Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1872-10-10 / 41. szám
Október 10-én 1972. XI. évi folyam. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szém 41. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért : minden 3 halálozott pettt sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetést#* 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik» Kiadóhivatal : a lyccilllli nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség(Széchenyi-utca 84.sz.)Jent.sck (■). könyvkereskedése s minden k. postaiurnal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad MKSSe R. Bécsben. 5 ft kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 50 kr. — 45 kr. — 12 kr. Megyei élet. (Folytatás.) Az állandó választmány közigazgatási szakosztályának 90/xvi. 72. sz. alatt kelt véleménye folytán a m. kir. belügyminisztériumnak a szegényügy rendezése tárgyában 8803. sz. a. kibocsátott, s másolatban az alispán által az illető tisztviselőknek kiadott körrendelete a következő megjegyzésekkel, illetőleg utasításokkal kisértetik: A körrendeletben a következő fő elvek vannak kimondva: 1) Magyarországban ezentúl egy szegény (szegénybeteg, vagyontalan szülei, lelenc, szülházban elhelyezett anya s kisded) sem maradhat ellátás s ápolás nélkül. 2) Ezek ellátásának és ápolásának kötelessége első sorban a községet, hol laknak, vagy tartózkodnak, illeti, második sorban a törvényhatóságot, melyhez az ily község tartozik, harmadikban az államot. 3) E célból a) községi, 4) b) törvényhatósági szegényügyi pénztár alakítandó. A községi szegényügyi pénztár úgy alakíttatik, hogy e célra a községek évi költségvetésükbe bizonyos összeget előirányoznak, s azt mint adópótlékot kivetik. 5) Ha e pénztár kiürül, a községnek a törvényhatóság szegényügyi pénztárából nyujtatik támogatás, ennek kiürültével pedig az országos kincstár segélye vétetik igénybe. 6) A törvényhatósági szegényügyi pénztár úgy alakittatik, hogy a községek által a szegényügy ellátása céljából kivetett és beszedett összegek összesittetnek, s a törvényhatóság kezelése és felügyelete alatt gyümölcsözőleg tökésittetnek. 7) A község a felmerült betegápolási, gyógykezelési, tartási és egyéb szükséges költségeket csak azon esetben tartozik véglegesen viselni, ha a közsegélyre szorult, különben pedig ugyanazon községben illetékes egyén valóban vagyontalan, ha nincsenek érette fizetni köteles és képes rokonai, ha nincsennek olyanok, kik a törvényes szokás és ipartörvény értelmében a betegápolási költségek viselésére kötelezhetők. 8) De ily költségek megtérítésére is fenmarad a községek viszkereseti joga, ha az illetők felgyógyulásuk után munka- és keresetképesekké váltak. 9) A más községben illetékesek ápolási költségét a községi elöljáróság az illető községtől fogja követelni, mely azt az ápoltnak vagy érette fizetni köteles és képes rokonok vagyonából, ilyenek nem létében pedig saját vagyonából téríti meg. 10) Ismeretlen illetőségű, az osztrák tartományokbeli és külföldi ápoltak után felmerült költségek az országos kincstárból fognak megtéríttetni. Ezekkel szemközt a szakosztály véleménye következőkben összpontosul. Mindenekelőtt azon ellenmondás vonja magára a figyelmet, mely a 4. 6. és 6. pontban, illetőleg a min. körrendelet 14 és 15 bekezdésében foglaltatik, melyek szerint az ápolási költségek fedezése elsősorban a községi szegényügyi pénztárt illeti, s csak, ha abból már nem telnék, vétetik a törvényhatóság szegényügyi pénztárának támogatása igénybe, mely azonban úgy alakíttatnék, hogy a községi szegényügyi pénztárak a törvényhatóság ügyelete alatt összesittetnének, mely eljárás által tehát a községek szegényügyi pénztáraiktól megfosztatnának, s igy e téren kötelességeik teljesítése rájok nézve lehetetlenné tétetnék. Hogy ez kikerültessék, s hogy a községek a rájuk rótt kötelességeknek