Eger, 1884 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-21 / 8. szám

XXiIl év­folyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — ki Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 „ 8. szám. 1884. február 21-én. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (a tanitványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. EGER, Hirdetésekért minden 3 hasábozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit­­sorhelyért 15 kr. fizetendő. Indolentia és érzékenykedés: városi közügyeink körül. I. Mily indolensek polgáraink, köztük még az értelmiség nagy része is, midőn városi közügyek előmozdítására kellene töreked­niük; mint alszik el aztán sok üdvös terv, mint temettetnek el a leggyakorlatibb javaslatok s legszebb, reális tervek is; végre ha történt valami, mily helytelenül vitetik az keresztül: — arra nézve fájdalom, nagyon sok példát lehetne az igazságnak megfelelőleg felhozni. De itt csak néhánynak fölemlítésére szorítkozunk. A vasúti ügy érdekében, illetőleg Egernek a nagy vasúti hálózatokba való bevonatába ügyében , az illető városi bizottság már egy év óta nem tesz semmit, sőt hónapok óta még csak ülésre sem hivatott össze. Az egri alkerület kiállítási szakbizottságai, az egy ipar­ügyi szakbizottságon kívül, tudtunkra semmi életjelt nem adnak ma­gukról. A város jövedelmeinek szükséges fokozása végett javaslat­­tételre kiküldött bizottság többsége, a kebelében fölmerült helyes indítványokat mellőzvén, azt okozta, hogy a városi közgyűlés ezen kérdésben is ott van, hol volt az előtt. A patakszabályozás s némely más műveletek pedig keresz­­tülvitettek ugyan, de akkép, hogy nincs köszönet bennük. II. És, fájdalom, azon szomorú kilátásnál vagyunk, hogy az em­lített s egyéb hasonló kétségbeesett állapotok gyökeres javulását egyáltalában nem várhatjuk. Miért? Mert azt tapasztaljuk igen gyakran, hogy irányadó polgártársaink nagyobb része s az ügyek­hez nem értő tömeg, a történt hibákat beismerni s helyesebb el­járás útjára térni nem hajlandók. Sőt inkább a legindokolhatla­­nabb érzékenykedés hangján törnek ki. valahányszor a történt fonákságokra s tévedéseikre őket valaki figyelmeztetni bátorkodik. Mindjárt­­ személyüket tolják előtérbe az illetők és sértveér­­zést affektálnak, mihelyt valamely ügyben történt eljárás — mely­nél ők is szerepeltek — megrovatik; mintha bizony a ferde tet­tek megrovása személyeskedés volna. Mig némely irányadók be nem ismerik, hogy tévedni emberi dolog s hogy ők sok téren nagyon is tévedtek; mig a hibák helyrehozására nézve emelkedő hangokban tárgyilagos ügyszere­tet felismerése helyett egyéni hiúságukat sértve érzik s sz­e­mélyek elleni támadást keresnek, — a midőn pedig személyekről mint ilyenekről ott említés sincs, hanem csak a tettekről — addig városi közügyeink jobb kerékvágásba nem juthatnak. A köz­ügyek előbbvalóbbak a személyeknél; a közügyekkel szemben a személyes érzékenykedésnek végre is háttérbe kellene szorulnia. Mihelyt így lesz, azonnal megnyertük az alapot a tarthat­lan állapotokból való kibontakozáshoz. Addig nem! Levelezés. Tisza-Füred, febr. 14. Kis városunk gyakran hallat magáról valamit, hol egy, hol más tekintetben. Történik itt is — mint másutt — sok minden, hol tánczolnak valamely jótékony czélra, hol játszanak, felolvas­nak, adakozunk és társulunk. De hát mit tehetünk egyebet ? El vagyunk zárva szorítva egy zugba, hova nem jön helyünkbe jó­létünket előmozdítani senki, de nem is jöhet; sem vasu­tunk, sem hidunk, sem országutunk jó. Mondják: nem ad a megye, olyan mostoha gyermekei vagyunk neki, hogy