Egészségügyi Dolgozó, 1949. (3. évfolyam 1-2. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1949-04-15 / 1. szám

4 Az egészségügyi szakoktatás új eredményei (AgrififedéméM­­­I------------------------------ról sok szó esett már — fontosságát sokánig hangoztatták. A kérdés felvetésén is túljutottunk, már a megvalósítás időszakába léptünk. Bizonyíték erre az a tény, hogy a szakoktatás irányítását és a munka végrehajtását az állam, a Népjóléti Minisztérium végzi. Olyan eredmény ez, melynek ha­tását már a közeljövőben érezni fogja egész közegészségügyünk, egész betegellátásunk, érezni fog­ják a magyar dolgozók. Miről is van szó? Egyszerűen arról, hogy szakmailag jól kép­zett, népükhöz hű, öntudatos, fia­tal nővérek kerülnek be a kór­házakba a­ betegágyak mellé. Ezek a nővérek tudni fogják a magyar dolgozók iránti köteles­ségeiket a szakmai ellátás terén, ha az is tudatos lesz előttük, hogy politikai téren is együtt kell fejlődniük a gondjaikra bí­zott betegekkel, elsősorban az ipari munkássággal. A »hivatás« szó ezután nem üres frázis lesz, hanem konkrét tartalommal meg­töltött feladat, mely állandó ta­nulást, fejlődést jelent szakmai és ideológiai téren.­­Ön arról is van szó, how « kórházakba új levegőt, új szelle­met visznek. A kollégiumi élet, mely az oktatás döntő tényezője, kollektív munkára neveli a nö­vendékeket, megteremti a dolgo­zóknak a kórházban oly fontos egészséges együttműködését. A tanulási idő alatt elsajátított is­meretek a társadalmi munka szervezésére, a kultúrmunka egyes ágaiban megszerzett jár­tasság, az iskolai önkormányzat gyakorlati tapasztalatai nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az új nővérek e kórházi dolgozók moz­galmi szervezeteibe bekapcsolód­janak és ott hasznos munkát vé­gezzenek.­­ A nőivérképzés megindítása­­ **) Azt is jelenti, hogy szakoktatá­sunk terén is megvalósítottuk a MDP politikai irányvonalát: sok olyan fiatal munkás és paraszt­­­­lány kerül be szakképzetten a­­ kórházba, aki eddig vagy nem­­ gondolhatott arra, hogy ilyen irá­­­­nyú szakképzettséget szerezzen, s vagy pedig csak úgy juthatott­­ erre a pályára, ha hosszú ideig­­ mint takarítónő, vagy segédmun­kás dolgozott a betegellátás mun­kájában és így vergődött fel sa­ját erejéből, elméleti tudás nél­kül a nővéri munkakörbe. Idegtettigő szak­i­fa ás­ ütte még egy szempontból döntő a közegészségügy fejlődésére. Lehe­tővé teszi a nemzetgazdasági tervek összehangolását az okta­tás munkájával, elkerüli azt a visszás helyzetet, hogy a kórházi ágylétszám emelésének akadálya legyen a megfelelő betegellátó szakszemélyzet hiánya. A sok egyéb szempont mellett ezek tehát azok a döntő ered­mények, amelyek az egészségügyi szakoktatás megindulásától vár­hatók. Az ígéret erre egyrészt meglévő iskoláinkban van, más­részt abban az érdeklődésben, mely országszerte e kérdés iránt megnyilvánul és melynek Szak­­szervezetünk ébresztője és moz­gósító ereje volt.­­A mai helyzet­­azt mutatja hogy I-------------|----1 * 3 egyrészt szamban, másrészt színvonalban is a szük­ségletét egyre jobban megköze­lítő szakiskolák állnak rendelke­zésre, új iskolák pedig szervezés alatt. Ha elgondoljuk, hogy 1946- ban első új iskolánk felállítása még annyit jelentett, hogy egy magánlakást rendeztünk be szű­kös viszonyok között, alig 30 hall­gató részére és ugyanakkor meg­nézzük a most megnyílt ,fővárosi dr. Jahn Ferenc kollégiumot vagy a budapesti Állami Iskolánkat, láthatjuk azt a döntő változást, mely a szakoktatás mai helyzetét jellemzi. Világos, két-három sze­mélyes lakószobák, tágas tante­rem, jól felszerelt demonstráló helyiség, egészséges ebédlő teszi otthonossá és korszerűvé az új nővérképző iskolákat. Ha hozzá­vesszük, hogy az ellátás, tanulás nagyrészt ingyenes, hogy a nö­vendékek az iskolák nagy részé­ben az egyenruhát is díjmentesen