Egészség, 1937 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
2 EGÉSZSÉG mérések elöl nem lebbenti föl a fátyolt, akkor sem, ha a technika sok prizmája szemüvegén keresztül igyekszünk áthatolni rajta. A nyugati államokban, ott, ahol a technikai haladás csúcspontját érte, s ahol a legjobban érzik ennek a haladásnak árnyoldalait is, mindinkább keresik a kivezető utat az orvostudomány terén, mely a gépek világából visszavezet a természethez. A régi klasszikus gyógyeszközök, a napfény, a levegő, a víz gyógyhatásának újbóli felismerése és alkalmazása, a sport felelevenítése az utóbbi években mind általánosabbá váló diétás eljárások, stb. lassanként átviszik a köztudatba is, hogy a legfejlettebb technika sem képes olyan gyógyszert produkálni, mely egymaga meggyógyítja a beteg embert. Ép úgy amint a különböző gépek és technikai eljárások segítségével felfedett kóros jelenségek csak akkor vezetnek biztos diagnózisra, ha az orvosi tudás és művészet egy összefüggő egésszé képes egybefonni őket — a gyógyítás is csak akkor válik lehetségessé, ha mindazt, amit a természet és a technika nyújt, együttesen állítjuk sorompóba a betegség leküzdésére. Ha azonban eljutottunk ahhoz a megismeréshez, hogy a betegségek megszüntetését a technika haladása sem teszi az ember számára lehetségessé, akkor önmagától következik a parancsoló szükségessége annak, hogy megőrizni igyekezzünk minden rendelkezésünkre álló eszköz segítségével a meglevő egészséget. Fontos ez annál is inkább, mert a kulturember életmódja sok olyan kóros állapot kifejlődésére vezetett, mely nem nevezhető ugyan betegségnek, de amely bizonyos betegségek kitörésének az előhírnöke- Az élelmiszereknek főképp a nyugati államokban való elipariasodása, a természet adta táperejüktől megfosztott élelmiszerek, a fehér kenyér, a finomított cukor, a különböző konzervek fokozott fogyasztása, a tápláléknak élvezeti szempontok szerinti értékelése túl bőséges és egyben célszerűtlen, táplálkozásra vezet. A zárt levegőben zsúfolt városokbanvaló élet, a kellő pihenés hiánya, a túlsok vagy még inkább a túl kevés alvás, az idegkimerítő szórakozások, az élvezeti cikkek mérgező hatása, a nagyvárosi zaj, az örökös, idegölő szenzációk, az élet bizonytalansága, a lelki leegyensúlyozottság hiánya mindmegannyi ok a szervezet idő előtti lehasználódására. A szív és a véredények betegségeinek ijesztő módon való terjedése (statisztikai adatok szerint az összes civitizált népeknél a leggyakoribb halálok) mementó arra nézve, hogy így, amint most van, nem mehet tovább. Az élet hamis értékelése oda vezet, hogy semmiért cserébe adjuk azt, amit visszaszerezni többé alig tudunk az egészséget, az életet. Bircher Benner, az ismert sweizi orvos és életreformátor szerint „az ember, a természet legnagyobb műalkotása, útban van a lassú öngyilkosság felé.“ Tudatlanságból, tévedésből úgy bánik szervezetével, akárcsak az értelmetlen kisgyermek a kezébe adott zsebórával. A legtöbb ember úgy igenki megtesz.