Eger, 1887 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-22 / 47. szám
47-ik szám. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 írta ki. 2 „ 00 , 1 „ 30 „ _45n » - 12 , 26 -ik évfolyam 1887. November 22. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért lő ki. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Észrevételek az uj dohányjövedéki törvényjavaslatra. A f. é. okt. hó 2, 4. és 5-ik napjain, a „Függetlenség“ cz. lapban megjelent közleményemben azt írom, hogy kérdéses czikksorozatomban alkalmasint „hattyú-dalomat“ énekeltem el. Minthogy azonban ugyanazon lap 290 számában ezen czím alatt: „dohány-jövedéki javaslat,“ Tisza Kálmán miniszterelnök, egyszersmind pedig pénzügyminiszter úr által is a képviselőháznak beadott törvényjavaslat megolvasása, és az ezt követő napon a pénzügyi bizottság által ennek sebbel-lobbal történt elfogadása, úgy a képviselőháznak elfogadásra ajánlása, egész idegrendszeremet felháborította, lehetetlenné vált erre nézve hallgatásomnak folytatása, azért, Mert én ezen tjavaslatba mindent befoglalva találok, amit egy kardja élével hódító zsarnok, a hatalom gőzétől elszédülve, az általa meghódított nemzet szotyongatására, szeszélye szerint, lekötelezett gárdájának támogatásában elbizakodva, végbevihet; de hogy egy miniszter, aki alkotmány szerint a nemzetnek felelős, ilyen tjavaslatot merészeljen elfogadás végett annak képviselőháza elébe terjeszteni, ennek a valódi alkotmányos élet történetében széles e világon példájára nem akadunk. Mert ugyanis, ezen törvényjavaslatban lábbal van tiporva: a) tulajdon szentsége ; b) életbe lesz léptetve a kémrendszer; c) a kegyhajhászat rendszeresítése által el lesz nyomva az elődöket dicsőítő daliás magyar erény, és helyére a csúszás, mászás, képmutatás aljassága fog plántáltatni; d) a törvénynek visszaható erő tulajdonittatik. És mind ezen vérlázitó intézkedések miért történnek? Azért,) hogy általa a miniszteri mindenhatóság létrehozathassák, és megszilárdittathassék; 2) hogy az állami jövedelmek szaporittathassanak. Már ami a tulajdon szentségének lábbal gázolását illeti, erre nézve utalok a tjavaslatnak 2, 3, 4-ik stb., ezekkel rokon tartalmú §-aira, amelyek szerint, a tulajdonosnak saját birtokán nem szabad más földbe dohányt ültetni, nem szabad másféle palántát használni; — ezenfelül minők legyenek a szárító, és simító házak, stb. mindezeket a miniszter határozza meg; és ha a tulajdonos, a miniszteri rendelet ellenére akarja földjét használni, súlyos büntetés méretik reá, és ha száz esztendeig élne is, saját földjében még se termelhetne többé dohányt. No már ezek így állván, nem tette-e tönkre a miniszter t javaslatával a tulajdon szentségét, egyszersmind pedig saját földbirtokának szabad használati jogát is ? és ha igen, nem ugyanegy elvű tagja-e ő a párisi kommárdoknak, és nem csapott-e fel anarchistának ? Ezt bírálta volna meg a szakmányban dolgozó pénzügyi bizottság, és ehez alkalmazta volna elfogadásra ajánló javaslattételét is. De tovább menet: Hol látott alkotmányos életet a miniszter ott, ahol az őt javaslatának 22, 23, és 24-ik pontjai szerint a kémrendszer törvényesíttetik ? Hiszen ha a választóközönségnek megválasztott tisztviselői, úgymint a főszolgabirák, polgármesterek, községek bírái s mindezek tiszti személyzete, az ő hivatásukhoz tartozó közigazgatásnak lelkiismeretes és pontos vezetése elhanyagolásával, a kémkedésnek alávaló mesterségét leendenek gyakorolni kénytelenek, nehogy ennek elmulasztása miatt az 1886. é. 22. és 23-ik törvényczikkeknek értelmében — mely t. czikkek egyébiránt nem is a