Érseki Katolikus Tanítóképző, Eger, 1917

I. Az iskolai év története A világháború negyedik iskolai éve nemcsak a harctéren sza­porította elesett tanítványaink számát, hanem elragadta tőlünk inté­zetünk egyik régi tanárát,­ ­ ZSASSKOVSZKY KÁROLYT­­ is, ki 36 éven át nevelte és képezte az egri főegyházmegye sok derék kántortanítóját lelkes magyar kántorokká azzal a buzgósággal, az ének és zene lelkes szeretetével, mely a Zsasskovszkyakat jel­lemezte. Egerben született 1856. november 1-én. Fia volt Zsasskovszky Ferencnek, az egri főszékesegyház országos nevű karnagyának, az egri érseki r. k. tanítóképzőintézet ének- és zenetanárának, kinek neve a magyar ének- és zeneirodalomban nem egyhamar megy még feledésbe. Atyjától örökölte kiváló zenei képességét, aki zenei téren első és leghivatottabb tanítója volt Zsasskovszky Károlynak és már a gyermek ifjútól megkövetelte, hogy a főszékesegyház énekkarában erejéhez mérten szolgálja Isten dicsőségét. Ez jó iskola volt az isten­adta tehetség fejlesztésére. Középiskolai tanulmányait a ciszterci rend egri kath. főgimnáziumában végezte és mint 19 éves ifjút a prágai karnagyképzőben találjuk, hol atyja oldalán szerzett zenei ismereteit bő alkalma nyílt gyarapítani. 1882-ben, 26 éves korában, már az ének- és zenetanításra kapott megbízatást intézetünkben, mi­által utódja lett Zsasskovszky Endrének, ez évben elhalt nagybátyjának. Később a főszékesegyház orgonistája, másodkarnagya, majd a pap­nevelőintézet énektanára lett, mely állásait 1918. január 8-ig, halála napjáig megtartotta. Isten veled kedves kartársunk ! Nyugodj békében ! Emlékedet kartársaid és tanítványaid százai sokáig kegyelettel fogják őrizni. * Örvendetes esemény is fűződik azonban az 1917/18. iskolai évhez. Szeptember 1-től kezdve a mi intézetünk is belépett a fize- 1*

Next