Egészségügyi Dolgozó, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
1960. JANUÁR 1. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ • Érvénybe lépett az orvosi rendtartás Január 1-én életbe lépett a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1959. évi 8-as sz. törvényerejű rendelete az orvosi rendtartásról, valamint a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és az egészségügyi miniszternek az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendelkezése. A közeli hetekben országosan aktívaértekezleteken az orvosok ezrei vitatják meg a rendtartás sikeres végrehajtásának módját. Az orvosi rendtartás és végrehajtási utasítása átfogóan szabályozza az orvosi tevékenység egészét, világosan megjelöli az orvosok munkájával, magatartásával kapcsolatos követelményeket. Ugyanakkor messzemenően gondoskodik az orvosok jogainak biztosításáról. A Magyar Népköztársaság társadalmi és gazdasági átalakulása mélyrehatóan megváltoztatta az orvosoknak a társadalomban betöltött szerepét, az orvos és beteg viszonyát, és ezzel az orvosi tevékenység jellegét is. Azáltal, hogy a dolgozók egészségügyi ellátása állami feladattá vált, nagymértékben nőtt az orvosi hivatás jelentősége, fokozódott az orvosok felelőssége is. Orvosaink első és legfontosabb kötelessége: tevékenységükkel biztosítani a dolgozók magas színvonalú egészségügyi ellátását, a dolgozóktól kapott külön juttatás nélkül. A rendtartás szabályai ehhez biztosítják az orvosoknak a szükséges feltételeket, jogok, illetve kötelességek formájában. Meghatározza a rendtartás az orvosi vizsgálat klasszikusan kialakult szabályait, megállapítja azokat a magatartásbeli és etikai követelményeket, amelyekkel az orvos elnyerheti és megtarthatja betege bizalmát. Biztosítja a rendtartás az orvos számára a gyógyítás szabadságát mindaddig, amíg az az orvostudomány mindenkori állásának megfelel, s mindazokon a területeken, amelyekhez az orvosnak megfelelő képzettsége és gyakorlata van. Leszögezi az orvosi titoktartás szabályait, az orvosi tevékenységgel összeférhetetlen munkaterületeket stb. A rendtartás —, ahogy bevezetője is tartalmazza — messzemenően figyelembe veszi átalakulóban levő gazdasági és társadalmi viszonyainkat. Számol azzal, hogy Magyarországon ma még szükség van az orvosi magángyakorlatra, azzal, hogy ma is még —, bár csökkenő mértékben — az ország lakosságának tekintélyes része nem jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatásokra. Ezek számára megadja az orvosi magángyakorlat igénybevételének lehetőségeit, ezek, valamint azon betegek számára, akik ugyan jogosultak a társadalombiztosításra, de ennek szolgáltatásait nem akarják igénybe venni. Határozottan megköveteli azonban az állami egészségügyi ellátás és a magángyakorlat következetes szétválasztását. Ez annál is indokoltabb, mert az ellenforradalom után számos egészségtelen jelenség mutatkozott az egészségügyi ellátás e két területének öszszefonódása miatt. A rendtartás számos rendelkezése szolgálja az orvosok védelmét. Előírja például, hogy a hatóság tagjára vonatkozó büntetőjogi védelem illeti meg az orvost, akár munkahelyén folytatja tevékenységét, akár — sürgős szükség esetében — (életveszély, elsősegély) nem hivatalos munkakörben látja el feladatát. A rendtartás kimondja továbbá azt is, hogy az orvost hivatása teljesítése érdekében minden hatóságnak támogatnia kell. Jelentős feladatuk van a rendtartás végrehajtásában az orvosetikai bizottságoknak is. A törvényerejű rendelet nemcsak megerősíti az orvosetikai bizottságok eddigi működésének fontosságát, hanem a rendtartás alapján létrejövő fegyelmi tanácsok működésében is fontos szerepet biztosít az orvosetikai bizottságoknak. A társadalom és az egészségügyi kormányzat orvosok iránti bizalmát tükrözi az, hogy maguknak az orvosoknak jelentős szerepet biztosít