Eger, 1870 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-27 / 43. szám

346 A csatatérről. Paris védői jól viselik magukat. A Páris alatt e hó 13-án nyert franczia győzelmeket, melyekről a porosz főhadiszálláson jónak találták bölcsen hallgatni, most a porosz független lapok tudósítói is megerősítik. Kitűnik a tudósításokból, hogy a francziák a poroszoktól visszafoglalták Staint, Pierrefitte, Dugny, Bobigny, Joinville-le- Part, Creteil hadállásokat, az arroni fonsíkot, Bas-Meudont és Saint- Cloudot, s Páris bombázására tett számos előkészületet megsemmisítettek. Alkalmasint ez az oka, hogy a bombázásnak többször előre hirdetett megkezdését ismét elhalasztották. Hartmann trrnoknak Münchenbe küldött jelentése szerint, a 4-ik német seregnek jobb, s a 3-iknak balszárnya a francziák által tarthatlan állásba szorittatott, s a pusztító tüzelésnek ellent nem állhatva, nagy veszteséggel visszaverettek, a legfontosabb ostromütegek közül 3 leszereltetett, s ismételt támadás után a francziák által elvétetett. A németek vesztesége e napon hir szerint 5000 embernél többre rúgott, mit maga a táborkar is elismer. A francziák zsákmányul ejtettek 3 ostromüteget (egy üteg , 6 ágyú) és öt üteg ágyút egy fél mozsárüteggel. Saint- Cloudban, melyet a francziák halomra lőttek, két porosz készletraktár leégett 80,000 tallérnyi készlettel. A poroszok másnap kénytelenek voltak öt órai fegyverszünetet kérni halottaik eltakaríthatása végett, mi meg is adatott. Porosz sürgönyök szerint, e hó 14-én több zászlóalj kirohanást eszközölt, mely azonban visszavezetett. 15-én a francziák Villejuifnél sánczokat készitettek, de az ostromlók tábori ütegei által elüzettek. Toursból jelentik, hogy a poroszok 18-án éjjel megtámadták a Hautes-Bruyéres és Bicetrenél levő redouteokat, de 3—3 órai harcz után győzelmesen visszavezettek. Versaillesi sürgöny szerint, 19-én éjjel a francziák az erődökből erősen ágyúztak, s a gyalogság ismételten előrohant a porosz előőrsökre. A sürgöny azt állítja, hogy porosz részről semmi veszteség sem volt. Szintén porosz hivatalos sürgöny szerint, e hó 21-én Valérien-erődből 12 zászlóalj 40 ágyúval kirohanást eszközölt, de 3 órai csata után visszavezettek. A poroszok 100 fogolynál többet s 2 ágyút ejtettek volna hatalmukba, mig saját veszteségöket aránylag csekélyre teszik. A Toursból okt. 23- ról a következőket jelentik: „A poroszok Vernonnak másfél órai lövetése után a hercourti erdőkbe vonultak vissza; az ellenség újabb 2 órai komoly harcz után visszanyomatott; a franczia csapatok gyönyörűen harczoltak. Vornay és Cussy között e hó 22-én egész nap komoly ütközet volt, melynek eredménye még nincs tudva.“ — Bazaine sok bajt okoz a Metz körül táborozó németeknek, gyakran cseltámadásokat intéz ellenök, s minden két órában rohamot fuvat, miáltal őket állandó őrködésre kényszeríti, s rendkívül kifárasztja. — A f. hó 14-iki kirohanásról, melyet már múlt számunkban is említünk, egy Neufchateauból Toursba érkezett távirat azt mondja, hogy Bazaine ama kirohanást 80,000 emberrel eszközölte, s megsemmisitett 26 porosz zászlóaljat és két lovasezredet, lerombolta a vashámorokat, s az ellenségtől 193 vasúti kocsit vett el élelmi- és lőszerrel. — Bazaine főhadsegédét, Boyer tábornokot, közelebb Versaillesba küldte Parlamentár gyanánt, állítólag Metz föladása, (más hírek szerint a békekötés) iránt alkudozni. Az alkudozások eredmény nélkül maradtak, s Boyer trnok Londonba utazott, hol e hó 22-én a királynő által fogadtatott, mint egy londoni távirat jelenti. — Porosz tudósítások szerint, Metznél az egész német hadsereg csatakészen áll, miután Bazaine a lakosság és katonái által késztetve, döntő kirohanásra készül. Egyébiránt Metz, franczia tudósítások szerint, élelemmel gazdagon el van látva. A Páris és Metz előtt táborozó német katonák egészségi állapota, mint számos tudósítások bizonyítják, a lehető legroszabb. E körülményt eddig a porosz hivatalos lapok elhallgatták, most azonban ők is bevallják a vérhas és hagymáz heves fellépését, habár azt állítják, hogy veszélyes jelleggel nem bírnak, s az élelmezés változásától javulást remélnek. Egy müncheni távirat szerint, Saarbrücken át 3 hét alatt, 16,000 beteg vitetett Németországba, kik közt 2000 sebesült volt, a többi vérhasban vagy typhusban szenvedett. Mint Corbeilből jelentik , a Párist megszállva tartó seregben a typhus és vérhason kívül a himlő is dühöng. Ehhez járul a porosz hadvezetés páratlan keménysége, mely a súlyos betegségből lábadozókat sem kíméli. A „Kreuzzeitung“ közli, hogy egy katona 3 4 T Á 11 Egy bünpör. (Folyt.) XVII. Maccabeo zsidó vallomása. A törvényszéknél jelenti magát ez izraelita, neve Maccabeo, Brindizibe való, foglalkozása cserebere. 