Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-12 / 37. szám

290 tek. — A magyar nyelvnek és szellemnek az ország fővárosában eme­lendő ezen második csarnoka hivatva van a magyar nyelvet s szelle­met azon osztályoknál terjeszteni, melyek leginkább alkalmasak egészséges alapokon nyugvó nemzet-törzset képezni, és ezért az ügy oly nevezetes fontosságú, hogy azt hiszem, minden hazafinak köteles­sége azt telhetőleg előmozdítani, kérem a t. vármegyét, méltóztassék ez eszmét pártolni és istápolni, és hogy az valósításához közelebb ér­jen, a maga részéről is áldozattal hozzá­járulni, hogy ezen példa után mindenki tegyen képessége szerint, és rövid időn valósuljon, hogy a magyar népszínház áll, és hirdesse a magyar faj ragaszkodását az édes magyar szóhoz. A beérkezett adakozási felhívások már szétküldettek. 10. A Benyiczky Ödön által szállított gőzgép súlya alatt lesza­kadt szandai tóhíd leszakadásával a gépben okozott károk megtéríté­se iránt a gép tulajdonosa által a megye ellen törvényes kereset indít­tatott, melynek vitelével a tiszti főügyész megbizatott. 11. A megyei szabályrendeletnek az állatorvosokról szóló feje­zete értelmében, felosztottam a megyét állatorvosi kerületekre, és ki­jelöltem minden állatorvosnak azon területet, melyre felügyelni, és az állategészségi rendőri ügyeket végezni tartoznak. — A hasznos házi állatok közt a lefolyt évnegyedben több községben mutatkozott betegség, jelesen : a szarvasmarha közt a láb és szájfájás, ez Felné­met, Szarvaskeö, Pata, Maklár, Bessenye, Kerecseny, Füzes-Abony és Kaál községekben mutatkozott, a rögtön alkalmazásba vett óvin­tézkedések azonban meggátolták a baj nagyobbmérvű terjedését. Nagy-Rhédén és Szóláth községben egy-egy taknyos ló találta­tott , megsemmisíttetett, mire a nevezett községek s környékének összes lóállománya megvizsgáltatott, azonban több beteg állat nem fedeztetett fel. — Adács községben mutatkozott sertés­vész, melynek elfojtására az intézkedések megtétettek. 12. A közbiztonság állapota kielégítő, s a személy­i vagyonbiz­tonság nagyobb mérvben nem sértetett meg. 13. Az elemi károk sajnos pusztítást tettek ; Gyöngyös városá­ban julius 17-én és 24-én oly tüzesetek támadtak, melyek tetemes kárt okoztak, sőt emberélet is esett áldozatul ; ezen sajnos esetek ismétel­ve fordulnak elő és gyászos következményeik leginkább annak tulaj­­doníthatók, miszerint a város építési módja minden segélyt lehetlen­­né tesz, és a dühöngő elem korlátozását nem engedi ; ennek megszün­tetése céljából Gyöngyös város az utcák rendezése tekintetéből köl­csönt kíván felvenni, az ez iránti beadvány a tárgysorozatban 34. fo­lyó­szám alatt van felvéve, különben adománygyűjtésre felhívattak a megyei közigazgatási közegek, és tekintve a kár nagyságát, országos segély­gyűjtés elrendelésére a belügyminiszter felkéretett. Volt ezenfelül még M.-Túron, T.-Földváron, T.-Kürthön, Erdő­telken, Leleszen és Bocson tűzvész, melyek azonban csekélyebb mérv­ben pusztítottak. A gyakori záporesők is sok károkat okoztak, és különösen Hat­van mezővárosban ismét kiáradt a Zagyva, az intézkedések megtéte­lére a járási szolgabiró távirati úton utasíttatott. 14. A szerbtövis kiirtása tárgyában több jelentések érkeztek, melyekből kitűnik, hogy az irtás következetesen folytattatik. 15. A honvéd-kerületi parancsnokság által Siskovics Lajos és és Recsky László megyei szolgabirák, mint szabadságolt állományú honvéd-tisztek, fegyvergyakorlatra behivattak, mely végből minde­gyiknek egyelőre két-két heti szabadságidőt engedélyeztem. 16. A megyei házi, útalapi és nemesi pénztárak általam megvizs­gáltattak és példás rendben találtattak.­gyéhez 17. Az 1872. évi junius 1-től augusztus 31-ig beérkezett a me­...........................................................................................................1249 miniszteri rendelet és pedig­­ a belügyminisztertől ....... 975 az igazságügyminisztertől ...... 10 a honvédelmi . ...... 202 a vallás és közoktatási minisztertől .... 6 a közmunka s közlekedési minisztertől ... 20 a pénzügyminisztertől ...... 2 a földmivelés- ipar s kereskedelmi minisztertől . . 