Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1876-10-19 / 42. szám
XV. évfolyam. Előfizetési díj : Egúsz évre . Félévre . Negyedévre , Egy hónapra Egyes szám 42. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyceuiui nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr . » ft . kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . 45 kr. - 18 kr. 1876. október 19 én. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petit sorhely után 6, bélyegedő fejében minden hirdetéstől 30, nyilt térben egy petit sorhelyért ló ki fizettetik. Felhívás: A jelenkori tudományos műveltség haladásában szükségszerű dologgá vált édes hazánkban is immár a régészet ápolása, mely naponkint újabb hódításokat tesz. E nélkül egy népcsalád sem számíthatja már magát a jelenkori kultur-nemzetek sorába. A mely pedig bajnokává avatta fel magát, tiszteletet arat. Példa erre a legközelebb lefolyt budapesti ősrégészeti nemzetközi VIII-ik Congressus tartása, mely a magyar nemzetre világra szóló dicsőséget hozott. Mi volt az egyéb, mint Magyarország őskori népeinek a földméhéből kibúvárolt, előkeresett agyag-, kő , csont- s érc-műszerszámainak, fegyvereszközeinek, ékszereinek s egyéb eféle maradványainak felmutatása? Legnagyobb részben egy őskori iparkiállitás volt az, melyen s a milyenen mint alapon emelkedett fel a jelenkori műipar-műveltség is , mely alkalmul szolgált a hazai föld őslakóinak műveltségi állását, haladását a történelem előtti időből is némileg fölismerhetni. Képviselve volt e kiállításon e vidékről: Tisza-Füred, Tisza- Eörvény, Tisza-Szőlös, Tisza-Igar, Tisza-Örs, Egyek, Tisza-Derzs, Tisza-Roff, a poroszlói Aponhát a füredi rév mellől s a Tisza-Nánához tartozó Dinnyéshát. Képviselve voltak ez őségri telephelyek majd 200 darab ősmaradványban, kiváltképen a tiszafüredi Ásott halomból oly tárgyakkal is, melyek az egész kiállítási gyűjteményben a magok nemében a legértékesebbek valának s unicumok is, mint a tisza-szőlősi, dudoros agyagpoharak. És e képviseltetéssel meg volt felelve ama várakozásnak, melyet e tiszavidéken egy régészeti egylet szándékolt, a Tisza-Szalókon 1873-ik év június havában gyülekezetileg is helyeslett felállítása iránt már keltettünk. Nincs ok reá, hogy annak foganatosítását tovább halasszuk , sőt újabb indokok merültek fel, azok között az ez évben a sajtóban megkisérlett ösztönzés is, hogy ama várakozásnak megfeleljünk. Alulirt már biztosítva van, hogy egyletalakulás esetében a tiszafüredi ref. tanoda épületében régiségi letetjeink számára múzeumi helyiséget is nyerendőnk. Ha egyéb helye nem volna e vidéknek, mint a tiszafüredi Ásotthalom, mely 3000 évet is képvisel s 2000 darab régiséget is tartalmaz magában, s az igazi úgynevezett Földvár, mely hasontartalmú amazzal, már e két leihely is megérdemelne egy egyletet, mely azokat őrizze, oltalmazza és buvárolja. De mennyi lehet még a Tiszavidéken a régiségi helyek száma? Gyülekezzünk tehát és sorakozzunk az azokban rejlő maradványok megmentésére, nehogy az őstörténelem kárára veszendőségbe menjenek. Hogy e felhívott Tiszavidék minden része nem egy s ugyanazon municipális testülethez tartozik, ez ne akadályozza a kitűzött célra az egyesülést. A tudomány mindnyájunk közkincse, nem egyes embereké, nem egyes testületeké, nem egyes vidéké. A legérdekeltebb egyének tanácsára, kik eddig is támogattak törekvésemben, nyitom meg e felhívást, mint egyszersmint aláírási ívet, melynek