Egészségügyi Dolgozó, 1949. (3. évfolyam 1-2. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)
1949-01-01 / 1-2. szám
százaléka havi 25—30 pengős éhbérért robotolt és csak a Horthy-rendszer számára különösen érdemesnek tekintendő mátért (a csendőrségnél való szolgálat, ellenforradalmi magatartás) jutott néhánynak osztályrészül a kinevezés és az aránylag magas fizetés. Amikor a magyar népi demokrácia a dolgozók életszínvonalát a békebeli fölé emelte, nem az volt a cél, hogy külön-külön minden egyes embert szemügyre véve, egyénenként juttassa hozzá a békelyeimét jobb körülményekhez. A magyar dolgozók öszszességének helyzetén kellett javítani és ez — most már bárom mondhatjuk! — teljes mértékben sikerült is. Kétségtelenül akadnak olyanok, akik 1938-ban jobb körülmények között éltek, mint a velük egy munkát végző tömegek. Ezeknél az életszínvonal emelkedése természetesen nem is tarthat lépést tíz általános életszínvonal emelkedésével. Ha ezek azonban vélt egyéni sérelmeiket unos-untalan előbbre helyezik dolgozó társaik érdekénél, ez azt jelenti, hogy nem tudnak és nem is akarnak beleilleszkedni a dolgozó nép társadalmába. Régi kiváltságaikat sírják vissza és egy tál lencséért ismét eladnák munkástársaikat. Feléjük csak egy lehet a válaszunk: a kiváltságok megszűntek és nem támadnak fel többé soha! Az ipari szervezés folyamán az orvosi, egészségügyi és gyógyszerész szakszervezetek egyesülésével új és bővült feladatok hárunak az egységes szákszervezeti központra. A bértitkárságtól és a szervezési osztálytól a kultúrosztályig,a kádertől a propagandáig és szociálpolitikai osztályig a szakszervezet öszszes osztályainak az eddigieknél is intenzíveb és mélyebbre ható munkát kell végezniök. Ezzel szemben hovatovább a mi szakszervezetünk az egyetlen, mely nem rendelkezik megfelelő székházzal. A nagyobb szakszervezetek úgyszólván mind megépítették már díszes nagyszékháznkat, amelyek kellő számú helyiségeiben a titkárságok, az adminisztráció és a kis.öntöző értekezletek megfelel helyet találnak. E székházak építésére a szakszervezetek általában meglehetősen komoly, a tagdíjaktól független építési hozzájárulásokat kaptak tagjaiktól, mert más módon ezt a kétségtelenül égető kérdést megodani nem tudták. Szakszervezeti, munkánk ál- ■ landó növekedésével központunk már eddig is igyekezett megoldani helyiségeinek kérdését. Jelenleg az eddigi módon már képtelenek vagyunk a szakszervezeti adminisztráció és az értekezletek számára szükséges helyet biztosítani. Köntös osztályok kénytelnek többenmagukkal egyegy szobában dolgozni, 30—60 tagú éneket,eteket az egyes osztályok közepes nagyságú szobájukban tartanak meg. Szakszervezetünk egyre növekvő tagságával és fontosságával ezt az állapotot lehetében tovább fenntartani és éppen az egészségügyi dolgozók érdekében meg kel teremtenünk kielégítő székházunk alapjait. A szakszervezet bélyegsorozatot bocsát ki különböző címletű bélyegeknek, melyek egy-egy tagádat, egy-egy darabkáját jelentik az egészségügyi dolgozök székházának. A bélyegek különböző címletei azt is lehetővé teszik, hogy a gyengébben kereső tagokra ne háruljon ugyanolyan áldozathozatal, mint azokra, akiknek keresete magasabb névértékű bélyegek megvásárlását engedi meg. Bizonyosak vagyunk abban, hogy szakszervezetünk minden tagja mélyen átérzi ennek az akciónak a jelentőségét, tudja azt, hogy mindnyájunk kos érdeke és kötessége a székház megteremtése, mely talán nem lesz nagy és díszes, de a célnak meg tud felelni és reprezentálni fogja a magyar egészségügyi dolgozók egységes, növekvő szakszervezeti mozgalmát. Teremtsük meg szakszervezeti székházunkat Az egységes, nagy Egészségügyi Szakszervezet időszerű kérdéseiről beszél a Rádióban B. Herczeg Judit elvtársnő, az Egészségügyi Alkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Weit Emil dr. elvtárs, az Orvos Szakszervezet főtitkára és Hartmann Tivadar elvtárs, a Gyógyszerész-szakosztály főtitkára Az előadás időpontjára vonatkozólag szaktársaink figyeljék a Rádió műsorát és lehetőség szerint szervezzék meg a csoportos hallgatást. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 3