Egészségügyi Dolgozó, 1949. (3. évfolyam 1-2. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)
1949-11-01 / 10-11. szám
GYÓGYSZERÉSZEK HARCAI ............................................................ a babona és miszticizmus elleni iiuiiiiiiiiiiiwiiuiiiiinHiiHiiiHiiiiiiiiiiiiiMimiiiimiiiiiimiiiiniiHiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiHHmiiiiimiiiimiiiHiimiiimiimimiiiimiiiiiimiimmmiiiHiimiiiiiiiii A Román Népköztársaságból egyre gyakrabban kapunk híreket az államosított gyógyszertárak példás működéséről* Romániában a szabadipar következtébena városi gyógyszertáraik száma helyenként az ötszörösére emelkedett. Bukarestben helyezkedett el például a patikák majdnem felerésze. A falvakat ellenben a lehetőség szerint messze elkerülte a spekuláció, amely nem a betegek minél jobbgyógyszerellátását, hanem az egyéni profitot állította előtérbe- A Kolozsvárt megjelenő -»Igazsági című lap rendkívül érdekes riportot közöl arról, miiként alakul ki egy a szocializmust építő ország új szelleme az államosított patikákban. Nemcsak abban, hogy a városi gyógyszertárak több mint fele részét falvakban helyt érték el, hanem komoly céltudatossággal az egészségügyi propaganda terén is. Özvegy szúnyogzsír és társai Elsősorban ezek ellen a megrögzött népbutító »gyógyszerek« ellen vették fel a harcot. Ismeretterjesztő, felvilágosító füzetekben és személyes tanítással megmagyarázták a a gyógyszerészek a nép legszélesebb rétegének, hogy sem a veszett kutya zsírjától, sem a megvadult bika zsírjától ne várják a csodálatos gyógyulást. Mert ezek a kenőcsök a legjobb esetben is csak a közönséges disznózsírral azonosak. Furcsa elnevezésű gyógyszereket kért a fevilágosulatlan falusi, — írja a lap — akit mesterséges sötétségben, miszticizmusban tartottak. Nagy részük van ebben a falusa kuruzislóknak és javasaszok nyolcnak, de egyes lelkiismeretlen gyógyszerészek is felelősek. El kell ismernünk, hogy a vád nem teljesen alaptalan, mert valóságos irodalma alakult ki a gyógyszerek »népies« elnevezésének, amelyben a szerzők tudatták a gyógyszerésszel, mit adjanak, ha a beteg, mondjuk imeresztő pópiumot kért. De szerepeltek ezek között a titkos háziszerek is, amelyeket ebbnyire javasaszszonyok kotyvasztottak. Hatásos, olcsó gyógyszerek Amikor a gyógyszertárakat államosították, sor került ezeknek az álgyógyszereknek felszámolására is- Megszűnt ezen a téren is a dolgozók butítása és kizsákmányolása. Az egészségügyi kormányzat célja, hogy valóban hatásos, olcsó gyógyszereket adjon a dolgozóknak. Az államosítás első napjaiban ugyan még akadtak falusiak, sőt városiak is, akik ragaszkodtak a régi, furcsa nevű gyógyszerekhez, sőt még bájitalokat is kértek, de a gyógyszertárak alkalmazottai, akiik tudták,ma a kötelességük, a felvilágosítás fegyverével győzték meg a múltban félrevezetett embereket. Felvilágosító munka Mikor megjelentek a típusgyógyszerek, akadtak, akik bizalmatlankodtak. Szemük előtt még mindig a régi hangzatos elnevezésű, szép címkéjű, drága pénzen vásárolt de hatástalan gyógyszerek lebegtek. A gyógyszerészek itt megint a felvilágosítás eszközéhez folyamodtak és megmagyarázták: nincs szükség száz és száz különféle elnevezésű, de azonos tartalmú gyógyszerre- A gyárak és laboratóriumok bizonyos csoportokba osztályozták a gyógyszereket, beleteszik az összes előírt anyagot,s a gyógyszerek ára mégis olcsóbb! A betegek a gyógyszerek használata után meggyőződtek, hogy az állami gyógyszertárakban ténylegesen komoly hatóerejű gyógyszereket kapnak. Még egy fontos feladat hárult azonban a gyógyszerészekre. Harcolni azok ellen a magánpatikusok ellen, akik a múlt csökevényeit még nem tudták levetkőzni s — nyerészkedésből — még mindig a »népies« gyógyszerek mellett tartanak ki. Ma a gyógyszertárakban komoly és értékes felvilágosító munka folyik, élőszóval, brosúrákkal és ismeretterjesztő iratokkal- Eljuttatják ezeket még a legeldugottabb