kapják, lemérhetjük azt a fejlő­dést, melyen szakoktatásunk a felszabadulás óta is keresztül­ment Természetes, hogy ilyen anyagi ellátottság mellett a szakmai és nevelői munka is jobban megy. Kevesebb a technikai nehézség, mely a hallgatókat fejlődésükben gátolja, kevesebb az az akadály, mellyel az iskola oktatóinak is meg kell birkózniok. Hatalmas előrehaladást jelent az állam egy­séges szak- és ideológiai irányí­tása, mely megoldja az iskolák tananyagának régóta vajúdó kér­dését. Ide tartozik az a vívmány is, melyet a Népjóléti Miniszté­rium oktatási osztályának új ápo­lástan­ tankönyve is jelent (szov­jet tankönyv-fordítás), mely vég­re kezébe adja a hallgatóknak mindazokat az ismereteket, melyek az ápolónői munka elsajá­tításához szükségesek. Természetben nem minden is­kolánkról mondhatjuk el egyön­tetűen, hogy megfelel a követel­ményeknek, de az eddigi ered­mények a többi iskola kérdései­nek megoldását is kilátásba helyezik. ügyi szakoktatás képe. Orszá­gosan 14 iskolán 860 növendék tanulja a betegápolás »mester­ségét«, csecsemőgondozónőképző tanfolyam nyitja meg kapuit, továbbá nővérképző és egyéb szakiskolák állnak szervezés előtt, 3 hónapos oktatóképző terve van napirenden. A kép biztató, a Szakszervezet ezirányú munkája eddig is siker­rel járt. A választások küszöbén megvonhatjuk a mérleget: a­ ma­gyar dolgozók betegellátásának megjavítása, a magyar egészség­­ügyi dolgozók szakmai színvona­lának emelése érdekében nagy lépést tettünk előre. Földes Alice Emlékeim a szovjet választásokról 1SMWW frank voltam a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa képviselőválasztásainak. A Honvédő Háborúból diadal­masan kikerült hatalmas szo­cialista ország népe a mienk­­nél sokkal fejlettebb körül­mények között nagy győzel­mek birtokában választott ak­kor. Mégis, most, a mi válasz­­tásaink küszöbén, önkénytele­nül felmerülnek bennem az ak­kori emlékek. Nem öeszehason­­lítást kívánok tenni, inkább néhány személyes élményemet szeretném példaképpen ki­ragadok . Az 1919 februári választások idején a Szovjetunió egyik na­gy­obb északorosz városában tartózkodtam. A kemény hideg elemére esténként a szikrázó, vastag hótakaróval borított, a mi méreteinkhez képest rend­kívül széles utcák szokatlanul népeik volta­k. A munka után máskor hazafe­l tartó embe­rek most a a várak, üzemek­, ifjúsági, társadalmi szervezet­­ek és a Bolsevik Párt gyűlé­­seire siettek, hogy megtár­gyalják, kiket is fognak a Legfelsőbb Tanácsba kép­viselőként küldeni. A házakon Lenin és Szid­in óriási arc­képei, hatalmas plakátok és feliratok. »Legjobb fiainkat is leányainkat választjuk a Legfelsőbb Takácsba*. Azután megtörtént a jelöl­­tek kiválasztása, a várost *v­árasztották az ő fényképeiket és életrajzaikat közlő falraga­szok és röpcédulák. Lázasait fo­gtak az előkészületek a vál­­asztás napjára és mindenki lelkes izgalommal várta a na­pot, amikor az egész szovjet nép első jelöltje, a nagv Sztá­lin választói elé v ált, hogy pro­­grambeszédét elmondja. Mindannyian tudjuk, hogy 1916 február 9-én ebben a ber­szédébe­n je­lntette be Sztálin elvtárs a Szovjetunió negye­­dik ötéves tervének megindu­lását. Csodálatos, hogyan les­tek, valósággal szívták ma­gukba Sztálin felcsendülő sza­vait a szovjet emberek. Én a beszédet egy kórház orvosai­nak és­­egészségügyi dolgozói­­nak kis csoport­jával együtt hallgattam. Akitattal ültek a könyvtárszoba h­n­gszóróin­k ott és ha ebben az időben nem is láthatták szem el­szembe szeretett vezérüket és tanítójukat, legalább úgy igyekeztek élményüket szemé­lyessé mélyíteni, hogy szemei­ket e ott­ü­k álló mellszobrára függesztették. »Különös figyelmet fo­gunk fordítani... különféle tudományos kutat­ói,n­­­őzetek nagyszabású építésére- ame­lyek lehetővé teszik a tudo­mány erőinek kibontakozá­sát. Nem kételkedem, hogy ha tudósainkkzsak kellő támo­gatást nyújtunk, akkor a legközelebbi időben nemcsak utólérik a tudománynak or­szágunk határain kívül elért vívmányait, hanem túl á­ szárnyalják azokat.