Érseki Katolikus Tanítóképző, Eger, 1937
INTÉZETÜNK KIBŐVÍTÉSE ÉS MEGÚJÍTÁSA A KETTŐS SZENTÉV ALKALMÁBÓL. A művelődés szakadatlan fejlődése és vele kapcsolatban az élet fokozódó szükségletei mind erősebb feladatok elé állítják az iskolát. Régen alig kívántak mást tőle, mint a művelődési anyag közvetítését, azaz tanítást, mert a nevelés különösképen a család feladata volt. És a család ennek a feladatának meg is tudott felelni, mert munkájában támogatta őt az iskola, a társadalom, a művészet és a tudomány egyaránt. A család, mint a legtermészetesebb nevelési közösség és a nevelés egyéb tényezői között szemléletben és célkitűzésben nem volt meg az a nagy különbség, amely mindenben individualizáló korunk nevelési tényezői között ma oly végzetszerűen fennáll. A régi magyar életet pl. egyetlen közösségi eszme vezette: a nemzet boldogulása. A modern tudomány és a művészet eltévelyedései, a társadalmi rendről és az emberi életről vallott liberál-individuális felfogások alapjaiban rázták meg az emberi élet szerkezetét, s ebben a nagy lelki megrázkódtatásban nem talált többé egymásra az ember és önállósult alkotásai: a család, a társadalom, a nemzet, a vallás, a művészet és a tudomány. A régi közösségi eszme helyébe az egyéniség és az egyéni boldogulás eszméje lépett önzőn, ridegen. Ebben a zűrzavarban másképen hangzott a család érdeke és másképen az államé; más lett a vallásos szemlélet ember- és életideálja, mint a művészeté vagy a tudományé. De nemcsak a szemlélet, az elvek és a célkitűzések változtak meg és kerültek szembe a régivel, hanem maga az élet is. A család megszűnt az a hely lenni, ahonnan elindul az élet, és kiteljesedéséig gondoskodik számára a fényről, a vízről a kenyérről és a test szellem-erkölcsi töltéséről. Az egyéniség bűnösen értelmezett szelleme kiszakította a nőt a családi élet középpontjából, s ezzel megölte benne az édesanyát, a legjobb, a leghűségesebb és legigazibb nevelőt. A család, társadalom és állam, a vallás, művészet és tudomány nevelői összhangjának megsemmisülésével mérhetetlen feladatok hárultak az iskolára. Át kellett vennie azt a szerepet is, amelyet az élet a családnak, a társadalomnak és az emberi kultúrának szánt. Ma az