Eger, 1871 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1871-10-19 / 42. szám

. Október 19-én 1871. IX. évi folyam. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 ki. . — 45 kr. — 12 kr. Hirdetésekért : minden halábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Kiadó hivatal : a lyceumi nyomda. I előfizetésekért elfogad : a szerkesztőség ( Széchenyi-utcza 84. sz.) Jentsch O. könyvkereskedése s minden k. postahivatal Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő , egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad MoSSe R. Bécsben. 42. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Teendőink az alkotmány közterén. I. Mióta államintézmények és alkotmányok fölött az emberek gondolkodni kezdtek, egyike a legtöbb és sokoldalú vitákra okot szolgáltatott kérdéseknek mindig az volt: melyik államforma a legjobb és legtökéletesebb? A felelet rendesen az uralkodó kornézetek, helyviszonyok, történelmi és nemzeti állapotok különfélesége szerint majd így, majd amúgy hangzott. Az egyes állambölcsek e tekintetben mindenkor azon államformát és alkotmányt hirdették a legjobbnak és legtökéletesebbnek, amely épen az ő nézeteiknek, érdekeiknek, hazafias vágyaiknak leginkább megfelelni látszott; míg más részről szem elöl jön tévesztve azon nagy és világos igazság, hogy e téren, először gyakorlatilag, és az egyes esetre alkalmazottan véve a dolgot, nem az absolut és eszményi tökély, hanem csak a viszonylagosan jó és czélszerű a döntő momentum, másodszor az, hogy akármelyikét vegyük a fölhozott államformáknak, egészen hiány nélkülinek és tökéletesnek egy sem mondható ; végre az, hogy bizonyos történelmi és viszonylagos jogosultsága mindegyiknek van, vagy legalább volt egykor, és hogy nem a puszta formák és szabályok, hanem a szellem, mely azokban, és az azokat kezelő, követő vagy használó emberekben él, adja meg minden egyes korszakban vagy népnél, az államintézményi rendszernek azon jellemet és hatályt, amely által az valóban üdvössé, áldásossá és jótékonnyá válhatik. Ez utóbbi mozzanat tekintetében tán szükségtelen fölemlíteni, hogy egy államforma sem állhat meg és fejlődhetik ki, legyen az bár a legelmésebb gépezetre fektetve, ha az abban működő akarat és hajlam megromlott, ha az azt kezelők ereje annak föntartására elégtelen ; ha az érzület, a jellem és erkölcsi támasz, mely minden státusformának kútfeje és sarkköve, meggyengült, és az erkölcsi romlás a politikai formákat is megragadta. Bármily mesterségesen, sőt művészileg legyen is valamely állam alkotmányi gépezete berendezve, bármily nagy és számos biztosítékok és külintézmények által legyen is valamely státusforma környezve , a jó szellemnek magasabb értelembeni hiánya mellett csakhamar puszta géppé fog az válni, melynek üres alakzatai és tartalom nélküli formái a népet boldogítani sohasem lesznek képesek ! A történelem tanúsága szerint a komoly gondolkozású népek sohasem vágyódnak, — ha önérzületükre vannak hagyva, — oly államformák után, melyekre nem öntapasztalásuk és fejlődésük vezeté, kivéve azon két esetet, hol a nagyobb fokú műveltség, a még régibb korból fönmaradt mindenféle korlátokat nem tűrheti, vagy pedig hol a visszaélések, t. i. a hatalom kezelőinek nyomása, — a szabadság biztosítékai utáni törekvést föl nem keltik; mire világos példakép szolgálhatnak azon mozgalmak és események, midőn az absolutismusból, a constitutionalismusra, a hűbéri aristocratismusból, és a republicánus anarchiából az erős monarchiára történt az átmenetei. Nem lehet egyébiránt kétségbe vonni azt sem, hogy vannak idők és korszakok a népek életében, midőn bizonyos szoros, szellemi és anyagi érintkezésben álló egész nemzeteknél bizonyos politikai elvek és formák megvalósítása iránt buzgó vágy és törekvés jelentkezik; ennek oka nem egyéb, mint az, hogy vannak egyes időszakok, midőn bizonyos érdekek és eszmeirányok, melyek a kort jellemzik a legtöbb népnél kisebb-nagyobb mértékben egyszerre és egyforma alakban jelentkeznek. Egy másik főfontosságú momentum, amelyhez az