Egészségügyi Dolgozó, 1949. (3. évfolyam 1-2. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1949-11-01 / 10-11. szám

GYÓGYSZERÉSZEK HARCAI ............................................................ a babona és miszticizmus elleni iiuiiiiiiiiiiiwiiuiiiiinHiiHiiiHiiiiiiiiiiiiiMimiiiimiiiiiimiiiiniiHiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiHHmiiiiimiiiimiiiHiimiiimiimimiiiimiiiiiimiimmmiiiHiimiiiiiiiii A Román Népköztársaság­­ból egyre gyakrabban kapunk híreket az államosított gyógy­szertárak példás működéséről* Romániában a szabadipar kö­vetkeztében­­a városi gyógy­szertáraik száma helyenként az ötszörösére emelkedett. Bu­karestben helyezkedett el pél­dául a patikák majdnem fele­­része. A falvakat ellenben a lehetőség szerint messze elke­rülte a spekuláció, amely nem a betegek minél jobb­­gyógy­szerellátását, hanem az egyéni profitot állította előtérbe- A Kolozsvárt megjelenő -»Igaz­­sági című lap rendkívül érde­kes riportot közöl arról, mi­iként alakul ki egy a szocializ­must építő ország új szelleme az államosított patikákban. Nemcsak abban, hogy a vá­­rosi gyógyszertárak több mint fele részét falvakban helyt ér­té­k el, hanem komoly céltuda­tossággal az egészségügyi propaganda terén is. Özvegy szúnyogzsír és társai Elsősorban ezek ellen a meg­rögzött népbutító »gyógysze­rek« ellen vették fel a harcot. Ismeretterjesztő, felvilágosító füzetekben és személyes taní­tással megmagyarázták a a gyógyszerészek a nép leg­­­szélesebb rétegének, hogy sem a veszett kutya zsírjától,­­ sem a megvadult bika zsírjától ne várják a csodálatos gyógyu­lást. Mert ezek a kenőcsök a legjobb esetben is csak a kö­zönséges disznózsírral azo­nosak. Furcsa elnevezésű gyógy­szereket kért a fevilágosulat­­lan falusi, — írja a lap — akit mesterséges sötétségben, miszticizmusban tartottak. Nagy részük van ebben a falusa kuruzislóknak és javasa­szok nyolcnak, de egyes lelkiisme­retlen gyógyszerészek is fele­lősek. El kell ismernünk, hogy a vád nem teljesen alaptalan, mert valóságos irodalma ala­kult ki a gyógyszerek »népies« elnevezésének, amelyben a szerzők tudatták a gyógysze­­­­résszel, mit adjanak, ha a be­teg, mondjuk imeresztő pópiu­­mot kért. De szerepeltek ezek között a titkos háziszerek is, amelyeket ebbnyire javasasz­­szonyok kotyvasztottak. Hatásos, olcsó gyógyszerek Amikor a gyógyszertárakat államosították, sor került ezek­nek az álgyógyszereknek fel­számolására is- Megszűnt ezen a téren is a dolgozók butítása és kizsákmányolása. Az egész­ségügyi kormányzat célja, hogy való­ban hatásos, olcsó gyógyszereket adjon a dolgo­zóknak. Az államosítás első napjaiban ugyan még akad­tak falusiak, sőt városiak­­ is, akik ragaszkodtak a régi, furcsa nevű gyógyszerekhez, sőt még bájitalokat is kértek, de a gyógyszertárak alkalma­zottai, akiik tudták,­­ma a köte­lességük, a felvilágosítás fegy­verével győzték meg a múlt­ban félrevezetett embereket. Felvilágosító munka Mikor megjelentek a típus­­gyógyszerek, akadtak, akik bizalmatlankodtak. Szemük előtt még mindig a régi hang­zatos elnevezésű, szép cím­kéjű, drága pénzen vásárolt de hatástalan gyógyszerek le­begtek. A gyógyszerészek itt megint a felvilágosítás