büntetésekről rendelkeznek, — fegyelmi uton megbüntettessenek, ez esetben az illető választók bizalmával megválasztott tisztviselőkben, nem az ő ügyeiknek jog, és igazság szerinti elintézőit, hanem az ő házi, és családi nyugalmuknak kémkedésük általi felháborítóit leendőnek kényszerülve látni! — De a miniszteri tjavaslat még a nevezett tisztviselők kémkedésével sem éri be, hanem kiterjeszti ezen gyűlöletes mesterségnek folytatási kötelességét a csendőrség, rendőrség, posta, gőzhajó, vasút, tisztviselők, vendéglősök, korcsmárosok, és kávéháztulajdonosokra is; mindezekre kémkedési kötelességük mulasztása esetén busás bírságokat, sőt fogsági büntetéseket is szabván ki; — szóval erőszakosan törekszik a polgári belbékét, és nyugalmat, a zsidók, és osztrákok érdekében saját hazájában feldúlni, s ez által méltán kiérdemlette a rendzavaró, és felháborító czimét, és az ezzel járó büntetéseket is. De továbbá Megmételyezni buzgólkodik ezen tjavaslat a magyar népnek eddig ismeretes becsületességű jellemét is, és helyébe a naplopóknak, és mások zsírján hízóknak, csúszás, mászás, és hegyhajhászás útján kenyérkereseti módot nyújt a 11, 12, stb. §-nak rendelkezése, amennyiben a zsinórok, palcták felolvasása a pénzügyi közegek által, busás jutalmazás nélkül, hibásaknak találása napirenden lesz, míg ellenben az őket jól megfizetőknek zsinórjai, palctái mind rendben fognak találtatni. És ismét Minden törvényalkotási renddel homlokegyenest ellenkezőleg visszaható erőt is tulajdonít a miniszter ujdonsültjavaslatának, amennyiben 50 írttól 1000 írtig terjedhető büntetést szab mindazokra, akiknek talán az apjától örökségbe jutott, vagy önmaguk által valaha szerzett, dohányvágásra használható eszközök birtokában találtatnak. Ilyen módon megbírságolhatja még az asztali késeket, és bicskákat is, mert hiszen dohányvágásra ezek is használható eszközök, és így a bírságoltatást elkezdheti legközelebb önmagán, és el is koboztathatja önnönmagától kárpótlás nélkül mindezeket, mert hiszen ezekről gondoskodni el is felejtkezett; ha csak a tárgyalás alkalmával még önmaga és kegyeltjei részére, ezek tarthatása iránt engedélyt nem ad. És mindezen önzetlen, bölcs intézkedések ugyan miért történnek ? Felelet: kizárólag a miniszteri mindenhatóság megszilárdítása czéljából. Mert hiszen azt mondja a 26. §., hogy a dohánynak élvezetre bocsájtása kizárólag az állam gyárainak van feltartva, amennyiben a jelen törvény, — és ki tudná miféle szabályok általa természetesen az ő kegyeltjeinek — adandó engedély útján kivételt nem szenvednek. Tehát ezen, a magyar embernek életszükségévé vált czikknek élvezete, csak azok részére lesz engedélyezhető, kik a mindenható miniszternek kegyeibe jutni szerencsések, másoknak azonban kemény büntetés terhe alatt tilos. No tehát nem világos-e ezen adatból az, hogy e javaslat által az állam jövedelmeinek szaporítása csak másodrendű dolognak vétetik, s a miniszteri mindenhatóság megszilárdításának, az állam jövedelmeinek szaporítása, csak épen takarójául használtatik fel? Mert Hiszen hogy ezen jjavaslatnak életbe léptetése esetén, az állam jövedelmeinek szaporítását józan számítás szerint remélem nem lehet, tekintetbe véve a pénzügyőrök, csend-, és rendőrök számának, és fizetésének szaporítási költségét, a főszolgabiráknak, polgármestereknek, községi bíráknak, vasúti, gőzhajózási tisztviselőknek stb. a közigazgatási ügyek, illetve hivatalos kötelességeik elhanyagolásával kémkedésre fordítani kellő gyűlöletes teendőiket, nem is említve a szentély-, s vagyonbiztosság eltemetésével kapcsolatos, a termelőknek, és a dohányt élvező hon-