0 monda: Antonio Toldo, a gazdag ékszerárus, kivel üzleti összeköttetésben állottam, mintegy évvel ezelőtt fölkeresett engem, és szó szerint e megbízást adta : Igen érdeklődöm egy fiatal paduai tanuló iránt. Ajánld föl neki szolgálatodat, hogy kölcsönkép 50 liláig megemberled. Ne mondd, hogy enyém a pénz. Három havi időt engedj neki, de a kötelezvényben ígértesd meg vele, hogy fölmondás esetére bármikor is tartozik fizetni. Itt a pénz. — Viszonyom következtében a megbízást el kell vala fogadnom. Ő mellékes czéljára nézve nem világosított föl. Különben is így gondolkozom : a felelősség őt terheli. Én azért minden utógondolat nélkül egyszerű pénzüzletnek vevem az egészet: Zsoba elfogadó. Egy hétre rá hozzám jött, és így szólott hozzám Antonio Taldo: „Nem vagyok pártfogoltammal megelégedve. Ő mindenféle esztelen kicsapongásokra pazarolja a pénzt, melyet én jobb czélokra adtam neki, és azért, noha sorsát szívemen viselem, mégis törvényes uton kell magamat pénzemre nézve biztosságba helyeznem. Nesze a szerződés, követeld a pénzt. Ha nem képes fizetni, fordulj a törvényhez.“ Panaszt emeltem csakugyan, és anélkül, hogy Toldo lehető titkos czélja miatt aggódtam volna, az ifjút elfogattam. Hogy azóta mi történt vele, nem tudom. Közben legyen mondva, a zsidó szavai fölötte megnehezítették vádlott helyzetét. A vallomás világosságba helyezé a meggyilkoltnál talált levél következő kitételét: Az, kit ön üldöz, megbocsátja önnek gonosz szándékait, mely alatt Pascal valószínüleg a már ismert üldözésre czéloz. — Zsobát mindenki gyilkosnak tartotta, most már csak az volt a kérdés: vádlott halálos ellensége másféle üldözésének is ki volt-e téve? Nincs-e enyhítő körülmény, vagyis nem tarthatott-e ellensége újabb cselhányásaitól, következőleg nem volt-e némileg mintegy kényszerítve, miszerint magát ellenségének ártalmatlanná tevése által tegye biztosságba ? CZ A. ft- Azonban minél világosabbak lőnek a tények, Zsoba annál tartózkodóbb jön, és nyakasan erősíté, hogy Toldoval semmi összeköttetése nem volt, következőleg annak gonosz szándékáról sincs semmi tudomása. De a velenczei igazságszolgáltatás nem tudott hitelt adni e nyilatkozatoknak, azért határozatba ment, hogy igaz vallomást, a tény mibenlétét kínzó eszközök alkalmazása által préselik ki belőle. Azonban ez nem történt meg, egy másik okirat szerint önként bevallott mindent. XIX. Önkéntes vallomás. Ápr. 2-án az illető bíróság ismét összeült, hogy a kínzás előtt még egy kísérletet tegyen. Meg lön híva Contarini is. Vádlott belépvén, mélyen meghajtá magát Contarini előtt, s következőleg szólt: Excellentiás Uram ! Ön jóakaratulag szólt, és ez által berántott a mélységbe, melyből mármár kiszabadultam. Jóakaratáért mindazonáltal hálával tartozom. Fájdalom! ezt nagy áldozatok árán tehetem, a való elbeszélésével, mely talán életembe kerül. Nevem nem Zsoba, s korántsem vagyok lelenczgyermek. Valósággal Gambara Pascalnak hívnak, s a czigányok közötti tartózkodásom merő koholmány. Én a Gambara bárók egyetlen fiivadéka vagyok. E név igen nevezetes Bresciában, honnét menekülnöm kellett, midőn a város elfoglaltatott a nemoursi herczeg zsoldosai által. A dicső velenczei köztársaság, mely atyámnak eleinte nagylelkűen menhelyet adott, száműzte őt, s összes igen tekintélyes birtokát elkobozta, midőn a szerencse szellője a franczia zászlókat kezdé lengetni. E birtoknak egy távolróli rokonra, Teodorra kellettmenni, ki az első Ferencz franczia király zsoldjába adott velenczei hadat volt vezénylendő. — Mielőtt alávehetem a kínzásoknak, azért esedezem csupán, hogy családom fontos politikai helyzetét méltassa figyelemre a nagy tanács. Én hiszem, hogy ha a dolog tudomására jut a magas tanácsnak, az méltányos elnézéssel s kegyelemmel fog viseltetni egy ős család sorsüldözött ivadéka iránt. Egyébiránt Toldo meggyilkoltatásából sem fogok semmit elhallgatni. Erre az itélőszék a dolog elnapolását határozta el. (Folyt. köv.)