Egészségügyi Dolgozó, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

­ Jó úton járunk A mérnök-technikus szakcsoport jubileumi üléséről Május 7-én a Semmelweis teremben tartották meg a mér­nök-technikus szakcsoport ju­bileumi ülését. Az egészség­ügy műszaki fejlesztése, sze­mélyi feltételeinek alakulása a felszabadulás óta és a szak­csoport ötéves munkabeszámo­lója volt napirenden. A jubi­leumi ülést dr. Darabos Pál, szakszervezetünk főtitkára, Cserba László az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető­je, és dr. Jandek Géza a SZOT osztályvezetője üdvözölte.­ ­ Két évtizeddel, ezelőtt jelent­keztek szélesebb körben kö­zép- és felsőfokon végzett mű­szaki dolgozók az egészség­ügyben. 1965. májusában hív­ták össze az egészségügyi mér­nökök és technikusok szak­csoport-alakító közgyűlését. A hatvanas évek elején létszá­muk alig haladta meg a két­százat; ma közel négyszázhúsz mérnök és technikus működik az egészségügyi intézmények­ben. Száznál több főgépész —, bár számuk egyre apad az idő­sek nyugdíjazásával —, vala­mint 2500 szakmunkás és ugyanannyi betanított dolgozó érdekeit képviselik. Az új gazdaságirányítással párhuza­mosan kiadott 41/1968. Eü. M. utasítás a műszaki ellátást méltó szintre emelte az inté­zetekben. A rendelet kimunká­lásában a gazdasági és ügyvi­teli dolgozók szakcsoportjával együtt részt vett és közremű­ködött a mérnök-technikus szakcsoport annak a rendelet­nek az előkészítésében is, amely az előbbi jogszabályt kiegészítve a műszaki vezetők személyes megbecsülését ön­tötte formába. Jelentős ered­mény, hogy a jövő évtől meg­indul az egészségügyi műsza­ki vezetők szakosító tovább­képzése az OTKI keretén be­lül. A szakma élet- és munkakö­rülményeinek befolyásolására a szakszervezet különböző szakbizottságaiban ott­ vannak képviselőik. A tervbizottság munkájában közvetve vesznek részt, segítik az új létesítmé­nyek és rekonstrukciók prog­ramvitáit, az üzemeltetési ta­pasztalatokon alapuló új ter­vezési koncepciók kidolgozá­sát. Sokan azt állítják, hogy a jól megépített és jól működő új kórház csupán a tervezéstől függ. Pedig a műszaki igények megfogalmazóin, az üzemeltető adatszolgáltatásán és a köz­beeső orvosi és műszaki szak­konzultáción nagyon sok mú­­li£. Kevesebb a szerepük a kivitelezéssel kapcsolatos ne­hézségek befolyásolásában; ezek a legjobb tervet is nehéz helyzetbe hozhatják sorozatos műszaki medikai kompromisz­­szumok diktálásával. Egységesítésre törekszik a tervezés. Nincs szó arról, hogy gátat vessenek az egyéni el­képzeléseknek addig, míg az egészségügyi ellátás annak ká­rát nem látja, de eleve hasz­nálhatatlanságra ítélt, keresz­­tülvihetetlen elgondolásokat, megoldásokat időben el kell vetni. Szükségesek a jó ágaza­ti szabványok a beteg elhelye­zésétől a textilellátásig, figye­lemmel a ma kórházának kö­vetelményeire. Csak ezen be­lül kell és lehet tiszteletben tartani a tervezők egyéni el­képzeléseit, a megbízók igé­nyét, csakis az egységes beteg­­ellátás alapvető feltételei mel­lett.