Eger, 1887 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-08 / 45. szám
45-ik szám. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 írt — kr. 2 „50r> 1 *30n n 45n n 1211 26-ik év-folyam 1887. November 8. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Jánosi Pap Emil m. kir. honvéd-alezredes búcsúja. Jánosi Pap Emil, m. kir. honvéd-alezredes, az egri honvédzászlóalj volt parancsnoka, legközelebb Szathmárra kinevezett féldandárparancsnok, tegnap távozott városunkból uj állomáshelyére. A távozó t. alezredes úrtól a helyben állomásozó közös hadsereg, s a magy. kir. honvédség tisztikara a múlt héten vett, testületileg, hivatalos búcsút, mely azonban, hivatalos jellege mellett, a nevezett tisztikarok körében, a magánérzelmek kifejezésének is tág tért nyitott a szeretett és becsült parancsnok, tiszttárs, és jó barát irányában. Városunk értelmisége, ugyancsak a nevezett közös hadseregbeli, s m. kir. honvéd-tisztikarok számos tagjával sorakozva, a múlt szerdán, nov. 2-án estve, az uj kaszinóban tartott díszes estélyen vett érzékeny búcsút a távozó alezredes úrtól. A banketten, —melynek díszét kiválón emelte az ez alkalomra a helybeli közös hadseregbeli helyőrség t. parancsnoksága által szives készséggel átengedett katonai zenekar játéka, — mintegy 70—80-an vettek részt, köztük a megyei, városi tisztikar, egyéb testületek, s a városi polgárság köréből számos kitűnőségek; szóval : az uj kaszinó termei zsúfolásig megteltek a búcsúzó alezredes barátai, s tisztelőivel. — Az első pohárköszöntőt — soron kivűl, — Kovács Kálmán m. kir. állami főmérnök, szab. áll. honvédtiszt mondotta, lelkes szavakban üdvözölve a távozó alezredest. Utánna Horánszky József tettleges állományú m. kir. honvédszázados intézett, az itteni honvédtisztikar nevében, érzékeny bucsúszózatot, mélyen tisztelt s a rajongásig szeretett volt parancsnokukhoz. Majd Dobrányi Lajos tart. magyar kir. honvédhadnagy emelt poharat, s hosszú, ékes szónoklatban mondott, tart. tiszttársai nevében is, bucsú-istenhozzádot a távozó t. alezredes urnak. Az első pohárköszöntők ciklusát Kövér Bertalan, Hevesmegye egri járásának helyettesitett főszolgabirája fejezte be, őszinte, igaz érzelmektől átlengett, meleg hangú búcsúszózatot intézve a t. alezredes úrhoz, a megyei tisztikar nevében is, mint amelynek körében a t. alezredes úr, gyakori hivatalos érintkezései közben, a katonai szigorú pontosságot a humanitással s emberbaráti szeretettel oly tapintatosan egyesíteni tudó magatartásáért köztiszteletet, becsülést és szeretetet vívott ki magának. Jánosi Pap Emil, búcsúzó t. alezredesünk, két ízben emelkedett föl, hogy a búcsú-üdvözleteket viszonozva, érzelmeinek kifejezést adjon. Nem titkolhatja — úgymond — mély meghatottságát, midőn hivatása távoznia készit Egerből, e városból, melynek kebelében legboldogabb napjait élte át, s melyet ép ezért, mint egy második szülőföldjét tanult szeretni. S ha a vezetése alatt álló m. kir. honvédtisztikar szeretetét megérdemelte, s a vele érintkező közös hadseregbeli tisztikar becsülését kiérdemelte: ő, mint katona, valóban nem tud magának számot adni, mivel érdemelte meg Eger város polgárságának iránta mindenkor tanúsított nemes érzelmeit, melyek a jelen alkalommal is oly meglepőn s meghatón nyilvánulnak, — ha csak abban nem talál magyarázatot, hogy ma már — kevés kivétellel, — mindnyájan katonái, s igy egyszersmind mindnyájan polgárai is vagyunk a hazának. S az Eger város polgársága által iránta táplált nemes érzelmeknek jelen