Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Eger, 1937

Helytörténeti adattár. Vitathatlan szomorú igazság, hogy ősi hazánk szétesésének csak másodlagos indítóoka volt a világháború elvesztése. A nemzetiségek leváltását — de főként az elszakadást és széthullást előkészítő és bizto­sító októbrizmus és kommunizmus bomlasztó munkáját az ingadozó hazaszeretet, a nagy magyar tömegek gyenge faji öntudata és fogya­tékos nemzeti érzése segítette elő. Ha mindezek a magyarság lelkében öntudatosak, szilárdak és erőteljesek, sikertelen marad a bomlasztás és a világháború elvesztése ellenére sem következik be rettenetes meg­csonkításunk, vagy legalább is nem lett volna ez ily szörnyű méretű. A fogyatékos hazaszeretet, a nemzeti és faji öntudat hiányát nem egé­szen alaptalanul róják a legutóbbi félszázad iskoláinak terhére. Ez a keserű vád kötelezi a mostani iskolákat, tanárokat, tanítókat és neve­lőket az­ előidéző okok felderítésére, megszüntetésére, helyesbítő mód­szerek keresésére, hogy biztosítva legyen a szebb, jobb magyar jövő elérése s a magyar néprajzi és földrajzi egység visszaállítása. A hazafias érzés, a faji öntudat és a haza végéhez való ragaszko­dás egyik legfőbb tényezője a helytörténet ismerete. A múlt iskolai köznevelése nem ismerte fel a helytörténet nemzetnevelői súlyát s egyik legnagyobb hibája: a helytörténet teljes mellőzése. Nevelési és tanítási rendszerünk közelebbi és távolabbi múlt­jában a klasszikus irányú művelődési hatásokra a magyar iskolák apró rész­letességgel tanították a görög és a római hőstörténetet s teljesen elha­nyagolták, vagy csak mellékesen érintették és említették meg a ma­gyar Leonidászokat, valamint az ősi nemzeti hagyományokat, a fenn­tartó és erősítő faji sajátosságokat és képességeket. A messze és idegen távlatokba meredező tanítói szem nem látta és nem is láttatta meg a lakóhelynek sokszor nagyszerű dicsőségeit, történeti és faji értékeit s nem egy esetben csodálatos történeti eseményeit. A történeti katakliz­máktól számtalanszor feldúlt, vérrel és verejtéközönnel átitatott ha­zánk földjének nemcsak városa, faluja — de talán rögöcskéje sincs, amelyhez az ezer éves múltnak valamely felemelő, lélekbemarkoló, szinte csodás eseménye ne fűződnék. Megdöbbenve kell napról-napra látni mégis, hogy húnyt szemmel, érzéstelen lélekkel halad el ezek mel­lett s meg sem dobban a magyar szív, amelynek alapoka a helytör­ténet ismeretének hiánya, a fogyatékos nemzeti érzés. A magyar iskolák és pedagógusainak mentsége lehet a múltra a középkor klasszikus világirányzata, amely ránehezedett minden „mű­velt" európai népre s alárendelően elnyomta a nemzeti öntudatot s hátráltatta ennek széles ter­jedését. Mentség lehet az osztrák dualizmus, a „gesammt Monarchie“ elve, amely nemcsak nem támogatta, hanem sokban gátolta és fojtogatta a magyar iskolák nemzetnevelő munká­ját. Mentség lehet az utolsó félszázadnak rosszul értelmezett „liberális szelleme amely a gúny maró erejével nevetségessé tette a hazaszere­tetet, a nemzeti érzéseket s a szellemi elmaradottság megbélyegző folt­

Next