* A történelmi jelentőségű beszéd elhangzása után Sztá­linnak ezekrő■ a szavairól be­szélőn­tünk. »Látja, ez nekünk is szólt — fordult hozzám Anna Di­mitrov­na, az egyik fiatal or­vosnő, aki csak nemrég vé­gezte az egyetemet. Ez lesz a mi programunk: akarnná fej­leszteni a szovjet orvostudo­mányt, amelyhez hasonlót még nem látott a világ. Sztá­lin elvtárs egyszer azt mon­dotta, hogy nekünk a legérté­kesebb tőkénk az ember. És ez a szovjet ember reánk bízza az egészségét. Figgye e ne­künk, hogy mi mindannnyian átérezzük azt a felelősséget, amely ezzel a feladattal kap­­csolatban reánk hárul. És én biztos vagyok benne, hogy a mi vezető tudósaink, de a mi egyszerű gyakorló orvosatok is meg fogják találni a mó­dot, hogy azokkal az eszközök­kel, amelyeket az állam rendel­kezésünkre bocsát, valóra váltsuk a sztálini programot.­ Azóta három esztendő telt el, a Szovjetunióban fe­állítot­ták az orvostudományi akadé­miát és ez részletesen kidol­gozta és fokról fokra meg is valósítja az orvostudomány fejlesztésének nagyszabású programját. Azóta minden esz­tendőben, az idén is, a Sztálini- díj kitüntetettjei között orvo­sok is vannak és azóta az ambu­lmciák és kórházi osztá­lyok egyesítésével és még sok más konkrét gyakorlati intéz­kedéssel döntő mértékben ja­vult a Szovjetunió dolgozói­nak egészségügyi ellátása, de ugyanilyen döntő mértékben emelkedett a szovjet egészség­ügyi dolgozók munkájának el­méleti és gyakorlati szín­­vonal is. »Még sokkal jobban kell majd doloznunk­ — tette hozzá szerényen Maria Fjodo­­rovna műtősnő a vérátömlesz­tés­i állomásról, akinek a ruhá­ján ezen az ünnepélyes napon ott díszlett a „Vörös Csillag» érdemrend. Azért kapta a hár­borúban, mert 11 sebesült kar­­onát,­eaymnaa hozott hátra a tűzvona­lól a körözőhelyre. Másnap mindkettőjükkel ta­lálkoztam, amikor kora reggel együtt mernek szavazni. Zárt csoport közepén meneteltek. A kórház összes dolgozói zászlók, táblák, jelmondatok­kal ékesített transzparensek alatt vonultak fel, hogy eleget tegyenek állampolgári jo­­guknak és kötelességüknek-Ezek a kora reggeli órák voltak a választás napján a legmozgalmasabbak Mindenki igyekezett minél előbb az ur­nák elé járulni- hogy még ez­zel a külsőséggel is hang­súlyozza: milyen nagy jelen­tőséget tulajdonít ennek az aktusnak. A választási helyi­ségek előtt mégsem lehetett torlódást vagy fegyelmezetlen­séget látni, gyorsan, ponto­san, rendben folyt, a szava­zás. Különös figyelemmel és megbecsüléssel vették körül a» orosz város lokai « nem messze fekvő Tatár Autonóm Köztársaságból bekerült spiár nemzetiségű polgártársaikat. Egy kis szemléltető megnyil­­vánulása volt ez a szovjet népek közötti őszinte barát­ságnak és egyenjogúságnak. (A­merikában ahol olyan szer­vesen kérkednek a „demo­kráciával”, a választások ki­tűnő alkalmat szolgáltatnak arra, hogy meglincseljék a négereket.) A mi kórházaink dolgozói abban az épületben szavaztak, ahol a háború évei alatt a hajóhad karonaorvosi akadéé­miája talált otthonra. Ezek között a falak között dolgoz­tak akkor Mjasznikov és Nad­apetov professzorok, akik a háborító járványok, különö­sen a dizenterin leküzdésében szereztek érdemeket. Az aka­démia székhelye egyébként Leningrád, de a blokád kor napjaiban evakuálták onnan és a városbeliek különösen büszkék voltak rá, hogy egy ilyen tekintélyes intéze­tet láthattak vendm­ill. A vá­ros egészségügyi dolgozói val­­amennyien összefogtak akkor, hogy hoztasítsák az akadémia zavartalan működését, mint tudományos téren, mind pe­dig a hajóhad katonaorvosai­­nak kiképzése terén. Ezen a napon a kórház dolgozói szép közös levelet írtak Lenin­­gridbtt az akadémiára és