Eger, 1892 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-08 / 45. szám
45-ik szám. 31 -ik évfolyam 1892. november 8-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „EGcER Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám, a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. A Szentirás átadása. Érsek úr Ö excellenciájánál Budapesten a múlt csütörtökön tisztelgett a Szent-István-Társulat s az egri lyceumi nyomda küldöttsége, — a nyomda részéről Luga László igazgató — hogy kegyelete és hálája emlékjeléül egy díszpéldányt ajánljon fel a Szentirás azon második kiadásából, melynek tetemes költségeit a nagylelkű főpásztor sajátjából fedezte, összes példányait pedig a nevezett társulat tulajdonába engedte át. A küldöttség szónokának, Dr. Kisfaludy Á. Béla szentistván társulati alelnöknek üdvözlő szavaira Ő excellenciája hosszasabban válaszolt, fenkölt szavakban emlékezve meg érsekelődjének b e. Bartakovics Bélának érdemeiről, alkotásairól, melyekben mindenütt a szeretet nyilatkozott, szeretet az egyház, a haza, az emberiség iránt; e szeretet sugallata volt, hogy az emberiségnek a legjobb barátot, a Szentirást adta, ennek első kiadásában. S midőn Ő excellenciája értesült, hogy e jó barátot sok keresztény család nélkülözni kénytelen, készséggel sietett elődjének szeretetteljes munkáját felújítani, folytatni. Szivélyes leereszkedéssel társalgóit még sokáig 0 exta a küldöttség tagjaival, tetszését fejezvén ki a díszpéldány kiállítása fölött, mely a hazai könyvkötészet és ötvösség egyik fényesebb sikerű terménye. A velin papirosra nyomtatott külön példány sötét piros marokkói bőrbe van kötve, vert minű ezüst díszítéssel. Az első tábla négy sarkát az újszövetséget jelképező négy evangélista mellképe, ismeretes szimbólumaikkal ékesíti, oxidált ezüstből domborítva s medaillonszerüleg igen szépen dolgozott renaissance-stilű keretbe foglalva, a tábla közepén, az Ó-szövetségre vonatkozólag a tízparancsolat kettős táblája a sarokdíszeknek teljesen megfelelő kivitelben. A hátsó tábla közepét Érsek excellenciájának czimere foglalja el, tömör ezüstből művészileg vésve, alatta ezüst szalagon kék zománczban a nagylelkű Maecenas jelmondata: Fructus honoris onus; — a tábla négy sarkában egy-egy csinos rosette emelkedik a czimer védelmére. A vastag könyvet a birt ékítményeknek megfelelő stílben készült széles ezüst csat tartja össze; szélei rendkívül finoman aranyozva; sarkán megfelelő díszben e czime- és Újszövetségi Szentirás. Az egészet fekete bőrrel bevont casette takarja. Fölhívás a hazai közönséghez! Baross Gábor emlékszobrára leendő adakozásra. Ércz-szobrot annak, aki életében is érez volt! Mintája az igaz férfiúnak, a hazafinak, a kormányférfinak! Kinek alkotásait hirdeti vas és arany. Aki Magyarországot önmagához közel hozta. Aki a honi ipart és kereskedelmet saját piedestaljára állította. Aki vaskaput tört Dunánknak, aranykaput épített Fiuménak. Baross Gábor szobra legyen az utókor előtt látható jelvénye a munka megdicsőitésének. A nép filléreiből gyűljön össze az éreztömeg, mely szobrát alkotni fogja. A hatalmas alak, ki éltében, mint Atlasz, hordozta vállán hazáját, hordozza azt az érezszobor alakjában is az idők végtelenjéig! E fölhívással fordulunk a nemzethez, Baross Gábor emlékének méltó megörökithetése végett. A nemzethez, mely életében annyi ragaszkodással viseltetett iránta, halálában mélyen gyászolta, hogy állíthassuk fel mielőbb a fő és székváros keleti vaspályaháza előtti díszes téren azon férfiú ércz-szobrát, kinek nagy alkotásai között legnagyobb mégis csak a hazai közlekedésügy ujjáteremtése vala. Budapest 1892. október hó 15-én. Vaszary Kolos, Magyarország herczegprímása, mint a Baross-szoborbizottság védnöke. Brázay Kálmán, Báró Podmaniczky Frigyes, Wahrman Mór, a szoborbizottság alelnöke, a szoborbizottság elnöke, a szoborbizottság alelnöke. J. Virág Béla, Szterényi József, Tordai Kádár Kálmán, a szoborbizottság jegyzője, a szoborbizottság jegyzője, a szoborbizottság jegyzője. A magasztos czélra szánt adományok az „Eger“ szerkesztőségének 173. számú gyűjtőivén is előjegyezhetők. Hevesmegye közgazdasági viszonyai az 1891-ik évben. A miskolczi kereskedelmi és iparkamara e napokban bocsátotta közre a kereskedelemügyi magy. kir. ministerhez beterjesztett jelentését, a kerületét képező Borsod, Gömör-Kishont, és Heves vármegyék 1891-ik évi közgazdasági viszonyairól. A 119 nagy VIII. lapra terjedő, nagy lelkiismeretességgel s lehető pontossággal egybeállított igen érdekes és tanulságos munkából a következőkben kivonatilag közöljük ama fontosabb adatokat, melyek specialiter Heves megye múlt évi közgazdasági állapotaira vonatkoznak. Gabonaneműek. Heves megyében épen úgy, mint Borsodban minőségi mennyiségre nézve nem kielégítők, mert a vetés határozottan kedvezőtlen időjárás mellett nem fejlődhetett. A hideg esős időjárás késleltette a növést. Az esőzések után hirtelen beállott hőség miatt pedig a szem megszorult, rozsdás és üszkös lett. Mindezek főként a búzára és rozsra nézve állanak; ellenben árpa és zab néhol közepes, de általánosságban kielégítő termést adtak. Sokkal kedvezőbb viszonyok voltak a tengerire nézve, melynek épen az vált hasznára, ami a gabnaneműeknél ártott: a hosszú esőzés. Ez a tengeri fejlődésének nagy mérvben kedvezett, úgy, hogy minőség és mennyiségre nézve ritkán süke-