Eger, 1888 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1888-02-14 / 7. szám
50 állapotnak jövőre egészen meg kell szűnni, nem csak azért, mert a miniszteri utasítás világosan elrendeli, hogy csak oly tanonczok szabadulhatók fel, akik iparágukban gyakorlati képzettségüket a kiállításon is bemutatják, — hanem azért is, mert a kiállítás fokozza a tanulók becsvágyát és az iparos-tanoncznak a mesterségben kifejtett igyekezete és ügyessége nem csak magának válik előnyére a tanoncznak, hanem a tanítómesternek is. Erősen hisszük, hogy az olyan mester, ki szivén hordja tanulója elhaladását, bizonyára nem fog késni a jövőben ez irányban is teljesíteni feladatát. Eger, 1888. febr. 9-én. Derszib Rudolf, ipariskolai igazgató. Javaslat a városi köz- és árva-vagyon kezelése ügyében. (Végel Nem, továbbá azért sem, mert elkülönítendő azon számvevő, aki kizárólag árva-, és közigazgatási vagyon nyilvántartására, könyvelésére és ellenjegyzésére hivatott, e czélból elszámolási ágazatok szerint berendezett számla-, és törzskönyvvel kell bírnia, és épen úgy tartoznék könyvelni, mint az illető pénztárak könyvelnek; esetről esetre havi, avagy évi eredmények szerint, a meglévő vagyont hiteles leltár alapján tartoznék nyilvántartani, a vagyonváltozást és apadást számlakönyveiben esetről esetre feljegyezni, stb. hogy pedig ezt tehesse, a vagyon átvétele és kiutalványozására jogosított hatóságnak pénzügyi tekintetekből tagjának kellene lennie. Közigazgatási és árvaügyünk nagy hátrányra ez ideig árvaszéki, és közigazgatási számvevői állomás, melynek hivatásához kizárólag a vagyon-nyilvántartás, változás, könyvelés, és elszámoltatás körüli számviteli ténykedések tartoztak volna, szervezve nem volt, és meggyőződésem szerint tökéletes rendet a pénzkezelés és számvitelben mindaddig reményleni sem lehet, amíg árvaszéki és közigazgatási számvevő, és melléje egy számtiszti állomás szervezve nem lesz, melyeknek szervezését tárgyaló véleményemet a következő indokokkal támogatom : A vagyont kezelni, megőrizni és a felett rendelkezni rendszeres számvitel nélkül képtelenség. A számvitelnek czélja a vagyonkezelés rendbentartása és biztosítása. Kívánatos tehát, hogy az e tárgyban létesítendő intézkedések a közérdek tekintetéből kellő szakavatottság, és óvatossággal alkottassanak meg. Egerváros tanácsa, és árvaszéke, mint közvagyon átvétele-, kezelése- elszámolása- és kiutalványozás jogával megbízott hatóság, előzetes számvevői beavatkozás, feljegyzés, és ellenjegyzés nélkül vett át vagyont, kezeltette azt és utalványozta ki; de a város szabályrendeletében sem volt arról gondoskodva, hogy vagyoni kérdésben a számvevőség meghallgattassék, sem jog arra nézve megadva, hogy beavatkozhassék, és előleges meghallgatása, hozzájárulása és feljegyzése nélkül, vagyon átvétele, kezelése, és kiutalványozása ne történhessék meg; a számvevő tehát nem pénzügyi tanácsos, vagyonnyilvántartó, és ellenőrző közeg volt és ma sem az, hanem az összes adóügyek kezelője, mely terhes feladatnak ha megfelel, egyéb teendőkkel nem terhelhető, de ideje sincs hozzá. Nem lévén árvaszéki, és közigazgatási számvevő, e hatóságok a számviteli beavatkozás, ellenőrzés és óvatossági szabályok mellőzésével rendelkeztek a vagyon felett, miáltal az következett be, hogy a felmerült árvatári sikkasztási eset alkalmából nem lehetett a vagyont és a hiányt megállapítani azért sem, mert az árvavagyon leltározva nem volt, a kezelés alá beérkezett árvavagyon, valamint a kiutalványozott összegekről az árvaszék nyilvántartási jegyzéket nem vezetett, végzéseiben