államformák fölötti elmélkedésekkel és vizsgálódásokkal jutunk, az, hogy mindegyike az ismert államformáknak bizonyos hiányok, tökéletlenségek alá van vetve ; hogy absolut érvényűnek, mindenhol és mindenkor alkalmazhatónak és kivihetőnek egyet sem nevezhetni, s hogy e szerint a valódi állami bölcseség, kormányzási képesség és ildom épen abban áll, hogy az itt vagy amott szükségesnek mutatkozó, a nemzettörténelmi, és műveltségi viszonyok, nézetek s irányzatoknak megfelelő formákat és intézményeket tudjon életbe léptetni, azokat ápolni és szilárdítani. Jól mondta gróf Széchenyi István, hogy tökéletes országrendszer nem létezik. A politika és józan állambölcseség előtt az úgynevezett bablonok és általános alkotmányminták ismeretlenek, hitelre nem találnak, s a valódi politikus mindenkor az leend, ki a kor szükségleteit és követelményeit, a nemzet történeti és műveltségi igényeivel, szellemi és anyagi állapotával, jelleme és geniusával legjobb összhangba képes hozni, mert csak így várhatni, hogy az ujonan vetett mag terméketlen földbe nem esik. Hogy valamely társadalom üdvös intézményű államformát állapíthasson meg, mindenekfölött nemzeti egység és összhangra van szüksége. Igen, egység és összhang minden létezőnek lelke, egyedüli biztos alapja. E nélkül a természeti és társadalmi együttlétben életet, erőt keresni, üres agyrém. Ezen egységet azonban az egyes alkatrészek tökéletes egyformaságában keresni, és azt igényelni, hogy minden test egyenlő fényt és árnyékot, minden növény egyenlő szinü és izü gyümölcsöt adjon, nemde kábaság? S mégis — mig az efféle bohókás óhajokkal föllépőt egész lelki nyugalommal tébolydába utalnék, hányan vannak, kik a közéletben ily badar agyrémeket hangoztatnak és azokat a nemzet közvéleményeként elárusítani igyekeznek ! Nem vagyunk a pártok ellenei, mert tudjuk azt: hol alkotmányos élet van, ott pártokat találunk, s azoknak létezése, nem mint némelyek hiszik, a kormányformának hiánya, sőt épen annak előnyére vannak mert az egyes kérdéseknek minden oldalról megvitatását eszközölvén, a törvényhozást megőrzi azon rögtönzéstől, mely bárhonnan jó, a nemzet jóllétét veszélyezteti. Mi tiszteljük a határozott elvű és tiszta meggyőződése szerint a közczél előmozdítására törekvő ellenzéket, s ezt egy szabad és alkotmányos országban szükségesnek is tartjuk, — mert hiszen képzelhető-e tenger hullám nélkül ? — azért is, mert az emberi gyarló természetnél fogva az uralkodó párt gyakran hajlandó a szabadság rovására hatalmát növelni, sokszor szeret szemet hunyni egyes mulasztások, helytelen kinövések fölött, melyek az ő emberei által követtetnek el; csak üdvös tehát, ha vannak, kik ezen uralkodó párt eljárását különös figyelemmel kisérik, bonczolják, rostálják. De ha valaki csupa ellenzéki viszketegből, önzés, hiúságból, hiú népszerűségvadászatból, vagy hatalomvágyból ellenzékieskedik ; ha valaki csak azért opponál, hogy törekvése a közczélra irányzott tevékenységet megnehezítse ; bocsánat, de az én felfogásom szerint az ilyen nem működik a haza javára. Tekintve azon szomorú körülményt, hogy a nép, bármit beszéljünk annak értelmi józanságáról, a politikai, rendesen bonyolódott, kérdések összefüggéséről nem bír fogalommal ; hogy annak fejét könnyen elszédítik a czifra, de üres phrasisok, melyek s ilyenek annál könnyebben elcsábíthatják a politikában járatlant, mert a tényleges viszonyokat hajlandó mint zsarnokságot tekinteni, melyek mig egyrészt a múlt politika fonák gazdálkodásának, másrészt — valljuk meg őszintén — saját hanyagságunk következtében nehezednek ránk. Mondom : tekintve e körülményt, a minden áron ellenzékieskedő, hatásvadászó expectorátiók által aláássuk a rendet, mely minden szabadság lényeges föltétele, bénítjuk az üdvös intézkedések sikerét, s végtelenül megnehezítjük a csak egyesitett erővel sikert biztosító tevékenység kifejtését, mely mind az anyagi, mind a szellemi és erkölcsi téren múlhatatlanul megkivántatik, hogy nyomasztó viszonyainkból kimeneküljünk, sőt hogy jövőnket biztosítsuk. Lőrinczfy János.