­ ­ Az intézeti műszaki részle­gek, osztályok, csoportok veze­tői — az önálló intézeti élet keretében — jelentősen befo­lyásolhatják az intézet gazda­ságos üzemmenetét, megke­resve az adott helyzetben a legmegfelelőbb megoldásokat. A tapasztalatcsere-hálózat és a műszaki klubok nagy segít­séget adhatnak. Megoldatlan probléma a megyei műszertechnikusoké. Már az elnevezés maga is li­mitálja az ezzel foglalkozó szakemberek képzettségét és számát. A kategória megszüle­tésekor a műszerpark a jelen­leginek csak töredéke volt. Ezt a szervezeti formát kinőttük, ezt belátva már csak egy lé­pés kell ahhoz, hogy a műszer­parkot jól képzett és megfele­lő létszámú gárdára bízva egyidejűleg megszűnjék a mű­szertechnikusok mellékmegbí­zatása is. Az ipar és a mezőgazdaság igényt tart és „elszívja” a leg­jobbakat. Ez gyengíti a válasz­tékot, nehezíti a pótlását a megmaradó állománynak. A műszaki vezetőgárda megtar­tását segíteni fogja a megindu­ló szakosító tanfolyam, amit jó lenne a jövőben kinevezési feltételként megszabni. Sike­res elvégzése segítené a mű­szaki törzsgárda kialakulását és fokozná jelentőségét, ha a vizsgabeszámoló után a vég­zetteket „egészségügyi mér­nöknek”, vagy „egészségügyi technikusnak” nevezhetnénk.­ ­ A szakmunkásnevelés eddigi tapasztalatai nem biztatóak, de mégis folytatni kell a kép­zést. A szakcsoport szívesen segít az egyes szakmunkáskép­ző intézeteknek, hogy az épü­letgépész-, fűtésszerelő-, mű­szerész- és villanyszerelő szakmunkástanulók az általá­nos szakismeretek mellett a kórházi szakismereteket is el­sajátítsák tanulmányi idejük alatt. A törzsgárda, a szocialista brigádok és munkahelyek ki­alakításával többet kell törőd­nie a szakcsoportnak. A szak­munkásállomány megtartásá­nak egyik legmegbízhatóbb módja az állandó és követke­zetes törődés a dolgozókkal; ez nemcsak szakmai, de politikai feladata is a műszaki veze­tőknek. Molnár Sándor szakcsoport titkár tartott ankétot Tatabányán a Magyar Pedagógiai Társaság kisgyermeknevelési szakosz­tálya. Orvosok, pszichológusok, pedagógusok, bölcsődei és óvo­dai szakemberek vitatták meg a korszerű bölcsődeépítkezés tapasztalatait. 1974-re Buda­pesten felépül a bölcsődék or­szágos intézete, ennek építési tervét is bemutatták. A jövő­ben — a kutatásokat haszno­sítva — minden megyében módszertani bölcsődét létesíte­nek. Életmentő emlékérem Átadták Németh Imrének, a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek martinacél üzemorvosi rendelő orvossegédjének a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány „Életmentő emlékérem” kitüntetését. Januárban a kohászati üze­mek gázfővezetékénél szaka­dás történt s a martinacélmű villamos műhelyét elárasztotta a gáz. Tizenháromból tizen­­ketten idejében elmenekültek. Paullon János villanyszerelő már nem jutott ki a friss le­vegőre. Németh Imre — élete kockáztatásával — mentette ki őt a gázzal teli helyiségből. Emberségéért, bátorságáért kapta meg a kitüntetést. TUDÓSÍTÓINK Í­RJÁK... Ba­toni Közegészségügyi Kapok Siófokon május 7—8—9-én rendezte meg a Somogy me­gyei KÖJÁL — a megyei ta­nács egészségügyi osztálya és szakszervezetünk Somogy me­gyei bizottsága támogatásával — a XIII. Balatoni Közegész­ségügyi Napokat. Az előadások településegészségügyi problé­mákkal, Magyarország gyógy­vízkincsének felhasználásával, a Balaton vízgazdálkodásával, a növényvédelem biohigiénés szemléletével, az idegenforga­lommal kapcsolatos élelmezés­egészségügyi tapasztalatokkal és sok más közérdekű témá­val foglalkoztak. A növény­védőszerek egészségügyi prob­lémáiról kerekasztal-konferen­­ciát tartottak. egészségügyi dolgozó Új klub Székesfehérváron Az új gazdaságirányítás be­vezetése előtt született meg a gondolat: megyénk külön­böző egészségügyi intézmé­nyeiben elszigetelten dolgozó műszakiakból szakmai kö­zösséget, klubot alakítunk. Célkitűzéseink között szere­pelt: az egészségügy és a közigazgatás területén dolgo­zó mérnökök és technikusok jogi és szakmai érdekvédel­me, a közös műszaki szemlé­let, és a közvetlenebb em­beri kapcsolatok megteremté­se. 1967 márciusában tizenné­gyen tartottuk meg az ala­kuló gyűlést. A mérnök-tech­nikus szakcsoport, szakszer­vezetünk megyebizottsága és az állami, vezetés örömmel üdvözölte és azóta is támo­gatja munkánkat. Megszer­veztük a szakirodalomfigye­lő és szakmai tanácsadó szol­gálatot. Könyvkatalógust ál­lítottunk össze, amely az in­tézmények szakkönyvjegyzé­két tartalmazza. Az első két évben 7 rendezvényen 9 szak­mai előadás, és 3 tanulmányi kirándulás volt. Működé­sünk harmadik évében to­vábbképző rendezvényeinket — túl az ismeretterjesztésen — tudományos szintre emel­tük. Szakmai kapcsolatot hoztunk létre az ÉTÉ kórház­­építési szakbizottságával, részt vettünk műsoraikon, hogy az ott elhangzottakat tovább­adjuk. A harmadik és negyedik öt­éves tervben az egészségügyi fejlesztés, és a szakmai fel­adatok lebonyolításához több­oldalú szempontok érvénye­sítése szükséges. Ezért klu­bunkat a múlt évben műsza­ki-közgazdasági klubbá szer­veztük. Meghívtuk irányító szerveink és intézményeink gazdasági vezetőit és az ér­deklődő szakembereket (orvo­sokat, közgazdászokat) is. Idei programunk összeállí­tásánál tagságunk ismeretter­jesztési igényeit, az ÉTK kór­­házépítési szakbizottsága és szakszervezetünk szakcsoport­jainak terveit is figyelembe vettük. Klubunk lehetőséget ad a szakemberek kötetlen véle­ménycseréjére. A nálunk jól bevált kezdeményezést más megyének is ajánljuk. Szemes Ferenc, a klub titkára A beteghordók gondjai című — az Egészségügyi Dol­gozó május 1-i számában megjelent — cikkre válaszolva a Markusovszky Kórház veze­tőségével egyetértésben a kö­vetkezőket közlöm: a kórház vezetősége jól ismeri a beteg­­hordók gondjait, problémáit. Valamennyi nyugdíj előtt álló idősebb dolgozó a fizetés maximumát kapja, és a fia­talok is megközelítik ezt. A legutóbbi bérintézkedésekből ez a réteg, sajnos, kimaradt, ezért a kórház vezetősége va­lamennyi beteghordónak 1500 —2000 forint jutalmat adott április 3-án. Ez évben ketten kapták meg „Az egészségügy kiváló dolgozója" kitünte­tést. Odaadó munkájukért a jövőben is jutalmazni fogják őket, kifejezve ezzel a vezető­ségnek irántuk való megbe­csülését. Rusovrics László megyebizottsági titkár Tévé a Vadas tanyán Kazincbarcika egészségügyi dolgozói a szakszervezet kez­deményezésére televízióké­szüléket vásároltak. Örömmel vettük tudomásul, hogy me­gyénk minden iskolája, sőt az ország minden villannyal ellátott iskolája rendelkezik már készülékkel. A régi városi kórházból ki­selejteztünk egy öreg aggre­gátort. A szocialista címért küzdő műszaki brigádunk felújította. Az ajándék a nagykállói járás Vadas tanyai iskolájának jutott Hogy mit jelent a szabolcsi dombok között megbújó bo­kor-tanyákon élő 80 család­nak és 50 iskolásnak az agg­regátor, azt nehéz elmondani. Szívet melengető érzés volt látni a gyermekek és a szülők örömét. Dr. Balogh Ernő szb-titkár, Kazincbarcika KIVÁLÓ VÁLLALAT A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács gyógyszertári központját az 1969. évi ered­ményekért a megyei tanács végrehajtóbizottsága a Szak­­szervezet Megyei Tanácsával egyetértésben a Kiváló Válla­lat címmel tüntette ki. Követésre méltó példa a gyógyszertárban" Csepelen, a szakorvosi ren­delő­intézetben létesített gyógyszertárban működik a „Kabay János szocialista bri­gád”. 