Eger, 1871 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1871-03-16 / 11. szám
8u domása ily egyezményről, az még mit sem bizonyít az egyezmény tétele ellen. A titkos szerződéseket nem szokták dobra ütni. Oroszországnak föltűnően jóakaró magaviselete Poroszország irányában a háború alatt, s azon körülmény, hogy ezért Vilmos császár az orosz cárnak a háború befejezése után oly tüntető módon hálás köszönetet mondott : elegendő okok arra, hogy az említett egyezmény létrejöttében higyjünk. Mivel pedig neehéz volna elhinni, hogy Oroszország minden viszontszolgálat nélkül vállalt magára kötelezettségeket, miután ezek már teljesítve vannak : méltán aggódhatunk, hogy most már a viszontszolgálatokra kerül a sor, s hogy Poroszország együttműködene Oroszországgal ennek tervei megvalósítására. Aligha alaptalan azon aggodalom, hogy a titkos porosz-orosz egyezménynek Oroszország javára szolgáló pontjai főleg az osztrák-magyar állam ellen vannak irányozva, s hogy ennélfogva Európa fontos események előestéjén áll. Hogy a háború által előidézett politikai állapot mindenekelőtt az európai költségvetésekben fogja magát éreztetni, az előre volt látható. Valamennyi hatalom nyakrafőre siet, magát lehetőleg megerősíteni. Angliát már említettük. Hogy az osztrák magyar monarchia sem akar e részben hátramaradni, mutatja a delegátiók által megszavazott költségvetés. Most Olaszországról veszünk hasonló híreket. Az olasz kormány mindenekelőtt Rómát, Alessandriát és az alpesi szorosokat készül megerősíteni, Civitavecchiát pedig idegen hajókra nézve egészen hozzáférhetlenné akarja tenni. E czélra a hadügyminiszter 350 millió frankot kér megszavaztatni. Hogy Oroszország hosszú idő óta folyvást készül, ismeretes dolog ; most azt írják, hogy az egész erődítési rendszert meg akarja változtatni, névszerint új, előretolt erődökön alapuló várrendszert szándékozik, éspedig mindenekelőtt a határváraknál alkalmazni. E verseny előbbutóbb a népek anyagi tönkrejutását fogja eredményezni. A franczia nemzetgyűlés élénk vita után elhatározta, Bordeauxból Versaillesba tenni át székhelyét. A képviselők egy része Paris, mások Fontainebleau vagy Orleans mellett nyilatkoztak , de a nagytöbbség Thifers óhajtására Versailles mellett szavazott, mi a végrehajtó hatalom fejének a nemzetgyűlésre gyakorolt nagy befolyásáról tanúskodik. A nemzetgyűlés f. hó 11-én tartá utolsó ülését Bordeaux- ban, s új székhelyén 20-án veendi föl újra tanácskozmányai fonalát. Párisi hírek szerint, a kormány Algirban 100,000 főre menő állandó tábort szándékozik fölállítani, mely évről évre kiegészíttetnék; oly roppant katonai iskola lenne ez, hol a hadviselés összes ágai előadatnának. E terv új jele a decentralisatio keresztülvitele iránt táplált komoly szándéknak. Ugyancsak párisi hírek szerint, a nemzetgyűlés már nemsokára föloszlatná magát, s az ország jövendő államalkata ügyében plebiscitum fogna tartatni. Páris némely részei, név szerint a Belleville és Montmartre külvárosok a múlt hét folytán komoly nyugtalanságoknak és tüntetéseknek voltak színhelyei. Aurelles tábornokot, a nemzetőrség főparancsnokát, megjelenésekor kigúnyolták. A kormány tartózkodó állást követett a mozgalmakkal szemben, de ügynökei által folytonosan figyelemmel kísértette a bellevillei torlaszokat. A montmartrei nemzetőrök az eddig visszatartott ágyukat átadták a hatóságnak. Párisi lapok azt hiszik, hogy a tüntetések többé nem fognak megújulni. A franczia nemzet kiirthatlan gyűlölete a németek ellen, igen sok alakban nyilatkozik. Legutóbb német-ellenes liga alakult, melyhez a legelőkelőbb, világhírű czégek csatlakoztak, s melynek czélja oda irányul, hogy német hivatalnokok Francziaországban ne alkalmaztassanak, így például Fould és Rothschild bankházak összes német alkalmazottaikat elbocsáták. Binder, ismert német eredetű kocsigyáros, hirlapilag tudatja, hogy német munkást gyárában alkalmazni nem fog. Az Institut és a franczia akadémia levelezőik közül minden németet kitöröltek. Ugyanez irány emelkedik északi és déli Francziaországban érvényre. Az ottani kereskedők németekkel minden összeköttetést megszakítottak. Sőt a német gyűlölet Londonra is kiterjed, s itt is Anti-German-Ligue alakult, melyhez főleg belga, svejczi és franczia czégek csatlakoztak. A londoni conferentia határozatairól a kormány részéről közlések tétettek az angol alsó- és felsőházban. E szerint a Feketetenger semlegessége meg van szüntetve, s a Dardanellákat és a Bosporust a Porta a barátságos hatalmak hadihajói előtt béke idején is megnyithatja. A dunai bizottság, mely a munkálatokat tovább fogja folytatni, további 12 évre föntartatik. A Porta föntartotta magának a jogot, hogy egy hadihajót küldhessen a Dunára. A conferentia f. hó 14 én