Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
rendszert illetőleg velünk megismertetett, azt a’ következőkben röviden ugyan, de értelmesen iparkodandom előadni. Mindenek előtt azt mutatd a tudomány, hogy mi bujdosót lakunk, magában homályos egy golyót, mely a nap fényétől nyeri megvilágíttatását, és sugarai jótékony hatásától felületének szükséges megmelegedését. A’ föld kísérője a’ hold, melylyel együtt, ’s még több hasonlóan homályos golyókkal egyetemben, majdnem köralakú pályában forog a' nap körül 36s nap 5 óra 48 perez 45 mpercz alatt. Ezen napnak a’ mindenható a’ legillöbb helyet tűzte ki rendszerében. Mintegy közepén székelvén ennek, a’ csillagászok vizsgálatai szerint 25 nap és 14 óra alatt forog öntengelye körül. De tekintsük csak e’ roppant testet kissé közelebbről. Ki melegedett még valaha meg a’ nap sugárainál, kinek szeme bájoltatott még el színjátéka által a’ nélkül, hogy azon vágyat ne érezte volna, közelebről megismerkedni e' talányos lénynyel? Ki szemlélheti a’ nap ezen isteni lényét a’ nélkül, hogy alázatossággal, ahitatossággal el ne töltené mint hajdan Perunak boldog lakosait? Ki emlékezhetik meg ama számtalan jótéteményekről, melyek bőségszarvából naponként ömlenek reánk, anélkül, hogy hálát mondana annak, ki ezen jótékony fáklyát meggyújtotta? Nem szükséges a’ nap országában születni, hogy a’ vallási tévedéseket kimentsük, melyek a’ jószívű Peruiak, a’ babonás Egyiptomiak, a’ bölcselkedő Mágusok vagy a’ költői Görögöknek háladatos szíveikben eredtek, hiszen még a zordon éjszakban is háladatosan üdvözlik a’ nap visszatérését; vidám bátorsággal ébrednek a’ hoszszú téli álomból rövid új életre ’s fájdalmas szívvel látják ezen reményt is hiúsítva a’ Tavaszelöhava hóförgetegei által. Ha az emberi szív természetében fekszik, jótéteményeket csak akkor érezni élénken, midőn azokat nélkülözni kénytelenítelünk; akkor valóban bámulandó, hogy a’ tüziszertartás és a’ nap imádása ama hő vidékeken keletkezett, hol szakadatlan élvezésük szokszor kínná válik, ’s nem inkább a’hideg sarki tájakon, hol a’ tél hosszú éjein át elég alkalom van egy élvezet veszteségén búsulni, mely annál becsesebb, minél rövidebben vart, csak az éjszaki lakosnak hidegvérüsége ’s kevesbbé ingerlékeny testalkotása, valamint a’ déli lakosnak élénksége ’s ábrándozásrai hajlama magyarázhatják meg e’ tüneményt. Az éggömbön tűzszikrák gyanánt elszórt számtalan testek között, melyek vagy amaz örökké változatlan csoportokat képezik, ezen igazi ős mosaikat, melynek vázolatán évezredek sem változtattak semmit, vagy a’ melyek soha sem nyugodván, mindig új meg új lánczokban összevissza tekergőznek; melyek magok erejéből, vagy kölcsönzött fény által éjeinket annyira díszesítik, hogy e’ felséges díszítménynyel a’ földkerekség első városainak , Pekingtöl kezdve Londonig — legpompásabb kivilágítatásai meg nem mérkőzhetnek; mindezen testek között egy sincs, mely figyelmünkre annyira érdemes volna, mint ama kimérhetlen tűzgolyó, melyet napnak nevezünk Nem csak a’ csillagásznak mint rendszerünknek középteste, nem csak a’ természettudósnak mint a’ világosságnak, melegségnek kútforrása; nem csak a’ földművelőnek mint évszakainknak’s minden mezei gazdászati munkáknak rendezője, érdekes tárgya a’nap, hanem bármi állásban legyen is az ember, bármi dolgokat űzzön is, a’ fejedelem mint a’ rabszolga, a’ szegény mint a' gazdag, nála nélkül mit sem tehet, sőt kénytelenítelik rabszolgailag engedelmeskedni neki a’ nélkül, hogy sokszor öntudattal is bírna hathatós befolyása, kényúri kormánypálczájáról; ’s pillanatról pillanatra élvezi jótéteményeit a’ nélkül, hogy azokat hálával elismerné. Talán épen a’ nap hatásának közvetlen befolyása, mely az életnek legkisebb mint legnagyobb üzleteire, a’ tengerek mélyére úgy mint a’ bérezek belsejére kiterjed, mely az elefántban és a’ féregben életet gerjeszt, mely nélkül sem egy fűszál sem az erős tölgy nem nőne — talán épen ezen befolyásnak folytonos érzete oka annak, hogy erről kevesbbé bírunk öntudattal; talán a’ jótétemények túlságos száma miatt feledkezünk meg forrásukról, a’ mint arról megfeledkezünk, kinek mindent köszönünk, noha kis jótéteményeket is hálálni szoktunk. Ha a’ hely szűke engedné, mindenesetre érdekes volna, a’napnak különféle hatásait bonczolni és fontosságát a’ csillagászra, természettudósra és átalában az emberre nézve megfontolni, de így csak a’ födolgoknak rövid vonásokkali érintésével kell itt megelégednünk. Csillagászatilag, vagy mint puszta világtestet tekintve, a’ nap az egész rendszerünknek föteste, nem azért mivel annak középpontját foglalja el, hanem mivel az egész fölött uralkodik. Ha minden, vagy a legtöbb bolygó ugyanazon egy részén áll a’ napnak, akkor ez nem közepette áll azoknak; igaz, hogy az álalános (absolut) tér azon részének középpontját foglalja el, mely rendszerünk határait szabja; de nem helyezete miatt érdemli meg a középtest nevét, hanem lenne ő bárhol is, azon pont a’ hol székel, amaz ellentállhatlan erőnél fogva, melylyel a’nap a’rendszerünket képző kisebb tömegeket maga körül egybegyűjti, a’ rendszernek középpontjává, a’ nap pedig középtestté válnék. Roppant tömegénél fogva, mely nyolczszázszor