megemlék­eztek a­ közös munka napjairól, megírták hogy szavazóhelyüket éppen az akadémia volt szobáiban hel­­yezték el. Délután és as­asz órákban *­ ­gé&zAfyilgjyl ÍMatvzá Új ápolónőképző iskola megnyitásáról számolhatunk be, lsz az iskola is egyik lánc­szeme annak a nagyarányú ápolónőképzési programnak, mely a hároméves és ötéves tervb­e előirányzott kórházi ágy létszám-szaporulattal kap­csolatos. Ez az új iskola új lehetősé­­get jelent 90 munkás-paraszt származású fiatal lánynak, hogy szakképesítést nyerven részt vegyenek a beteg­­ dolgo­­zók, munkástársaik egészségé­nek visszaadásában. A növendékek beköltözésével új hang, új szellem költözött be az Eszte­rházy­ utcai épület régi falai közé. Az iskola célkitűzéseit és szellemét, mutatja a homlokza­tán ragyogó név: Dr. Jahn Ferenc Ápolónőképző Iskola. Különös, hogy az orvosok és egészségügyiek között is akad még aki nem tudja, hogy ki volt Jahn Ferenc, akiről az iskola nevét kapta. Kommu­nista orvos volt, gyógyította a tedegeket, de ezen túlmenően tanulmányozta és felismerte a társadalom mélyén rejlő ellent­­mondásokat és azt, hogy a be­tegségek ténye és az emberek nyomorúsága Szerves összefüg­­gésben állnak egymással ,, hogy nem függetleníthetjük az orvosi és egészségügyi szem­pontokat a társadalmiaktól, mert az egyik a másiknak a függvénye. Minden alkalmat megragadott orvosi munkája és a kispesti törvényhatósági bizottságban kifejtett műkö­dése közben, hogy ezekre a­ té­nyekre rámutasson, mind­addig, míg a fasiszta banditák elhurcolták és meggyilkolták. A megnyitó i­m­enélyen megjelent dr. Jahn Ferenc özvegye is. A megnyitó közön­­sége és az iskola növendékei egyperces néma felállással ál­doztak mártír elvtársunk em­­lékének. Ez a néma demonstrá­lás azonban elszánt akaratot fejezett ki: kiharcoljuk azokat a célokat, amelyeket Bsahn Fe­renc maga elé tűzött, de meg­­valósul­ás­ukat nem élhette meg. A megnyitón ünnepi beszé­det mondtat: a népjóléti mi­­nisztérium nevében Bozsik Renáta elvtársnő, a főváros nevében dr. Bakách Tibor elv* társ, az Orvos-Egészségügy* Szakszervezet nevében B. Her* czeg Judit főtitkár h. elvtársi» Deme Sarolta elvtársnő — a* iskola igazgatója — beszédé­­ben kifejtette, hogy az új nős vérgenerációnak tudnia és éreznie kell azt hogy a dol­go­­zók érdeke azonos az ő érde­­keikkel és helyüket csak úgy áilhat,fák meg, ha azt minden­napi munkájukba és harcukba beleviszik. Amit John Fereno» mint perspektívát vetített a régi elmaradott társadalom elé, azt nekünk ma már valóra lehet és kell is váltanunk. Ismertette a tanulónővéreik szociális összetételét: 57% mun­­kásszármazású, 35 százalék dol­gozó paraszt, 8 százalék értel­­miségi és kisiparos, 19 növény­dóket­ a bányatelepi dolgozók közül emeltek ki, akik — szaki képesítésüket elnyerve — beteg bányásztársaik egészségének helyreállításában vesznek majd részt. Fiatal munkáslány, ragyogd kötényben és fityulábam, kipi­rult arccal, de a zavar leg­kisebb jele nélkül lépett fel a pódiumra és beszélt társai ne­vében. Öntudatos szavaiból ki­­csendült hogy tisztában van­nak azzal, hogy az MDP har­cai tették lehetővé, hogy ennek az iskolának növendékei lehetnek Tudják kötelességei"­két és tisztában vannak a fel­­adatokkal Mintegy fogadalom- ként hangzott az ígéret: »Nem* csak a betegségek kórokozói ellen akarunk küzdeni, — har­colni fogunk az imperializmus haculusai ellen is!* A megnyitó műsora színes és változatos volt. Szavalatok, kórusszámok, népi tánc és színdarab követték egymást. A növendékek bebizonyították ezzel az előadással, hogy fejlő­désük jó úton halad. Ezen az estén nyilvánvalóvá vált, hogy a John Ferenc kol­légium erős pillére a népi de­­mokráciának és hogy a növen­­dékek megteremtik majd azb az új ápolónőtípust, melyre a dolgozók egészségügyének és a szocialista társadalomnak szüksége van.

Next