Egészségügyi Dolgozó, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA 1960. JANUÁR 1. III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR ! Évvégi számvetés írta: dr. Szabó Zoltán Leglényegesebb feladatainkat az óesztendőben is a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusának és a szakszervezet II. országos küldöttközgyűlésének iránymutatása határozta meg. A feladatok megoldását célzó munkánk mérlegét — a teljesség igénye nélkül — néhány részletkérdésben szeretnénk megmutatni. Megoldott bérproblémák 1957 óta átgondolt terv alapján oldódnak meg az egészségügyi dolgozók bérproblémái. A bérrendezések során igyekeztünk — az adott lehetőségeken belül — arányba hozni az egészségügyi dolgozók bérszintjét a népgazdaság egyéb területén dolgozók bérszintjével. Továbbá arra is törekedtünk, hogy helyes arányok alakuljanak ki az egészségügyi dolgozók különböző kategóriáinak bérezése között. Az 1957-es bérrendezés — amelynek költségkihatása havi 13 millió forint volt — az egészségügyi dolgozók nagy részét érintette. Az 1959-es bérrendezés, amely havonta 11 millió forintot tett ki, kiterjedt az orvosi, illetve gyógyszerészi kategóriákra is. E rendezés során kifejezésre jutott az egyes munkakörökben dolgozók nagyobb felelőssége és a nehezebb munkakörülmények anyagi megbecsülése. Régi problémát jelentett a veszélyeztetett munkakörben dolgozók túlóradíjazása. A központi vezetőség és az elnökség következetesen állást foglalt abban— éppen e dolgozók egészségvédelme érdekében —, hogy a lehetőség szerint a veszélyeztetett munkakörben dolgozók ne teljesítsenek túlórát. Ezért is szorgalmazták szakszervezetünk vezető szervei az egészségügyi intézmények létszámának növelését. Ugyanakkor azonban a szakszervezet elnöksége indokoltnak és jogosnak tartotta az egészségügyi dolgozóknak azt az igényét, hogy ha mégis túlórát teljesítenek, a túlóra után is folyósítsanak részükre veszélyességi pótlékot. Röviddel ezelőtt az Egészségügyi Minisztérium ezt a problémát is rendezte. A létszámhelyzetről A létszámellátottság állandó javítása rendkívül fontos mind az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményei, mind az egészségügyi ellátás szempontjából. A központi vezetőség és az elnökség számára a II. országos küldöttközgyűlés egyik legfontosabb feladatként jelölte meg: következetesen munkálkodjanak a létszámhelyzet javításán. Ebben a ténykedésben jelentős mértékben segített bennünket a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Javaslatainkat az Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben készítettük el és ezek megértésre találtak az illetékes felsőbb szerveknél. Ennek eredményeként az elmúlt évek során mind a mennyiségi, mind a minőségi létszám jelentősen emelkedett. Bízunk abban, hogy a második ötéves terv során tovább javul majd az egészségügyi intézmények létszámellátottsága. A szakszervezet — a központi vezetőség és elnökség — nemcsak annak érdekében tett kezdeményező lépéseket, hogy a létszám általában emelkedjék, hanem (Folytatás a 3. oldalon.) Gyermekeink egészségéért December 14—16-ig több mint félmillió gyermeket részesítettek a Sabin-féle védőoltásban Eredményeink, további feladataink írta: Dr. Simonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese Az 1959-es esztendő hazánk további erőteljes politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének esztendeje volt. Sokat emelkedett népünk egészségügyi helyzetének színvonala is. Egy rövid cikk nem teszi lehetővé, hogy mérlegre tejött létre. A határozat — az eredmények elismerése mellett — megállapítja, hogy egészségügyi helyzetünk fejlődése nem áll arányban a népgazdaság fejlődésével, a biztosítottak számának emelkedésével és a növekvő igényekkel. Hosszabb időre meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket végre kell hajtanunk a viszonylagos elmaradás felszámolására. A Politikai Bizottság — ugyanakkor, amikor határozatot hozott az egészségügyi hálózat fejlesztésének meggyorsítására, az egészségügyi ellátás megjavítására — határozatot hozott az egészségügyi dolgozók fizetésének újabb emelésére is. Az ellenforradalom legyőzése óta 1959-ben másodízben részesültek fizetésemelésben az egészségügyi dolgozók. 