Egészségügyi Dolgozó, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
egészséget, lordotj új eszrendet kíván szakszervezetünk elnöklébe valamennyi egészségügyi dolgozónál, mindazoknak, akik a magyar nép javára, áldozatkészen munkálkodnak egészségének védelmeken VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÁRA 70 FILLÉR 1986. JANUÁR 1. Új esztendő első DJ-DJIRABOSSAL Ezejében a napokban, az év fordulóján sűrűn hangzik el a kívánság, boldog új évet, és hozzáteszik, jó egészséget, jó munkát. Mind tudatosabbá, mind tárgyilagosabbá váló korunkban nem elégszünk meg a boldogság elvont fogalmával, hozzátesszük azt, ami a boldogság megvalósulásának feltétele: jó munkát, jó egészséget. A jó munkát az ország közel 6 millió dolgozójának kell megvalósítani, a jó egészség biztosítása nagyrészt rajtunk, egészségügyi dolgozóikon múlik. A mi jó munkánk egyik tartópillére annak, hogy valósággá váljék a jókívánság. Boldog új esztendőt. 1965. év végével lezárjuk, befejezzük második ötéves tervünket. A még nem végleges adatok alapján is jelentős fejlődésről adhatunk számot, öt esztendő alatt a biztosítottak száma 8,5 millióról 9,8 millióra nőtt A társadalombiztosítás tehát lényegéiben már az egész lakosságra kiterjed. A második ötéves terv kezdetén az egészségügyi dolgozók száma 97 ezer volt, ma 120 ezer. Akkor 15 306 orvos működött az országban, most 19 000. A betegellátás színvonalának emelkedését mutatja, hogy egy orvoskörzetre jelenleg 2920 lakos jut országos átlagban, az 5 év előtti 3072 helyett A fertőző megbetegedések száma tovább csökkent 1960- ban még 28 090 friss tbc-s esetet jelentettek be, a múlt évben ez a szám 19 000-re csökkent. A gyermekkori tbc-s megbetegedések száma 3500- ról 556-ra esett vissza. Jóval kevesebb a diftéria, a szamárköhögés, a vörheny, eltűnt a járványos gyermekbénulás, de változatlanul sok még a vérhasmegbetegedés, a nagy gondot okozó járványos májgyulladás, és figyelmeztető a nemibetegségek számának — ha csak kismértékű — emel,kedése is.Nagyon fontos az az eredmény, amit szívós munkával a csecsemőhalandóság csökkentésében elértünk. Az indulás 48 ezrelékével szemben az ez évi eredmények alapján várható, hogy a csecsemőhalandóság a magyar egészségügy történetében először 40 ezrelék alá süllyed, mmiindehhez az egészség- t * ellátás feltételeieynek jelentős fejlesztésére volt szükség. Ennek jelzője, hogy 5 év alatt 8000 új kórházi ággyal gazdagodott a magyar egészségügyi ellátás. Közülük 3000 a tbc-s betegek kórházi kezelését szolgálja modern, szép intézetekben. Jelenleg 78 000 ágy biztosítja a betegek ellátását. Mindezt a vázlatosan és hézagosan felsorolt eredményt az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók áldozatos, jó munkájával értük el, és nem utolsósorban azzal, hogy népgazdaságunk a második ötéves tervben mintegy 3 milliárd forintot ruházott be az egészségügybe. Ennyi talán elég lesz az elmúlt évekről. Eredményeinket és gondjainkat ismételten és alaposan elemeztük munkánk során, most kíséreljük meg előretekinteni, elsősorban az előttünk álló 1966-os évre. Szakszervezetünk 1966. évi feladatairól lapunk legutóbbi számában részletesen szóltunk. Szükségtelennek látszik azt most megismételni. 1966-ban, harmadik ötéves tervünk első évében az egészségügyi ellátás töretlenül fejlődik tovább. Várhatóan 1200 ággyal nő kórházi ágyellátottságunk, s 800 férőhellyel fejlődik szociálisotthon-hálózatunk. 