Eger, 1870 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1870-06-16 / 24. szám

187 mán a további intézkedést megtenni, illetőleg a nógrád-megyei, már kinevezett küldöttséggel együtt működendő küldöttséget megválasztani s egyszersmind a teendőkre nézve utasítani lehessen. Megyei élet. Heves Szolnokmegye bizottmányának f. junius havi üléséből. Fölolvastatott Mracskó Antal saári lelkész folyamodványa, melyben a Saár közs­ge által részére természetben kiszolgáltatott parochiális javadalmaknak készpénzbeni fizetésre tett átváltoztatá­sa tárgyában kötött szerződést megerősittetni kéri. Isaák István szolgabírónak visszavárólag azzal adatik ki, hogy a szerződő felekn­k (melyeknek egyike a katholikus hitfele­­kezet) meghallgatása mellett, tegyen a szerződés létrejötte és a szerződésbeli kötelezetts­gek eddigi mikép teljesítéséről, valamint arról is, hogy ezen, még 1863-ban kötött szerződés miért csak most mutattatik be megerősítés végett, a mielőbbi kimerítő hivatalos je­lentést. Fölolvastatott Csernyus Kálmán szbirónak a Kömlő községben emelendő iskolaház épitése tárgyában tett hivatalos jelentése. Nevezett szolga­bírónak azzal adatik ki, hogy az 1868. XXXVIII. törvényczikk teki­ntetb­e vétele, a körülmények szigorú és pontos megvizsgálása, s az illetők kihallgatása mellett tegyen ki­merítő jelentést: 1) Arról, vájjon az iskolaépület oly mérvben és alakban ter­­veztetik-e mint azt a törvény átal­ban, különösen pedig a tanköte­les gyermekek számára s az osztályok és nemek elkülönítésére vo­natkozólag követeli? 2) A költségekbe beleegyezett-e a lakosság? 3) Az iskolatelek, melyre az épület jöni fog, be van-e már telekkönyvezve s ha igen, kinek a nevére? Az ügy sürgősségénél fogva utasíttatik nevezett szbiró, hogy a hivatalos­­ jelentést Ia va hamarébb megtenni siessen. Nógrád megye közönsége 1. év ápril 27-én tartott bizottmányt gyűléséből, 512 szám alatt, a pétervásár- kis-terenc- salgó­ tarján­­losonczi útvonalnak országos költségen leendő kiépítése tárgyában benyújtott folyamodványra kibocsátott, 4676. sz. alat­t, közmunka- és közlekedésü­gyér­ intézmény fo után hozott határozatáról értesít, me y szerint ezen a vonalra nézve költségvetés és tervezetek el­készítése tekintetéből helyettes főmérnökét utasította, a kívántak szerinti eljárás tejesítésére pedig, Otlik Ákos 2-od alispán elnökle­te alatt, gróf Gyürky Ábrahám t. főjegyzőt és S­ilárdy Ödön bizott­­mányi tagot küldöttségkép bízta meg, mely eljárásáról azon fölhí­vással tudósit, hogy e kettős megye részéről hasonló czélbeli együt­tes működtetés végett kinevezendő küldöttség névsora vele mielőbb közöltessék. A közmunka- és közlekedési minisztérium f. e. 4676. sz. a kelt intézménye folytán, a f. é. május 2 án tartott bizottmányi ülés 320. sz. a. határozatával a kérdéses útrész kiépítésére nézve költségvetés készítésére utasított Sz­abó Imre főmérnök sürgetőleg fölhívatik, hogy ezen költségvetést mielőbb mutassa be, hogy annak nyo­­ m húsz év. Az ország közvéleményét jelenleg leginkább két dolog foglal­koztatja, u. i­.: a Batthyány Lajos temetése és a balközép keblében emésztődő actio-vágy, a­minek foly­tán állítólag valamiféle pá­r­t­al­a­kul­á­so­k fejlődhetnének ki. A B­a­tt­h­y­á­n­y-temetés napján Jókai a „Hon“-ban, az ő hatályosan találós kifejezésű költői emelkedettsége sugallatából, a következő tartalmas és sokat mondó sorokat nyomatta ki: „Óh magyar nemzet! ha még egyszer valaha egy Batthyány Lajosod lesz; vezérférfi, ki hazája dicső nagyságáért, állami önállóságáért, minde­nét föl tudja áldozni, a mi kedves: napjai nyugalmát, a hatalom ke­gyeit, a hízelgők tapsait, még a nyugodalmas megha­lás biztos reményét sem tartva meg magának; — addig kövesd őt, mikor még a nemzeti szinü zászlót viszi előtted; ne akkor, mikor már a fekete zászlót viszik előtte ; kisérd annak világló szellemét, ne koporsóját. Mert e koporsóban nem Batthyány Lajos fekszik egyedül. A hazának husz halott esztendeje van oda mellé lesze­gezve.