1957-ben elsősorban a középkáderek fizetése emelkedett. 1959 elején az orvosok zöme, a gyógyszerészek, valamint a műszaki és adminisztratív munkakörök vezető állású dolgozói részesültek újabb fizetésemelésben. Az ellenforradalmat előkészítő időkben és közvetlen az ellenforradalom után sok egészségügyi intézményben érdekében a nagyobb üzemekben továbbfejlesztettük az üzemi szakrendelőket. Bővítettük az üzemi orvosok hatáskörét. Néhány üzemben kísérletképpen az üzemorvosok megkapták a táppénzbe helyezés jogát. Az egészségügyi dolgozók fizetésemelésén belül nagyobb mértékben emelkedett az üzemi orvosok fizetése. 170-ről 202-re emelkedett a múlt évben a főfoglalkozású üzemorvosok száma. 1959-ben továbbfejlődött az egészségügyi hálózat. Új vonása ennek a fejlődésnek, hogy — szemben a sokéves gyakorlattal — ez nem elsősorban a meglevő intézmények fokozottabb kihasználásával, más célra létesült épületek adaptálásával történik, hanem hozzákezdhettünk új kórházaik építéséhez, így például megkezdtük az új kórház építését Sztálinvárosban és Fehérgyarmaton. A mezőgazdaság szocialista átalakulása eredményeként 1959-ben a parasztság nagy tegyük a múlt évi munkánkat, de néhány jellemző adat talán képet ad az egészről. Pártunk Politikai Bizottsága széleskörű felmérő munka után 1959. elején az egészségügyre vonatkozó határozatot hozott. Ez az első olyan párthatározat, amely meglazult a munkafegyelem, és ezzel egyidőben nem egy helyen meg nem engedhető anyagi kapcsolatok jöttek létre és szaporodtak el az orvosok és a biztosított betegek között. Rendet kellett teremteni a portánkon. Az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével együttműködve — az orvosok széleskörű bevonásával — kidolgoztuk azokat az elveket, amelyek megszabják az orvosok jogait és kötelességeit, szabályozzák az orvosi tevékenység egészét. Ennek az előkészítő munkának az alapján jelent meg 1959. március 28-án az Elnöki Tanács 8-as számú törvényerejű rendelete az Orvosi Rendtartásról. Ennek végrehajtási utasítása — a rendtartásban lefektetett elveknek megfelelően — most látott napvilágot. A végrehajtási utasítás maradéktalan érvényesítése az új esztendő egyik legfontosabb feladata. Az 1959-es évben az üres orvosi állások betöltése — elsősorban a bánya- és iparvidékeken — volt egyik legfenmegeire terjedt ki az állami egészségügyi ellátás. A jogok és igények növekedésével fokozott feladat hárul az egészségügyi hálózatra. Elsősorban a falusi körzeti orvosokra. Természetes, hogy mindent el kellett követnünk a körzeti orvosok munkájának megsegítésére az üres körzeti orvosi állások betöltésével, a körzeti ápolónői állások szaporításával, az úti átalányok rendezésével, a körzeti orvosi rendelők fenntartási hozzájárulásának emelésével. A második ötéves tervben befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását. Pártunk VII. kongresszusának irányelvei az egészségügyre vonatkozóan megállapítják: „tovább kell javítani a lakosság egészségügyi ellátását A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a társadalombiztosításban részesülők száma a jelenlegi 7,3 millióról 9,5 millió főre fog emelkedni, azaz országunk majdnem egész lakosságára kiterjed.” Ez azt jelenti, hogy tovabb feladatunk az egészségügyi ellátás megjavítása érdekében. Ennek elősegítésére több intézkedés történt, így például a kormány lehetővé tette, hogy az ipari és bányavidéki körzeti és üzemi orvosok 1959-től évente egyszer hat-tízezer forintos prémiumban részesüljenek. Ez az anyagiakban nyilvánuló elismerés mellett a körzeti és üzemorvosi feladatok nagyobb megbecsülését is jelenti. Szükség volt a kinevezési rendszer megváltoztatására is azért, hogy az üres orvosi állásokat jól képzett kórházi, klinikai gyakorlattal rendelkező orvosokkal tudjuk betölteni és az egyetemről kikerülő fiatalok ne a körzetekben és a nagyobb tapasztalatot igénylő munkahelyeken kezdjék