1290 szakorvosi óra, 90 új körzet javítja az egészségügyi ellátást. Hozzávetőleg 1200 bölcsődei férőhellyel növeljük a bölcsődei hálózatot. Az új esztendő jelentős eseménye lesz, hogy február 1- vel rendezzük az egészségügyi dolgozók egyes kategóriáinak a bérét is. Ezzel az egészségügyi ellátást terhelő súlyos problémák megoldásához teszszük meg az első fontos lépéseket A kormány határozata az 1968. február 1-éin életbe lépő bérintézkedésekről szakszervezetünk bérügyi terveit segíti érvényre jutni. Olyan elgondolásokat amelyek legutóbbi kongresszusunk, több központi vezetőségi ülésünk napirendjének középpontjában álltak. Az egészségügyi dolgozók körében végrehajtandó béremelések mintegy 60 900 dolgozóra terjednek ki, továbbá emelik azoknak az orvosoknak, gyógyszerészeknek, szakképzett és szakképzetlen egészségügyi dolgozóknak a jövedelmét, akik ügyeletet tartanak. A február 1-én életbe lépő béremelés a szakképzett középfokú egészségügyi dolgozókat érinti, több mint 50 000 főt. Mindazokat a szakképzett középfokú egészségügyi dolgozókat, akik a gyógyítómegelőző ellátásban , a fekvő- és járóbeteg-ellátásban, a gyógyszertárakban működnek. A bérek emelésére rendelkezésünkre álló igen jelentős összegből, amely azonban bérügyi problémáink megoldásának, elgondolásaink megvalósításának egy részét biztosíthatja csupán, elsősorban a fekvőbeteg-intézményekben, kórházakban és klinikákon folyamatosan három műszakban foglalkoztatott ápolónők bérét emeljük jelentősen. Úgy véljük, és erre köteleznek bennünket szakszervezetünk vezető szerveinek e kérdésben ismételten hozott határozatai, hogy azok, akik a kórházi munka legnehezebb részét vállalják, akik nő, családanya létükre nappal és éjjel, hétköznap és vasárnap, ünnepnapokon áldozatkészen helytállnak a betegágy mellett, gondos ápolásukkal segítik a betegek gyógyulását, szelíd szavukkal és kezükkel enyhítik a betegek fájdalmát, kell hogy a legtöbbet kapják a rendelkezésünkre álló lehetőségekből. Emellett szerényebb mértékben béremelésben részesül valamennyi szakképzett középkáder, akik fekvőbeteg-intézményeinkben, a járóbetegellátásban, a megelőző munkában, a gyógyszertárakban végzik felelős munkájukat, akik évente másfél millió beteget ápolnak, akik a járóbeteg-ellátásban évente megforduló közel 100 millió beteg szolgálatában állanak. Ugyancsak sor kerül az egészségügyi intézetekben dolgozó közel 7000 szakmunkás bérének szerény mértékű emelésére. Ezzel valamelyest csökken az ipari üzemek karbantartó szakmunkásai és az egészségügyi intézményekben dolgozó szakmunkások bérének különbsége. Javítjuk azoknak a bérét, akiknek jó munkája nélkül egészségügyi intézményeink zavartalan, működése lehetetlen. A rendelkezésünkre álló keretek nem adtak módot arra, hogy az orvosok, a gyógyszerészek, az egészségügyben dolgozó diplomások bérét emeljük. De lehetőségünk van arra, hogy jelentősen emeljük az ügyeleti díjakat, az orvosokét, gyógyszerészekét, szakképzett és nem szakképzett egészségügyi dolgozókét egyaránt. Az ügyeleti díjak felemelése régi, szinte tarthatatlan helyzet megoldását hozza. Az ápolónők és a többi szakképzett középfokú egészségügyi dolgozó, valamint a szakmunkások bérének emelése, az ügyeleti díjak rendezése útján közeledünk a szakszervezet bérpolitikai céljainak eléréséhez. Hozzájárul ehhez az előző