mikor rokkot érdemlünk gombot nem ad hozzá, nehogy meleget tarthasson, — mikor gom­bot ad, akkor meg rokkot nem kapunk, hogy ne legyen mit be­gombolni. Érezzük is ezt annyira, hogy miatta pengettetik a me­­gyétőli elszakadás. Magunkra vagyunk mi utalva nagyon. Ha a világtól egészen elmaradni, vagy faluvá törpülni nem akarunk, magunknak kell, önerőnkből oly intézményeket létesíteni, fenntartani, melyek — ha kis mérvben is — de mégis iparkodásunk mellett jólétünket van­nak hivatva — annak idején — előmozdítani. így alakultak s jöttek létre nálunk számos egyletek, mint tűzoltó, temetkezési, gyü­­mölcsészeti s újabban pedig az okszerű méhésze­k egylete. Ez utóbbi alakult 1883. október hóban, czélra az okszerű méhészetet terjeszteni, az állandó méhesbeni gyakorlati előadások által. Van 18 tagja 340 fit körüli költséggel, mely költség ma­gassága oka a tagok kevés számának. Állandó méhese 12 drb hármas kaptárra van combinálva, több kaptár be nem férvén; a tagok száma nem nevelhető. A tagok közül vagy egy bír egy hár­mas kaptárt részvényül, vagy hárman bírnak egy hármast. Min­den tag adja a kaptár számára a szükséges rajt. A jövedelem közös vagyon s kaptárrészvény szerint oszttatik fel, valamint a teherviselés is. Teherül eddig egy hármas kaptárra esett 12 írt 93 kr költség, ezután is lesz még kivetni való. A kaptárok itt helyben készülnek Füvesi Lajos asztalos által, ki egy hármas kaptárt 9 írtért készít. Mivel pontos méret­e különös, asztalosok által nem használt szerszámok is kellenek a készítéshez, eleinte nagyon nehezen ment, de ma már a nehézségeken átesvén töké­letes s helyes kaptárt adhat ki a megrendelőnek. Vidéki megren­deléseket is elfogad, készítménye ajánlható az okszerű méhészek figyelmébe. Jelen évben intézményeink száma újra szaporodik eg­gyel. Építtetik ugyanis kisdedóvoda, melynek felépítése a mostani erélyes s bölcs belátási­ biránk Nyáry József úr érdeme lesz. Az építkezési összeg nagy részének létre­hozásáért Justus G­usztávné ő nagyságát illeti a kiérdemelt magasztalás, elisme­rés s a polgárok olvaskörét. Az eszme újabb felevenitése volt ref. rector Ligárt János dicséretreméltó műve. Régebben, már 1853. 54. 55. 56-ban is történtek jótékony czélra adakozások, előadások, tánczmulatságok, jelesül a vasárna­pi inasiskolára, szegények házára vagy kórházra, mint az az 1856. évi Vasárnapi Újság 7­ 8-ik számaiból olvasható. Miből látszik, hogy a füredi művelt osztály és a közbirtokosság főképen mindig igyekezett e kis város jóléte előmozdításán. Sőt úgy tu­dom, hogy épen az óvoda ügyében is történtek lépések már ek­kor s ezóta, jelesül a szegények otthonául kijelölt, közbirtokos­ság által adott telek másik végét kisdedóvodai helyiségül jelöl­ték ki, vagy ez eladatván, árát óvoda alapjául szándékoztak le­tenni. Miért nem lett testté az ige ? nem felelhetek reá. Daczára sok ezélú egyleteink létezésének, mint vereske­reszt-, vadász-, két olvasó-, három iparos-, régész-, énekegylet, gazdák szövetkezete birtokvételre, dalárda, — mégis szükségét érezzük egy helyi gazdasági egyletnek, mely egyéb teendői mellett a napszám mennyiségét — munkai­d­ő­s­z­a­konk­én­t megszabná, hogy eleje vétetnék egyik munkaadótól a munkások­nak, nagyobb bér ígérete mellett, a másik általi elfogdosása, mely több munkabér mindig csak ígéret, marad, sőt az előbbi által ígért sem adatik meg s így mind a kisebb munkaadó, mind a munkás kárt szenved a másik kapzsisága miatt. Szükséges vol­na egy fogyasztó társulat létre­hozása, hogy némely ke­reskedő magas penczentje, rész áruczikkei drága áram­ vételétől

Next