falvakba is. Harcot hirdetnek a gyógyszerészek a falusi kuruzslás ellen. Egyes falvakban, még találkozunk kuruzslókkal ésbájitahcárusokkal. Ezeknek működése nyomán több a halálosvégű eset is történt már. Falusi javasasszonyok drága pénzért bájitallokat árusítanak, amit rendszerint belladonna, foltom bürök, kutyatej és más mérgező hatású növényből vonnak ki. Különféle mérgező hatású gyökereket is árulnak a leghihetetlenebb rendeltetéssel. Munkaverseny Az új munkalendületnek tulajdonítható a két kolozsvári gyógyszertár között megindult verseny»Augusztus 23« tiszteletére a kolozsvári 1-es és 5-ös számú állami gyógyszertár kollektívája munkaversenyt szervezett, amelynek főbb gombjai között szerepel a közönséggel való udvarias bánásmód, a munkahelyen való pontos megjelenés, a kollektív munka, harc a misztikus és babonás gyógyszerek ellen, a legnagyobb tisztaság, a típusgyógyszerek népszerűsítése s a közönség felvilágosítása a feltételezett betegségek elleni gyógyszervásárlásnál. Nem egy esetben előfordul, hogy valaki bemegy a gyógyszertárba, panaszkodik, fáj a torka, gyógyszert kér- Ilyenkor a gyógyszerész hiába puhatolódzik, rögtön nem tudhatja, hogy vájjon nem hiftériás-e az illető? Természetes, hogy ilyen esetben azonnal orvoshoz utasítja. Nem kétséges, hogy az öntudatos gyógyszerészek fel-j Világosító munkája komoly segítséget jelent a babona elímni harcban. Így ír a kolozsvári »Igazság« című lap- Ide tartozik az a kis hír is, amelyet a Romániai Magyar Szóban olvastunk: »Tíz szörénymegyei gyógyszertár lépett munkaversenybe az orsovai állami gyógyszertár kezdeményezésére, a következő versenypontokkal: a típusgyógyszerek népszerűsítése, pontos áruellátás, szakszerű és gyors kiszolgálás, tisztaság, a vásárló tömeg felvilágosítása, küzdelem a babonakuruzlás és a javasasszonyok népellenes tevékenysége ellen. így működnek az államosított gyógyszertárak ott, ahol már nem kell hadakozniuk a magánpatikák egyéni érdekeivel és minden tevékenységüket arra fordíthatják- hogy meghonosítsák, terjesszék és éberen őrködjenek a népegészségügy közösségi szellemén. Egy üzem hangversenyéről Az »Egészségügyi Dolgozó« egyik legutóbbi számában kritika tárgyává tettük a Korányi Tüdőbeteg Gyógyintézet Üzemi Bizottsága kiadásában megjelent üzemi újságot. Rámutattunk azokra a rubákra és hiányosságokra, amelyeket az üzem újságszerkesztői elkövettek, de utaltunk arra is, hogy magának az üzem újságjának a szerkesztését helyes és feltétlenül folytatandó kezdeményezésnek tartjuk. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Korányi Tüdőbeteg Gyógy-,intézet Üzemi Bizottsága a kritikát helyesen értelmezte és most az üzem a mozgalmi munkának olyan fontos területén, mint a dolgozók kulturáls színvonalának emelése, figyelemreméltó kezdeményezéssel mutatott példát. 1949 október 27-én este a Korányi Tüdőbeteg Gyógyintézetben üzemi hangversenynek voltunk tanúi. Az intézet szépen dekorált, eszmei tartalommal gazdag, kulturális vonatkozású feliratokkal díszített nagy termét zsúfolásig megtöltötte az üzem dolgozóiból, betegekből és vendégekből álló közönség. A hangversenyt Bartók és Kodály művészetének szentelték. Bevezetőül nívós, tartalmas, politikailag és művészileg egyaránt helyesen felépített rövid előadást hallottunk Bartók és Kodály művészetéről és annak jelentőségéről. A kultúrszámokat az üzem dolgozói és meghívott hivatásos művészek közösen adták. Az egyes számokat tömör, komoly ismertetéssel vezették be, így a hallgatóság már megfelelő készültséggel nézhette őket. Az a viharos tetszésnyilvánítás, amely a számokat kísérte, a legjobb bizonyítéka annak, hogy ez a módszer helyes. Ennek a módszernek a segítségével Bartók és Kodály bemutatott művei valóban közel kerültek a hallgatósághoz. Nehéz lenne a szereplők közül valakit is kiemelni, annál is inkább, mert az egész hangversenyen látszott, hogy elmélyülő, lelkes kollektív munka eredménye. A