Eger, 1871 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1871-03-16 / 11. szám

8u­ domása ily egyezményről, az még mit sem bizonyít az egyezmény tétele ellen. A titkos szerződéseket nem szokták dobra ütni. Orosz­országnak föltűnően jóakaró magaviselete Poroszország irányában a háború alatt, s azon körülmény, hogy ezért Vilmos császár az orosz c­árnak a háború befejezése után oly tüntető módon hálás köszönetet mondott : elegendő okok arra, hogy az említett egyezmény létrejöt­tében higyjünk. Mivel pedig neehéz volna elhinni, hogy Oroszország minden viszontszolgálat nélkül vállalt magára kötelezettségeket,­­ miután ezek már teljesítve vannak : méltán aggódhatunk, hogy most már a viszontszolgálatokra kerül a sor, s hogy Poroszország együtt­­működene Oroszországgal ennek tervei megvalósítására. Aligha alap­talan azon aggodalom, hogy a titkos porosz-orosz egyezménynek Oroszország javára szolgáló pontjai főleg az osztrák-magyar­ állam­ ellen vannak irányozva, s hogy ennélfogva Európa fontos események előestéjén áll. Hogy a háború által előidézett politikai állapot mindenekelőtt az európai költségvetésekben fogja magát éreztetni, az előre volt látható. Valamennyi hatalom nyakrafőre siet, magát lehetőleg meg­erősíteni. Angliát már említettük. Hogy az osztrák magyar monar­chia sem akar e részben hátramaradni, mutatja a delegátiók által megszavazott költségvetés. Most Olaszországról veszünk hasonló híreket. Az olasz kormány mindenekelőtt Rómát, Alessandriát és az alpesi szorosokat készül megerősíteni, Civitavecchiát pedig idegen hajókra nézve egészen hozzáférhetlenné akarja tenni. E czélra a hadügyminiszter 350 millió frankot kér megszavaztatni. Hogy Orosz­ország hosszú idő óta folyvást készül, ismeretes dolog ; most azt ír­ják, hogy az egész erődítési rendszert meg akarja változtatni, név­­szerint új, előretolt erődökön alapuló várrendszert szándékozik, és­pedig mindenekelőtt a határváraknál alkalmazni. E verseny előbb­­utóbb a népek anyagi tönkrejutását fogja eredményezni. A franczia nemzetgyűlés élénk vita után elhatározta, Bordeaux­­ból Versaillesba tenni át székhelyét. A képviselők egy része Paris, mások Fontainebleau vagy Orleans mellett nyilatkoztak , de a nagy­­többség Thifers óhajtására Versailles mellett szavazott, mi a végre­­hajtó hatalom fejének a nemzetgyűlésre gyakorolt nagy befolyásáról tanúskodik. A nemzetgyűlés f. hó 11-én tartá utolsó ülését Bordeaux- ban, s új székhelyén 20-án veendi föl újra tanácskozmányai fonalát. Párisi hírek szerint, a kormány Algirban 100,000 főre menő állandó tábort szándékozik fölállítani, mely évről évre kiegészíttet­nék; oly roppant katonai iskola lenne ez, hol a hadviselés összes ágai előadatnának. E terv új jele a decentralisatio keresztülvitele iránt táplált komoly szándéknak. Ugyancsak párisi hírek szerint, a nem­zetgyűlés már nemsokára föloszlatná magát, s az ország jövendő ál­­lamalkata ügyében plebiscitum­ fogna tartatni. Páris némely részei, név szerint a Belleville és Montmartre kül­­városok a múlt hét folytán komoly nyugtalanságoknak és tüntetések­nek voltak színhelyei. Aurelles tábornokot, a nemzetőrség főparancs­nokát, megjelenésekor kigúnyolták. A kormány tartózkodó állást követett a mozgalmakkal szemben, de ügynökei által folytonosan figyelemmel kísértette a bellevillei torlaszokat. A montmartrei nem­zetőrök az eddig visszatartott ágyukat átadták a hatóságnak. Párisi­­ lapok azt hiszik, hogy a tüntetések többé nem fognak megújulni. A franczia nemzet kiirthatlan gyűlölete a németek ellen, igen sok alakban nyilatkozik. Legutóbb német-ellenes­ liga alakult, mely­hez a legelőkelőbb, világhírű czégek csatlakoztak, s melynek czélja oda irányul, hogy német hivatalnokok Francziaországban ne alkal­maztassanak, így például Fould és Rothschild bankházak összes né­met alkalmazottaikat elbocsáták. Binder, ismert német eredetű ko­csi­gyáros, hirlapilag tudatja, hogy német munkást gyárában alkal­mazni nem fog. Az Institut és a franczia akadémia levelezőik közül minden németet kitöröltek. Ugyanez irány emelkedik északi és déli Francziaországban érvényre. Az ottani kereskedők németekkel min­den összeköttetést megszakítottak. Sőt a német gyűlölet Londonra is kiterjed, s itt is Anti-German-Ligue alakult, melyhez főleg belga, svejczi és franczia czégek csatlakoztak. A londoni conferentia határozatairól a kormány részéről köz­lések tétettek az angol alsó- és felsőházban. E szerint a Fekete­tenger semlegessége meg van szüntetve, s a Dardanellákat és a Bosporust a Porta a barátságos hatalmak hadihajói előtt béke idején is megnyithatja. A dunai bizottság, mely a munkálatokat tovább fogja folytatni, további 12 évre föntartatik. A Porta föntartotta ma­gának a jogot, hogy egy hadihajót küldhessen a Dunára. A confe­rentia f. hó 14 