Eger, 1884 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-18 / 38. szám

XXIII. év­folyam. Előfizetési dij: Egész évre .5 Irt — kr. Félévre . .2 , 50 , Negyed évre.1­30 „ Egy hónapra - 45 „ Egyes szám 12 ,s E & 3 R. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. 38. szám. 1884. szeptember 18-án. Hirdetésekért minden ,aláltozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit­­sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám­ alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (a tanitványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek elő­fizetésük e hó végén lejár, hogy a megrendelést mi­előbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési dij: Egész évre . . . . . . 5 frt. Félévre . . . . Évnegyedre . . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . . • • 45 T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet­példán­nyal szolgálunk. A KIADÓHIVATAL. 2 „ 50 kr. Személy- és vagyonbiztonsági állapotok városunkban. El kell ismerni városunk la­kosságáról, hogy annak csak igen csekély töredékét képezik olyanok, kik a vagyonbiztonságot egye­nesen veszélyeztetik, a személybiztonság elleni közvetlen merény­letek pedig csupán elvétve fordulnak elő. És mégsem lehet, ta­gadni, hogy személy- és vagyonbiztonsági állapotaink olyanok, mintha Eger nem is volna város, hanem valami elhanyagolt falu. Az utczák s udvarok tisztántartására hatóságunk kellő figyelmet nem fordít, s egyéb tekintetekben is az egészségügy érde­kében kevés történik. Innét van aztán az, hogy városunkban — rendkívül egészséges vidéke daczára — nagy a halandóság, mely ugyancsak legközelebbről tünteti fel a tág értelemben vett sze­mélybiztonságnak egyik fő hiányát. Másrészről rendőrségünk oly csekély számú, hogy a város kellő közepén bolt­feltörések fordulhatnak elő — mint legköze­lebb a főutczán s a piaczon történt. Ezen esetek után valóban attól tarthatni, hogy a föl nem fedezett tettesek vérszemet kapva, a vagyonbiztonságot még gyakrabban fogják fenyegetni, sem­mint eddig. Az ügyek ezen állásában kívánatos volna, intézkedni, hogy­ egyrészről az egészségügy érdekében a már előkészített szüksé­ges rendszabályok valahára foganatosíttassanak; másrészről pe­dig a rendőrség fegyveres személyzete annyira szaporittassék, hogy lehető legyen és idején legalább a főbb utczákban őröket felállítani, s a többi utczákban őröket czirkáltatni. Tisza Kálmán magyar kir. miniszterelnök legújabb pro­grammja. A miniszterelnök közelebb Nagy-Váradon megjelenvén vá­lasztói előtt, azokhoz hosszas beszédet intézett, melyben több po­litikai kérdésre s a kormány követendő politikájának irányára nézve nyilatkozott. Fejtegetéseit az ellenzéki lapok éles kritika alá vették. Részünkről ezúttal elégségesnek tartjuk a beszéd lé­nyegét tárgyilagosan megismertetni, a­mint következik. Legelőbb utalt a miniszterelnök arra, hogy még most is meg­van Magyarországon bizonyos izgatás az­ e hazában élő fajok jó egyetértésének megzavarására; egyesek szóval és sajtóban meg­támadják a magyar állam alapjait vagy néha kerülő után gyű­­lölség szítása által óhajtják czéljukat elérni. Ehhez járult újabb időben az e hazában levő hitfelekezetek, különösen pedig izraelita polgártársaink ellen való s a külföldről importált izgatás, a társa­dalom egyes osztályai közti egyetértésnek megzavarására irá­nyuló törekvés. A magyar állam, nézete szerint, elég erős arra, hogy az izgatásnak e három nemét legyőzhesse. Da