Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1876-04-20 / 16. szám
XV. évfolyam. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 10. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön, 1876. április 2- án. Hirdetéseké^ minden 3 halálozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit Borhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő , egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. 45 kr. 12 kr. Eger, ápril 16-án. Végre tehát eldőlt az oly sokáig vitatott kérdés, s húsvét első vasárnapja meghozá a hivatalos lap hasábjain a megszüntetendő 20 e. f. kir. törvényszék névsorát, s ezzel a gyöngyösi kir. törvényszék az egrihez lett csatolva. Mi, kik e kérdés felett elsők valánk e lapok hasábjain több rendbeli cikksorozatunkban nézeteinket kifejteni, biztosak valánk az iránt, hogy ha csak nem experentatio kép akarja a kormány a törvényszékek rendezésével a területi rendezést; ha, ezen kérdések megoldásával, csakugyan a reális állami gazdálkodás, és szigorú takarékosság elvét valósítani komoly célja, ez esetben Ez ezt veszély nem érheti a székhely kérdésében. De hát sokszor volt alkalmunk csalódni az életben ; ismerjük az emberi természet gyarlóságát, ismerjük a múltakból, hogy okos, és nagy állam-férfiak is ki vannak téve a csalódásnak ; tudjuk, hogy az ügyes rábeszélő tehetség, élelmes információk mit nem képesek kivinni, és mindezek figyelembevételével, sokszor elkomolyodtunk, és elszomorodtunk, látva az esélyeket hullámzani fel s alá, s hullámoztatni az egetverő kiabálásokkal, melyek ellenünkben minden füt-fát megmozgattak. S nem volt nyugtunk egy pillanatra sem , majd egy vak lárma, majd egy kósza hír, majd egy mellét verő hírlapi cikk riasztott fel önérzetes nyugalmunkból , — s bizalmunkat az idegen izgatottság fokozatosan izgata, de azért a talajt soha sem vesztettük el egy pillanatra sem lábaink alól. Nem veszthettük el, mert a haza jövője, leendő felvirágzásában hitünk vezérelt bennünket. Tudtuk, hogy a kormányon lévő honfiak azt előmozdítani, azt megállapítani akarják, arra törekednek, s nemes intenziójuk : „a haza minden előtt !“ Miért tegyenek ők holt várossá bennünket? miért tegyenek halgataggá egy egész vidéket? csak azért, hogy egy másik várost népvándorlásra kényszerítsenek, hogy az anyaköpüből kidobott rajt magába fogadni képes lehessen, míg viszont Gyöngyös a kir. törvényszék megszüntetésével, járásbíróságának telekkönyvi hatósággal felruházása mellett, mit sem fog veszteni, s megmarad annak, ami: egy élelmi, élénk, előre törekvő városkának, mely hogy várossá nem fejlődhetendik egykor, annak csak szerencsétlen topographiai fekvése — de nem lakóinak szorgalma és iparkodása az oka. Tehát hitünk volt az, mely rendíthetetlen fentartott, és erős hitünknek kellett lenni, hogy kétségbe ne essünk, midőn egy egy izgatott hitve magunk elé varázsoltuk azon szomorú képet, mely reánk várhat, ha mi csalódunk, azaz ha a kormány netalán a rózsaszinű informatiok alapján elindulva meg talál csalatni. Ez igen szomorú kép volt. Egy kihalt város, melynek utcáin részint megszűnt az élet, piacain a forgalom, hol lakatlan házak, üres középületek, üres boltok hosszú sora, műveletlen, elhanyagolt szellők nagy száma, a magánvagyon értéktelenítésével a nemzeti vagyon százezreit semmisíti meg egy ügyetlen politika ferde tollvonása. Mert valóban ügyetlen és káros politika lett volna az, mely a fenebb leírt sötét képet varázsolta volna elé, mely eltekintve attól, hogy magának az államnak is kidobott százezrei bánták volna meg, a tisztviselők, ügyvédek nagy tömegét a költözés által félig tönkre, és egészben szerencsétlenné tette volna, mely százados kötelékeket gyökerestől kitépve, egy óriás fát virágzó korában akart volna megszokott