Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-04 / 1. szám

2 <és anyagi előnyeit szerénysége és függetlensége érzetével visszautasít­ja, úgy más részről ott, hol a fény és az anyagi előnyök az állás tövi­sei és terheivel felérőknek nem mutatkoznak, azon önmegtagadás ré­szére is követelhetőnek vélem az elismerést, mely a hazafiúi köteles­ségek teljesítésében nem válogat. Bátorított továbbá azon körülmény , hogy e megye volt örökös főispánja,— kinek hazaszeretete a nemzet szenvedései nehéz napjaiban a csüggedt kedélyeket mármár elborító ködben bibliai lángoszlopként irányt­ adólag világolt, — ki e megyének közelebbi válságos óráiban a kedélyek forrongása közben aggkorának dacára a szeretet és béke olajágát mindig meghozta, — ki az örökös föispánság ősi diszes címét a legdicsőbb és becsesebb címmel, a szeretett fő­ispán cí­mével toldja meg, — midőn a megye föispánságától, ezen százados ö­­rökségtöl megválik, azt kezembe téve látni megnyugodott. , S miután azon rendkívüli szeretetnek fénye, dicsősége, mely a tisztes­ Ősznek ha­­lántékait messzeható sugarakkal övezte, ez állomásra az Ő eltűntével — nagyságához mért olyan árnyat vet, — melynek homályát áttörni utóda, — lett légyen az nem én, de bár­ki — magát reménynyel nem kecsegtethette ; én csakis azon, talán nem merész hitben reméllek vi­gasztalást, hogy a megye közönsége — az ő utódjától mindaddig, mig arra okot nem szolgáltatott, bizodalmát megvonni nem fogja. M­indezek azonban csak alanyilag nyújtottak bátorítást, lénye­ges befolyást elhatározásomra azon nézetek gyakoroltak, melye­ket én a megyei autonómiát illetőleg, irányában e tek, megye közön­ségének, és irányában a magas kormánynak táplálok. Határtalanabb e megye iránti tiszteletem, hogy sem ennek, mint megyei önkormányzati hatóságnak a törvény kiszabott ösvényén túl­kapásaitól tartanék. A magyart a törvények iránti különös tisztelet jellemzi, amint visszanyert alkotmányos helyzetét csakugyan a törvé­nyekhez­ szoros ragaszkodásának köszöni. Ha ez való, — amint nincs is kétségben, — és ha joggal­­ állíthatjuk , hogy a megyék a törvények védbástyái voltak, és úgy kívánjuk, hogy jövőben azok legyenek, akkor a megyéktől első­sorban követelendő, hogy a meghozott törvények szi­gorú megtartásában elöljárók legyenek, elöljárók ott is, hol a létező törvényt nem egészen óhajtásuk szerint keletkezettnek vagy rendel­kezőnek találnák, mert csakis úgy követelhetik viszont, hogy a nekik kedves, másoknak pedig nem izlő törvények szintén szigorúan meg­tartassanak. Nincs okom feltenni, hogy a törvényes téren álló megyei önkor­mányzati hatóság kétségben lenne a törvényhozás azon intenziója iránt, hogy a megyei főispánban a kormány számára állított közeget, mely ma a jelen, holnap a következendő kormánynak érdekeit fogja kép­viselni, mindig azon kormánynak, mely a törvény értelmében vett nemzeti többség által helyeztetik be. Ezen törvényes állás kellő felfo­gása határozandja meg irányombani követelményeiknek méltányossá­gát. Valóban a legbántóbb sérelem lett volna e díszes megyéről azt tennem fel , hogy az önkormányzatnak százados iskolájában járatla­nabb, mint bármelyik más, széles e hazában ; vagy azt tenném fel , hogy a tisztelt megye azon okból , mert talán a szervező törvény né­mely lényeges rendelkezésének célszerűségét nem osztja, vagy hiá­nyosságát tapasztalja, az önkormányzati szervezet káros vagy lehet­­len voltának beigazolására — önkeblében dúlva — törekedjék. Ellenkezőleg a legszebb reményt táplálom arra vonatkozólag, hogy e díszes megye, mely a megyei autonómiáért vívók között az el­ső sorban állt, midőn az önkormányzatot újrn szervezve tettlegesen kezébe veendi, a közigazgatásban higgadtsága, pontossága és pártat­lanságának oly példányszerű képét mutatandja fel, mely országosan követésre méltó legyen, és mely e kérdésben elfoglalt állásánál fogva tőle váratik is. De ha ezek szerint a megyének, mint önkormányzó testületnek az e törvények iránti tiszteletére és adminisztratív képességére épített nagyrabecsülésem, állásom elfoglalására vonzó volt inkább, mint vis­­­szariasztó, más részről nincs okom tartani az ország alkotmányos és felelős kormányáhozi viszonyomtól sem. Vakmerő volna a hitem , hogy törvénybe ütköző rendeleteket szándékoznék kiadni. Minthogy az ország felelős kormányának vállaira sokkal súlyo­sabb és többféle terhek gondja nehezedik,­­alaptalan volna hinnem, hogy saját gondjait a megyei önkormányzat munkarészének magához ragadásával szaporítani vágyakoznék. Miután pedig a törvény engedi meg, hogy a megye közgyűlése közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatik, azokat megvitat­hatja, azokra nézve megállapodásait kifejezheti, egymással és a kor­­mán­nyal közölheti és kérvény alakjában a képviselő­házhoz közvetle­nül felterjesztheti ; nem tarthatom feladatomnak és a haza kormánya érdekében állónak, hogy a megyei bizottságnak ily törvényes és jo­gosult nyilatkozatát elnyomni vagy meghamisítani törekedjem. Szerintem a haza kormánya nagy kincset bír ezen törvényszerű közgyűlési nyilatkozatokban, mert a népgyűlések nem mindig jogosult és nem megbízható elemeinek zajló és túlcsapongó követelményei he­lyett — ezekben ismerheti fel a nemzet képviseleti házán kívül is a szintén tényező locális közérzelem érvelésének lüktetéseit. Ezek szerint tisztelt megyei Bizottmány! nem jövök én e megye kebelébe semmi apparátusával az ellenséges fegyverzetnek.Az oldal,me­lyen állok, nem párt-, hanem törvényszabta állás. Azért valamint nem lehet megbízatásom a megye törvényes jogainak megcsorbítása, — úgy okom van reménylem­, hogy e megye közönsége is a főispánnak törvény­adta jogait kizárólag az övéinek elismerendő. Igénytelen személyemet tehát egy részről a törvény, — más­részről a tisztelt Bizottmány lovagias érzületének oltalmába bizalom­teljesen ajánlom.. Ezen kellemes benyomást tett s hosszantartó harsány élje­nekkel fogadott beszéd után a 48-iki alapon nyugvó megye utol­só évnegyedes gyűlésében történő ezen főispáni székfoglalás al­kalmából a megye főjegyzője szólal fel, s miután a megye közelebb múltját rövid rajzban feltü­nteté, annak az uj bizottmány által is öröki­lendö szellemében s a székfoglaló beszéd által felköltött megnyugtató reményben üdvözli a megye uj főispánját, ki beszéde végeztével el­nöki székét elfoglalja. Mindezek megtörténtével az évnegyedes gyűlés rendfolyama megindulván , Isaák László 1-ső alispán szokott évnegyedes hivatalos jelen­tésében a megyebizottmány legközelebb múlt ötödfél éves működé­sének eredményét — az alkotott szabályrendeletek, a közbátorság­, az egészségügy, az elemi csapások, a közlekedés, a hazafias, vagy jótékony célú pénzgyűjtések, a bizottmányi gyűlések, az érkezett és elintézett ügydarabok, s a nemesi pénztár állapotáról szóló kimutatá­sokban tünteti fel. S végül a rabok létszámára nézve jelenti, hogy jogerőre emelkedett Ítéletnél fogva fogság idejét tölti 132, felebbe­­zési ítélettel fogházban van 13, főnyitó per alatt 10, vizsgálati fogság alatt 25. Lipcsei Péter 2-od alispán a folyó egész évről dec. 23-ig je­lenti : a polgári törvényszéknél elintéztetett 9 885 db. elintézetlen 375 db., a telek­k. t. széknél elintéztetett 10,823 db., elintézetlen 272 db., a fenyitő t. széknél elintéztetett 2172, hátralék 204, Ítélet alá bocsátott per 4, folyamatban van 24. — A polgári irodában le­tisztáztatokt 11,875, hátralék 224, a telekkönyvi irodában bevezette­tett 10,283, bevezetetlen 138, kiadványoztatott 10,332, mihez képest marad a kiadóban 8 darab. Fülöp József 2-od alispán a folyó évnegyedről dec. 23-ig bezá­rólag jelenti : a polgári t. széknél elintéztetett 1298 db., hátralék 205 db., a polgári irodában kiadatott 1277 db., hátralék 208 db., a telekkönyvi t. széknél elintéztetett 1728 db., hátralék 10 db., az irodában bevezettetett 1868 db., hátralék 224 db., kiadatott 1935, hátralék 642 db., a fenyitö­t. széknél elintéztetett 498 db., hátralék 50, az irodában kiadatott 501, hátralék 61 ; , rablétszám : vizsgálat alatt 15, elitélt 105, perbe fogott 5. Okolicsányi József főpénztárnok dec. 27-ig bezárólag jelenti , a megyei útalap-pénztárban van 19,810 frt 4 kr, és pedig a szolnoki tiszahid-vám pénztárban 9124 frt 86 kr, előlegekben, bevezettetett nyugták szerint 3400 frt, készpénzben 7285 frt 18 kr. Ezeken kivül a szolnoki vasúthoz vezető út alapja 10,000 frt. Mindezen jelentések tudomásul vétetnek. A m. k. belügyminiszter f. é. dec. 5-én 30,822 sz. a. kelt rende­letében a törvényhatóság rendezésére vonatkozó munkálat módosí­tását illetőleg létrejött f. é. nov. 13-án 663/LXXXII. sz. a kelt felter­jesztéssel bejelentett megállapodásokat azon megjegyzéssel veszi tudomásul, hogy a megyék területét nem négy járásra, s ezeknek ismét 7 kerületre, hanem a törvény erejénél fogva a­ szolgabírói járásra felosztottnak tekinti. Figyelmezteti a megye közönségét, hogy a megyének jövő szükségleteire a törvény értelmében kirendelendő összeget túlhaladó kiadás fedezésére segédkezet nem nyújthat. — A tisztviselők és szolgák napolíját a következőkép állapítja meg: alispán 5 frt, bizottmányi tagok rendkívüli kiküldetések alkalmával 4 frt, a főtisztviselők és szolgabirák 3 frt, az altisztviselők 2 frt 50 kr, az írnokok 2 frt, a pandúrok és hajdúk 1 frt. — Nem helyesli a megye közönségének azon intézkedését, mely szerint a pandúrok létszámát 70-ről 49-re szállította le, mert a megyének 114,6 □ mfre terjedő területén a közbiztonság fentartására ily csekély szám nem elegendő, s elkerülhetlenül szükségesnek tartja, hogy a közbiztonsági személyzet a célnak megfelelő számban alkalmaztassák. Ugyanazért

Next