esz­közéhez folyamodtak és megmagyarázták: nincs szük­ség száz és száz különféle el­nevezésű, de azonos tartalmú gyógyszerre- A gyárak és la­boratórium­ok bizonyos cso­portokba osztályozták a gyógyszereket, beleteszik az összes előírt anyagot,­s a gyógyszerek ára mégis ol­csóbb! A betegek a gyógysze­rek használata után meggyő­ződtek, hogy az állami gyógy­szertárakban ténylegesen ko­moly hatóerejű gyógyszereket kapnak. Még egy fontos feladat há­rult azonban a gyógyszeré­szekre. Harcolni azok ellen a magánpatikusok ellen, akik a múlt csökevényeit még nem tudták levetkőzni s — nye­részkedésből — még mindig a »népies« gyógyszerek mel­lett tartanak ki. Ma a gyógyszertárakban komoly és értékes felvilágo­sító munka folyik, élőszóval, brosúrákkal és ismeretter­jesztő iratokkal- Eljuttatják ezeket még a legeldugottabb falvakba is. Harcot hirdet­nek a gyógyszerészek a fa­lusi kuruzslá­s ellen. Egyes falvakban, még talál­kozunk kuruzslókkal és­­báj­­itahcárusokkal. Ezeknek mű­ködése nyomán több a halálos­végű eset is történt már. Falusi javasasszonyok drága­ pén­zért bájitallokat árusítanak, a­mit rendszerint belladonna, foltom bürök, kutya­tej és más mérgező hatású növényből vonnak ki. Különféle mér­gező hatású gyökereket is árulnak a leghihetetlenebb rendeltetéssel. Munkaverseny Az új munkalendü­letnek tulajdonítható a két kolozs­vári gyógyszertár között megindult verseny­»Augusztus 23« tiszteletére a kolozsvári 1-es és 5-ös szá­mú állami gyógyszertár kol­lektívája munkaversenyt szer­vezett, amelynek főbb gomb­jai között szerepel a közön­séggel való udvarias bánás­mód, a munkahelyen való pontos megjelenés, a kollek­tív munka, harc a misztikus és babonás gyógyszerek el­len, a legnagyobb tisztaság, a típusgyógyszerek népszerű­­sítése s a közönség felvilágo­sítása a feltételezett betegsé­gek elleni gyógyszervásárlás­nál. Nem egy esetben előfordul, hogy valaki bemegy a gyógy­szertárba, panaszkodik, fáj a torka, gyógyszert kér- Ilyen­kor a gyógyszerész hiába pu­hatolódzik, rögtön nem tud­hatja, hogy vájjon nem hif­­tériás-e az illető? Természetes, hogy ilyen esetben azonnal orvoshoz utasítja. Nem kétséges, hogy az ön­tudatos gyógyszerészek fel-­j Világosító munkája komoly segítséget jelent a babona el­ímni harcban. Így ír a kolozsvári »Igaz­ság« című lap- Ide tartozik az a­ kis hír is, amelyet a Romá­niai Magyar Szóban olvas­tunk: »Tíz szörénymegyei gyógy­szertár lépett munkaverseny­be az orsovai állami gyógy­szertár kezdeményezésére, a következő versenypontokkal: a típusgyógyszerek népszerű­sítése, pontos áruellátás, szak­szerű és gyors kiszolgálás, tisztaság, a vásárló tömeg felvilágosítása, küzdelem a babona­kuruz­lás és a javas­asszonyok népellenes tevé­kenysége ellen.­ így működnek az államosí­tott gyógyszertárak ott, ahol már nem kell hadakozniuk a magánpatikák egyéni érde­keivel és minden tevékenysé­güket arra fordíthatják- hogy meghonosítsák, terjesszék és éberen őrködjenek a nép­­egészségügy közösségi szelle­mén. Egy üzem hangversenyéről Az »Egészségügyi Dolgozó« egyik legutóbbi számában kritika tárgyává tettük a Korányi Tüdőbeteg Gyógyintézet Üzemi Bizottsága kiadásában megjelent üzemi újságot. Rámutattunk azokra a ru­bákra és hiányosságokra, amelyeket az üzem újságszerkesztői elkövettek, de utaltunk arra is, hogy magának az üzem újságjának a szerkesz­tését helyes és feltétlenül folytatandó kezdeményezésnek tartjuk.