Eger, 1878 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-19 / 38. szám

XVII. év­folyam­. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — ki Félévre. . .2 „ 50 „ Negyed, évre . t Egy hónapra. — „ 30 „ 45 „ Egyes szám . — 6 „ 38. szám. Politikai s vegyes tartalmú­ hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó­ h­ivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Káptalan-utcza Vavrik-féle ház) és Szok­sdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Hirdetésekért minden 3 halálozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. 1878. szepetmber 19-én, Eger, szeptember 18-án. A török nép, ötszázados európai uralma alatt, még sohasem volt oly válságos, vagy mi a valóságnak inkább megfelel, oly reménytelen helyzetben mint épen jelenleg. De nem uralkodóinak eszelőssége, kormányférfi­­ainak képtelensége s cselszövényei, nem a véres harczok és a mindenéből kivetkőztetett nép nyomora fenyegetik vég­romlással a török fajt Európában ; mert, a történet tanú­sága szerint, az ozmánok annyi harczot állottak ki s oly nagy vereségeket szenvedtek, hogy fel lehet rólok tenni, hogy hasonló csapások szívós kitartásukat nem igen képe­sek megtörni. A mi megsemmisülésöket maga után vo­­nandja, az ama borzasztó irtóháború, melyet e sze­rencsétlen nép ellen halálos ellensége azon naptól fogva, midőn először bolgár földre lépett, megindított és a béke­­szerződés daczára, Európa szemei előtt, ma is szakadatla­­nul folytat. Ezer és ezer török hős hullott el a csatasíkon a haza védelmében, ezrek — köztük védtelen nők és gyer­mekek — estek áldozatul a vad bolgárok dühének, e pil­lanatban is a Rhodope-hegységben elszánt hősiességgel viv élet-halál harczot a muzulmán a gyűlölt moszkóval és az új Bolgárországban könyörtelenül irtják ki még azon ke­vés török telepitvényt is, melyeket a békeszerződés jónak látott e vérrel áztatott földhöz csatolni. Iszon­nyal olvassa Európa a conzulok jelentéseit az orosz-bolgár kegyetlensé­gekről, a törökkel rokonszenvező népek meetingeket tarta­nak, hogy e népgyilkolás fölött való felháborodásuknak kifejezést adjanak. De mit használ?! A megkezdett irtó­há­ború ma is akadálytalanul foly az egész török néptörzs ellen. Azonban nemcsak e korunkban hallatlan irtóháború szórja száz alakban a halált a népre, hanem részben a Balkán-félsziget nyugati részén vívott öngyilkos h­a­r­c z is. S e szomorú jelenség alkalmul szolgál nekünk arra, hogy a bosznia- és h­erczegovinai törökök sorsával is fog­lalkozzunk. Senki sem mondhatja, hogy a török elem iránt, kivált e tartományokban, közönyösek lennénk s érdekünk­ben állana annak erőszakos kiküszöbölése a keleti népek sorából; mert mindenki, a legegyszerűbb politikai felfogás mellett is, beláthatja, hogy a török nép maradványaira is szükségünk van a keresztény-szláv elemek ellensúlyozására. S mégis — a keleti események logikája, vagy keleti fata­­lismussal szólván, a török nép iránt kérlelhetlen végzet, azon visszás helyzetbe hozott bennünket, hogy a rombolás ezen művében mi is részt vegyünk. De meg kell jegyez­nünk, hogy ellenségeink sem állítják — a­mint nem is állíthatják — hogy Bosznia megszállása, bármi tekintetben is, párhuzamba lenne állítható az orosz-bolgár fegyverté­nyekkel , mert hadseregünk, jóllehet elég oka volna az el­lenkezőre, a lehető kímélettel bánik a perfid kormánya s a vallás-düh által felbőszített török felkelő csoportokkal. Mindazáltal Mohamed vakbuzgó híveinek ereje a megszál­lott tartományokban is meg van törve s a lefolyt és a még készülőben levő harczok következményeiből itt sem foghat felépülni. S ha végül tekintetbe ves­szük a portának a berlini békeszerződés után tanúsított magaviseletét, kénytelenek le­szünk megvallani, hogy ez teljességgel nem alkalmas arra, hogy az európai Törökország felbomlását csak néhány évre is feltartóztassa. A berlini békecongressusnak kétségtelenül megvolt az a tendentiája, hogy Törökországot bár teteme­sen meggyengítve, de mégis mint életképes birodalmat fen­­tartsa. S valóban a portának még ezután is módjában ál­lott volna, ildomos politikával és becsületes kormányzattal, Törökországnak nemcsak állami létét, hanem tekintélyes szerepet is biztosítani. De a­helyett, hogy a változhatat­­lanban megnyugodott s a békeszerződés határozatainak minden tartalék nélkül való teljesítése által a további ide­gen beavatkozásoknak elejét vette volna, a legfonákabb in­tézkedések­, makacssága­ és szószegéseivel felingerelte maga ellen az európai hatalmasságokat, lehetővé tette, hogy az orosz hadak továbbra is Konstantinápoly falai alatt tábo­rozzanak, sőt a kisebb szomszéd államokkal való új hábo­rútól sem riad vissza, s így folyton Oroszország malmára hajtja a vizet, mert az orosz diplomatának mi sem lehet kedvesebb mint ha Törökországot az európai hatalmakkal el­lenkezésben látja, mivelhogy terveit minden új bonyodalom csak közelebb viszi megvalósulásukhoz. Oroszország ugyan diadala gyümölcseinek biztosításával látszik elfoglalva lenni, de több jel oda mutat, hogy Törökországot egy európai coalicióval akarja szembe állítani, s ha e terve sike­rülne, kétségtelen, hogy ez Törökországnak utolsó európai birtokaiba kerülne, s ki tudja, nem végződnék-e az égés

Next