meg működésüket. De szükség volt erre azért is, mert nemcsak a vidéki körzeti vagy szakorvosi állások betöltése vált igen nehézzé, de nemegyszer előfordult hogy a fővárosi nagy kórházaik osztályos főorvosi állásaira sem akadtak megfelelő pályázók. Az a tény, hogy az egyes orvosi állásokra akinevezés csak meghatározott időre szól, lehetővé teszi, hogy amilyen mértékben a területi idények ezt szükségessé teszik, olyan mértékben kerüljenek át az orvosok a klinikákról, a kórházakból, az elméleti intézetekből az üresen álló területi orvosi állásokba. Ennek a célnak elérésére az úgynevezett „határidős rendelet” végrehajtását igen nagy körültekintéssel és gondossággal kell előkészíteni.nak bevonásával — megyénként bizottság vizsgálja az egészséges csecsemők ellátását, gondozását, a betegek kezelését. Úgy gondolom, ennek a bizottságnak a munkája is hozzájárult ahhoz, hogy 1959-ben, az előző évhez képest, több mint 10 százalékkal alacsonyabb csecsemőhalálozás várható. Az új évben a gyermekbénulás elleni küzdelem mellett tovább kell folytatnunk a harcot a fertőző betegségek , elsősorban a dizentéria és hepatitis leküzdésére. A VII. kongresszus irányelvei a második ötéves tervben is főfeladatként jelölik meg ,a legelterjedtebb népbetegségek, valamint a csecsemő- és újszülötthalandóság megelőzésére vonatkozó kutatásokat. Természetesen vonatkozik ez a második ötéves terv előkészítésének idejére, 1960-ra is. Az elmúlt esztendőben nagy feladat elé állította az egészségügyi hálózatot a gyermekbénulási járvány visszaszorítása, leküzdése. A Szovjetunió segítsége lehetővé tette, hogy időben felkészülhessünk újabb járványos hullám elhárítására. A Szovjetunió két és fél millió adag immunizáló anyag rendelkezésünkre bocsátásával lehetővé tette, hogy az immunizálást decemberben megkezdhettük és 1960 elején folytathatjuk. Az egészségügy számos más területén is tapasztaltuk az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolataink eredményeit, így csak példaként említem meg, hogy a diagnosztika és therápia szempontjából nagy fontosságú izotópok orvosi alkalmazásának tanulmányozására tizennyolcan vettek részt hosszabb tanulmányúton a Szovjetunióban. És igen eredményesek voltak a baráti Lengyelországban, Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában, Romániában töltött tanulmányutak is. Az egészségügyi ellátás megjavításának alapja az orvosok, az egészségügyi dolgozók jó munkája. Igen fontos feladatunk, hogy tovább javítsuk az egyetemeken, a szakiskolákban folyó oktató, nevelő munka feltételeit. És nem utolsó sorban intézeteink tudományos munkájának lehetőségeit. Eddigi sikereink alapja — népgazdaságunk, a szocializmus gyors fejlődése mellett — orvosaink, egészségügyi dolgozóink hivatástudata, jó szakmai képzettsége. Erre mindig is építhetünk és — úgy érezzük , hogy az új esztendőben még fokozottabban, még nagyobb bizalommal támaszkodhatunk rá. Ennek a gondolatnak a jegyében kívánok orvosainknak, egészségügyi dolgozóinknak jó egészséget, eredményekben gazdag új esztendőt, a teljes egészségügyi helyzet felmérése alapján Az ipari munkások jobb egészségügyi ellátása megszűnik az egészségügyi ellátás kettős jellege. Azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátásban is befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását: az állami egészségügyi ellátás ki fog terjedni majdnem az egész lakosságra. Az 1960-as évben legfontosabb feladatunk éppen ezért, a második ötéves terv gondos, megfontolt előkészítése. Hazánkban a múlt súlyos örökségeként — az eredmények ellenére — még mindig magas a gümőkóros betegek száma, még mindig magas a csecsemőhalandóság. A tuberkulózis gyorsabb visszaszorítása érdekében 1959-ben tervet dolgoztunk ki a gümőkóros betegek elhelyezésére szolgáló ágyak nagyobb ütemben történő gyarapítására, a betegek felkutatásának megjavítására, hogy a frissen felfedett betegségekkel mielőbb gyógyintézetbe kerülhessenek. Tovább kell javítanunk a gondozói munkát. A csecsemőhalandóság csökkentése érdekében — a terület legjobb szakorvosai