Érseki Katolikus Tanítóképző, Eger, 1927
2 Szkublics: Meg bizony! Mert őt, a nagy Ő-t viszem innen magammal, mihelyt nemes Veszprém vármegye szolgabírája leszek. Mind: Ah! Óhidy András: Hát már ennyire vagytok? Szkublics: Ennyire. Miért tagadnám előttetek? Júlia kedves, Júlia jó. És szép a lelke. Ti is tudjátok különben, mennyire szorgoskodott a hadi kórházakban, a sebesült inszurgensek között. Tépést csinált hosszú éjtszakákon keresztül, foltozta, varrta elszaggatott ruháikat. Majd a szerencsétlen francia foglyok sorsát is figyelemmel kisérte s egyre-másra küldözgette az üzeneteket aggódó véreikhez. Pyrker: Hát derék fehérnép, azt meg kell adni! Olyan, mint a bibliai szamaritánus. Szkublics: Aztán meg annyira járatos a magyar litteraturában, hogy valósággal megfogott a múltkor. A Magyar Museumban, vagy hol jelent meg egy nagyszerű versezet, Lilla a címe. Kérdezte, hogy ki a költője? Én azt mondtam, hogy Bacsányi! Kikacagott, mert nem Bacsányi írta, hanem Verseghy! Tudjátok tán ti is? (Énekel). Még repdes enyelgve az alkonyi szél, S csókjára megrezzen a rózsalevél. Sír hilla, s az érre leszegzi szemét Mely zúgva gyorsítja előre vizét. (Mindnyájan dúdolják, majd éneklik). Ah igy fut előlem az édes öröm, Azóta, hogy hamat elhagyva nyögöm Megszegte az álnok! Megszegte hitét Phyllisnek eladta örökre kezét. Ezt mondja zokogva s egy dombra ledül Hol szíve a szótlan keservre hévül. Óh, lyányka! mit bánod a csalfa kezét Nem férfi az, aki megszegte hitét! Ohidy: Hát szép, szép ez a kis versezet, csak azt nem tudom, kedves Mihály, hogy miért éppen ezt választotta Júlia számodra próbatételül ? Szkublics: (szemrehányóan): Ne rosszmájúskodjál! Pyrker: No, csak hajba ne kapjatok már a válás estéjén! Hát nekem is az a véleményem, hogy szép, szép ez a versezet, de hát a német litteraturában szebbek is vannak . . . Szkublics: No persze, a költő is megszólal, mihelyt versezetről van szó . . Kocs: És különvéleménnyel . . . Pyrker: Dehogy különvéleménnyel, hisz elismertem, hogy szép, de ha ismernétek közelebbről Schillert . . . Szkublics: A tétjeit? Pyrker:... Schillert és Goethét, néktek is az lenne a véleményetek. Kocs: Hagyd a németjeidet János! Van nekünk már hála Istennek elég! Ott van Bacsányi, Verseghy, Dayka, aztán Csokonay Vitéz Mihály. Igaz, hogy ez még csak most kezdi bontogatni szárnyait, de már az öreg Kazinczy barátjának fogadó . . . Aztán úgy tudom, hogy már Horváth Ádámmal is levelezésben vagyon.