visszaérkeztével tudatni fogom az alakuló gyűlés megnyitását a további teendők érdekében. Egyelőre szükség annyit tudatnom, hogy az alakulás hat évre történik. A tagsági évdíj 1 frt , mely az alakulás után az illető s leendő egyleti tisztviselő által fogadtatik el. Tagok nők is lehetnek. Hogy mily helynevet vegyen fel cimül az alakulandó egylet, annak meghatározása a gyűléshez fog tartozni. Kelt Tisza-Füreden, 1876. október 5-én. Tariczky Endre. A Tiszavidéki „ősrégészeti egylet1” alakulása tárgyában kibocsátott, s fönebb egész terjedelmében közlött fölhívást, egész melegséggel, s azon megjegyzéssel ajánljuk tudománykedvelő műveit közönségünk pártoló becses figyelmébe, miszerint az érdeklődök, kik a nevezett egylet tagjai óhajtanak lenni, a szerkesztőségünknél levő idén is bejegyezhetik magukat. Az itt belépő tagok nevei annak idején e lapok hasábjain fognak közöltetni. Eger okt. 13. 1876. Az ,,Egeru szerkesztősége. Merítsünk erőt minmagunkból. Meddig tart még kábító mámorban bennünket az önteltség ama hiú sugallata : „Extra Hungáriám non est vita?" íme, az Isten büntető keze minden oldalról kezd sulyosodni vállainkra s bár még az 1873-iki „krach“-nak csapásait sem pihentük ki, a szükség szörny-alakjai kopogtatnak ajtóinkon ! Az idei termést középszerűnek sem mondhatni, pénzforrásaink kiapadvak, hitelünk elpárolgott, fölsegéüö baráti kéz semmi oldalról sem mutatkozik s ahelyett, hogy önmagunk kisegítéséről gondoskodnánk, a kormányt szitkozzuk, hogy miért nem enyhít bajainkon. Mintha a kormánynak az állam ingadozó hajójának kiszabadításával sem volna elég baja s teendője ! S mi egy bizonyos lelki marjaltságban epekedve, önerőnk latbavetéséről nem is gondolkodunk. Valóban a nyomor buja földje a reménykedésnek nemzeteknél épp úgy, mint egyes embereknél, a sújtott lélek képzeleti orvosszerek után vár és kapkod, ahelyett, hogy a való után nyúlna. Pedig ha a jelen veszélyes állapot végső okait kutatjuk, be kellene ismernünk, hogy minden bajnak kútfeje elvégre is a nemzeti önérzetnek tehetetlen ájultsága a mindent „laissez faire" közönye, önfeledkezése s ama lomhaság, keleti szenvtelenség s a kiskorúság keverékéből származott vak bizalom, mely nem csupán az elhatározást, de még a gondolkozást is bizonyos nemzeti bölcsekké fölavatott tekintélyekre szereti ruházni. Valóban ijesztő következménye az, az absolutismus másfél évtizedes korszakának, hogy midőn a nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát, a hosszas genyedésben elsenyvedt nemzet önerőérzete évek mulva sem tud felegyenesedni. Az oly nép, mely visszanyerve alkotmányos szabadságát, még ezentúl sem képes arra, hogy önerejének hatalmával maga szabja ki saját érdekű társadalmi jólétének irányát, hasonlít az oly felszabadult négerhez, aki felszabadulása után is minden csengetyűszóra előbbi ura elébe ugrik, hogy mit tetszik parancsolni? A legközelebbi negyedszázad keserű tapasztalatai eléggé megtaníthatták a nemzetet, hogy valamint minden egyes ember legjobb gazdája önmagának, úgy a nemzet is csak éber s munkás önérzet által irányozhatja s biztosíthatja saját ügyeit. Igaz, hogy az Isten megsegíti a bivő népeket s megsegíthet minket is, — meg ám, de csak úgy, ha mi magunk is mozgunk és cselekszünk. Ha Európa összes népfajait s nemzeteit tekintjük, a szer’1’’ amint egyes országokban felosztva élnek, mindenekelőtt a"1 juk, miszerint egyes országok lakói gazdagok, vagy leg*‘a*)“ Ta*