Eger, 1871 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1871-02-23 / 8. szám

58 a jelen évre 50,000 főt szavaztatnék meg, de úgy, hogy ez összeg, miután az összes minisztériumnak szavaztatik meg, a miniszterelnök költségvetésébe tétessék át, s abból rendes évi fizetéssel ellátott államhivatalnoki testület föl ne állíttassék. A vitában részt vettek még : Tisza Kálmán, Helfy Ignácz, Kerkápoly pénzügyminiszter, Zsedényi Ede, Ghyczy Kálmán, mint indítványozó és Ordódy Pál, mint p. bizottsági előadó. Ezután a ház többsége elfogadja Deák Ferencz indítványát, s megszavazza az 50,000 frtot. Tárgyaltatott ezután az erdélyi első folyamodást a bíróságok költségvetése, melyre nézve több erdélyi képviselő részéről a birák fizetésének fölemelése iránt indítvány tétetett. A pénzügyi bizottság, melyhez az indítvány utasítva volt, beleegyezvén a birák fizetésének fölemelésébe, arra 311,270 frtot véleményez megszavaztatni. A ja­vaslatot a ház elfogadta. Következtek azon tételek, melyek a ház határozata folytán a rendkívüli szükségletbe tétettek át, s melyekre a ház a pénzügyi bizottság javaslata szerint megszavazott összesen 441,600 frtot. Ezzel az igazságügyminiszteri költségvetés tárgya­lása befejeztetett. Tárgyalás alá került ezután a királyi ud­vartartás (3,650,000 frt), ö Felsége kabineti irodája (60,829 frt), az államadóssági já­rulék (32,723,200 frt), a földtehermentesítési adósság s örökváltság (15,694,000 frt) és az országgyűlés költségvetése (800,000 frt), mely összegek némi hozzászólások után megszavaztattak. — A febr. l­-iki ülésben Henszlmann Imre az egyetemi könyv­tárépület ügyében interpellációt intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Miután előadó az egyetemi könyvtárépület történetét, s megemliti, hogy a barátokkal e fölött folytatott pert az egyetem a legfőbb törvényszék előtt is elvesztette, kérdi a cultusminisztert : van-e tudomása arról, hogy a közalapitványi ügyigazgató roszul vé­delmezte ez ügyben az egyetemet? s ha ez áll, szándékozik-e a pert megújítani ? végre ha e jogorvoslat lehetséges nem lenne, el van-e határozva, ő Felségénél odahatni, hogy az egyetem részére egy meg­felelő könyvtári épületet juttasson, s így a császári kézirat által okozott kár kipótoltassék ? Következett a napirend : az állami számvevőszék költségve­tése. A pénzügyi bizottság az előirányzott 200,000 frt helyett 150,000 frtot ajánl megszavaztatni. E kérdéshez hozzászóltak : Várady Gá­bor, Kerkápoly Károly miniszter, Huszár Imre, és Justh József. Vé­gül a ház megszavazza a pénzügyi bizottság által ajánlt 150,000 frtot. Ezután tárgyalás alá került a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium költségvetése. A pénzügyi bizottság jelentése szerint, a rendes szükséglet 2,888,546 frtot, a rendkívüli szükséglet pedig 290,000 frtot tesz. Az átalános vitát Schwarcz Gyula nyitotta meg, hosszabb beszédben fejtegetvén a közoktatás, különösen a népnevelés terén előforduló szükségleteket, bajokat s ezek orvoslási módját. A beszédből kitűnt, hogy szónok ez üg­gyel sokat foglalkozott, bár a létező hiányok okait nem mindig találta el. Hoffmann Pál egy-két égető közoktatási kérdést szővén beszédébe, akként nyilat­kozott, hogy óhajtaná az új közoktatási miniszter nézeteit hallani az előde által beterjesztett s függőben levő törvényjavaslatokról. A vitában részt vettek még : Ivánka Imre, Pulszky Ágost és Körmendy Sándor. Ez utóbbi naiv elmélkedéseket adott elő társadalmunkról, s a lomtárból előszedett holmi ó-német énekeskönyvből furcsa idéze­teket olvasott föl, melyek többször nevetést idéztek elő. Miután az idő nagyon előrehaladt, s a képviselők nagy része ezalatt már eltá­vozott, beszéde folytatását a következő ülésre halasztotta.