Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-01 / 26. szám

VII. évfolyam Előfizetési díj: Egész évre . . 3 f­1­­ kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 5 kr. Egyes szám . — 12 kr. Junius 1-én 1869. 26. szám. Politikai s vegyes tartalma hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott petti sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. előfizetési fölhívás AZ CZIMŰ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre.....................................................5 ft — Félévre ....................................................2 ft 50 kr. Negyedévre....................................................1 ft 30 kr. Egy hónapra..................................................... 45 kr. Egyes szám....................................................— 12 kr. Kérjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó­ hivata­lába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi­­utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó­ hivatala. Az „Ellenőr“ megjegyzései a közösügyi bizottságba történt választásra. Mint olvasóink tudni fogják, e hó 15-kén választotta meg a ma­gyar birodalom közországgyűlése a közösügyi bizottságba küldendő meghatalmazottakat. E törvényhozási tényre az „Ellenőr“ oly megjegyzéseket tesz, melyekre lehetlen hallgatnunk, de mely tételek igen jellemzők a részben is, hogy mily modorban terjesztetnek elő az országgyűlés tettei a nem gondolkodó nagy­közönségnek az ellenzéki sajtó által. Legelsőbben is ezt mondja: „Hogy a kormánypárt saját soraiból választotta a delegátuso­kat, semmi kifogásunk nem lehet ellene. E párt teremtette a dele­­gátiót, e párt viselje a felelősséget is, midőn a legszebb jogaitól megfosztott nemzet tőle majd számot kér.“ E megjegyzésre azon észrevételünk van legelőször is, hogy mi a magyar korona területén kormány­pártot nem ismerünk; párt­kormányt s a múlt közországgyűlés közjogi intézményei föntartásá­­ra a nemzet által választott törvényhozási többséget igenis isme­­rünk, de kormánypártot nem. Nem tehetjük föl, mikép az „Ellenőr“ scorpiója e kifejezés hasz­nálata helytelenségéről egy parlamenti rendszerrel kormányozott államban tudomással nem bírna, s ezért kénytelenek vagyunk azt hinni, miszerint ez is az ellenzék irályi kortes szavai egyike, mely­nek hatása azon ellenszenvre van alapítva, melyet a kifejezésekhez ragaszkodó nagy tömeg a „kormány“ szó iránt a lefolyt gyászos időszakban magába szívott. Ha e föltevésünk áll, úgy igen sajnálnunk kell egy ellenzéket, mely nem az általa védett állítások igazságban, hanem ilyen csupán korlátolt főkre ható szenvedélykeltő nyilatkozatok naponkénti egy­beállításában keresi erejét. A további állításokat azonban, milyenek ,e párt teremtette a delegatiót, e párt viselje a felelősséget, midőn tőle a nemzet számot kér“ egy, közjogban csak kissé jártas egyén fölfogni nem képes. Őszintén megvallva, nem birunk eléggé csodálkozni a fölött, hogy egy központi ellenzéki napilapban ily közjogi képtelenségeket van alkalmunk olvasni. Máskép nem lehet oly állítást nevezni, melyben nyíltan s minden tartózkodás nélkül hirdettetik az , hogy az 1865/s-iki országgyűlés ál­tal fölállított delegatio intézménye, a jelen közországgyűlés által ho­zatott létre. S most hivatkozunk olvasóink elfogulatlan ítélő tehetségére az iránt, hogy minek lehet a sajtó oly irányát nevezni, midőn naponkint s naponkint a nemzetre hivatkozik az a nemzet képviselete ellenében, midőn a nemzet boszubíróságával fenyegeti a nemzet képviselete azon részét, mely a múlt törvényhozás által 10 évre kötött szerződés hatá­­rozmányaihoz hű maradt s a nemzeti becsületszó szentségét érezve, megválasztó a közösügyi bizottságba a szerződésileg kikötött­ bizott­sági tagok számát? Mi részünkről a képviseleti rendszer elleni izga­tásnak vagyunk hajlandók ezt nevezni, mely még hozzá oly száma­dásra vonásról beszél, melynek végrehajtó közegét ismerjük, hacsak a Scorpio alattomban gilotine-t s forrongó fővárosi söpredéket nem gon­dolt ily számadásra vonó testület gyanánt. Bizony, ha már számadásra vonásról lehet szó, akkor úgy his­­­szük, igazságosabb azokat számadásra vonni, kik a nemzet által egész Európa színe előtt elvállalt szerződés határozmányai végrehajtását megtagadták, s így hajlandóknak mutatkoztak a magyar nemzet be­csület szava megszegésére, mint azok, kik a szerződés határozmányait híven teljesiték. Nem hiszem, hogy tévednék, midőn itt azon meg­győződésemet mondom ki, hogy a szó szentségére sokat tartó magyar nemzet mindenesetre ez utóbbiak eljárását fogja helyeselni. Folytatólag pedig így szól: „Hanem van egy szavunk e párt vezérférfiaihoz. Az állam legfőbb ügyei ez időszerűség a delegatiok előtt tár­gyaltatnak. Azon ügyek felett, melyek életkérdéseit képezik minden országnak, nem a nemzet képviselő testülete, hanem föltétlenül a dele­gatio határoz. Tisztelet, becsület a fönnebb elősorolt uraknak, de mi ezek kö­zött igen keveset találunk, kikben volna a kellő képesség és a meg­kívántak­ erély az ily roppant fontosságú ügyeknek csak némileg is tűrhető elintézésére. Azt kérdezzük tehát, miért húzzák ki e párt legjelentékenyebb tagjai magukat a delegátióból ? miért küldik oda épen leggyöngébb embereiket , hol az ország legfontosabb ügyeinek elintézéséről van szó?“ E szavak megvilágítására viszont nekünk is van egy pár sza­vunk az egész ellenzékhez! Az kétségtelen igaz, hogy a nemzet zsebébe mélyen benyúló s így igen fontos tárgyak fölött dönt a közösügyi bizottság, s így legfő­­kép a magyar pénzügyi s közgazdászai szakemberek legjelesbjét kell a képviselőháznak e munkálat elvégzésére fölhatalmazni, hogy e vá­rakozásnak a kötelességhű jobboldal teljes mérvben megfelelt, arról e nevek: Kautz, Wahrman, Zsedényi, Kemény G­, Bethlen, Zichy, Pulszky, Éber tesznek legvilágosb tanúságot. Ha ezek a jobb párt leggyöngébb pénzügyi szakemberei s ha ezek helyett Deákot, Horváthot és Klapkát ajánlja, nem kell-e elmo­solyodnunk ily gondolkozás irány fölött? Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. K­­ft fizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi- utcza 26. sz.) — J ént­s­eh G. könyv­kereskedem « minden kir. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő , egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler. — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz.

Next