1963-ban alakult, azóta hétszer nyerte el a szocialista címet. Jelenleg tizenhárman vannak. A gyógyszertár for­galma évről évre emelkedik. A múlt évben egymillió forintért adtak ki gyógyszert, s a be­váltott vényeknek több, mint 20 százalékát a patikában ké­szítették el. A munkát tíz gyógyszerész — közülük kilenc a brigádtag —, öt vizsgázott asszisztens — négyen tagjai a brigádnak —, hat gyógyszer­tári asszisztens-jelölt, négy pénztáros, három takarítónő és három nyugdíjas dolgozó látja el. Reggel nyolctól este nyolcig. A gyógyszertár veze­tője dr. Koppányi Györgyi, a brigádé pedig dr. Hajós Jó­­zsefné gyógyszerész. Egyetlen férfi, a többi nő A brigádnaplóban lapozgat­va két dolog azonnal szembe­tűnik. Eredményesen leküz­döttek minden formalizmust, a vállalások konkrétak, ellen­őrizhetők, és — ami lényeges — teljesítették is őket. Egyet­len férfi van a brigádban, a többi nő. Asszonyok családi gondokkal, fiatal nők a tanu­lás terheivel. Mégis jut ener­giájuk, emberségük többet ad­ni a kötelezőnél. Igaz, egy va­lamivel adósak egymásnak. Alig fordul elő, hogy együtt eljussanak színházba, moziba . Megjelent a Brigádélet júniusi számában, vagy múzeumba. Már nem is tervezik. Minden erejüket tu­dásuk fejlesztésére, a gyógy­szertári munka jobb megszer­vezésére, a betegek várakozta­tásának a minimumra való csökkentésére, az ezzel együtt­járó felvilágosító munkára for­dítják. És egy aprónak tűnő, de lényeges mozzanatra: egy­más életének megkönnyítésére. Jól ismerni a gyógyszereket Következetes asszonyok. A brigádértekezlet például ja­nuárban elhatározta, hogy az új gyógyszerekkel kapcsolato­san gyógyszerhatástani meg­beszélést tartanak. Nem öncélú vállalás. Ez segíti elő, hogy a betegeket kellően felvilágosít­hassák egy-egy gyógyszer ha­tásáról, megértessék az orvosi utasítás fontosságát. Két hét múlva a brigádnapló már azt rögzíti, hogy az első megbeszé­lés megtörtént: megvitatták a forgalomban levő külföldi gyógyszerkülönlegességeket és azt, hogy a nem kaphatók he­lyett milyen magyar készít­ményt ajánlhatnak. Bajban — egymásért Egy 1964-beli naplóbejegy­zés szerint Tanai Gizella asz­­szisztens készül az orvostu­dományi egyetem gyógyszeré­szi fakultásának felvételi vizs­gájára. A brigád támogatásá­val sikerrel elvégezte az egyetemet: jelenleg gyógysze­részként dolgozik a patikában, odaadó tagja a közösségnek. Szerény mondatok számol­nak be arról, hogy kolléganő­jüket betegsége alatt több­ször felkeresték a brigádtagok, bevásárlásait elintézték. A bri­gád három fiatalasszony tag­ja közül kettő várandós lett. A napló tanúsítja, hogy a fárasz­tóbb munkáktól a várandóso­kat mentesítették, annak el­lenére, hogy a forgalom növe­kedése, egyes munkatársak be­tegsége miatt amúgy is túl­terheltek. Igen jól együttműködnek az orvosokkal. A gyógyszertárve­zetővel az élen a rendelőinté­zet fogászatának, ideggyógyá­szatának és szemészeti osztá­lyának felkérésére részt vesz­nek bizonyos gyógyszerkísér­­letekben. Vizsgálták a foggyö­­kérhártya­ gyulladásakor al­kalmazott gyógyszer adagolá­sát, az ideggyógyászat felkéré­sére pedig kétféle gyógyszert kombinálva, új készítményt állítottak elő. Időközben két újítás is született a brigádban egyes gyógyszerkészítmények hatékonyabb ellenőrzésére. Vállalták és teljesítették is, hogy a forgalom növekedése ellenére lecsökkentik a vára­kozási időt. A nem különösen munkaigényes magisztrális