Érseki Katolikus Tanítóképző, Eger, 1917
I. Az iskolai év története A világháború negyedik iskolai éve nemcsak a harctéren szaporította elesett tanítványaink számát, hanem elragadta tőlünk intézetünk egyik régi tanárát, ZSASSKOVSZKY KÁROLYT is, ki 36 éven át nevelte és képezte az egri főegyházmegye sok derék kántortanítóját lelkes magyar kántorokká azzal a buzgósággal, az ének és zene lelkes szeretetével, mely a Zsasskovszkyakat jellemezte. Egerben született 1856. november 1-én. Fia volt Zsasskovszky Ferencnek, az egri főszékesegyház országos nevű karnagyának, az egri érseki r. k. tanítóképzőintézet ének- és zenetanárának, kinek neve a magyar ének- és zeneirodalomban nem egyhamar megy még feledésbe. Atyjától örökölte kiváló zenei képességét, aki zenei téren első és leghivatottabb tanítója volt Zsasskovszky Károlynak és már a gyermek ifjútól megkövetelte, hogy a főszékesegyház énekkarában erejéhez mérten szolgálja Isten dicsőségét. Ez jó iskola volt az istenadta tehetség fejlesztésére. Középiskolai tanulmányait a ciszterci rend egri kath. főgimnáziumában végezte és mint 19 éves ifjút a prágai karnagyképzőben találjuk, hol atyja oldalán szerzett zenei ismereteit bő alkalma nyílt gyarapítani. 1882-ben, 26 éves korában, már az ének- és zenetanításra kapott megbízatást intézetünkben, miáltal utódja lett Zsasskovszky Endrének, ez évben elhalt nagybátyjának. Később a főszékesegyház orgonistája, másodkarnagya, majd a papnevelőintézet énektanára lett, mely állásait 1918. január 8-ig, halála napjáig megtartotta. Isten veled kedves kartársunk ! Nyugodj békében ! Emlékedet kartársaid és tanítványaid százai sokáig kegyelettel fogják őrizni. * Örvendetes esemény is fűződik azonban az 1917/18. iskolai évhez. Szeptember 1-től kezdve a mi intézetünk is belépett a fize- 1*