Angolkisasszonyok Polgári Leányiskola, Eger, 1924
S ha az élet bajai nehezednek rá, nem roppan össze, nem veszíti el lelke egyensúlyát, hanem erősen áll, mint a százados tölgy, mert reménye horgonyát az Istenbe veti, kihez a lágy szellő fölviszi ajka csendes sóhaját: «In te Domine speravi, non confundar in aeternum!» S az Úr, a Domine lehajol hozzá szelíden s a béke csókjával illeti homlokát. Ez nem jámbor képzelődés, mint talán sokan vélik. Hisz majdnem mindnyájan ismerünk bensőségesen vallásos lelkeket, kik teljes szegénységben és sok-sok csapástól körülvéve élnek, akikről a büszke társadalom nem is igen vesz tudomást s ők mégis sokszor gazdagabbak, mint a fényes paloták lakói, mert az Úrban biznak, ki természetfölötti vigasztalással tölti el lelküket annyira, hogy a vigasztaló Istent teljes közelségben érzik. Vagy gondoljunk csak a nagy szentekre, akik földi életükben a hősies lemondásoknak tövisekkel és bojtorjánokkal szegélyezett útján nem egyszer elragadtatásba estek, Istent valósággal látták, társalogtak vele s elmerültek benne. Oh boldogság, mit kevés ember ért meg!. . . Valóban nem sokan jutunk föl az ihlettség ilyen magas fokára, de meggyőződéses, boldog hitbéli életet mindnyájan élhetünk s mi erre óhajtjuk kis tanítványainkat ránevelni. Ez a mi életprogramunk magva, munkánk rugója. Nem riadunk vissza semmi áldozattól, hogy fogékony szivükbe Isten-hitet, Isten-imádást, Isten-szeretetet csepegtessünk. Ezért követeljük meg tőlük szigorúan a vasár- és ünnepnapi szentmise hallgatását, nemcsak verőfényes időben s ha új ruhában csilloghatnak. Ezért buzdítjuk őket a gyakori szent gyónás és szent áldozásra, vallásos szellemű, sőt directe lelki könyvek olvasására. Ezért tárunk eléjük megkapó példákat korunkban élő erényes emberek, vagy glóriás szentek életéből. Ezért óvjuk őket a destruktiv irányú regény, irodalomtól, filmek- és színdaraboktól, melyek forrásban lévő zsenge képzeletüket helytelen irányba terelik s nem egyszer voltak okai annak, hogy az ártatlanság hófehér köntöse beszennyeződött, szépséges himpora lehullt róluk s ifjú korban a megbánás könnyeit ontják, vagy életuntság, kétségbeesés sorvasztják erőiket. De miért is idegenkedik korunk mélyebb, vallásos neveléstől? A társadalom magasabb és alacsonyabb rétegeiben szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy vallásos emberek boldogabb, megelégedettebb életet élnek, mint a hitetlenek. Szívük vidám békéjét nem csapdossák lelkiismeretfurdalások, rossz sejtelmek sötét hullámai. Nem félnek a jövőtől, bármit hozzon rájuk, mert Isten védelme alatt állnak.