években megvalósított néhány kisebb jelentőségű béremelés is, amilyen volt pl. az utókezelő osztályokon, betegotthonokban, csecsemőotthonokban dolgozó ápolónők munkahelypótléka. Az évi átlagbérfejlesztési alap felhasználásánál arra törekszünk, hogy ebből elsősorban a szociális szempontból leginkább rászoruló, kiskeresetű dolgozók részesüljenek. A most vázolt bérügyi intézkedések alapelveit az Egészségügyi Minisztériummal közösen alakítottuk ki, az évek során együttesen kidolgozott elemzés és célok alapján. Az évet záró ünnepek és hétköznapok napjaiban a minisztérium és szakszervezet munkatársai a rendelkezések végrehajtási utasításának gondos, körültekintő kidolgozásával foglalkoznak, hogy a február 1-én életbe lépő béremelés intézkedései időben elkészüljenek. Az ország lakossága előtt ismertek az 1966-os év feladatai, a kormány ár- és bérintézkedései. „Az intézkedések lényege azt a célt szolgálja — állapítja meg a Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívása — hogy gyorsítsuk a termelőerők fejlődését, növeljük hazánk népgazdasági erejét, további feltételeket teremtsünk az életszínvonal rendszeres emeléséhez. Jövőnk érdekében szükséges és érdemes vállalni átmeneti nehézségeket is, népünk, a szervezett dolgozók, szocialista hazánk további felvirágzása érdekében.” Valóban, ahogy a felhívás mondja: „Mindannyiunk eszére, szívére, tehetségére, tudására szükség van ahhoz, hogy tovább fokozzuk hazánk, társadalmunk, közösségünk erőforrásait, mert így — csakis így — biztosíthatjuk nagy nemzeti céljaink megvalósítását, munkáshatalmunk további erősítését, népünk jólétének gyarapítását." E gondolatok jegyében kívánok a százhúszezer egészségügyi dolgozónak erőt, egészséget, eredményes, jó munkát, boldog új esztendőt. Érdemi hozzászólás egy újságcikkhez „Létre kellene hozni egy nyugdíjas otthont az egészségügyi dolgozóknak, ahol kényelemben, teljes ellátásban részesülnének a munkában elfáradt orvosok, ápolónők, egészségügyi dolgozók” — olvastuk az Esti Hírlap múlt év december 6-i számában, dr. Kárpáti Károlynak, az újpesti szakorvosi rendelőintézet főorvosának javaslatát. Az otthon anyagi alapját téglajegyek kibocsátásával, társadalmi úton lehetne megteremteni — indítványozza tovább az orvos. A megoldás módjaként ajánlott társadalmi igénybevételtől eltekintve, Kárpáti doktor kívánsága teljesen összhangban van szakszervezetünk törekvéseivel. Már jónéhány évvel ezelőtt kongresszusunk határozatot hozott az otthon létesítésére. Az elnökség azóta is következetesen és fáradhatatlanul munkálkodott a szép ügy érdekében. A megvalósítás megalapozására és meggyorsítására felajánlotta a Budapest, III. kerület Újvári utca 1 szám alatti — a szakszervezet tulajdonában levő üdülő telkét a hozzátartozó épülettel az Egészségügyi Minisztériumnak. A minisztérium vállalta, hogy felépítteti a gyönyörű nyolc holdas parkban az új, korszerű, száz személyt befogadó otthont. A tervek elkészültek, és január 5-én az Építésügyi Minisztérium 45. számú Állami Építőipari Vállalata megkezdi az építkezést, amelynek anyagi ráfordítása több mint nyolcmillió forint lesz. Ehhez 2,4 millió forinttal járul a szakszervezet. A gyümölcsfákkal körülölelt, egyemeletes épületben egy-, két-, háromágyas szobák, társalgók, könyvtárak olvasószoba, étterem biztosítja majd a lakók kényelmes, kellemes ellátását. Most már csak az építőipar