Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1853
sitottaknak tartják magukat az illetők megvárhatni, hogy a’ tanárok, nevezet szerint az ifjabbak is, mint az ifjúság vallási és erkölcsi képezői, törekedni fognak hivatásuk tökéletes felfogására emelkedni, és a’ tanításnak megszerzendik és biztositandják a’ képező hatást nemcsak az értelemre, hanem az akarat- tetterős jellemre is.“ — A’ f. é. jan. 29-iki 21851. sz. a. kelt k. leiratban pedig imigy nyilatkozik az oktatásügyi minister úr : „Folytonos és ismételt emlékeztetések által bebizonyított törekvésem, hogy a’ szervezeti tervnek ama követelése, miszerint vallásos szellemnek kell áthatnia a’ gymnasiumok egész szervezetét, mind inkább felfogassék és valósittassék; azért is kell, hogy a’ hittanulás a’ nevelésnek legfontosabb és mindent átható elemévé váljék, melylyel valamennyi tanárnak működését összhangzásba hozni az igazgató fő-főfeladata.“ ’S a’ hittanárokat illető némely e’ czélra vonatkozó utasítások után igy folytatja: „A’ kitűzött czél, az összes gymnasiumi oktatás keresztényiesitése, nem csak a’ hittanitástól, hanem azon szellemől is függ , melyben az egyéb tárgyakban oktatás eszközöltetik, miért is az összes gymnasiumi tanítás a’ püspöki kar felügyelete alá rendeltetik.“ Végre a f. é. April 7-kén 7051. sz. a. kelt k. utasításokban is buzdittatnak a’ tanári testületek odaműködni,hogy a’tanodai fegyelem az összes tanítás vallás-erkölcsös befolyása által az ifjak kedélyében mindinkább szilárdabb és tartósabb alapot nyerjen. Tehát „vallásos nevelés és oktatás“ — ez a’ vezérszó a’gymnasiumi teendők élén. Vallásos nevelés és oktatás! örömmel üdvözöljük e’ jelszót, ’s teljes készséggel fogadjuk azt mint gymnasiumi nevelők és oktatók irányadónkul, annál is inkább, mivel tudjuk, hogy annak a’ gymnasiumokbani alkalmazásától sok, igen sok függ; mert itt képeztetnek az ifjúság választottai, a’ társadalomnak azon része, mely vagyona, szorgalma, hivatalkodása által arra van hivatva, hogy többé-kevesbbé határozó befolyást gyakoroljon a’ többiekre,’s következőleg melynek jó vagy rósz neveltetése kisebb-nagyobb átalánosságú jó vagy rósz eredményeket is szül. És e’ kitűzött czél elérésére teljes erővel közremunkálni szent kötelessége ugyan a’ tanári testületek minden egyes tagjainak; mind a mellett is tagadni nem lehet, hogy annak személyi fő tényezői a’ hittanárok; tárgyi főtényezője pedig maga a’ hittanitás minden járulékaival.— Ez úttal e’tárgyi főtényező egy részére, az al-gymnasiumi hitoktatásra kívánunk szorítkozni. Hogy a’ gymnasiumi hittanulás, mint a’ vallásos nevelés főtényezője, kellő gyümölcsöket eredményezhessen, mindenekelőtt alapra van szüksége, mely abban áll, hogy a’ gymnasiumba lépő ifjak bírjanak már annyi hittani ismeretek és oly vallásos képzettséggel, melyet egyrészt koruk és tehetségeik megbiznak, más részt pedig mely a gymnasiumi hittanitás terve által föltételeztetik. E’ terv a’ gymnasium’ első osztályára a’ következőt rendeli : „Az al-gymnasium első évi folyamában adassék elé az egész hittan rövid átnézetben.“ — E’ szerint az első osztályban rövid tiz hónap ’s hetenkénti két óra alatt a’ hittanon egész kiterjedésében át kellvén vezetni a’ tanulókat, világos, hogy az első osztályi hittanitás mintegy ismétlése kíván lenni azoknak, miket az ifjak a’ hit’ igazságairól az elemi oktatásnál hallottak és tanultak, önkényt értetvén, hogy oly ismétlése, melynek alkalmával az e korban — i. i. 8—12 év körül — napról napra mindinkább fejlődő ifjak oktatásánál kiegészítésül egyszersmind hozzáadassék az, a’ mit az elemi tanítás alkalmával gyöngébb koruk ’s fejletlenségök miatt még meg nem bízhattak. Épen azért pedig, mivel az első osztályi hitű tanítás az eleminek ismétlése, mely egyszersmind alapúl szolgáljon a’ következő osztályokban adandóra, fölöttébb szükséges, hogy azon első oktatásra, melynek az kiegészitéseül szolgál, kitűnő gond fordittassék. Igen sok függ attól, miként vezettetik az ifjú öntudatra ébredése, vagyis azon idő óta, midőn már eszével élni kezd. — A’ hittan nem puszta tanulmány, és a’ hitoktatás nem puszta tanítás, hanem oly szellemi képzőművészet, melynek feladata a’földön létező teremtmények legnemesebbikét, mely eredeti alakjából kijött, abba visszaállítani, 's abban az egész életre megszilárdítani. Az e’ czélra akár előbb akár