­­ A febr. 17-iki ülésben Körmendy Sándor folytatta beszédét, s azt az oktatás és nevelés terén behozandó némely reformok előso­­rolásával fejezte be. A vitában ezúttal csupa ellenzéki képviselők vettek részt. P. Szathmáry Károly azt kívánja, hogy a közoktatási minisztérium egész szigorral járjon el azok ellen, kik a közoktatás terén akadályokat s nehézségeket gördítenek a kormány elé, jöjenek bár ezen akadályok Esztergomból, Debreczenből vagy más helyről. Tisza Kálmán néhány elemi irányelvet fejteget a tanügyről és isko­laszervezésről , s következő indítványt tesz : „Utasítsa a ház az egyetemi alapok megvizsgálására kiküldött bizottságot, és azon bi­zottságot, melynek feladata a vallás- és közoktatási minisztérium által kezelt többi alapok jogi természetét megvizsgálni, hog­y mun­kálkodását haladék nélkül megkezdvén, mielőbb kimerítő jelentést tegyen a képviselőház asztalára. A ház ez indítványt elfogadja. Henszlmann Imre határozati javaslatot ad be, melyben a miniszté­riumot utasíttatni kívánja, hogy adjon be mielőbb törvényjavaslatot a vallás- és közoktatásügyi minisztérium elválasztását illetőleg ; ad­dig is, míg ez megtörténnék, a vallásügy a belügyminisztériumhoz csatoltassék. Táncsics Mihály egy 6 évre terjedő indítványt nyújt be a tanügy és oktatásügy reformját illetőleg. Az indítvány több ízben roppant derültséget idézett elő,, a benne foglalt colossalis vadságok által. Szólottak még : Szilády Áron, Horváth Sándor és Bork­a Zsig­­mond. Végül szót emelt a közoktatási miniszter képviseletével meg­bízott Tanárky Gedeon államtitkár, ki a ház legjobb szónokai közé tartozik. Tanárky az ellenzéki képviselők észrevételeire felelt, s ismertette az új cultusminiszter álláspontját az előde által beadott törvényjavaslatok tekintetében. Erre nézve kijelenti, hogy miután némely törvényjavaslatokra, név szerint a pesti és kolozsvári egye­temek, a középtanodai és a műegyetemi törvényre nézve a volt mi­­niszter a bizottsági tárgyalás útját választotta, ezt nem kívánja meg­gátolni, föntartván magának a jogot, hogy különösen a középtanodai törvényjavaslatra nézve észrevételeit a bizottság előtt majdan érvé­nyesíthesse. Tanárky beszédével a vallás- és közoktatási miniszté­rium költségvetése fölött az átalános vita befejeztetett.­­ A febr. 18-iki ülésben Sztratimirovics György azon kérdést intézte a miniszterelnökhöz, hogy mikor fog válaszolni a keleti poli­tika tárgyában általa tett interpellatióra ? Irányi Dániel szintén figyelmezteti a miniszterelnököt, hogy Francziaország területi épsé­gének érdekében tett interpellatiójára mindez ideig választ nem nyert. Egyúttal benyújtá 82 pécsi polgár kérvényét ugyanezen tárgyban. Zlinszky György interpellációt intézett a közlekedési mi­niszterhez. Biztos tudomása van úgymond­­ arról, hogy a Kö­rös és Berettyó áradásánál a gátak erőszakkal átvágattak. Kérdi: intézkedett-e a minisztérium, hogy ilyesmi a Tisza és Duna áradása mellett ne történjék ? Mind a fölszólalások az illető mintázt,ezeknek kiadatni rendeltettek.