Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Eger, 1937
Helytörténeti adattár. Vitathatlan szomorú igazság, hogy ősi hazánk szétesésének csak másodlagos indítóoka volt a világháború elvesztése. A nemzetiségek leváltását — de főként az elszakadást és széthullást előkészítő és biztosító októbrizmus és kommunizmus bomlasztó munkáját az ingadozó hazaszeretet, a nagy magyar tömegek gyenge faji öntudata és fogyatékos nemzeti érzése segítette elő. Ha mindezek a magyarság lelkében öntudatosak, szilárdak és erőteljesek, sikertelen marad a bomlasztás és a világháború elvesztése ellenére sem következik be rettenetes megcsonkításunk, vagy legalább is nem lett volna ez ily szörnyű méretű. A fogyatékos hazaszeretet, a nemzeti és faji öntudat hiányát nem egészen alaptalanul róják a legutóbbi félszázad iskoláinak terhére. Ez a keserű vád kötelezi a mostani iskolákat, tanárokat, tanítókat és nevelőket az előidéző okok felderítésére, megszüntetésére, helyesbítő módszerek keresésére, hogy biztosítva legyen a szebb, jobb magyar jövő elérése s a magyar néprajzi és földrajzi egység visszaállítása. A hazafias érzés, a faji öntudat és a haza végéhez való ragaszkodás egyik legfőbb tényezője a helytörténet ismerete. A múlt iskolai köznevelése nem ismerte fel a helytörténet nemzetnevelői súlyát s egyik legnagyobb hibája: a helytörténet teljes mellőzése. Nevelési és tanítási rendszerünk közelebbi és távolabbi múltjában a klasszikus irányú művelődési hatásokra a magyar iskolák apró részletességgel tanították a görög és a római hőstörténetet s teljesen elhanyagolták, vagy csak mellékesen érintették és említették meg a magyar Leonidászokat, valamint az ősi nemzeti hagyományokat, a fenntartó és erősítő faji sajátosságokat és képességeket. A messze és idegen távlatokba meredező tanítói szem nem látta és nem is láttatta meg a lakóhelynek sokszor nagyszerű dicsőségeit, történeti és faji értékeit s nem egy esetben csodálatos történeti eseményeit. A történeti kataklizmáktól számtalanszor feldúlt, vérrel és verejtéközönnel átitatott hazánk földjének nemcsak városa, faluja — de talán rögöcskéje sincs, amelyhez az ezer éves múltnak valamely felemelő, lélekbemarkoló, szinte csodás eseménye ne fűződnék. Megdöbbenve kell napról-napra látni mégis, hogy húnyt szemmel, érzéstelen lélekkel halad el ezek mellett s meg sem dobban a magyar szív, amelynek alapoka a helytörténet ismeretének hiánya, a fogyatékos nemzeti érzés. A magyar iskolák és pedagógusainak mentsége lehet a múltra a középkor klasszikus világirányzata, amely ránehezedett minden „művelt" európai népre s alárendelően elnyomta a nemzeti öntudatot s hátráltatta ennek széles terjedését. Mentség lehet az osztrák dualizmus, a „gesammt Monarchie“ elve, amely nemcsak nem támogatta, hanem sokban gátolta és fojtogatta a magyar iskolák nemzetnevelő munkáját. Mentség lehet az utolsó félszázadnak rosszul értelmezett „liberális szelleme amely a gúny maró erejével nevetségessé tette a hazaszeretetet, a nemzeti érzéseket s a szellemi elmaradottság megbélyegző folt