Eger, 1877 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-18 / 42. szám

e alig képzelhető más, minthogy a kis sereg, vakmerősége és vállal­kozó szellemének egytől egyig véres,­­ még­pedig kínosan véres áldozata lett volna. Szívünkből kell tehát örvendenünk, hogy a terv felfedeztetvén megakadályoztatott, de annyit, a­m­ennyi idáig történt, kívánt sze­rintem is a magyar nemzet reputatiója. A magyar miniszterelnöknek igaza van, hogy nem lehet megengedni azt, hogy egy fractio poli­tikát csináljon; a meg nem engedést a kormány reputatiója kívánja. A kormánynál a hatalom a formákhoz kötött fognak érvényt szerezni. Azok, kik a nemzet reputadójáért éltüket s vérüket készek voltak áldozatul hozni, el fo­gják viselni a bírói ítéletet is, — erre is amarra is el kellett készülve lenniök, mert hiszen ez mind az es­hetőségek sorába tartozott. A terv nem sikerült, de a cél el van érve. Azt hiszem, ha a kormány nem volna magyar, és nem bírna a megjelölt irányban kellő érzékkel, átesnek a jelen fegyverszállítási kérdésen is és oly könnyedén, mint átesett a tavalin, de érzi azt, miként itt nem elsi­mításra, hanem feltüntetésre van szükség. Az illetők pedig a bírói ítélet szigorát, annál könnyebben vi­­selendik, a mennyiben a nemzet őket reputatiója mártyrjaiként te­kinti, s kegyeletes rokonszenvvel kiséri sorsukat. Földváry Kálmán, és gyakorlati tapasztalattal szól a dologhoz, s majdnem mindenütt fején találja a szöget. Habár ismerjük nemes intenzióit az idézett lap irányának, s egyetértünk is vele a megyei önkormányzat teljes szabadságára nézve, miért is alább majdnem szóról szóra reprodicálják idézett cikkté ; mindamellett egészben nem írhatjuk alá ama kifejezett óhajtását, melyet e jeles czikkében többek között nyilvánít: „hogy nekünk mindenek felett restantiákat nem tűrő, gyakorlott kezű ma­gyar burencratákra volna szükségünk, miután a mai közszolgálat szoros kötelezettségekkel járó hivatal, és nem dignitás. Ismerjü­k ugyanis tetőtől talpig a magyar bureaucrat­iát, és épen ezért nem instálunk belőle annál kevésbbé, mert nagy részben, kevés kivétellel, a bureaucratia és restantia, a tájé­kozatlan elmélet, és a merev önhitt tapasztalatlanság, a kényúri pöffeszkedés, és az emberismeret hiánya majdnem mindig karöltve­­ járnak együtt s elég ezekből annyi, mint a­mennyi a közpon ad­­ministratiok ministeri irodában, és fájdalom, az igazságszolgáltatási közegek bureauban feltalálható. Nekünk mindenekelőtt nem annyira beureau cratákra, mint, első­sorban, öntudatos, kötelesség-érző, lelkiisme­retes tisztviselőkre van szükségünk, s ilyeneknél feltalálható leszen a szakértelem, a szor­galom, és a tiszta kéz, mert az előbbeni tulajdonok szülői az utóbbi erényeknek. Ily férfiak fölül fognak emelkedni minden esetben a politikai pártok hullámzásai között a szokásos párt­pressiókon, s egyenlő mértékkel fognak mérni minden egyénnek, nem úgy, mint sok he­lyen jelenleg is, hogy még a törvény világos rendelete alól is ki­vonják pártfeleiket, s büntetlenül lábbal tapodják a törvényt gúny­­jára, és dacára a közönségnek, és saját állásuknak. Ily férfiak nem lesznek egyszerű vázai a tisztviselőknek, ki­ket a párt-maneuverek helyeztek székeikbe, és a politikai pártok támogatnak csak azért, nehogy bukásuk az ő vereségöket jelölje. Ily férfiak nem fognak irtózni széttépni a corrupio ezerfelé terjedő szövevényes szálait, s nem fognak alkalmat adni arra, hogy „A tisztujitáshoz.“ A „Közigazgatási lapok­ 1 f. évi okt. 10-ki 41 számában a küszöbön álló tisztujitásról a föntebbi cim alatt vezércikke, s mint ily jelesen szerkesztett szaklaptól várni lehet is, éles szemmel A liszkói malom. — Erdélyi Bélától. — A Mátra tövében ÁM egy rozzant malom. Örökös vendége A tétlen nyugalom. Kereke felvonva, Küllő, henger korhadt. A moh’ lepte zsilip Megrepedt, behorpadt. A kijár kövek már Rég hogy nem pillénnek, Molnár mester csak a Kegyelemből él meg. A molnár lánya greg, — Kinek nincsen párja Hét falu határán — Az erdőket járja. Liliom keblében Nem lakik nyugalom : Erősen zakatol Ott a belső malom. Azt a belső malmot A szerelem hajtja Szivbéli vonzalmat Őrölgetnek rajta. Bár csak, a mi hajtja, Bár csak a mit őröl — Ne fogyna el soha A kerékről, kőről! 330 "*§ I­Á­R­G­A. §►­ Filoida. — Elbeszélés. — (Folyt.) IV. Az amerikai nem csalódott, midőn hitte, hogy sem a ven­déglős, sem az ottani környezet nem gyanakszik az állítólagos beteg nőrokont illetőleg. Azért egész biztossággal indult a kikö­tőbe, midőn egy földijével találkozott, aki mint egy kis gőzös kapitánya, hajójával épen itt volt s még azon éjszakán Alexandri­ába indulni szándékozott. Koknit azonnal két helyet váltott s hol­miját gyorsan bemálházva, a gőzösre vitette. Azután értesítette a görög nőt az elutazásról, mire ez ruhája alá rejtett övéből egy kis selyem­zacskót húzott ki, mely egy tucat értékes gyémánt-gyűrűt tartalmazott. Ezt átadta megmentőjének az útiköltség pótlására s egyszersmind hálájának némi lerovására. Kokait vonakodott elfogadni az ékszereket, végre mégis el­vette oly föltét alatt, hogy a gyűrűket addig, mig Filoida teljes biztonságban lesz, megőrzi számára s akkor, ha szüksége lesz rá­­juk, vissza fogja adni. Fileida most egészen boldognak érezte ma­gát, vígan ugrált körül a szobában s örömében már danolni akart, midőn az amerikai figyelmeztette szerepére, s arra a körülményre, hogy még nincsenek túl minden veszélyen. Kokaitnak némi kis ideje és alkalma volt védencének jellemét tanulmányozni. Úgy látta, hogy az páratlan jó szivü, okos, vidám, szellemes s talán gyerme­­kileg könnyelmű, ki átadja magát a pillanat hatásainak, mig mást megragadott, elbűvölt a­nélkül, hogy talán képes lett volna tartós, mély érzelmet kelteni. Kokint e tulajdonokat éles belátással fon­tolgatta, de minden hideg bírálat mellett is érezte, hogy csodás hatalommal vonzatik, sőt láncoltatik a szép elhagyatotthoz, annyira, hogy feltette magában, miként megmenti e nőt, ha­bár saját éle­tébe kerül is. Az est közelgett, majd aláhanyatlott a nap s a Nílust követő kopasz magaslatok barnavörös árnyaknak látszottak, csak fent te­­jetelen piroslott még az izzó napfény. A Nilus felett kékes pára­lebegett, mig a pezsgő várost halványveres gőzfelleg borította,

Next