­­ Napirenden volt a vallás- és közoktatási minisztérium költség­vetésének részletes tárgyalása. A központi igazgatásra vita nélkül megszavaztatott, a pénzügyi bizottság javaslata szerint, 259,800 főt. Szintúgy a p. bizottság javaslatára megszavaztatott, és pedig: a tankerületi főfelügyelőségekre 28,200 frt, népnevelési tanfelügyelő­ségekre 226,940 frt , vizsgálati bizottmányokra 8100 frt. Mind a három tételnél hosszabb vita fejlődött ki, melyben részt vettek : P. Szathmáry Károly, Tanárky Gedeon, Hoffmann Pál, Schwarcz Gyula, Tisza Kálmán, Körmendy Sándor, Bork­a Zsigmond, Várady Gábor, Vukovics Sebő, Zsedényi Ede, Gonda László, Vécsey Tamás és Ghy­czy Kálmán. A vita folyamában a ház elfogadta Vécsey Tamás azon határozati javaslatát, mely szerint utasíttatik a vallás- és közoktatási miniszter, hogy az államvizsgálatok szabályozása tárgyában a ház elé törvényjavaslatot terjes­szen. Következett a tanintézetekre elő­irányzott 2,091,850 frt. Patrubány Gergely a m. kir. egyetemen a sebészeti tanfolyam megszüntetését óhajtván, következő határozati javaslatot nyújtott be: „ÜJtasíttassék a vallás- és közoktatási minisz­ter, miszerint szerezzen magának adatokat arra nézve, hogy a pesti m. kir. egyetemen a sebészeti tanfolyam megszüntethető-e vagy nem, és ha igen, mielőbb szüntesse meg.“ A ház e javaslatot a tanügyi bizottsághoz utasítá. — A febr. 20-iki ülésben gr. Andrássy Gyula miniszterelnök válaszolt Irányinak a porosz-franczia háborúra, s Sztratimirovicsnak a kormány keleti politikájára vonatkozó korábbi interpellátiójára. Irányinak a miniszterelnök azt feleli, hogy Ausztria-Magyarország köz­benjárása — mint Anglia sikeretlen kísérletei mutatják — még ak­kor is csekély remén­nyel kecsegtetett volna a sikerre, ha e közben­járásra a hadakozó felek egyike által fölszólittatott volna, ily fölszó­­lítás nélkül pedig minden közbenjárás tökéletesen helytelennek mu­tatkoznék, azért ő azt hiszi, hogy Irányi a kormányra fogja bízni an­nak megítélését, várjon s mikor tehet e tekintetben hasznos szolgá­latot. Irányi kijelenti, hogy a válas­szal nincs megelégedve, mert a kormánynak, akár fölszólíttatik erre, akár nem, kötelessége volna Francziaország földarabolása ellen közreműködni, hogy az egyensúly és integritás fontos elvét fentartsa. A ház nagy többsége azonban tu­domásul vette a miniszteri választ. Sztratimirovics György interpellátiójára kinyilatkoztatja a mi­niszterelnök, hogy az interpelláló Beust gróf egy diplomatiai jegyzé­kének azon szavait, melyekre interpellatióját alapítá, helytelenül ma­gyarázta ; ama jegyzék, mely a bukaresti és belgrádi osztrák-magyar konzulokhoz intéztetett, korántsem akart a szomszéd aldunai államok belügyeibe való beavatkozási szándékot kilátásba helyezni. Ausztria- Magyarország keleti politikája : a szomszédi jó viszony föntartása s a be nem avatkozás a szomszédállamok ügyeibe, mely utóbbinak azon­ban van egy föltétele és határa: t. i. hogy mások se avatkozzanak be. E választ a ház élénk helyesléssel fogadta, Sztratimirovics pedig kérte a házat, hogy válaszát a legközelebbi ülésre halaszthassa. Ezután a ház áttért a napirendre, s folytatólag tárgyalta a val­lás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését. A tárgyalás gyor­san folyt. Az egyetem költségvetésénél Hodossy Imre a tanári fizeté-

Next