termőhelyéről egy idegen, köves talajba átültettip, irgalom nélkül kitéve a növényt a lassú sinlődésnek, terméketlenségnek, sőt kockáztatva annak megélhetését is. Mindez a sötét felhő elvonult, hála a kormány-férfiak tapintatosságának ; a vész fenyegetése megszűnt, s mi megmaradtunk székhelynek, egy intelligens, gazdag megye központjának, hol a vidék értelmisége concentrálva képezi a szív teli lüktetését a testben, az ész értelmi működését az agyban, s ha mindenki önzetlen hazafisággal be fogja tölteni azon kötelességet, melynek körét elfoglalta, úgy a vidék érezni fogja rövid idő alatt, hogy egészséges szivet, és józan észt hord testében, melynek épsége legfőkép a kettőtől függ. Hanem sok teendő vijz reánk, s különösen a nyomorult indolentia az, melyet teljesen ki kell küszöbölni körünkből, s ha a főhelyet, a vezérszerepet elfoglaltuk, nem szabad többé oly pongyolán, rendetlenül jelennünk meg a világ előtt, mint eddig, mi miatt eddig 18 $y^|® 9Sm9^ id t. Eger városa nagy 'áldozatokat hötött'az igaz a szfekbely kérdésében, költséges kiadások^ vállalt magéra, de azt mindenki tudja, hogy ezen befekték?*1 eb dús kamatokat, hajtanak a forgalom,kereskedés által; hogy ezen befektetések százóráson, ezerszeçrp^ep térülnek vissza azért, mert székhelynek iparait, mert ellenkezőleg tőke és kamat elveszett volna. De az áldozatok nem értek ezzel véget. Egerji városának nem szabad a félúton megállani, következetes szigorral kell pgjacipjá előre. 7§.,d ,aAgsnaifiTBt mastaseámisl neni 9vsoudnánfl . Mindenekelőtt a köztisztaság kérdése az, mely Jiöpyöifejepül keresztülviendő. Vajjon miért nem szorítható mindenki rendőrileg arra, hogy saját háza előtt söpörjön? Már ezzel egyszerre vidámabb alakja lenne utcáinknak, a némely, piaci bolt ajtaja előtt ásító pocsolyák bizonyára eltűnnének. Miért engednék meghonosulni a palóc rondaságot egy városban, — holott nekünk kellene jó példát mutatni a vidéknek rend és tisztaságban. De ha a vidéki bejövi,s nem lát utcáinkon mást, mint piszkot és szemetet, mint összeköt óót '! 'Sem hordott sárkupacok hosszú sorát, szemetes piacokat, elrondított középületeket, soha nem tatarozott, alig járható utakat, porfelhőkbe kevert utcákat, hol hosszú sorban összefogódzott garázda, hetyke pózok végig ordítozva, éjjel úgy, mint nappal háborítják nyugalmát a békés polgároknak, sértik érzékét a szeméremnek, hol részeg, vagy féktelen taiyigások, szekeresek a főutcákon egymás között versenyeket rendezve életbiztonságát kockáztatják a járókelőknek, holl bűzös csatornák, hizlaló szeszgyárak ronda kifolyásai megfertőztetik az élet és egészség fentartására szükséges levegőt, hol trágya-érlelő mocsárok idézik elő a lázakat s ölik el ezen ufcak újszülött fiatal nemzedékét: vájjon micsoda példát lát maga élfitl, mint rószat, melyet otthon meghonositva — igazolja azon szójárást, hogy : „fejétől büzdödik a bal." Számtalan ily botrányos rendetlenség honosult meg városunk falai között, melyekre, ha a szükség úgy fogja hozni magával, időközönként ujjal fogunk mutatni, melyeknek megszüntetését a városi közigazgatástól követelni fogjuk és követelnünk, mint, nyilvános ellenőrködő közegnek, kötelességünk is. Mert ha székhely, ha központ vagyunk, könyörtelen következetességgel kell keresztülvinnünk a reánk váró reformokat, s ily reformok között első helyen áll megéreztetni azon tisztviselőkkel, kiket mi választunk, és mi fizetünk, megértetni azt, hogy ő van a közönségért, s nem a közönség érezte , hogy addig bírja bizalmunkat minden tisztviselő, míg a reábízott munkakörnek lelkiismeretesen is meg tud felelni, és végre aki nem tud megfelelni hivatali körének, az, ha erkölcsi érzékkel bir. Sim» 8TiR to íft-cjro, amnív megköszöni a reá nézve terhes rn . -temndfias* möfl sisáM .ha