alkalommal való nyilvánulása annál meghatóbb reá nézve, mert tudja, hogy az ő távozása nem vezsteség e városra nézve, mert az könnyen pótolható; de az ő vesztesége, midőn annyi számos jó ismerőstől, szeretett jó barátoktól kell megválnia, kikkel hosszú időkön át szive, lelke egybeforrt, s oly idegen helyre távoznia, hol ismerősre is alig talál, — ez rá nézve annál fájdalmasabb, mert pótolhatatlan. Mély megindultsággal mond a jelenvoltaknak szives baráti érzelmeikért hálás köszönetet, kéri, tartsák meg őt, a távozót, becses baráti jóindulatukban, ígérve, hogy emléküket kitörölhetlenül fogja szivébe zárni. Érzésteljes szavait Eger város nemes polgárainak éltetésével zárja be. A t. alezredes úr búcsúszavai mélyen megindították a jelenvoltakat. De a t. alezredes ur hangján s szemeiben is észrevehető volt, hogy a kemény katonasziv ridegsége szintén kénytelen bizonyos pillanatokban utat nyitni a mélyebb érzelmek árjának. — A poharak összecsendültek, s az igaz tisztelet, szeretet és barátság érzelmei mélyen vésődtek a szivekbe! — Azontúl még számos pohárköszöntők valának hallhatók, régi jó magyar szokásként, az emlékezetes bucsú-estély sírva-vigadó mozzanatainak további folyamán, mely csak a késő éji órákban ért véget. Az E. M. K. E. (Vége.) A kitelepítés ügyében. A székely kitelepítő szakosztály ápril. 12-én általánosságban következő elvekben állapodott meg: a telepítés három fő ágra oszlik: 1) iparos telepítésre, 2) földművestelepítésre, 3) székely munkások nyugatra irányítására. Ami az első pontot illeti. Kolozsvárit, Maros-Vásárhelytt, Sz.-Udvarhelytt, Kézdi-Vásárhelytt a kis ipar némely ága tultengésben van. Nagyon sok a mester — tőke és piacz nélkül. A bizottság czélja fölkutatni a nyomorral küzdő, különben munkás és józan életű kisiparosokat, s őket nyugat felé az erdélyi részekben olyan községekbe telepíteni, ahol a közforgalom immár piaczot teremtett, s hol a vidék a maga ipari szükségleteit beszerezni szokta. Ezen iparosok egy vallásfelekezethez tartoznak. Kitelepítésük által elő lesz segítve az illető hely fejlődése; biztos kenyér lesz adva a most nyomorral küzdő iparosnak; és megerősittetik az a magyar egyház, az a magyar hely, mely ma félig küzdve, sem missiót, sem föladatot nem tud teljesíteni. A telepítésnek ez a neme a legolcsóbb és leggyorsabb. Az ember-anyag értelmes, a műhely könnyen mozgósítható s az eredmény hamar mutatkozik. A bizottság föladata előlegesen gondoskodni telekről és házról, melynek árát a törlesztő-kölcsönök rendszeréhez képest fizetné vissza a települő. A földműves telepítésnél szinte irányadó elv, hogy csak egy felekezetű egyének telepítessenek egy községbe és csakis oda, ahol már kész egyházat kapnak. A birtoktest valamelyik földhitellel foglalkozó bank útján vásároltatnék meg, mellyel szemben a törlesztés iránt az egylet vállal szavatosságot. A birtok kihasításnál 10 hold termőföld a minimális, 15 hold a maximális terület egy-egy települő család részére. Elsősorban székelyek telepítendők, de nincsenek kizárva a bukovinai és moldvai csángók sem. A települők számára az állami erdőségekből az egylet eszközöl olcsó épület fát. A kihasítást, és az egész telepítésifolyamot az egyesület végzi. Települő helyekül az Erdélyben levő kincstári jószágok és a Mezőség jelöltetnek meg; a hely megválasztásánál a geográfiai continuitásra erős figyelem fordítandó. A települőhelyhez kötött italmérési jogot az egylet magának tartja, hogy a közegészségügyre és erkölcsiségre szabályozólag folyhas-