszenet vett elő, s vele föléleszté a tüzet, mely elé egy fazekat helyezett, hogy egy kochinchinai tyúkmellet megfőzzön benne, melyből ép oly erő­sítő, mint ízletes tápszer jön. — Hugó hasztalan igyekvők magát éb­ren tartani, noha oly jól esett mentő angyalát szemmel kisérni, ös­­­szeolvadtak annak vonásai a lobogó láng világánál szemei előtt, gyön­ge homály borult szemeire, melyek becsukódtak, és mindannyiszor el­­szunyadt. A nő eközben egy téli köpenyt vett magára, és az ajtó to­lózárát eltolá. A zörej fölébreszté emberünket, és az ajtó felé indult, látván, hogy fiatal ápolónője mécsesei kezében a viharos éjbe készül kimenni. Minden érzése föllázadt és feledve, hogy semmi sincs lábán, követni akarta. „Maradjon itt, monda a nő, — ön még nem erős annyira, hogy követhessen. Én csak azért megyek ki, hogy a lovat istállóba vezes­sem, különben is két erős barátom kisérni fog.“ És e szóknál két ebé­re mutatott. „Maradjon, ön még gyönge.“ És csakugyan úgy vala, mivel e pillanatban eltántorodott, és a földre zuhan, ha karját meg nem fogja a hölgy. Feje lekonyult, és ájulásba esett. „Most kell mennem, míg öntudatlan állapotban van, mivel ha azt várom, míg magához lő, megint azon lesz, hogy kijőjön velem.“ Szép csöndesen kinyitotta az ajtót és kiment. Vendégének lova vidám nyerítéssel ü­dvözlé őt; a hű állat a küszöb előtt állott. Zablásánál fogva az istállóba vezette, hol egy szép fejőstehén és egy kis indián csikó lovacska volt — egy üres helyre; mindkét állat­ fölismerte úrnőjét,s a maga módja szerint üd­vözlő. A nő megsimogatá kedves ponyvát, s a tehenet, gazdagon tett takarmányt mindenik elé, aztán bezárva az istállóajtót, ismét a kuny­hóba ment. Hugó épen az ájulásból jött magához, és egy pohár víz, melyet ápolónője nyújtott neki, képessé téve őt, hogy gyorsan felüljön, s az erősítő levest elköltse. Midőn ezzel készen volt, mondá neki a nő : „Most egy ideig sza­bad pihennie, én majd tápláló ételt készítek számára, mi ha elkészült, majd fölkeltem. Már elegendőleg magához jött,­­ veszély nélkül al­hatik,“ és a bőrfekhelyre mutatott. Alig hogy a puha párnára hajtá fejét, a jótékony álom lecsu­­ká szemeit. (Folyt köv.)

Next