Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
4 nyék ismétlődése által nagy pontosságra emelkednek, s innen van, hogy minden tudományok közöl a csillagászat közelítette meg leginkább a tökélyt. A kísérlet az észleletnél sikeresebb mód a természet titkai felfedezésére. Anélkül,hogy mint ez,folytonos vigyázatot igényelne, nagy bizalmat nyújt és érdemel az azon ellenőrködés által, melyet az észlelő tetszése szerint gyakorolhat a tünemények fölött, késleltetvén vagy siettetvén a kívánt eredményeket. Ámbár az újabbak gyakrabban használják, de a régiek előtt sem volt egészen ismeretlen ez az eljárás, s úgy látszik, hogy arróli eszméiket az allegória bűvös leple alá rejtették. Proteus kijelölé az anyagi tárgyak változásait s átalakulásait, s a költők azt tanácsják a bölcselő természetbúvárnak, hogy lesse meg a pillanatot, midőn az elsikamló daemon a folyam partján álomba merül, miszerint leláncolván azt, kényszerítse a makacs foglyot titkai felfedezésére. Eleven festése az ügyesen kisérlő veszélyes, de merész eljárásnak! Ennek valóban foglyává kell tennie a természetet, miszerint valamely hatás különböző okait szétválaszsza, a fő tényezőt előtérbe hozza, s a megzavaró okokat, amennyire lehet, elhárítsa. Mindezen elővigyázat mellett egyszerű, minden vegyülettel ment, s nem oly kevert eredményekre jut, mint azok, melyek a körülmények rendes folyamában mutatkoznak. Fő dolog tehát a természettani búvárlatokban , elemezve szétválasztani a különböző hatásokat, melyeket a természet összekötött. A csillagászat történelme a legrégibb időktől fogva meglepő példáit mutatja az ily elemző eljárásnak. A valódi bölcsész igyekszik az elvek vagy eredeti tények számát leszállítani; a mint nézetei terjednek, újabb meg újabb viszonyokat fedez föl, de melyek mind azon egy központ felé hajlanak össze. Azonban óvakodnia kell, nehogy túlzólag neki adja magát ezen egyszerítési buzgalomnak. Visszamenvén az erők forrásához, kétségtelenül áthatlan korlátra talál ott. S akkor az okosság megállapodásra inti őt, hacsak valamely új műszert föl nem talál búvárlata továbbvitelére. •Mathematikai hatalmaink minden nagyobbodása, a természettan gazdagságainak minden gyarapodása, kísérleti eszközeink minden tökélyesbülése egy egy lépés a tudomány előbbvitelére. Még a kézművesség gyakorlatába behozott csekélyebb változtatások is nagy befolyással vannak olykor az elmélet fejlődésére. A féltékenység valamely tudományos felfedezésnek gyakran egész dicsőségét a véletlennek tulajdonítja, de a véletlen közbejötte ily buvárlatokban a föltaláló érdeméből mit sem vonhat le. Valóban a közönséges ember szemei előtt észrevétlenül folynak le oly események, melyek gyakran legfontosb felfedezésekre szolgáltak alkalmul, s csak egy lángelme képes fölfogni a véletlen föltűnő világosság sugarait, s belátni a következményeket, melyeket azok földeríthetnek. Mennyi gyümölcs hullott le minden korban a fákról, s az emberek egykedvüleg nézték azt, míg egy alma teestének esetleges megpillantása elégséges vola Newton mélyreható elméjében oly magas nézeteket ébreszteni, melyek őt az egyetemes nehézkedés rendszere felfedezésére vezették. Így vezette a halhatatlan Franklint is a gyermeki játékszer a villanyhárító föltalálására, melyre s Angolhon irányábani politikájára vonatkozólag kelt róla ime csattanós vers: „Empuit coelo faimen, sceptrumque Tyrannis.“ Miután akár szigorú észlelet, akár gondosan intézett kísérletek által újabb tények fedeztettek fel, azon eljárásokhoz s következtetésekhez szükség fordulnunk, melyeket az egyesítés — synthesis — nyújt. De hogy a következtetések fokozatain biztosan emelkedhessünk, építélő tehetséggel, nyomos gondolkodással, világos és mélyre látó értelemmel kell bírnunk. A legalkalmasb eszköz ime tehetségek emelésére s élesbitésére a mértan, — azon tudomány, melynek köszönhetjük mindazt, mi a természettanban tevőleges és bizonyos. Ennek hatalmas segélye által emelkedtek korunkban a tudomány legnemesb ágai oly magas fokra. Azonban a mennyiségtani következtetések legszigorúbb alkalmazása sem elég mindenkor a természet titkai felfedezésére. A bölcselő természetbúvárnak gyakran meg kell elégednie az igazság némi megközelítésével. Az analógia ezen esetben elég hű kalauzot szolgálhat léptei biztosítására. Némely szerencsésb lángelmék egyébiránt oly biztos éllel bírnak, mely őket ritkán csalja meg. Ezeknél a haladás sebessége arányt tart elméjök világosságával , de a mértan még ez esetben is tevékeny segélyt nyújt. A föltevények — hypotheses — bár visszaélésre vezethetnek, a természettan birodalmából épenséggel nem száműzhetők, mert gyakran új utat nyitnak a kutatásokra, és hasznos eredményekre vezetnek. Előjátékul szolgálhatnak azok a felfödözésekre , de általán igen csábítók és csalékonyak lévén, nem tanácsos nekik mindenkor hódolni. Az élénk s tevékeny képzelem nélkülözhetlen kellék minden kisérleben. Ezen tehetség szerepelt minden nagyobbszerű felfödözésekben. A bölcsész képzelme a költőétől csak annyiban különbözik, hogy képei kevesbbé élénkek, de szinte teremtő és épen oly ügyes az a természet tünékeny jelenetei megfogására. Újabbnál újabb mű