hangversenyt minden résztvevő, de minden hallgató is sajátjának érezte. A szóló- és zeneszámok művészt és hallgatóját szorosan egymáshoz és a magyar zene nagy mestereihez, Bartókhoz és Kodályhoz fűzték. Az énekkarok (férfi-, női és vegyeskarok) kitűnően felkészült dinamikus számai szinte arra késztették a hallgatóságot, hogy velük együtt énekeljenek, vagy megtanulják a bemutatott dalokat. A Korányi Tüdőbeteg Gyógyintézet Bartók—Kodály-estje érezhetően túlnőtt a szokásos üzemi hangverseny keretein. Forradalmi cselekedet volt ez, a rendezőség és a kultúrgárda tagjainak komoly és sikeres törekvése arra, hogy az üzem kultúrmunkáját elmélyítsék, tanulják és másokat tanítsanak. Jól tudjuk, hogy a Szakszervezethez tartozó üzemek kultúrmunkájában ez a hangverseny nem elszigetelt jelenség, mégis ez alkalommal ismételten fel akarjuk hívni kultúrcsoportjaink figyelmét arra, hogy esetleg közönyös közönség érdeklődését nem az úgynevezett »vidám«, valójában e névvel politikátlanságot takaró és a burzsoá ideológia behatolását elősegítő kultúrszámokkal tudják felébreszteni, hanem egyedül és kizárólag komoly művészi, Pártunk irányvonalának megfelelő realista kultúrmunkával. Ne becsüljük le dolgozóink művészi ízlését. — Íme ez egyik legfőbb tanulsága a Korányi Tüdőbeteg Gyógyintézet Bartók—Kodályértjének. Egészóágyertfi Dalgozás Emeltük elméleti színvonalunkat! A Szabad Nép október 27-iki száma közölte a MDP Politikai Bizottságának határozatát arról, hogy fejlődésünk szűk keresztmetszetét, az elmélet terén megmutatkozó elmaradottságot minden erővel fel kell számolnunk. Ez az elmaradottság volt az oka annak, hogy a Rajk-banda be tudott épülni soraink közé, — közénk, egészségügyi dolgozók közé is! — ez az oka annak, hogy sok helyen hibák vannak a termelésben, ez az oka annak, hogy az előttünk álló feladatok megoldásához szükséges kádereket oly nehezen tudjuk előteremteni. »Az ötéves népgazdasági terv új, hatalmas feladatokat állít Pártunk elé, amelyeket csak olyan, a Párthoz hitt ügyünk győzelmében biztos káderekkel lehet megoldani, akiknek eszmei-politikai és szakmai felkészültsége a szocializmus építése minden akadályán győzedelmeskedik« — mondja a Politikai Bizottság határozata. Ez a határozat jelentőségében túlnő a Párt keretein, hiszen a Párt vezeti az egész magyar népet, Szakszervezetünket is, a Párt mutatja számunkra is az irányt, a Párt határozza meg a mi tenni-valóinkat, feladatainkat is. Nem véletlen az, hogy a határozat összeköti a politikai és szakmai felkészültséget! Lenin és Sztálin műveiben számtalanszor hangsúlyozzák, hogy csakis a szilárd eszmei-politikai felkészültség nyújt biztos alaptermelő munkánkban, legyen az akár fizikai, akár értelmiségi munka. A fejlett politikai öntudat és a marxizmus-leninizmus ismerete a mozgató rugója az igazi élmunkás, a szocializmust építő újító munkájának. Sztálin elvtárs külön kiemeli, hogy jó értelmiségi munkás csak az lehet, aki szakmai tudásán kívül elsajátítja a marxizmusleninizmust, aki lépést tart a politikai eseményekkel és nemcsak szakmai, de eszmei-politikai téren is állandóan tanul, képezi magát és fejlődik. A szocialista társadalomban el sem képzelhető másfajta értelmiségi munka, mint amelyik a dialektikus materializmus tudásán alapul. A Rajk-banda leleplezése után még nagyobb erővel folytatjuk a rothadt kapitalizmus maradványainak felszámolását. Ennek a harcnak fő arcvonala éppen az eszmei-politikai front. Itt sincs harmadik út: a kényelmes félreállás nem lehetséges. Aki nem törekszik minden erővel arra, hogy saját fejéből kifüstölje az idealista maradványokat, ha nem törekszik arra, hogy a dialektikus materializmus elsajátításával lépést tartson a fejlődéssel, az menthetetlenül lemarad, munkája eredményessége csökken, környezete túlhaladja és lassanként elszigetelődik. Ez az út az ellenség táborába, a megsemmisülésbe vezet. Aki tanul, fejlődik, az lépést tud tartani az