mindazokon a fórumokon, ahol egy-egy orvos magatar- tását, cselekedetét bírálják el. * Eredmények és problémák a műszerellátásban Újra és újra szőnyegre kerül, mert mindig aktuális kérdés: milyen a kórházak, a rendelőintézetek műszerellátása? Megkérdeztünk többeket az „illetékesek” közül, hogy képet nyerjünk a jelenlegi helyzetről. Mit mondanak a kórházakban ? Egyik nagy fővárosi kórházunk vezetője elmondotta, hogy bár a helyzet jelentős mértékben javult az előző évekhez képest, a kórház műszerrel való megfelelő ellátását ma is jelentős nehézségek akadályozzák. A szabályos előírások után készült műszerek nem kifogástalanok, gyártási technikájuk is némely esetben nem hibátlan: kezelésük nehézkes, zárásuk, nyitásuk a kelleténél nagyobb erőkifejtést igényel; vannak tűtartók, amelyek nem fognak pontosan. Mindez nem általános , de előfordul. Általában azonban az új műszerek lényegesen jobbak, a kéthárom évvel ezelőttieknél. Még mindig komoly nehézségeket tapasztalhatunk a külföldi műszerek beszerzésében, illetve a tönkrement alkatrészek pótlásában. A szóbanforgó kórház harmadik éve vár egy Bigelow-féle kőzúzóra és több hónapja egy oscillographtrónra, de még mindig nem sikerült megkapniuk, noha már többször és több oldalról interveniáltak az ügyben. A legtöbb panasz a műszerjavítás körül merül fel. A kórház szerint indokolatlanul hosszú ideig — hetekig, sőt hónapokig — tart az egyszerű fecskendők javítása. Emiatt a kórháznak igen nagy tartalékkal kell rendelkeznie, hogy kivárhassa a javításokat. A precíziós — elsősorban optikai — műszerek javítása külön nagy gondot jelent, mert némely javítást el sem vállal a Fővárosi Finommechanikai Vállalat. Egyes — a nőgyógyászatban használatos — műszerek formája és anyaga nem kielégítő (például könnyen hajlanak). A javított műszerek minősége sem mindig megfelelő, előfordul, hogy a szállítás alatt tönkremegy a kések éle. És még egy fájó pont: a catgut. Igaz, hogy már nem szakad úgy, mint a múltban, de nem mindig szívódik fel. Előfordul, hogy hónapok múlva is változatlanul megvan a catgut-varrat, így csokorba szedve a panaszokat, a valóságosnál sötétebbnek látszik a helyzet. De leírtuk a panaszokat, mert ezek minden javulás ellenére a reális alappal bíró, valóságos panaszok. Mit mondanak a rendelőintézetben ? Mintha nem is ugyanazokkal a vállalatokkal lennének öszszeköttetésben! — Nem panaszkodhatunk — mondja az intézet igazgató-főorvosa és gondnoka egyöntetűen. — Igaz, hogy sürgetünk, reklamálunk, telefonálunk, de mindent megkapunk, méghozzá időben. Alig egy hónapja kértünk hordozható elektrokardiográfot, elküldtük az igénylést jóváhagyás végett a tanácshoz és már meg is jött a gép. Az elmúlt hetekben a posta értesített bennünket, hogy a nálunk történő rövidhullámkezelés zavarja a televízióvételt a környéken, ezért kérik, hogy adási napokon délután 6 órakor szüntessük meg a gépek működtetését. Ez rendkívül nagy torlódást okozott volna, egyszerűen nem látszott kivihetőnek. Szóltunk a vállalatnak és alig néhány nap alatt átállították a gépeinket úgy, hogy ma már zavartalanul dolgozhatunk és a TV-előfizetők panaszai is megszűntek. — Persze apróbb hibák adódnak, a fecskendők néha eresztenek, a lassú terminusok miatt olykor mi is berzenkedünk, de általában elmondhatjuk: óriási a fejlődés az intézmények műszerellátásában. Végül: mit mondanak az OMKER-nél ? — Tisztában vagyunk azzal — mondja Gáti elvtárs —, hogy milyen mértékben teszi könnyebbé és biztosabbá az orvos munkáját a megfelelő műszer. Éppen ezért arra törekszünk, hogy minőségileg és mennyiségileg megfelelően lássuk el egészségügyi intézményeinket. Tény, hogy sokat javult máris a helyzet — különösen a készülékek területén — s az 1960-as év folyamán további javulás várható. Tudjuk azt is, hogy a behozatal lebonyolítása egyes cikkeknél (optikai és különleges műszerek) még nehézkes. 