Eger, 1874 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1874-09-17 / 38. szám

XIII. év­folyam. Előfizetési dij: Egész évre Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám : 5 ft — kr. . 3 ft 50 kr. . 1 ft .10 kr. . — 45 kr.­­ 12 kr. 38. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó­ hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. sz.) fent a eh­g. könyvkereskedése a minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 írt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Előfizetési fölhívás. Azon évnegyedes előfizetőinket, kiknek előfizetősök e hó vé­gével lejár, tisztelettel kérjük előfizetéseik mielőbbi megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék. Eger, szept. 15. 1874. Az „Eger“ szerkesztősége. Előfizetési föltételek: Egész évre ... 5 frt. Félévre . . . 2 „ 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . — 45 ., Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal­vány utján — kiadó-hivatalunkba küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala (évs. lyc.­ nyomda.) 1874. szeptember 17-én. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik Eger szept. 15. 1874. Kettős megyénk jelen évnegyedes bizottsági gyűlése f. szept. hó 14-én vette kezdetét, s egyike volt a legérdekesebbeknek alkot­mányos életünk uj aerájában. Megyénk területi rendezésének fon­tos kérdése — mint előre sejthettük — szokatlanul nagy számmal hozta össze ez alkalomra a megyebizottság tagjait, a megye szék­városába, Egerbe. A megyeház nagy terme, valamint az oldaltermek, már a gyű­lést megelőzőleg, zsúfolásig megteltek a bizottság tagjaival, s a helybeli, valamint a vidéki hallgató közönség kiváncsi tömegeivel. A megye főispánja, Kubinyi R. ő ma­ga a bizottsá gyűlést 10 órakor megnyitván, a szokásos előzmények előrebocsátása után, 11 óra tájban a megye territoriális rendezésének kérdése került sző­nyegre. Horánszky Nándor, Szolnok város országgyűlési képvise­lője, s megyénk bizotts. tagja, az ide vonatkozó iratok fölolvastatá­­sát kérvén, a m. kir. belügyministernek a törvényhatóságok területi szabályozása tárgyában különösen megyénkre vonatkozólag kibocsá­tott leirata, s ezzel kapcsolatban a jászkerületek közönségének ugyane tárgyban a belügyminiszterhez intézett felirata, s végül az állandó megyei választmány közigazg. szakosztályának mindkettőre adott, s alább egész terjedelmében közlött véleményes jelentése, egész terjedelmükben felolvastattak. A vitát Rády Endre, gyöngyösi ügyvéd nyitotta meg. Több­ször félbeszakasztott élénk beszédében kifejti, miszerint a közig. szakosztály véleményét azért nem tartja helyesnek, miután az még a törv.­javaslat szándéklalan is túlmegy, amennyiben kettő he­lyett három külön megye alakítását célozza s hozza javaslatba, ez pedig hazánk jelen szomorú anyagi helyzetével szemben, melyet erősen ecsetel és hangsúlyoz, már azért sem egyeztethető meg a tör­vényhatóságok célszerű kikerekítésének intenziójával,­­mert ennek épen az okszerű administrationális gazdálkodás az egyik fő feladata. Helyesli s elfogadandónak tartja a belügyminiszer által a megyék kike­­rekítése tárgyában közzétett eredeti törvényjavaslatnak megyénkre vonatkozó tervezetét, melyben Heves megye, K.