“ Ezen ide iktatott sorokban csak az van híven, találólag elmond­va, a­mi „Batthyányira vonatkozik ; a többi nem egyéb a költői nekibuzdulás szenvelgő rajongásánál. Az nem igaz , hogy „a hazá­nak husz halott esztendeje volna Batthyány mellé leszegezve.“ Azon húsz év: „nem a húsz halott esztendő“, — hanem a keserves okulás, a súlyos megpróbáltatás és a politikai átalakulás­ba való beleérés esztendei valának. Hazánkban az ifjabb nemzedéknek megvolt 1848-ban és megvan jelenleg is, az az igen sokat koczkáztató elbizakodott­sága, hogy ő a haza sorsát intéző bölcseket, merő lelkesedésből, le ez ké­rni szereti; azokra megszilajitó nyomást igyekszik gyakorolni; sőt az ország sorsát intéző bölcsek higgadtan okoskodó tanácsában, súlyt követel a maga eszményi fölfogása és pezsgő lel­kesedése számára ; összetéveszti a következetes politikai térfogla­lást a pillanati elszilajkodás sikerével; az ügyek mélyéig és sok ágazata tömkelegéig behatoló eszélyességet a hamari látszat csaló­ka tüneményeivel; és ma akarna fölépíteni minél többet, hogy aztán a holnapnak minél kevesebb állandóság jusson. Huszonegy évvel ezelőtt szintén egy egész ezredév jogi insti­tutei, állami kötelékei, társadalmi kényszerűségei s chinai válaszfa­lai omlasztattak össze; a bécsi önkény gépezetei által a magyar korona országaira negyedfél századon át minél ügyesebben rá al­kalmazott bilincsek és bekeblezési szervezetek lőnek szétrombolva, hogy fenyegeté­sekkel némitá el Alfréd a nejét, holott ellenkezőleg. Észre vévén a signor, hogy apósa előtt ismeretesek szándékai, a bűnbá­nót játszotta neje előtt, s töltetetét­­ innepélyes esküvel erősíté meg. Több hónap folyt el, s minden renden látszott, s az őrnagy szinte örült, hogy múst alkalommal mérsékelte magát, és nem vitte az elválásig a dolgot, mely akkor elkerülhetlennek látszott. Alfréd nem köve­­it tőle semmit. Épen e szerencsés változásról beszéltek, midőn Margit jelenti, hogy künn tőzsd­ehuvatalnok van, ki 10.000 forintról szóló váltót ho­­zo­t, mely alá a nagyságos ur neve van írva. „Én nem irtam­ alá, én senkinek sem vagyok adósa. Ez téve­dés. Jőjön be. Ab ! talán a nyomorult?“ A papiren­di Cento és az őrnagy volt aláírva. „Mit csinálj­ak?“ — kiáltá kétségbe­esve. „Fiz­ed ki atyám­, leányod férjét csak nem adhatod át a tör­vényszéknek. Ez szégyen volna mindnyájunkra.“ „De te nem tudod hogy csaknem egész vagyonomat nővéredre költöttem, s csak ró­ad is kell gondoskodni. „Atyám­ b­csületünk forog kérdésben, ne törődjél semmivel.“ Az ór agy utalványozta a bankárnak a tízezer forintot, és ve­­jéhez ment. Öt épen reggeli mellett találta. Én tudom, mi vezette önt ide, mondá Alfréd egész hidegvérrel. Ön kifizette tartozásomat, látom ezt önnek elégedetlen arczából, s azért nem kissé le vagyok kötelezve. Valóban kritikus dolog, s azt látom, hogy egyformán fél a becstelenség és szegénységtől. De azért még egy másikat is kifizet, remélem. — Mit akarsz még, nyomorult? kiáltott a nő, Mari. — Azt, hogy 30,000 forintra van még szükségem, s ez összeget kifizeti atyád.“ Mari egy kétségbeesett kiáltást hallatott, s összerogyott, úgy hogy kis Blankája karjaiból az őrnagy lábaihoz esett. Alfréd csengetett, egy cseléd jelent meg. „Segítsen a madameon“ — mondá ő. „A­mi minket illet, ha tetszik, édes apósom, a szóban forgó kérdést újólag fölvehetjük.“ És kabinetjébe ment, az őrnagy követe. Hogy ez nem tiporta össze az alávalót, ki becstelenségével annyi szemtelenséget egyesí­tett, — nem értjük. „Hallgasson ön rám, mondá Alfréd ; én tudom, hogy ön engem szerencsétlenné tehetne, én jól tudom, —azonban azt is tudom, hogy ezt nem fogja tenni. A váltó ideje lejár, és ép azért ön tíz nap alatt kifizeti, s aztán sohasem fog rólam hallani semmit. Az ön előnye fo­rog kérdésben, mit mond hozzá?“ Az őrnagy nem felelt. „Gondolkozzék, tanácskozzék másik leányával is, ki drága gyöngy a másikhoz képest. Hogy elhatározása rám nézve roszul üssön ki, eszemben sincs. Most megyek bankáromhoz, hogy neki uta­sításokat adjak.“ És véve kalapját, s elhagyá a szobát. (Folyt. köv.) ------------- *

Next