­­ Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Korányi Tüdőbeteg Gyógy-,­intézet Üzemi Bizottsága a kritikát helyesen értelmezte és most az üzem a mozgalmi munkának olyan fontos területén, mint a dolgo­zók kulturáls színvonalának emelése, figyelemreméltó kezdeményezés­sel mutatott példát. 1949 október 27-én este a Korányi Tüdőbeteg Gyógyintézetben üzemi hangversenynek voltunk tanúi. Az intézet szépen dekorált, eszmei tartalommal gazdag, kulturális vonatkozású feliratokkal díszített nagy termét zsúfolásig megtöltötte az üzem dolgozóiból, betegekből és vendégekből álló közönség. A hangver­senyt Bartók és Kodály művészetének szentelték. Bevezetőül nívós, tartalmas, politikailag és művészileg egyaránt helyesen felépített rövid előadást hallottunk Bartók és Kodály művészetéről és annak jelen­tőségéről. A kultúrszámokat az üzem dolgozói és meghívott hivatá­sos művészek közösen adták. Az egyes számokat tömör, komoly ismertetéssel vezették be, így a hallgatóság már megfelelő készült­séggel nézhette őket. Az a viharos tetszésnyilvánítás, amely a szá­mokat kísérte, a legjobb bizonyítéka annak, hogy ez a módszer helyes. Ennek a módszernek a segítségével Bartók és Kodály bemu­tatott művei valóban közel kerültek a hallgatósághoz. Nehéz lenne a szereplők közül valakit is kiemelni, annál is inkább, mert az egész hangversenyen látszott, hogy elmélyülő, lelkes kollektív munka ered­ménye. A hangversenyt minden résztvevő, de minden hallgató is sajátjának érezte. A szóló- és zeneszámok művészt és hallgatóját szo­rosan egymáshoz és a magyar zene nagy mestereihez, Bartókhoz és Kodályhoz fűzték. Az énekkarok (férfi-, női és vegyeskarok) kitű­nően felkészült dinamikus számai szinte arra késztették a hallgató­ságot, hogy velük együtt énekeljenek, vagy megtanulják a bemuta­tott dalokat. A Korányi Tüdőbeteg Gyógyintézet Bartók—Kodály-estje érez­hetően túlnőtt a szokásos üzemi hangverseny keretein. Forradalmi cselekedet volt ez, a rendezőség és a kultúrgárda tagjainak komoly és sikeres törekvése arra, hogy az üzem kultúrmunkáját elmélyítsék, tanulják és másokat tanítsanak. Jól tudjuk, hogy a Szakszervezethez tartozó üzemek kultúrmun­­kájában ez a hangverseny nem elszigetelt jelenség, mégis ez alka­lommal ismételten fel akarjuk hívni kultúrcsoportjaink figyelmét arra, hogy esetleg közönyös közönség érdeklődését nem az úgynevezett »vidám«, valójában e névvel politikátlanságot takaró és a burzsoá ideológia behatolását elősegítő kultúrszámokkal tudják felébreszteni, hanem egyedül és kizárólag komoly művészi, Pártunk irányvonalának megfelelő realista kultúrmunkával. Ne becsüljük le dolgozóink művészi ízlését. — Íme ez egyik leg­főbb tanulsága a Korányi Tüdőbeteg Gyógyintézet Bartók—Kodály­ért­jének. Egészóágyertfi Dalgozá­s Emeltük elméleti színvonalunkat! A Szabad Nép október 27-iki száma közölte a MDP Politikai Bizottságának határozatát arról, hogy fejlődésünk szűk keresztmet­szetét, az elmélet terén megmutatkozó