a könyvelési adatokat, valamint a takarékpénztárba gyümölcsözés végett betétkönyvekre kihelyezett pénzek mennyiségét és könyvszámát stb. nem idézte, a takarékpénztárt az utalványozásokról nem értesítette, miáltal a gyámpénztárnok azon kényelmes helyzetben volt, mint a vizsgálat kiderítette, hogy bármely betétkönyvből a végzés felmutatásával kivehette a pénzt s ugyanegy végzés felmutatásával úgy az egri, mint a heves megyei takarékpénztárból pénzt vehetett ki, mivel pedig a vagyont pénztári ellenőr nélkül kezelte, és maga könyvelte azt, kifizetéseket előleges számfejtés, érvényesítés és könyvelés nélkül eszközölhetett, kezébe volt adva a mód a sikkasztásra, mely a rendszer és felügyelet hiányainak, valamint a számvevőségi beavatkozás mellőzésének tulajdonítható. Nem bevégzett, tényekkel, tanácsi és árvaszéki határozatok, és annak alapján teljesített vagyon-elszámolásokkal kell a számvevőségnek szemben állania, mint ahogy az ez ideig történt, hanem hogy a vagyon eredete, változása, és elszámoltatása, valamint a meglevő vagyon mennyiségének minden pillanatbani megtudhatása eszközölhető legyen, minekelőtte a vagyon rendelkezéséről szóló végzések meghozatnának — számviteli tekintetekből az összes ügyiratok szabad és jogos betekinthetése és a vagyon eredetének megállapítására, leltározásoknál jelenléte által, számadásba vétel, helyes irány megadhatására, és valódiság bizonyíthatására a köz, és különböző érdekek megóvása czéljából a számvevő jogos beavatkozására tért kell engedni azért, hogy minden hivatalos tény, mely az árvák vagyona, és a közvagyon érdekekében történik, lelkiismeretes hűséggel, és kellő ellenőrzés mellett legyen csak foganatosító. A közérdek tekintetéből, és azon felelősségnél fogva, mely a hatóságokra háramlik a rendszertelen vagyonkezelés miatt, nem „Ez selyem ruhára — ez bársony ruhára, Ez meg ... ez meg ... ez mind a leányom ára“ — Teliszeli erszényt rejti kebelére. Meg-megszisszen tőle, mintha lánggal égne! „Hah átkos félelem! félre, félre tőlem! Irigyled, hogy gazdag asszony lesz belőlem ? De a lány ? leányom ? lesz mindene drága! De ha szemet szúrna! Eh! mi gondjuk rája!“ Lefelé áll a nap pihenőre vágyva, Lepihent a lány is puha vánkosára. Altató leltével elfogta az álom. „Szeretlek“ — susogta — én szép mátka-párom“. „Szeretlek oh leány! itt életem érted! Egy paraszté nem lessz ragyogó szépséged! „Légy enyim!“ „Nem! Nagy ég!“ „Oh szeress!“ „Nem! nem én!“ Kis galamb vergődik zord héja kebelén. Az „EGER“ tárczája. Az áldozat. # I. Vidainé asszony megyen a vásárra, Hajadon leányát ott hagyja magára, Hajadon leánya, menyasszony leánya Násznapi ruháját, de nehezen várja! „Állj meg asszony! állj meg! ne arra! ne arra!“ „Hallgass el szivemnek visszakésztő hangja!“ Anyja cseréli föl a nyomort jólétre, Azután . . . nászt ülnek holnaphoz egy hétre!“ . . . „Csak egy leányod van, csak egy tiszta lelke!“ Megáll Vidainé, tétovát remegve: „Csak én tudok róla ... s én temetem mélyre! Azután . . . nászt ülnek holnaphoz egy hétre!“ Vidainé asszony az útról letére, Büszke, tornyos kastély integet feléje. Nehéz, vasajtaja hogy kifelé nyílik, Minthogyha mardosná valami a szívit. *) II. „Jegyesem! szerelmem! Vidainé lánya! Igaz-e ? ugye nem ? Egész falu szája Azt beszéli rólad — mond, mond, hogy rágalom!“ „Oh hogy csaljalak meg — óh! hogy nem mondhatom! . . Való .... való! Anyám, jaj a szivem ára! — Nézi a vőlegény, nézi s ahogy látja. *) Felolvasta Békési Rózsa k. a. a debreczeni színtársulat első dráma-szinésznője a debreczeni felolvasó kör jan. 31-diki estélyén.