én tartotta zárülését. Oroszország tehát keresztülvitte minden követelését, s így a conferentia csak Oroszország hatalmának és keleti befolyásának emelésére szolgált eszközül. A porosz hivatalos lap érdekes adatokat közöl a legközelebb bevégzett háborúról. A háború 210 napig, a tulajdonképeni harcz pedig 180 napig tartott, mely idő alatt 156 kisebb nagyobb csata, 17 nagyobb ütközet vitatott, a németek 26 erődített helyet elfoglal­tak, 11,560 tisztet s 363,000 embert elfogtak, 6700 ágyút, 120 sast és zászlót elvettek. Páris ostroma 130 napig tartott, mely idő alatt 22 nagyobb kitörés történt. Három tengeri ütközet is fordult elő. A Poroszországnak átengedett franczia terület összesen 1,616,778 lakossal bir, s főkormányzójává badeni Vilmos herczeg fog kinevez­tetni. Elsass egy része Bajorország birtokába fog átmenni. A weis­­senburgi kerület, mely hajdanában a Pfalzhoz tartozott, s 10/1­0 mértföldnyi területen 52,000 lakost számlál, most ismét visszacsatol­­tatik hozzá. Az utóbbi időben számos tiltakozás érkezett a bordeauxi nemzetgyűléshez a területátengedés ellen. A tiltakozók élén Metz város községtanácsa áll, s föliratát így végzi: „A lakosok nagy része előtt a Németországhoz való csatolás jel lenne az azonnali kiván­dorlásra. “ Vilmos császár csak f. hó 17. vagy 18-án tér vissza Berlinbe, hova valamennyi német fejedelmet meghívta, hogy a diadalmenetben részt vegyenek, sajátlag, hogy az ő dicsőségét jelenlétükkel emeljék. Bismarck f. hó 9-én érkezett Berlinbe. A berlini városi képviselet bizottmányt küldött ki kebeléből, azon megbízással, hogy tegyen ja­vaslatot az iránt , mi módon hálálhatnák meg legméltóbban Bismarck és Moltkenak a haza iránt szerzett érdemeit.­­ Mint egy távsürgöny Berlinből jelenti, az orosz czárt oda várják Vilmos császár születés­napjára. Más hír szerint a czár azon óhajtását fejezi ki a császár előtt, hogy az orosz és porosz koronaherczeg Kissingenben talál­kozzanak. Egy idő óta sokszor fölmerült azon hír, hogy a pápa Rómából elutazni készül. Most egy angol lap római tudósítója, a Vatikánból nyert hiteles értesülés nyomán, e hírt megczáfolja. El van határozva, úgymond a tudósító, hogy a pápa marad, míg valódi, komoly veszély nem fenyegeti. Ő szentségének ezen elhatározását azon aggodalom is támogatta, hogy ha elutaznék, az olasz kormány még a Vatikánt is le találná foglalni, mint ezt tette már a Quirinállal. — Rómából márcz. 12-ről távírják, hogy a clericalisok és szabadelvűek közt komoly súrlódások keletkeztek. Mintegy 20 egyén elfogatott. Az izgatottság növekszik. — Bismarck közelebb azon kérelemmel for­dult a pápához : egyeznek bele, hogy az essassi és lotharingiai egy­házmegyék a franczia érsekségektől elkülönittessenek. E kérelmet a pápa határozottan megtagadta. Zürichben sajnos események történtek. F. hó 9-én a dalcsar­nokban tartott német békeünnepély adott erre okot. Nagy népcsődü­­lés történt, s a katonaság csak részben akadályozható meg a dalcsar­nok elpusztítását. Fegyveres katonák behatottak a terembe, a­hol véres összeütközés történt. Egy egyén megöletett, kettő megsebesült. Közbenjáró svejczi katonák és tisztek megsebesültek. F. hó 11-én éjjel néptömegek megrohanták a fegyházat, s le akarták rombolni a tornyot. A katonaság fegyverét használta, minek folytán négyen elestek, és sokan megsebesültek, mire a néptömeg a városháza mellől elüzetett. A mozgalomnak állítólag a nemzetközi munkás-egylet a fészke, s a németek győzelmi ünnepélye csak ürügy. Napóleon tiltakozást intézett Thiershez a nemzetgyűlés azon szavazata ellen, mely által letétele kimondatott. Napoleon e szava­zatot törvénytelennek nevezi, s azt mondja, hogy ő csak a nemzeti akarat szabad nyilvánulja előtt hajol meg.­­ A párisi haditörvény­szék az 1870. okt. 31-iki lázadás rendezői ügyében következő ítéletet hozott: Blanqui, Flourens, Levrand és Cyrille in coníumatiam ha­lálra, Cryon és Coupil két évi, Vallès Gyula 6 havi fogságra ítéltet­tek, a többi vádlott fölmentetett. — Vinoy tábornok egy parancsa több párisi lapot fölfüggesztett, s megtiltja uj lapok megindítását az ostromállapot tartama alatt. — Algírból rész hirek érkeznek. Az oda küldött mozgó-nemzetőrök a bennlakók által lefegyvereztettek. A franczia kormány folytonosan küld erősbitéseket Algirba a mozga­lom elnyomására. Hevesmegye és a Jászkerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1871 ik évi február hó 25-én tartott igazg. vál. rendkivüli ülés jegyzőkönyve. Jelen voltak : Kürthy Antal, mint elnök, Csala Sándor, Des­­sewffy Jób, Freyburg Lajos, Györky Imre, Hanisz Imre, Kocziáno­­vich József, Mahovszky Antal, Szávoszt Alfonz és Szávoszt Frigyes ig. vál. tagok. 16. Elnök az egybegyült tagok üdvözlése után előadja, hogy a múltkori bizalmas­­ tanácskozás alkalmával nyilvánult azon nézet

Next