készítményeket fél órán belül kiadják a betegnek. Hogy milyen a kapcsolatuk a brigád tagjainak és milyen az egymás iránti felelősségük, arról a következő tanúskodik: „Az asszisztensjelöltek közül Erzsiké, sajnos, nem felelt meg a felvételi vizsgán. Mivel azonban nagyon érdekli a gyógyszertári munka, a brigád elhatározta, elintézik a pótfel­vételijét, és segítik tanulását. A vállalás sikerült: Erzsiké technológiából jelesre felelt.” A gyógyszertáron kívül az egészségügyi felvilágosításból is részt vállal a brigád. A Vö­röskereszt keretében az alko­holizmusról, a családtervezés­ről, a felesleges gyógyszerfo­gyasztásról, a növényvédő szerekről tartanak előadást az üzemekben, iskolákban. A ke­rületben Vöröskereszt alap­szervezetet hoztak létre a gyógyszertári dolgozók mind­egyike belépett. Súlyukat és tekintélyüket növeli a kerületben, hogy, ha valaki beteg lesz a kisebb gyógyszertárakban, elvállalják a helyettesítését, így volt tá­vol hetekig egy pénztárosnő, egy gyógyszerész. S helyettük a brigádtagok dolgoztak. Közös gondok, örömök Rendkívül zsúfolt, kényel­metlen a csepeli gyógyszertár. Öltözőjük az alagsorban, szo­ciális létesítményeik pedig úgyszólván nincsenek. A gyógyszertári brigád és a pa­tika vezetője azonban olyan légkört teremt a munkahe­lyen, ami elfeledteti, és elvi­selhetővé teszi a szűkös körül­ményeket. Azt mondják, csa­ládias náluk az élet. Családias annyiban, hogy közösek gond­jaik, örömeik is, tudnak egy­másról és számon tartják egy­mást. De olyan család ők, ahol felelősségteljes az élet, nem nézik el egymás hibáit, de segítve bírálnak. Hogy mi a titkuk, hogyan jut idejük erre a tartalmas, életre és munkára? Nem fe­csérelnek időt és energiát int­rikára, személyeskedésre. Ne csodálkozzunk, ha hetedszer is elnyerték a szocialista címet. 1970. JÚNIUS 1. A kitüntető oklevelet ünne­pélyes keretek között Varga Gáborné országgyűlési képvi­selő, a végrehajtóbizottság el­nökhelyettese adta át. (b. L) Őszintén — agyerekkel is! Anaesthesiológiai nővéri tanfolyamot végeztem, s most a sebészeti osztály műtőjében dolgozom. A beteget általá­ban már a kórteremben na­pokkal előbb felkészítik a műtétre. Az a tapasztalatunk, hogy bármilyen beavatkozás könnyebben végezhető el a gyermeken is, ha értelmé­hez képest elmagyarázzuk, mi fog vele történni. Mindig őszintén, mert csak addig hisz, amíg egyszer be nem csapták. Volt az osztályunkon egy tíz év körüli fiúcska, köze­pes értelmi képességekkel Amikor intézetünkbe került, olyan riadt volt, mint egy kis nyúl. Ha ágyához közeledtünk, remegett, pulzusszáma emel­kedett, kiverte a verejték, el­sápadt. Szeretettel és kedves­séggel halmozták el. A gyer­mek megérezte a szívből jövő érzelmeket és egyre bőbeszé­dűbb lett. Végül magától mondta el, hogy a másik kór­házban mindig azt mondták, nem csinálnak vele semmit, pedig össze-vissza szurkálták. Az őszinte beszéd a gyerme­ket megváltoztatta és minden beavatkozást el lehetett nála végezni. A műtéti előkészítést tehát már a kórteremben kezdjük.* Valazsi Lászlóné Madarász utcai kórház A vándorserleg — Fejér megyéé Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet ván­dorserlegét ez évben Fejér megye tbc-intézetei nyerték el. A vándorserleg és az ok­levél átadására a május 8-i országos értekezletet követő díszebéden került sor. Dr. Németh Tibor ismertette a megye eredményeit, majd dr. Böszörményi Miklós átadta a serleget dr. Voith László igaz­gató-főorvosnak.

Next