épülő szocializmussal, annak egyéni felemelkedése is párhuzamosan halad hazánk egész dolgozó népének felemelkedésével. Pártunk eddig is gondoskodott arról, hogy minden dolgozó számára adva legyen az eszmei-politikai képzésnek, a dialektikus materializmus elsajátításának a lehetősége. A fenti határozat további lépést jelent ezen a téren. Kiszélesíti a káderek nevelését, oktatását és kiemeli Pártunk elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének szerepét ebben a munkában. A Társadalmi Szemle eddig is komoly fegyverünk volt az eszmei-politikai harcban, állandó olvasóit felvértezte a legfontosabb kérdések ismeretével, tájékoztatott bennünket a kül- és belpolitika, a nemzetközi munkásmozgalom, a dolgozó osztályok imperialistaellenes harcának fontos eseményeiről. Ez a folyóirat nemcsak általában tárgyalja meg az elméleti kérdéseket, hanem azokat a gyakorlat szempontjából veti fel és minden számában talál az olvasó olyan cikket, adatot, amely az ő speciális munkájára vonatkozik, amely különösen segíti őt eszmei-politikai fejlődésében szakkérdések megoldásával. Számunkra, egészségügyi dolgozók számára a materialista biológia, a természettudományok terén jelent felmérhetetlen segítséget a Társadalmi Szemle, így például, ha a Társadalmi Szemle októberi számát vesszük elő, abban Rudas László elvtárs tollából ragyogó cikket találunk, mely Pavlovról, a nagy orosz orvosról szól a Pavlov centenárium alkalmából. A szeptemberi szám Simonovits István elvtárs cikkét tartalmazza .Idealista elméletek a biológiában és orvostudományban” címmel melynek ismerete ugyancsak nélkülözhetetlen a szocialista társadalmi rend felé haladó egészségügyi dolgozóknak. A Társadalmi Szemle természetesen a legnagyobb teret népi demokráciánk elméleti kérdéseinek szenteli, azoknak a kérdéseknek tehát, amelyek legközvetlenebbül érdekelnek mindannyiunkat, hiszen ezeknek a kérdéseknek a megoldása egyben fejlődésünk irányának, ütemének meghatározása is. Állítsuk tehát mindennapi munkánk előterébe önmagunk szívós, kitartó és rendszeres eszmei-politikai képzését. Szívleljük meg valamennyien nagy tanítónknak, a Szovjetunió bölcs vezetőjének szavát: »Bátran kimondhatjuk: ha kádereinket a munka minden területén ideológiailag ki tudnók képezni és politikailag annyira megedzeni, hogy szabadon tudnának tájékozódni a belső és nemzetközi helyzetben, ha teljesen érett marxista-leninistákká tudnánk őket tenni, akik komoly hiba nélkül tudják, megoldani az ország vezetésének kérdéseit, akkor minden alapunk megvolna arra, hogy kérdéseink kilenctized részét már megoldottnak tekintsük.« M z 9.,Új Világ“ a magyar-szovjet barátság lapja eddig is rendkívüli segítséget jelentett mindenkinek a Szovjetúnió eredményeinek, a szocialista építés tapasztalatainak megismerésében és azoknak napi problémáinkban, napi munkánkban való alkalmazásában. A napisajtó — korlátozott terjedelménél fogva — csak az aktuális eseményekkel kapcsolatban, gyakran csak összefüggéseiből kiragadva ismertethette a Szovjetúnió eredményeit, — az »Új Világ«-ra hárult az a feladat, hogy bőven és részletesen, mozgásukban, fejlődésükben és összefüggéseikben tárja elénk azokat az eseményeket, melyek számunkra is irányt mutatnak. A magyar dolgozók egyre növekvő érdeklődéssel és tanulásvággyal fordulnak az »Új Világ« felé. A Magyar-Szovjet Társaság most a lap árának 1 forintról 60 fillérre való leszállításával teszi lehetővé, hogy a dolgozók még csekélyebb anyagi megerőltetéssel jussanak hozzá a magyar-szovjet barátság lapjához. Tito hadianyagot szállít kozmetikai cikkekért Az idei év első öt hónapjában Jugoszlávia összesen 3.700.000 dollár értékben szállított hadászati fontosságú nyersanyagokat az Egyesült Államokba. A szállítmányokban nagymennyiségű réz- és krómérc volt. Ugyanakkor Tito kormánya kötelezte magát, hogy összesen 8.300.000 dollár értékben vásárol Amerikától arepudóa selymet és más luxuscikkeket.