szorgalmas, tervszerű munkáján múlik, hogy 1967-ben, a tervezett határidőre felavathassák a nyugdíjas egészségügyi dolgozók otthonát. Az Esti Hírlap cikkírója ezzel a mondattal fejezi be írását: „... most csak az kell, hogy akiken leginkább múlik, egyengessék a humánus terv megvalósításának útját.” E sorok írója nyugodtan válaszolhatja: „akiken leginkább múlik” már nemcsak egyengetik, de meg is valósítják az idős egészségügyi dolgozóknak ezt a régi, jogos kívánságát. SZU Egészségügyi beruházások felújítások 1966-ban A harmadik ötéves terv első esztendejének, az 1966-os évnek feladatait a minisztertanács már jóváhagyta. A felsorolt és öt évre szóló beruházások közül már az első évben realizálódnak a következők: átadják rendeltetésének a több éve épülő, az ország egyik legnagyobb új intézményének első objektumát, a pécsi 400 ágyas klinikai tömböt amely mintegy 200 millió forintba kerül. Már elkészült az egész egyetemet kiszolgáló gazdasági épületkomplexum és az építkezés második fázisaként — 1966 után — üzembe helyezik az elméleti tömböt is. 1966-ban befejeződik a salgótarjáni 590 ágyas kórház felépítése, amely az első ilyen nagy, megyei egészségügyi feladatok ellátására is hivatott, új, egészségügyi intézmény lesz. Átadják rendeltetésének a 400 ágyas orosházi kórházat, melynek jelenlegi főépülete hetven esztendős. A szombathelyi és egri egészségügyi gyermekotthonban 250—250 gondozásra szoruló, fogyatékos gyermek elhelyezése válik lehetővé már ebben az évben. Megkezdődött és 1966-ban befejezik az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet új épületrészének építését, ahol helyt kapnak tudományos kutató- és a gyógyító munka végzéséhez szükséges részlegek, mint például a boncterem, a szövettani, az élettani laboratórium, valamint a személyzeti öltözők. Átadásra kerül a salgótarjáni Közegészségügyi-Járványügyi Állomás és a kecskeméti gyógyszerraktár. Az új évnek másik jelentős eseménye, hogy megkezdődik a váci, a ceglédi, az ajkai, a zalaegerszegi kórház, a komáromi, a sárvári rendelőintézet, a kaposvári KÖJÁL, a nyíregyházi, zalaegerszegi szociális otthon, a Gyógyáru Értékesítő Vállalat raktára, a debreceni gyógyszerraktár építése. Meg kell említeni, hogy 1966 után fejeződnek be, de az új esztendőben gyors ütemben épülnek olyan nagy beruházások, mint például a karcagi, a hatvani, a siófoki, a kazincbarcikai, a dombóvári és a nyíregyházi kórház. Az egészségügyi kormányzat meg kívánja szüntetni a beruházások és felújítási hitelek szétaprózását, arra törekszik, hogy a harmadik ötéves tervben, már annak első esztendejében is az anyagi és egyéb erőket fokozottan koncentrálja. Említést érdemel, hogy 1966-ban közel harminc nagy felújítás történik, melyek egyenként elérik, illetve jóval meghaladják a tízmillió forintot. Ilyen például a Budapesti I. számú Kórbonctani Intézet, a II. nőgyógyászati klinika, az Orvostovábbképző Intézet belgyógyászati pavilonjának rekonstrukciója, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet, valamint az OKI kazánház felújítása, az István , kórház C. épületének és a János kórház II. belgyógyászati osztályának felújítása. Számottevően javítja az egészségügyi intézményhálózat minőségét a kalocsai, a győri, a berettyóújfalui, a debreceni, a vásárosnaményi, a szekszárdi, a szombathelyi, a veszprémi kórház felújítása is. Dr. Fóti Marcell Masztnyik Iván rajza