Eger, 1878 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-14 / 7. szám
51 rendkívüli tisztelettel 8 szeretettel csüggött személyén, s a vatikáni fogolyból mythos vált, mikor még élt és beszélt. Most nyugton alszik a ravatalon. Béke jön része. Örök nyugalom, s örök dicsőség e pápa sírja. A föld minden népe a gyászkiséret. A világ szegényebb egy nagy alakkal, hogy Pius meghalt. Nagy múltat temetnek a sir mélyébe, s bizonytalan jövő dereng fölötte. De XI. Pius hamvain Isten áldása nyugszik ! Eger, febr. 14. 1878. Még folyvást hajszolják, űzik, kergetik, tépik egyrészről; védik, mentik és lehetőleg oltalmazzák más részről a közös vám- és külön vámteuiieti kérdést; s a nagy politikai harc végeredménye, fájdalom, nem lesz más, mint ecclatans jele a mi gyöngeségeink és fogyatkozásainknak, melyek annál inkább erősödnek, mennél tovább tart a parlamenti harc, mennél tovább húzódik a közgazdasági háború. És épen most, midőn legnagyobb szüksége lenne az egyetértésnek; midőn az összetartás leginkább szorgos lenne mind ránk, mind a birodalom másik felére nézve. Mert hiszen a viszály gyöngít, az elégedetlenség részvétlenné tesz bennünket; holott a külpolitikai helyzet hangosan követeli minden erőnk, minden egyetértésünk, minden vagyonunk, minden hazafiságunk, minden bátorságunk, és minden loyalitásunk concentrálását. Az orosz Konstantinápolyban; Bulgária dunai várai: Silistina, Várna, Widdin, Nikápoly, Orsová orosz kézben; Szerbia, Montenegró kiterjesztve hatalomban és népességben, Oláhország megerősödve önhittségben, és vakmerőségben, s mindezekre a földig alázott testvérnemzet, véd- és dacszövetségbe lépve az északi hatalommal , a mi öröklött, reánk fenekedő ellenségünkkel; Poroszország fenyegetőleg tartóztatva bennünket saját érdekeink oltalmazásától; Olaszország kapzsi kezeket tárva ki határaink felé, horgas körmeivel óhajtva elcsenni néhány végvidéki tartományt; s mindezekhez belső nyugtalanságai a lelketlen izgatók által szított nemzetiségeknek, mind intő jelek a szigorú, fegyelmezett összetartásra, melyet mi annyira kerülünk eme válságos időkben is, csak azért, hogy keseríthessük egymást, csak azért, hogy szónoklati viszketegünknek eleget tehessünk, s mondjunk olyan dolgokat szemben egy ország színe előtt, aminek igazságáról magunk sem vagyunk meggyőződve, hanem mivel jó hangzású, mivel népszerű, tehát hangoztassuk. Szavazunk meggyőződésünk ellen csak azért, hogy a választóközönség előtt a felszínen úszhassunk, és magunkat jövőre is megválasztassuk honatyává; persze hogy önző, mostoha apává, mert mióta a honfiak helyébe honatyák léptek, azóta nagyon elhanyagolt a szegény haza állapota! És az önálló, közös vámterület feletti vita napról-napra elkeserítőbb lesz, és mennél inkább szétzilál bennünket belső egyetértésünkben , annál követelőbbek, vakmerőbbek külellenségeink; annál szemtelenebbek és fenhéjázóbbak a hazában élősködő és kifelé gravitáló izgatók; annál levertebb a nemzet; annál kevesbbé érzi önbecsét és erejét a nép, a szegény, sok oldalról fenyegetett magyar nép! Mi lesz mindennek a vége? Hol lesz a megállapodás határa? Avagy talán azt hiszik a különféle parlamenti és politikai elemek hogy egy kormányváltozás segít mindezen bajokon? Hiszen ha ily áldozat elég lenne, volna annyi hazafiság a mostani kormány tagjaiban, hogy önként félreállnának az útból, hol ők akadályként szerepelnek. De ez nem lenne mentségünk. Ez, hitünk szerint, nem csak nem javítaná, de határozottan rontaná a helyzetet, mert a következendő kormánynak ismét csak újra kellene törni az utat a cél felé, és ismét csak padtálni kellene az egyességet, még valószínű, hogy roszabb viszonyok között, kevesebb erkölcsi erővel, mint a mostaninak, és kevesebb kilátásával a skernek , mint az most meg lett állapítva. Hanem ha netalán csak azért van az a sok recriminatio, kötekedés, és vád a parlamentben, nehogy rajtán túli szomszédaink még többet követeljenek tőlünk, akkor isten neki, csak folytassák tovább, amit elkezdettek parlamenti férfiaink, mert hiszen az bizonyos,hogy a haszon kilátása nélkül nézünk az egyesség elé, s ha hajlamunk van azt megkötni, csakis a viszonyok nyomása, az áldozatkészség, lojalitás és hazafiság szempontja és támogatása mellett, és a külpolitikai helyzet fenyegető jelenségei miatt vagyunk hajlandók arra, mitől normális viszonyok között bizonnyal óvakodtunk volna. Hanem azért elég lenne már azokból a parlamenti meddő vitákból! T. Városi ügyek. Eger városa részéről 1878 február 10-én tartott képv. ülésben tárgyaltatott. Hevesmegye bizottságának 1. évi 3. számú végzése, melyben a testületet felhívja, hogy a tisztújitásnak a törvény értelme szerint kellő időben megtartása iránt intézkedjék, s egyszersmind az 1871-ik évi XVIII. t. e. 79. 