Eger, 1888 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-03 / 1. szám

1-ső szám. 27-ik év­folyam 1888. január 3-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5frt —kr Félévre . .2 . 50 ,, Negyed évre.1 . 30» Egy hónapra— „ 45 ”. Egyes szám— . 12n Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden, minden 3 hasábozott pettt sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit­­sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcs kereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hirdetésekért Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t, ügybarátainkat, kiknek elő­fizetésük a m. decz. hó végével lejárt, megrendeléseik ideje­korán való megújítására, nehogy a­lyozva legyen. Előfizetési dij: lap elküldése akadá­ Egész évre ..... F­élévre ..... 2 „ 50 kr. Évnegyedre ..... 1 * 30 „ Egy hóra ..... • 75 45 „ fj!Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet­­példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Eger jan. 1. 1888. Dr. S­am­a­ss­a József, egri érsek ő exja, az 1887-iki év zárta s a beköszöntő uj év alkalmából egyházmegyéje papságához — szokás szerint ez úttal is, klassikus latin­­sággal irt — körlevelet intézett. Azt hiszszü­k, kedves dolgot cselekszünk, ha ezen, egész tartalmában oly nemes és tanulságos, — s a fiúi hálás és kegyeletes megemlékezésben oly magasztos főpásztori leve­let, ha magyar fordításban, t. olvasóinkkal egész terjedel­mében megismertetjük. Íme a körlevél: „A jóra való s gondos ember okulásul komoly s elfogu­latlan elmélkedés tárgyává szokta tenni időnként a múlta­kat. Helyes életelvek s élettanulságok követése mellett a gya­korlat legjobb ut az okosságra. S az öntapasztalás szintén gyakorlat. Az okosság megszerzése végett tehát mérlegelni kell az eseményeket. Mert nem a madarak éneke­­s repülésé­ből, nem az állati belekből, nem a jóslók jövendőmondá­saiból tárul fel a jövő , hanem csak az, ki az események folyamát s végkimenetelét mindenben szorgosan megfigyeli s megjegyzi, látja előre legjobban s legbiztosabban a vár­ható esélyeket. Mert habár a tények fejlődésének lánczola­­tában nincs semmi határozott biztosság, semmi állandóság, sőt a legnagyobb kü­lönféleség és változékonyság, annyira, hogy sokszor és sokban a valószínűtlennek bekövetkezése valószínű, legtöbbnyire mégis hasonlókból hasonlók származ­nak, s a végeredmény kiszámításának nincs biztosabb módja, mint annak megfigyelése mi szokott történni á talán. Szerfölött hasznos lévén ekkép a múlt eseményeinek fölidézése, a vége felé hanyatló év határán, rövid vissza­pillantással legalább, felújítani kívánom egyházmegyénk életének ez évi főbb eseményeit. Nem szokásom ugyan az év zártával szólani hozzátok, szeretett Fiaim, de ez eltérés oka jelen levelem tartalmából nyilván kiviláglik. Ha már, szeretett Fiaim, a vége felé siető év lefolyását áttekintem, látom, hogy mint a földi viszonyok változan­­dósága mellett máskép alig is történhetett, volt sok, mi szivemnek kedves; de fájdalom­ volt lesújtó, keserű is. Különös örömmel tölté el s emeli szivemet, hogy ti, szeretett Fiaim, hivatástokhoz méltóan viselkedtetek; dicsé­retes, sőt törhetlen türelemmel viseltétek a nap terhét fáradalmait; lelkipásztori fontos tisztetek betöltésében elnye­­s­zetlenül serénykedtetek, s a gondjaitokra bizott lelkek üd­­v­ének munkálásában lankadatlanul fáradoztatok. E kiváló, jámbor buzgólkodástoknak köszönhető kétség­kívül, hogy egyházmegyénk hívei O Szentsége áldozárságá­­nak ötvenedik évfordulója alkalmából nemcsak nyilvános névaláírásaikkal kívántak ünnepélyesebben, mint valaha, tanú­ságot tenni egész lélekkel, egész szívvel való ragaszkodásuk­ról Péter székéhez, ahonnét igazság s­éltető erő árad az egész egyházra , de hogy a hívek lelki üdvének teljesebb munkálására anyagi eszközökkel is rendelkezhessék az egy­ház feje, szegénységük alamizsnáit is, az apostoli szentszék iránti hódolatuk bizonyságául, a pápa fönséges szegénységé­nek felajánlva, kész örömmel áldozok. Lelkem mélyéből örvendek e fölött, és szerencsésnek vallom magamat, meg­győződvén hitetekről s buzgalmatokról, melyekben dicsőségét­­ leli az anyaszentegyház. Az­ emberi szándékok és czélzatok különbözők; s az­­ eredmények különbözőségét ez fejti meg. Ki helyes gondolko­zásuk tetteiben is derék; s ki jót munkál, miben sem vall kuf­arczot, miben sem csalatkozik. Méltán élhettek azért a legjobb s legerősebb reményben ti, szeretett Fiaim, mint akik­nek egyedüli feladatuk Isten dicsősége s az emberiség üdve. Miből szükségkép foly a kötelesség, hogy az Istenről és szent dolgokról szóló összes tudományokban alapos jártas­sággal birjatok; a tanulsággal összhangban legyen élet­módotok, s tevékeny buzgalommal, tanácsaitokkal, intelmei­tekkel rajta legyetek, hogy az üdv­biztos utján járjanak mindannyian, s kik arról letévedtek, visszatérittessenek. Semmi folt, semmi selejtes, semmi kétes miatt szó ne érhessen. Tisz­teljenek mindnyájan tudománytokért, kövessenek feddhetlen­­ségtekért, s főleg szeressenek egyenes, nyílt, becsületes jel­lemetekért. Örök törekvéstek czélja legyen tehát az erén­­y. Ám az igazi erény tettekben akar nyilvánulni, erejét mes­­­szehatóan éreztetni, áldásait szerte osztani, ebben él, ettől gyarapszik. Míg ugyanis minden más dolog avval, mi belőle 5 frt.

Next