Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1888

Tartalomjegyzék

52 Igézt ne légy! (ksz.).J) Molnár Albertnál igézt, igézett am. fascinatus. Valakihez intézve e szólás am. ne szemérmeskedjél, nézz szemembe, nem igérdétt meg. Illethet azonban oly embert is, kinek oka van félni, hogy szemein át lelkébe látunk. Innét: Igézt volt neki (ksz.) am. észrevette, hogy lelkébe pillantottak. „Ihot venni valakin (km.)“2) //? a széles jó kedv, de egyszersmind (il­! eh!) a boszúság indulatszava. Erdélyinél: ihot venni am. vala­kin felülkerekedni, őt számba sem venni. „Illa kerek, nád a kert! (km.)“ — homályos szólás, és főleg az illa miatt. Némelyek hozzávetése szerint am­­ikor a (itt a) berek. . . va­gy talán: illa (illő, menedék) a berek, nád a kert (azaz: kerítés). Előfordul illa mint igenév (illő) is, menedék, refugium értelmében3). Másutt ismét: „Maga is illóra véve a dolgot“ (Nyr. XIII. 231.) azaz futóra, menekülőre. Olvashatni (Czuczornál, Erdélyinél stb.), sőt hallhatni elvétve igy is: illa berek, nádak, erek­ vagy: illa berek, nád a be­rek, — de melyek minden hihetőség szerint csak amazt igazító kísér­letek, ferdítések. Elilla is van, e. h. elillana.4) Juhszél: Kiültek a juhszélre (szín.). Megvan e szó már az 1470-ről fenmaradt ,Németujvári glosszákban­: ivg zel: auster, déli szél jelen­tésben. Erdősi Ján­ is hallotta a maga (XVI. sz.) korában, s szintén auster-ral adja vissza. Időnkben másra is magyarázták, miglen a kér­désnek végire járt Budenz, kimutatván, hogy a szláv jug, juh-han (auster, plaga meridionalis) jutott hozzánk által. A soproni népnyelvben gyuk­­szél, azon langyos szélről mondva, mely a Fertő jegét elolvasztja. Hal­lani országszerte ezt is: kint, a juhszélen lakik, vagy­ a juhszélre épit, — még pedig a kelletlenség bizonyos izével, s ez am. messze, faluvégen, az úttól félre eső helyen. Kankus: „Gyermeket szoktak kankussal ijesztgetni (km.).“ Nem kell minden kankustól megijedni (Biró Márt.) am. mumus, gyermek­­ijesztő váz. Kócipor ember (szm.) — Moln. Alb. parasztos, als­zerü, keveset érő. Dugonics a kocsipor-ból, Kassai Józs. a kóc-(pozdorja) por-ból szár­maztatja. Legvalószínűbb hogy, kopcihor­ral együtt a német kotzenbauer­­ból vedlett által. Közköpü, közköpülködik. (szm.). Közköpü — átvitten, két ellenkező fél közt fondorkodó, szóhordó; a székelyben: kottnyeleskedő, minden lében kalán. Ebből érthető: csak közköpülködik (szm.) Kudarcot vallott (szín.), a moldvai magyarságban igy is: kudarcon járt azaz szégyent, kisebbséget v. kárt vallott. Ejtik továbbá ekkép is: 1) Baróti Szabó D. Kisded Szótárában Igézet ne légyen. 2) Ballagi Mór: Közmondások és szójárások gyűjteménye, 1850. 3) Sándor Istv. „Toldalék.“ *) Baróti Sz. Kisded Szótár.

Next