tartotta zárülését. Oroszország tehát keresztülvitte minden követelését, s így a conferentia csak Oroszország hatalmának és keleti befolyásának emelésére szolgált eszközül. A porosz hivatalos lap érdekes adatokat közöl a legközelebb bevégzett háborúról. A háború 210 napig, a tulajdonképeni harcz pedig 180 napig tartott, mely idő alatt 156 kisebb nagyobb csata, 17 nagyobb ütközet vitatott, a németek 26 erődített helyet elfoglaltak, 11,560 tisztet s 363,000 embert elfogtak, 6700 ágyút, 120 sast és zászlót elvettek. Páris ostroma 130 napig tartott, mely idő alatt 22 nagyobb kitörés történt. Három tengeri ütközet is fordult elő. A Poroszországnak átengedett franczia terület összesen 1,616,778 lakossal bir, s főkormányzójává badeni Vilmos herczeg fog kineveztetni. Elsass egy része Bajorország birtokába fog átmenni. A weissenburgi kerület, mely hajdanában a Pfalzhoz tartozott, s 10/10 mértföldnyi területen 52,000 lakost számlál, most ismét visszacsatoltatik hozzá. Az utóbbi időben számos tiltakozás érkezett a bordeauxi nemzetgyűléshez a területátengedés ellen. A tiltakozók élén Metz város községtanácsa áll, s föliratát így végzi: „A lakosok nagy része előtt a Németországhoz való csatolás jel lenne az azonnali kivándorlásra. “ Vilmos császár csak f. hó 17. vagy 18-án tér vissza Berlinbe, hova valamennyi német fejedelmet meghívta, hogy a diadalmenetben részt vegyenek, sajátlag, hogy az ő dicsőségét jelenlétükkel emeljék. Bismarck f. hó 9-én érkezett Berlinbe. A berlini városi képviselet bizottmányt küldött ki kebeléből, azon megbízással, hogy tegyen javaslatot az iránt , mi módon hálálhatnák meg legméltóbban Bismarck és Moltkenak a haza iránt szerzett érdemeit. Mint egy távsürgöny Berlinből jelenti, az orosz czárt oda várják Vilmos császár születésnapjára. Más hír szerint a czár azon óhajtását fejezi ki a császár előtt, hogy az orosz és porosz koronaherczeg Kissingenben találkozzanak. Egy idő óta sokszor fölmerült azon hír, hogy a pápa Rómából elutazni készül. Most egy angol lap római tudósítója, a Vatikánból nyert hiteles értesülés nyomán, e hírt megczáfolja. El van határozva, úgymond a tudósító, hogy a pápa marad, míg valódi, komoly veszély nem fenyegeti. Ő szentségének ezen elhatározását azon aggodalom is támogatta, hogy ha elutaznék, az olasz kormány még a Vatikánt is le találná foglalni, mint ezt tette már a Quirinállal. — Rómából márcz. 12-ről távírják, hogy a clericalisok és szabadelvűek közt komoly súrlódások keletkeztek. Mintegy 20 egyén elfogatott. Az izgatottság növekszik. — Bismarck közelebb azon kérelemmel fordult a pápához : egyeznek bele, hogy az essassi és lotharingiai egyházmegyék a franczia érsekségektől elkülönittessenek. E kérelmet a pápa határozottan megtagadta. Zürichben sajnos események történtek. F. hó 9-én a dalcsarnokban tartott német békeünnepély adott erre okot. Nagy népcsődülés történt, s a katonaság csak részben akadályozható meg a dalcsarnok elpusztítását. Fegyveres katonák behatottak a terembe, ahol véres összeütközés történt. Egy egyén megöletett, kettő megsebesült. Közbenjáró svejczi katonák és tisztek megsebesültek. F. hó 11-én éjjel néptömegek megrohanták a fegyházat, s le akarták rombolni a tornyot. A katonaság fegyverét használta, minek folytán négyen elestek, és sokan megsebesültek, mire a néptömeg a városháza mellől elüzetett. A mozgalomnak állítólag a nemzetközi munkás-egylet a fészke, s a németek győzelmi ünnepélye csak ürügy. Napóleon tiltakozást intézett Thiershez a nemzetgyűlés azon szavazata ellen, mely által letétele kimondatott. Napoleon e szavazatot törvénytelennek nevezi, s azt mondja, hogy ő csak a nemzeti akarat szabad nyilvánulja előtt hajol meg. A párisi haditörvényszék az 1870. okt. 31-iki lázadás rendezői ügyében következő ítéletet hozott: Blanqui, Flourens, Levrand és Cyrille in coníumatiam halálra, Cryon és Coupil két évi, Vallès Gyula 6 havi fogságra ítéltettek, a többi vádlott fölmentetett. — Vinoy tábornok egy parancsa több párisi lapot fölfüggesztett, s megtiltja uj lapok megindítását az ostromállapot tartama alatt. — Algírból rész hirek érkeznek. Az oda küldött mozgó-nemzetőrök a bennlakók által lefegyvereztettek. A franczia kormány folytonosan küld erősbitéseket Algirba a mozgalom elnyomására. Hevesmegye és a Jászkerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1871 ik évi február hó 25-én tartott igazg. vál. rendkivüli ülés jegyzőkönyve. Jelen voltak : Kürthy Antal, mint elnök, Csala Sándor, Dessewffy Jób, Freyburg Lajos, Györky Imre, Hanisz Imre, Kocziánovich József, Mahovszky Antal, Szávoszt Alfonz és Szávoszt Frigyes ig. vál. tagok. 16. Elnök az egybegyült tagok üdvözlése után előadja, hogy a múltkori bizalmas tanácskozás alkalmával nyilvánult azon nézet