elmaradottságot minden erő­vel fel kell számolnunk. Ez az elmaradottság volt az oka annak, hogy a Rajk-banda be tudott épülni soraink közé, — közénk, egész­ségügyi dolgozók közé is! — ez az oka annak, hogy sok helyen hibák vannak a termelésben, ez az oka annak, hogy az előttünk álló feladatok megoldásához szükséges kádereket oly nehezen tudjuk elő­teremteni. »Az ötéves népgazdasági terv új, hatalmas feladatokat állít Pártunk elé, amelyeket csak olyan, a Párthoz hit­t ügyünk győ­zelmében biztos káderekkel lehet megoldani, akiknek eszmei-politikai és szakmai felkészültsége a szocializmus építése minden akadályán győzedelmeskedik« — mondja a Politikai Bizottság határozata. Ez a határozat jelentőségében túlnő a Párt keretein, hiszen­ a Párt vezeti az egész magyar népet, Szakszervezetünket is, a Párt mutatja számunkra is az irányt, a Párt határozza meg a mi tenni-­­­valóinkat, feladatainkat is. Nem véletlen az, hogy a határozat össze­köti a politikai és szakmai felkészültséget! Lenin és Sztálin műveiben számtalanszor hangsúlyozzák, hogy csakis a szilárd eszmei-politikai felkészültség nyújt biztos alap­­termelő munkánkban, legyen az akár fizikai, akár értelmiségi munka. A fejlett politikai öntudat és a marxizmus-leninizmus ismerete a mozgató rugója az igazi élmunkás, a szocializmust építő újító mun­kájának. Sztálin elvtárs külön kiemeli, hogy jó értelmiségi munkás csak az lehet, aki szakmai tudásán kívül elsajátítja a marxizmus­­leninizmust, aki lépést tart a politikai eseményekkel és nemcsak szak­mai, de eszmei-politikai téren is állandóan tanul, képezi magát és fejlődik. A szocialista társadalomban el sem képzelhető másfajta értelmiségi munka, mint amelyik a dialektikus materializmus tudá­sán alapul. A Rajk-banda leleplezése után még nagyobb erővel folytatjuk a rothadt kapitalizmus maradványainak felszámolását. Ennek a harc­nak fő arcvonala éppen az eszmei-politikai front. Itt sincs harmadik út: a kényelmes félreállás nem lehetséges. Aki nem törekszik min­den erővel arra, hogy saját fejéből kifüstölje az idealista maradvá­nyokat, ha nem­ törekszik arra, hogy a dialektikus materializmus elsajátításával lépést tartson a fejlődéssel, az menthetetlenül lema­rad, munkája eredményessége csökken, környezete túlhaladja és las­­sanként elszigetelődik. Ez az út az ellenség táborába, a megsemmi­sülésbe vezet. Aki tanul, fejlődik, az lépést tud tartani az épülő szo­cializmussal, annak egyéni felemelkedése is párhuzamosan halad hazánk egész dolgozó népének felemelkedésével. Pártunk eddig is gondoskodott arról, hogy minden dolgozó szá­mára adva legyen az eszmei-politikai képzésnek, a dialektikus ma­terializmus elsajátításának a lehetősége. A fenti határozat további lépést jelent ezen a téren. Kiszélesíti a káderek nevelését, oktatását és kiemeli Pártunk elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének szerepét ebben a munkában. A Társadalmi Szemle eddig is komoly fegyverünk volt az esz­mei-politikai harcban, állandó olvasóit felvértezte a legfontosabb kérdések ismeretével, tájékoztatott bennünket a kül- és belpolitika, a nemzetközi munkásmozgalom, a dolgozó osztályok imperialista­­ellenes harcának fontos