80. 81. §-ai értelmében leendő intézkedések megtételével, alispáni helyettesül Fülöp József m. bizottsági tagot megbízta. Ezen megyebizottsági végzés folytán a fent hivatkozott törvény 41-ik § a értelmébeni intézkedések megtétele, vagyis a választók névjegyzékének elkészítésével: Eisenmann János elnöklete alatt : Almásy Feix, Dasárdy József, Greiner Arnold, Glósz Károly, Jobbágyi István, Kubik Endre, Nagy Bernát (Pál) Petrovich Ferenc, Simonyi Károly, Schvarcz Adolf és Úry József; — a 35-ik §. értelmében intézkedéssel, illetőleg a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállitásával: Petrovich Bertalan elnöklete alatt: Babócsay Sándor, Eötvös József, Fekete Károly, Fülöp József, Gyubek Lajos, Kálner Lipót, Mosóczy János és Poppel Gyula bizattak meg. A m. kir. államvasutak igazgatóságának azon értesítése folytán, hogy az eger-füzesabonyi menetrend ezúttal még nem változtatható, azonban a f. év május havában életbe léptetendő általános új menetrend alkalmával ezen vonat menetrendjére is figyelemmel lesz . — Tavaly Antal polgármester elnöklete alatt egy küldöttség bízatott meg, hogy ez ügyben újabbi feliratot készítsen, s a szükséghez képest mindent elkövessen, hogy az újabbi menetrend beosztása városunkra előnyös legyen. A szépitészeti szakosztály azon véleménye, hogy az „Oroszlán- című épület, szeglettől a Lyceumig asphalt-járda készíttessék, és ezen utca befásiztassék, elvben elfogadtatik, s a további intézkedések megtételével a szépészeti szakosztály megbizatik. Hasonló elintézést nyert a szépészeti szakosztály azon véleménye, hogy a lyceumtéren a sóscáz felé felvezető szekérút korláttal — a szekerek közlekedésétől — elzárattassék, s a lyceum tere befásittassék. Az egri szinközi részvénytársulat kérelme, melyben a „Korona“ előtti szabadtéri színház felépítésére átengedetni kéri, véleményadás végett a szépészeti szakosztálynak kiadatott. Végül az 1877-ik XXII-ik törvénycikk értelmében, a bagatell-ügyek vezetése ideiglenesen Grónay Sándor tanácsnokra hibáztatott. Heti szemle. Parlamentünk még folyvást a vámegyezmény tárgyalását folytatja. Noha a tárgy pro et contra már az unalomig ki van merítve, a fiatal honatyákat megszállta a beszélési buzgóság, s csaknem mindenik vizsgát akar kiállani ez alkalommal a vámpolitikai tudományokból. Mi célja a képviselőháznak, egy teljesen kimerített tárgy fölött huzavona , meddő vitát folytatni , nem tudjuk , de azt tudja az ország, hogy az ekként elfecsérelt időt hasznosabbra is fordíthatná, s az is bizonyos, hogy a múlt heti vita a kérdésben semmi újat, semmi tanulságost nem produkált, de annál inkább kitüntette némely képviselőinknek a fenforgó ügy körüli teljes tájékozatlanságát. Bizony jó volna a már egyszer hangsúlyozott cloturet behozni. A múlt hét vége felé megdöbbentő események hírét hozták a lapok, lajták. Ezek egyike az volt, hogy az oroszok Konstantinápolyi elfogyott is egyszerre nagy panique az egész politikai világban. Angolországban az oroszbarátok egyszerre alább kezdtek hagyni semlegességi lármájukkal, más nótát fújtak, s megszavazták a kormánynak a politikája iránti bizalmat, s a hadi célokra kért hitelt. Ausztria-Magyarország külügyi kormányában is erős megszeppenés volt tapasztalható , kivált miután az orosz-török békeegyezmény föltételei is mindinkább ismeretesekké lőnek. Ezek szerint tudva van már, hogy Oroszország az elfoglalt Bulgáriát saját céljai szerint kívánja egy, a portától független, s orosz fönhatóság alatt álló tartománnyá szervezni; hogy Bessarábiát minden áron még erő hatalommal is, vissza kívánja foglalni, s a jámbor oláhoknak a nyomorúságos Dobrudzsát kínálja érte cserébe ; hogy a dunai várakat a törökökkel kiürittette, és saját katonáival fogja megrakni ; hogy a Duna torkolata fölött uralkodni akar ; hogy Örményországot annektálja , s végül, hogy a megnyomorított Törökország fölött patronálást akar gyakorolni, mi végből a portával véd- és dacszövetséget kötött, melynél fogva a porta köteles az oroszok ellen bármily hatalom részéről intézendő megtámadás esetére, az oroszokkal együttes szövetségben, mint közös ellenség ellen bar-