Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
De ezzel nem adtunk még teljes képet a modern műveltségi állapotokról. A szoros értelemben vett tudomány sokkal szélesebb mederben mozog most, mint ennekelőtte. Nem akarom a szíves olvasó figyelmét túlságosan igénybe venni a legrégibb korral való hosszadalmasabb foglalkozással és annak kimutatásával, hogy a mai értelemben vett tudományról akkor még nem lehetett szó, mert hát a képzelem tarka alakításai még bilincsekbe verve tartották az önálló és tiszta gondolkozást, bár egyébként elég érdekes tanulmány és öszszehasonlítás tárgyát képezhetné , és épen ezért nem szabad megállapodnom azon kornál sem, midőn az emberi szellem, a gondolkozás már határozottabb formában, tudományos alakban kezd jelenkezni, úgy ahogy, a tapasztalás alapján , sem Görögország és Rómának már sokkal tudományosabb világánál, sem az araboknál, és a századokkal későbbi renaissance-korszaknál, vagy a mostan ismeretes európai népeknél azon időkben, midőn a tudományokat nagyobb szorgalommal kezdették művelni, a fölfedezések kora után közvetlenül a múlt század végéig,hogy a most és hajdan között létező különbség szembetűnővé legyen: hasonlítsuk csak össze mai tudományos világunkat a múlt század vége és a XIX. század első felének tudományával s tudományos eszközeivel, és kénytelenek leszünk bevallani, hogy nagy a különbség, nagy a haladás. Azon tudományok, melyek mostan maguk is mintegy családfőt képeznek a körükbe tartozó számos szakokra nézve, ennekelőtte vagy nem szakadtak még ki egészen a „scientia universalis“ monarchiájából, vagy ha igen, egészen más alapon, más irányban és sokkal kisebb terjedelemben voltak művelve, vagy éppen nem is találtak még művelőkre. Az eszközöknek szerfelett nagyszáma s tökélye, a szorgalmas és pontos észlelés, egészség- és gazdaságtani s egyéb szempontok egészen új tudományokat és a tudományok művelésének újabb meg újabb módjait teremtették elő. A tudomány és irodalom oly virágzásnak örvend a mai korban, mint eddigelé soha. Csakúgy teremnek a könyvek napról napra; egyik-másik város valódi könyvpiaccá lett. Az „új művek“ rovatvezetői tudnának talán legilletékesebben szólani e tárgyhoz; csupán egy-két év könyvjegyzékeiből akár egész könyvtárt lehetne öszszeállítani. Hát a nagy számmal megjelenő napi s hetilapok, a tudományos szakközlönyök, az egyletek, tudományos és művészi társulatok, akadémiák! Mind a tudomány és haladás zászlaja alatt küzdenek, hol szűkebb, hol tágabb körben fejlesztve és terjesztve a tudományokat, a haladás és felvilágosultság számtalan tényezőit. „Tudomány!“ ez a mai „In hoc signo vinces.“ És ott, hol annyi az elmélet, hol oly nagy az érdeklődés minden iránt, mi a szépnek birodalmához tartozik, parlagon heverhetnének-e a szépművészetek, midőn még a hasznosnál és szükségesnél is mindennapi szükségleteinkben a szépet, a csinosat keressük ? Legke-