-Szolnoktól külön­válva, a Jászkerülettel volna Heves-Jászmegyévé alakitandó; — s bár erősen szabódik, mintha „Cicero pro domo“ beszélne, maga s elvtársai nevében mégis kijelenti, hogy az igy alakitandó Heves- Jász megye székhelyéül Gyöngyöst kívánja kijelöl­tetni. Ez értelemben, elvtársai nevében is, határozati javaslatot terjeszt a megyebizottság elé. Szavai harsány hangokban nyilatkozó, zajos ellenszenvre találtak a közönségben. Utána Horánszky Nán­dor szólalt fel, s szép szabatossággal előadott, folyékony beszédében zokon veszi a közig. szakosztály jelentésének ama passusát, mely a Hevessel évszázadokon át jó és bal sorsban osztakozott társmegyét most egész mostohán szétdaraboltatni, s külön megyék közt felosz­latni javasolta. Kéri Szolnok városának az ez érdemben, s különösen egy külön Szolnok-megyének, Szolnok székhel­lyel leendő alakítása tárgyában kelt föliratát egész terjedelmében fölolvastatni. Kívánsága teljesittetik. Horánszky után, megyénk egyik veterán bajnoka, Ba­logh István, majd a szép tehetségű s ékes ajkú Horthy István szó­laltak fel, különösen azt fejtegetve, miszerint ez­úttal csupán a me­gye célszerű kikerekítése révén a megbeszéllés tárgya, a székhely kérdése szóba sem jöhet. Németh Albert, azon meggyőződésének adván kifejezést, miszerint e tárgyban minden egyes bizottsági tag erős egyéni meggyőződéssel lépett e terembe, s így a kölcsönös ca­­pacitatio sükerre nem vezethet, — eláll a szótól. A megye közönsége ekkor zajosan követeli a szavazást. A zaj némi csillapultával szót emel B­a­b­i­c­s István. Rády beszédére reflectálva, azt hiszi, misze­rint bármikép szabadkozzék is valaki az ellen, hogy nem „pro domo“ beszél, alig lehet eltitkolnia, hogy érdeklődésének a székhely kér­dése képezi egyik fő rugóját, mert az olyan Cicerónak, ki nem „pro domo“ beszélne, vagy nincs háza, vagy ha van, nem Cicero. Ho­­ránszkynak felelve, továbbá oda nyilatkozik, hogy nem Heves me­gye az, mely a testvér K.-Szolnok megyétől elszakadni óhajt, hanem épen Szolnok kívánkozik ki Hevesből, mint Jónás a cethalból. Elfo­gadja a közig. szakosztály jelentését. Miután azonban időközben több helység kérvénye érkezett a megyéhez, melyek a jelentés terve szerint más megyékhez lennének csatolandók, de melyek a megye kebelében óhajtanak maradni, a jelentést ez értelemben kívánja módosíttatni. E jeles, és találó humorával kellemes benyomást ger­jesztett beszéd után újra megindult a szavazást sürgető zaj. E tar­tós zajban kezdett beszélni Csiky Sándor, városunk képviselője, kinyilatkoztatván, miszerint ő és elvtársai e kérdésben semmi áldo­zattól nem riadnának vissza, ha ezt a közjó, a haza érdeke úgy kí­vánná, — szavai azonban a folytonos zaj közt elhangzottak. Ekkor főispán ő maga föltette a kérdést: elfogadja-e a megye közönsége a közig. szakosztály jelentését a részletes vita alapjául, igen-e, vagy nem? Név szerinti szavazás sü­rgettetvén, ez következő eredmén­nyel folyt le: „igen“-nel szavazott 204, „nem“-mel 95. Az egész gyűlés képe, s mindjárt az első nap lefolyása hatá­rozott jellegét viselte magán a szokatlanul nagy számmal egybese­­reglett bizotts­­­ágok amaz élénk érdeklődésének, melynek e tárgy körül súlypontját kétségkívül a székhely kérdése képezi. A szóno­kok ismételt tiltakozása csak megerősítése volt e meggyőződésnek. Ismeretes dolog, miszerint Gyöngyös és agitátorai lázas tevékeny­séget fejtettek ki, hogy a kettős megyében minden fegyverképes csatárkokat összegyüjtsék, s a megyegyülésre behozzák. 95 harcos­ból álló csapattal rukkoltak be. E számnak jelentékeny részét a szol­noki biz. tagok a ma­mai contentus része képezte, mely a közig. szak­osztály jelentésének reájuk vonatkozó passusában a testvér Heves megye „mostoha bánásmódját“ sajgó szívvel panaszolta. De a gyön­gyösiek így is jól dolgoztak. Becsületükre válik, hogy a kettős me­gye bizotts. tagjai közül 95-öt össze tudtak verbuválni. Mi ennyit sem hittünk. A szavazás eredménye, s­ecclatans különbsége pedig érdekes és fontos tanulságot szolgáltat számunkra. Elvitázhatlanul bizonyos, hogy e szavazásnál a székhelyért küzdő Gyöngyös első, leghevesebb s így mondhatnék, elhatározó döntő támadását intézte a régi szék­hely , Eger ellen. E harc kimenetele szolgáljon Heves megye prae-

Next