1959-ben az előző évhez képest, mintegy 20 százalékkal növekedett az orvosi műszerek importja, ugyanakkor körülbelül 5 millió forint értékű műszerrel többet állítunk elő itthon. Mind az importált, mind a hazai gyártmányok minősége jelentős mértékben megjavult. Baj azonban, hogy a külföldi rendelések átfutási ideje még mindig hosszú. Azt is elismerjük, hogy némely műszer nehezen kezelhető, ugyanakkor a leghatározottabban állíthatjuk, hogy gyártmányaink (ollók stb.) nem rosszabbak a világpiacon legjobbnak elismert Zetter- Scherer készítményeknél. Éppen a minőség javítása érdekében vezettük be azt, hogy mi, a kereskedelmi szerv is ellenőrizzük a gyártmányokat, mert az az álláspontunk, hogy nincs másodrendű műszer! — A legtöbb panasz a fecskendőknél merül fel. S ha elismerjük, hogy akad baj a gyártásnál és a javításnál, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fecskendők kezelése (sterilizálás stb.) nem minden intézetben kifogástalan. Hazai műszergyártásunk már eljutott odáig, hogy a gyártmányok szép külsejére is ügyelhetünk, így elértük azt, hogy számos műszerünk jobb, mint a külföldi. Az új ötéves terv hatalmas lehetőségeket biztosít számunkra, de már 1960-ban is jelentős lesz a fejlődés. Hogy munkánk egyre jobbá váljék, az a kérésünk: közöljék velünk az orvosok panaszaikat, mi minden esetben megvizsgáljuk azokat. Mindazt, amit a párt VII. kongresszusának tiszteletére vállaltunk, teljesítettük, felemelt tervünket december 4-ig végrehajtottuk, hogy 4,5 millió devizaforintot felszabadítunk (hazai gyártással), jelenleg 5 700 000 forintnál tartunk; harmadik felajánlásunk: az egy főre eső áruforgalmat 49 400 forintról 51 900 forintra emeljük. Ezt is túlteljesítettük. Célunk a behozatalt tovább csökkenteni — bár a valutakeretünk 1960-ban nagyobb lesz — és a belföldi gyártást növelni, a minőség állandó javítása mellett, hogy kórházaink, klinikáink, intézeteink egyre több, jobb és szebb műszerekhez juthassanak — mondta befejezésül Gáti elvtárs. Gellért Zsuzsa A szakszervezet költségvetéséből A költségvetés egyik lényeges része a tagdíjbeszedési — tagfejlesztési terv és ennek realitása, összehangolása a várható egészségügyi fejlesztés létszámadataival. Fentiek figyelembevételével az alapszervezetek adataiból kiindulva 1960. évre4500 fő tagfejlesztést irányozelő, ami azt jelenti, hogy a szervezett egészségügyi dolgozók jelenlegi 84 500 főnyi létszáma az év végére 89 000főre emelkedne. Ennek elérésére a lehetőségek megvan- nak, a megvalósításhoz, eset- leges túlteljesítéshez jó mun■ kára van szükség. A tagdíj■ elosztási terv szerint a szakszervezeti bevételek 65 száza- l lékát alapszervi kiadásokra (sz.b. saját költségei, segté■ lyezések és különféle támogatások céljaira), 13 százalék ikát területi bizottságokra és 122 százalékát központi kiadásokra fordítjuk. Költségfajták szerint az előirányzatokmegoszlása a következő: kulturális kiadásokra 21.—, sport kiadásokra 6.—, szociális kiadásokra 48.—, szervezési kiadásokra 9.—, ügyviteli kiadásokra 18.— százalék. A kulturális költségek között szerepelnek a szakcsoportok fenntartására, a Semmelweis-ház és központi kultúrhelyiségek fenntartására fordított összegek, könyvtártámogatások, oktatási, szerkesztőségi költségek stb. Szociális kiadásokhoz tartoznak a segélyezésen kívül a családos és gyermeküdültetésre, az üdülőépületek felújítására, karbantartására, üzemi üdülők támogatására és Hajdúszoboszlón a SZOT- tal és több szakszervezettel közösen létesítendő új üdülő építkezésére fordítandó összegek, valamint a nyugdíjas csoport támogatása. Szervezési költségek között vannak a nemzetközi munkával járó kiadások és a várható területi bizottsági választások és országos küldöttközgyűlés költségei is. Szakszervezetünk költségvetésében a bevételek és kilátások pénzügyi