Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-10 / 41. szám

Október 10-én 1972. XI. évi folyam. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szém­ 41. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért : minden 3 halálozott pettt sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetést#* 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik» Kiadó­hivatal : a lyccilllli nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztő­ség(Szécheny­i-utca 84.sz.)Jent.sck (■). könyvkereskedése s minden k. postaiurnal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad MK­SSe R. Bécsben. 5 ft­­­ kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 50 kr. — 45 kr. — 12 kr. Megyei élet. (Folytatás.) Az állandó választmány közigazgatási szakosztályának 90/xvi. 72. sz. alatt kelt véleménye folytán a m­. kir. belügyminisztériumnak a szegényügy rendezése tárgyában 8803. sz. a. kibocsátott, s máso­latban az alispán által az illető tisztviselőknek kiadott körrende­lete a következő megjegyzésekkel, illetőleg utasításokkal kisértetik: A körrendeletben a következő fő elvek vannak kimondva: 1) Magyarországban ezentúl egy szegény (szegénybeteg, va­gyontalan szülei, lelenc, szülházban elhelyezett anya s kisded) sem maradhat ellátás s ápolás nélkül. 2) Ezek ellátásának és ápolásának kötelessége első sorban a községet, hol laknak, vagy tartózkodnak, illeti, második sorban a törvényhatóságot, melyhez az ily község tartozik, harmadikban az államot. 3) E célból a) községi, 4) b) törvényhatósági szegényügyi pénztár alakítandó. A községi szegényügyi pénztár úgy alakíttatik, hogy e célra a községek évi költségvetésükbe bizonyos összeget előirányoznak, s azt mint adópótlékot kivetik. 5) Ha e pénztár kiürül, a községnek a törvényhatóság szegény­ügyi pénztárából nyujtatik támogatás, ennek kiürültével pedig az or­szágos kincstár segélye vétetik igénybe. 6) A törvényhatósági szegényügyi pénztár úgy alakittatik, hogy a községek által a szegényügy ellátása céljából kivetett és beszedett összegek összesittetnek, s a törvényhatóság kezelése és felügyelete alatt gyümölcsözőleg tökésittetnek. 7) A község a felmerült betegápolási, gyógykezelési, tartási és egyéb szükséges költségeket csak azon esetben tartozik véglegesen viselni, ha a közsegélyre szorult, különben pedig ugyanazon község­ben illetékes egyén valóban vagyontalan, ha nincsenek érette fizetni köteles és képes rokonai, ha nincsennek olyanok, kik a törvényes szokás és ipartörvény értelmében a betegápolási költségek viselésé­re kötelezhetők. 8) De ily költségek megtérítésére is fenmarad a községek visz­­kereseti joga, ha az illetők felgyógyulásuk után munka- és keresetké­pesekké váltak. 9) A más községben illetékesek ápolási költségét a községi elöljáróság az illető községtől fogja követelni, mely azt az ápoltnak vagy érette fizetni köteles és képes rokonok vagyonából, ilyenek nem létében pedig saját vagyonából téríti meg. 10) Ismeretlen illetőségű, az osztrák tartományokbeli és külföl­di ápoltak után felmerült költségek az országos kincstárból fognak megtéríttetni. Ezekkel szemközt a szakosztály véleménye következőkben összpontosul. Mindenekelőtt azon ellenmondás vonja magára a figyelmet, mely a 4. 6. és 6. pontban, illetőleg a min. körrendelet 14 és 15 be­kezdésében foglaltatik, melyek szerint az ápolási költségek fedezése első­sorban a községi szegényügyi pénztárt illeti, s csak, ha abból már nem telnék, vétetik a törvényhatóság­ szegényügyi pénztárának támogatása igénybe, mely azonban úgy alakíttatnék, hogy a községi szegényügyi pénztárak a törvényhatóság ügyelete alatt össz­esittet­­nének, mely eljárás által tehát a községek szegényügyi pénztáraiktól megfosztatnának, s igy e téren­ kötelességeik teljesítése rájok nézve lehetetlenné tétetnék. Hogy ez kikerü­ltessék, s hogy a községek a rájuk rótt köteles­ségeknek