34 I -4 T A Egervár hős védelme 1552-ben. (Történeti rajz.) Mii­esz Bélától. (Folytatás.) V. Újabb ostrom-kísérlet. A török sükertelen harcai és veszteségei miatt boszus és egyre dühösebb lett. Ah­med basa most hát­ul fortélyokhoz nyúlt, hogy a várba juthasson. A legnagyobb három ágyút a prépostsági épület mel­lett állitatta fel s a keleti tornyot és a bástyát a Királyszék átellené­­ben éjjel-nappal lövette, széles réseket ejtve az említett helyeken. Ugyanakkor földalatti aknák is készíttettek azon helytől egész a várig. Dobó megtudta ezt, s Kálmán s Fülep Demeter vezérlete alatt ellen­­minákat ásatott. Kálmán a török minából, melyet már elértek, lelö­vetett, utána három nappal a derék Gasparich Mihály is. Végre Fü­­lepnek és Szuhányi Jánosnak sikerült a török tervét meghiusitaniok. Ezalatt Mecskey és Bornemissza is földalatti zajt vettek észre az ó­­kapu táján, Bornemissza utat vágatott keresztben s ráakadt a töröké­re; részint kikergette, részint leöldöste a török munkásokat s elfog­lalta szerszámaikat. Ekkor Ah­med ismét más tervet vett elő. Nevezetesen a Bebek­­— és Bolyki bástyák közt levő sáncot homokkal és gyeppel megte­­mette, erre szalmát hányatott s tetejébe temérdek fát rakatott, célja lévén igy katonáit a várba zavarni. E torlasz mögé állíttatta most ágyúit s nagy kárt tett az e miatt lőni nem tudó őrségben. Bornem­issza találó esze azonban csakhamar megszabaditá e bajtól vitézeit. Börzsákokat varratott, hordókat szedetett elő, azokat megtömette for­gác­csal, töltött pisztolyokkal kénnel szurokkal, zsirral áztatott szal­mával s egyéb gyúlékony anyagokkal. Az őrség most mind e helyre rendeltetett. Éjjel a megtöltött zsákokat és hordókat maggyujtatta, s a sáncba hányatta, mire az ott levő fa azonnal lángba borult. A törökök észrevévén a tüzet, seregestül jöttek annak megol­­tására. De a pisztolyok elsültek, a golyók s felvettetett kődarabok nagy pusztítást vittek véghez az oltók közt s még nagyobbat a falak­ról ropogó puskák. Az oltás többé lehetetlen volt, a törökök vagy meghaltak vagy megsebesittetve elfutottak. Ah­med boszuságában egészen a falakig vitette ágyúit s a törö­kök oly közel voltak, hogy a várbeliek a réseken kinyujtogatták lándzsáikat, melyeket a törökök által engedtek kihúzatni, de csak azért, hogy később hosszú póznákra erősített megtüzesített lándzsá­kat dugdossanak ki, melyekkel szurdalták az ellent. Ez a lándzsákat ki akarván ragadni, kezét oda égette, mi nagy zavarra, a mieink ré­széről pedig nevetésre adott alkalmat. Bornemissza ezzel még nem elégedett meg ; nagy kerekeket mindkét oldalon bedeszkáztatott, belsejöket töltött puskákkal, kartá­csokkal s más gyúlékony és romboló anyagokkal megtöltette, szint­­igy több 20 akós hordót is megtömetett s ezeket meggyujtva a tolon­gó ellen közzé dobatta. Minden elsül, rombol, öl és sebesit. A török bámultában és rémülése közt hat lakásra; a tüzérek ágyúikat hátra­­hagyva, hanyathomlok rohannak el. Ah­med haragja ezek láttára napról-napra növekedett. Okt. 10-ik napjára uj ostromot parancsolt; részint ígéretek által, részint fenyege­tések közt hajtotta katonáit a vár vívására. Huszonnyolc jancsár­ csa­­pat rohant a várkapura, melyet Mecskey mész hiányában sárral, agyaggal és gyeppel befalazott. Ez gyors munkát igényelt s itt min­den munkás köz foglalkozott. Mig a nők egy része a várban a sebe­sültek ápolásával foglalkozott, más része sárt, agyagot téglát hordott. Mecskey sajátkezüleg rakta a téglát az agyag és sár közzé s nagy szorgalommal tapasztgatott be minden legkisebb nyilást. Ugyanez időben egy másik osztály, a földsáncra tett rohanást, egy harmadik pedig a Bolyki bástyára. Az óvári kapunál Mecskey, a földsáncnál Szuhányi János, Pribék János, Dobó és Domokos, a Bolyki bástyá­nál pedig maga Bornem­­issza és Zoltay István páratlan vitézséggel küzdöttek az árként tolak­odó elemmel. E hősök egész nap semmi eledelt sem véve magukhoz, csaknem emberi erőt meghaladó örökö­­dést tanúsítottak. Dobó és Pethő Gáspár személyesen elegyedtek a harc tüzébe s sikerült a roppant számú ostromlókat megfutamitaniok. Ez iszonyú harc hajnaltól naplementig tartott ; mutatja a csata heves­ségét azon tény is, hogy a várbeliek ezen napon 20 mázsa lőport lö­völdöztek el. De még ezzel nem volt vége a dicső hősök fáradalmainak, még nem pihenhettek, még több borostyán, több koszorú kellett, hogy ne­veik örökre fennéljenek s halántékaikon örök nefelejcsek viruljanak. R C­A.

Next