egyensúlya biztosítva van. Emellett törekedni kell a pénzügyi munka során az előirányzatok takarékos, céltudatos felhasználására és arra is, hogy a demokratikus módszerekfejlesztésébe a gazdálkodást mind szélesebben a tagság ellenőrzése alá helyezzük. T. I. Elnökségünk december 18- án tárgyalta és hagyta jóvá a szakszervezet 1960. évi költségvetését, melynek alapvető célkitűzése: a növekvő, sokrétű feladatok anyagi feltételeit biztosítani. Képeslap Mátrafüredről - SS aláírással „ De szép az élet a téli erdőben, Fehér a hó, a hó...” EZT A DALT is hegyen tanultam évekkel ezelőtt, egy budapesti nagyüzem ifjúmunkásainak sítáborában. A dal zenéjét, hangulatát idézi fel most minden. Tél van itt a Mátrában, igazi tél, fehér hegycsúcsokkal, fenyvesek ózonillatú leheletével és havasi napsütéssel. Az egészségügyi szakszervezet mátrafüredi üdülőjében túrabekecses, szögesbakancsos emberek a társalgóban, tárgyalják a soron lévő programot, az útirányt, a kék jelzést a fákon, az autótérkép titkait, a Kékes és Galyatető látási viszonyait ... Van köztük orvos, ápolónővér, műszaki dolgozó, aszszisztens, óvónő ... Most mindannyian elszánt turistáik, fáradhatatlan természetjárók és a téli üdülés lelkes propagandistái... — Aludni és olvasni jöttem, — panaszolja egy fiatalasszony —, de nem lehet... — Nincs elég csend? Vagy talán nem jók a szobák, az ágyak? — ravaszkodik részvétteli hangon a riporter. SZAVAIT derültség fogadja. Megmutatják a szépen festett, tisztántartott, jól fűtött, folyóvizes lakószobákat ... Három-, két- és egyágyas szobák s mindegyikben jó ízlés fogad, a puha fotelok pihenésre hívó ölétől a futószőnyegek és függönyök választékos, otthonos kényelméig. — A hegytől nem lehet pihenni — mondja mind a 38 üdülővendég. Nem érdemes a szobában maradni, hiszen az erdőben mókust látni, meg őzet és magaslati levegőt lehet szívni... A kályha melletti két karosszékben, rövid ebéd utáni pihenőre rokonszenves házaspár foglal helyet: dr. Gyócsi János kaposvári körzeti orvos és felesége. — ELÉGEDETTEK-E az üdülés körülményeivel? — tudakolom tőlük is s az asszony (háromgyermekes családanya) súgva figyelmeztet napsütött arcbőrére: „Ez nem kozmetika, hanem valódi hegyi levegő“’. Gyócsi doktor így válaszol: — Kitűnő a koszt, tartalmas, tápláló, finom, háromféle menüből válogathatunk. Kényelmes, figyelmes a kiszolgálás... Aztán Jakab Ilonára, a szomszédos SZOT-üdülő kultúrfelelősére terelődik a szó. — Olyan pompás szórakozásokat, kultúrműsorokat szervez — tánc és operettestet, zenés irodalmi estet, autóbuszos városlátogatást Egerbe, Gyöngyösre, hogy senkinek nincs lelkiereje „odahaza” maradni. Sípos Erzsébet, a 25 éves debreceni gyógyszertári technika, Beszedics Erzsébet, budapesti bölcsődei gondozónő, Rupprecht Margit, a dunaharaszti központi rendelőintézet asszisztense legalábbis nem rendelkezik ennyi lelkierővel, sem a budapesti Schon János, sem dr. Wolff Ervin, Nagyhegyes község gyógyszertári veze-,tője, sem dr. Bíró ■ Károlyné, a Péterfy , Sándor utcai kórház betegirányítója... Al- vás, lustálkodás, ott- honülés helyett itt,. elvonulva a világ za- jától, többet szóra-( koznak, elevenebb: társaséretet élnek, mint odahaza, meg- t szokott környezetük- ben. ^ A KULTÚRFELE-; LÖS tehet róla bi- zonyára s a szép n természeti környe- zet. És a vendégek ? kényelmének, jólétének láthatatlan és odaadó munkásai: a fi gondnok, a takarító- í nők, a fűtők, az ételt felszolgálók ... A megnyugtató, derűs fi légkör, az otthonos í melegséget árasztó, j pompás ellátottsága — és legfőbb fele- filöse és gazdája, a * télen is emlékezetes, szép üdülést, egész évre szóló felfrissülítést biztosító szakér szervezet. | Bars Sári ÚJ IZOTÓP LABORATÓRIUM |, Új izotóp laboratórium kezdte meg működését a Péterfy Sándor. utcai kórházban. A laboratórium építése közel 300 ezer forintba került. 3