eseményeiről. Ez a folyóirat nemcsak álta­lában tárgyalja meg az elméleti kérdéseket, hanem azokat a gya­korlat szempontjából veti fel és minden számában talál az olvasó olyan cikket, adatot, amely az ő speciális munkájára vonatkozik, amely különösen segíti őt eszmei-politikai fejlődésében szakkérdések megoldásával. Számunkra, egészségügyi dolgozók számára a mate­rialista biológia, a természettudományok terén jelent felmérhetetlen segítséget a Társadalmi Szemle, így például, ha a Társadalmi Szemle októberi számát vesszük elő, abban Rudas László elvtárs tollából ragyogó cikket találunk, mely Pavlovról, a nagy orosz orvosról szól a Pavlov centenárium alkalmából. A szeptemberi szám Simonovits István elvtárs cikkét tartalmazza .Idealista elméletek a biológiában és orvostudomány­­ban” címmel melynek ismerete ugyancsak nélkülözhetetlen a szocia­lista társadalmi rend felé haladó egészségügyi dolgozóknak. A Társadalmi Szemle természetesen a legnagyobb teret népi demokráciánk elméleti kérdéseinek szenteli, azoknak a kérdéseknek tehát, amelyek legközvetlenebbül érdekelnek mindannyiunkat, hiszen ezeknek a kérdéseknek a megoldása egyben fejlődésünk irányának, ütemének meghatározása is. Állítsuk tehát mindennapi munkánk előterébe önmagunk szívós, kitartó és rendszeres eszmei-politikai képzését. Szívleljük meg vala­mennyien n­agy tanítónknak, a Szovjetunió bölcs vezetőjének szavát: »Bátran kimondhatjuk: ha kádereinket a munka minden területén ideológiailag ki tudnók képezni és politikailag annyira megedzeni, hogy szabadon tudnának tájékozódni a belső és nemzetközi helyzet­ben, ha teljesen érett marxista-leninistákká tudnánk őket tenni, akik komoly hiba nélkül tudják, megoldani az ország vezetésének kérdé­seit, akkor minden alapunk megvolna arra, hogy kérdéseink kilenc­tized részét már megoldottnak tekintsük.« M z 9.,Új Világ“ a magyar-szovjet barátság lapja eddig is rendkívüli segítséget je­lentett mindenkinek a Szovjetúnió eredményeinek, a szocialista építés tapasztalatainak megismerésében és azoknak napi problémáinkban, napi munkánkban való alkalmazásában. A napisajtó — korlátozott terjedel­ménél fogva — csak az aktuális eseményekkel kapcsolatban, gyakran csak összefüggéseiből kiragadva is­mertethette a Szovjetúnió eredmé­nyeit, — az »Új Világ«-ra hárult az a feladat, hogy bőven és rész­letesen, mozgásukban, fejlődésük­ben és összefüggéseikben tárja elénk azokat az eseményeket, me­lyek számunkra is irányt mutatnak. A magyar dolgozók egyre nö­vekvő érdeklődéssel és tanulás­­vággyal fordulnak az »Új Világ« felé. A Magyar-Szovjet Társaság most a lap árának 1 forintról 60 fillérre való leszállításával teszi le­hetővé, hogy a dolgozók még cse­kélyebb anyagi megerőltetéssel jus­sanak hozzá a magyar-szovjet ba­rátság lapjához. Tito hadianyagot szállít kozmetikai cikkekért Az idei év első öt hónapjában Jugoszlávia összesen 3.700.000 dol­lár értékben szállított hadászati fontosságú nyersanyagokat az Egyesült Államokba. A szállítmá­nyokban nagymennyiségű réz- és krómérc volt. Ugyanakkor Tito kormánya kötelezte magát, hogy összesen 8.300.000 dollár értékben vásárol Amerikától arepudóa selymet és más luxuscikkeket.

Next