megfelelhessenek, igen természetesen, az általuk e célból előirányzandó összeget tőlük elvonni, a törvényhatósági kezelés alatt azon célból összpontosítani, hogy a szegényügy körüli teendőit a törvényhatóság is teljesíthesse, nem lehet. De ezt tenni nem lehetvén, hogy alakítja meg e szerint a törvényhatóság szegényügyi pénztárát ? Erre nézve a bizottság más módot nem tud, mint azt, hogy akkor, ha majd a megyei önkormányzat egyéb hiányainak pótlása mellett a tekintetben is valósággá válik, hogy az önadóztatási autonóm joggyakorlatának mi sem álland útjában, a költségvetésben e célra is egy bizonyos összeget irányozzon elő. Míg a megye ily helyzetben nem leend, a célnak teljesen megfelelő szegényügyi pénztárt nem alkothat. Azonban hogy addig is, míg ez megtörténhetik, a megyének, ha nem is minden igénynek megfelelő, de legalább a legsürgősb szükségek fedezhetésére szolgáló szegényügyi pénztára lehessen ideiglenes kisegítőkép, azon intézkedés tétetik, hogy a megye területén levő összes községek, a rendezett tanácsú városok kivételével, szegényügyi pénztáraiknak évi maradványát az évi számadás bezártával, a megyének átadni tartoznak, s ez összegek képezik a törvényhatóság szegényügyi pénztárát. A rendezett tanácsú városok részéről azért tétetik kivétel, mert azon feltevésből indul ki a bizottság, hogy azok kebelében, hol a szegényügy már eddig is kiválóbb gondoskodás tárgyát képezte, ezentúl még nagyobb és egészen azon mértékig képezendő, hogy a megye szegényügyi pénztárának támogatását igénybe nem venndik. E föltevés, illetőleg föltétel mellett a részekre teendő kivétel indokolt. Minthogy e szerint e megyének szegényügyi pénztára csak az 1874-ik évben lesz, ez ideig a megye segélyét a szegények érdekében igénybe veendő községek gyámolítását, a megye helyett az országos kincstárnak kell magára vállalnia. A másik nehézséget a bizottság ott találja, hogy a miniszteri körrendelet 6-ik bekezdésében az ápolt rokonainak költségmegtérítési kötelessége oly széles értelemben mondatik ki, hogy a szerint minden, még a legtávolabbi rokonok is fizetésre kötelezhetők, holott ezen kötelesség a szakosztály véleménye szerint csak a szülőket gyermekeik, s a gyermekeket szüleik iránt illeti. Ezeknél fogva a m. k. belügyminisztérium: 1) a körrendeletben található s fönnebb jelzett ellenmondás folytán beállt nehézség mikénti megoldhatásáról s annak az országos kincstárt érdeklő következményéről feliratilag értesittetik; 2) az utóbbi nehézségre vonatkozólag pedig az iránt kéretik föl, hogy amennyiben a „rokon** szó alatt a szülök és gyermekeiken kívül netalán még másokat is érteni kívánna, ennek törvényeinken alapuló magyarázatát adni méltóztassék. Ami már a községi szegényügyi pénztárak alakítását illeti, erre nézve oda utasittatnak a községek, hogy e célból a jövő 1873-ik évi költségvetésekben oly összeget irányozzanak elő, mennyi az összes lakosok összes állami adóik ] %rtókjának megfelel, s ez összeget külön pénztárban s külön számadás mellett olyformán kezeljék, hogy számadási könyveikben mind a bevételek, mind a kiadások különböző természetük szerint külön szabatosan címzett rovatok és alrovatok alatt jegyeztessenek be. Minthogy azonban a községek, helybeli jótékony intézetek és orvosok hiányában, szó alatti kötelességeiknek megfelelni a legjobb akarat mellett sem lesznek képesek, ha csak ezt kellő intézkedések által a megye részekre lehetővé nem teszi; ennek folytán kimondatik,hogy a helyben nem gyógyítható s ápolható szegénybetegek, az illető község számlájára, a járási orvos közbejöttével, a legközelebb létező kórházban helyeztessenek el, mely végből a megye területén fenálló kórházak igazgatóságaival előleges egyezkedésnek lesz helye, hogy így a minden egyes szegénybeteg után az illető község által fizetendő tartásdíj előre és egyszer mindenkorra meghatároztassék.