egyfelől el­lenkezik szóló jogérzetével, hogy az izgatók által félrevezetettek részint életükkel, részint szabadságuk elvesztésével lakóijának és maguk az izgatók büntetlenül folytassák műk­ödésü­ket; másfelől nem szabad szem elől téveszteni, hogy a büntetlenül folytatott izgatás megmételyezheti a kevésbbé­ műveltek érzületét. Nézete szerint egy módja van az ily bajok orvoslásának: érintetlenül hagyni még kinövéseiben is a szabad véleménynyil­­vánulást és a szabad mozgalmat minden egyébben s csak kizá­rólag a jelzett izgatások ellen szorosan körvonala­zva és meghatáro­zott rövid időre adni a kormánynak hatalmat arra, hogy ezen bajokkal elbánhasson. „Ilyen hatalmat — úgymond a miniszter­­elnök — minden kormánynak megadni kívánnék, a­melyről meg vol­nék győződve, hogy hatalmát csakis a magyar nemzet érdeké­ben használná fel.“ Áttérve a főrendiházi reform kérdésére, hangsúlyozza a mi­niszterelnök, hogy annak rendezését is a magyar állam eme szem­pontjából kell, hogy tekintsék. A főrendiházat csak úgy lehet rendezni, ha a történeti fejlődést tekintetbe veszik. Tarthatlan azon helyzet, hogy valaki csak azért, mert bizonyos családhoz tartozik, legyen főrendiházi tag; tarthatlan az is, hogy csupán nagy vagyon adjon jogot a főrendiházi tagságra; de lehet mind­kettőt összeegyeztetni és kimondani, hogy születés bizonyos va­gyonnal párosulva megadja ezt a jogot. Mellőzni kell továbbá azon méltatlanságot, hogy néhány hitfelekezet képviselői ki van­nak zárva a főrendiházból; aszerint az uj szervezés nem jogfosz­togat­ással, de jogszaporítással fog­­ járni, de nem lehetnek tagjai az uj főrendiháznak a főispánok. Ő ugyan tizedfél év óta érint­kezik a főispánokkal és egyénenkint mind megérdemelnék a fő­rendiházi tagságot, de elvileg nem járja, hogy a kormánytól ki­nevezett közegek foglaljanak ott helyet. Mellette lesz továbbá az élethossziglani tagok kinevezésének; ezekről nem lehet mondani, hogy a kormánytól függnek, mert eltekintve attól, hogy gyakran előfordul, hogy még a kormány által kinevezett közegek is a kormány ellen demonstrálnak, hogy függetlenségüket fitogtassák, magától értetik, hogy érdemdús pálya végén a főrendiházba élet­hossziglan kinevezett tagok, a­kik már nem várhatnak semmit, inkább függetlenek, mint azon fiatal emberek, a­kik előtt még egy egész élet fekszik. Az országgyűlési mandátum meghosszabbítására, nézve ek­­kép nyilatkozott a miniszterelnök : Azelőtt ellenezte a meghos­­­szabbítást, mert remélte az 1874-iki törvény jó eredményét, de látva a választási mozgalmak romboló következményeit és zavaró hatását, letett az ellenzésről s nem habozik kijelenteni, hogy a consequentia látszatáért nem ragaszkodik egy nézethez, ha be­átta annak helytelenségét. Ha elfogadja az öt évi ciklust, ez bizo­nyára nem saját érdekéből fog történni, mert hisz ki tudja, kire nézve lesz az jó a jövő választásnál. A közös vámterület kérdésére térve, fejtegeti a miniszter­­elnök, hogy a gazdaság,­ kereskedés és ipar érdekei közt nincs ellentét, egyikük csak a másikának virágzása folytán gyarapodhatik. Ha mi az osztrák iparczikkeket nagy vámokkal terheljük, Ausz­tria retorziókkal élhet nyers terményeink ellen és még nehe­zebbé lesz a verseny Amerikával. Felhozták azt is, hogy a vám­közösség daczára gabonánk olcsó, de ha az osztrák határon vám­mal sújtanák, még olcsóbb volna. Erős védvám mellett is drágán dolgoznék iparunk és ha szegényitjük a gazdákat, csakhamar búk-

Next