megfelelhessenek, igen természetesen, az általuk e célból előirányzandó összeget tőlük elvonni, a törvényhatósági kezelés alatt azon célból összpontosítani, hogy a szegényügy körüli teendőit a tör­vényhatóság is teljesíthesse, nem lehet. De ezt tenni nem lehetvén, hogy alakítja meg e szerint a tör­vényhatóság szegényügyi pénztárát ? Erre nézve a bizottság más módot nem tud, mint azt, hogy ak­kor, ha majd a megyei önkormányzat egyéb hiányainak pótlása mel­lett a tekintetben is valósággá válik, hogy az önadóztatási autonóm joggyakorlatának mi sem álland útjában, a költségvetésben e célra is egy bizonyos összeget irányozzon elő. Míg a megye ily helyzetben nem leend, a célnak teljesen megfelelő szegényügyi pénztárt nem al­kothat. Azonban hogy addig is, míg ez megtörténhetik, a megyének, ha nem is minden igénynek megfelelő, de legalább a legsürgősb szüksé­gek fedezhetésére szolgáló szegényügyi pénztára lehessen ideiglenes kisegítőkép, azon intézkedés tétetik, hogy a megye területén levő összes községek, a rendezett tanácsú városok kivételével, szegényügyi pénztáraiknak évi maradványát az évi számadás bezártával, a megyé­nek átadni tartoznak, s ez összegek képezik a törvényhatóság sze­gényügyi pénztárát. A rendezett tanácsú városok részéről azért tétetik kivétel, mert azon feltevésből indul ki a bizottság, hogy azok kebelében, hol a sze­gényügy már eddig is kiválóbb gondoskodás tárgyát képezte, ezen­túl még nagyobb és egészen azon mértékig képezendő, hogy a megye szegényü­gyi pénztárának támogatását igénybe nem venndik. E föl­tevés, illetőleg föltétel mellett a részekre teendő kivétel indokolt. Minthogy e szerint e megyének szegényügyi pénztára csak az 1­874-ik évben lesz, ez ideig a megye segélyét a szegények érdeké­ben igénybe veendő községek gyámolítását, a megye helyett az or­szágos kincstárnak kell magára vállalnia. A másik nehézséget a bizottság ott találja, hogy a miniszteri körrendelet 6-ik bekezdésében az ápolt rokonainak költségmegtérí­­tési kötelessége oly széles értelemben mondatik ki, hogy a szerint minden, még a legtávolabbi rokonok is fizetésre kötelezhetők, holott ezen kötelesség a szakosztály véleménye szerint csak a szülőket gyermekeik, s a gyermekeket szüleik iránt illeti. Ezeknél fogva a m. k. belügyminisztérium: 1) a körrendeletben található s fönnebb jelzett ellenmondás folytán beállt nehézség mikénti megoldhatásáról s annak az országos kincstárt érdeklő következményéről feliratilag értesittetik; 2) az utóbbi nehézségre vonatkozólag pedig az iránt kéretik föl, hogy a­mennyiben a „rokon** szó alatt a szülök és gyermeke­iken kívül netalán még másokat is érteni kívánna, ennek törvényein­ken alapuló magyarázatát adni méltóztassék. Ami már a községi szegényügyi pénztárak alakítását illeti, er­re nézve oda utasittatnak a községek, hogy e célból a jövő 1873-ik évi költségvetésekben oly összeget irányozzanak elő, mennyi az ös­­­szes lakosok összes állami adóik ] %rtók­jának megfelel, s ez összeget külön pénztárban s külön számadás mellett olyformán kezeljék, hogy számadási könyveikben mind a bevételek, mind a kiadások különbö­ző természetük szerint külön szabatosan címzett rovatok és alrovatok alatt jegyeztessenek be. Minthogy azonban a községek, helybeli jótékony intézetek és orvosok hiányában, szó alatti kötelességeiknek megfelelni a legjobb akarat mellett sem lesznek képesek, ha csak ezt kellő intézkedések által a megye részekre lehetővé nem teszi; ennek folytán kimonda­­tik,hogy a helyben nem gyógyítható s ápolható szegénybetegek, az illető község számlájára, a járási orvos közbejöttével, a legközelebb létező kórházban helyeztessenek el, mely végből a megye területén fenálló kórházak igazgatóságaival előleges egyezkedésnek lesz helye, hogy így a minden egyes szegénybeteg után az illető község által fizetendő tartás­díj előre és egyszer mindenkorra meghatároztassék.

Next