Egészségügyi Dolgozó, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Jó úton járunk A mérnök-technikus szakcsoport jubileumi üléséről Május 7-én a Semmelweis teremben tartották meg a mérnök-technikus szakcsoport jubileumi ülését. Az egészségügy műszaki fejlesztése, személyi feltételeinek alakulása a felszabadulás óta és a szakcsoport ötéves munkabeszámolója volt napirenden. A jubileumi ülést dr. Darabos Pál, szakszervezetünk főtitkára, Cserba László az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője, és dr. Jandek Géza a SZOT osztályvezetője üdvözölte. Két évtizeddel, ezelőtt jelentkeztek szélesebb körben közép- és felsőfokon végzett műszaki dolgozók az egészségügyben. 1965. májusában hívták össze az egészségügyi mérnökök és technikusok szakcsoport-alakító közgyűlését. A hatvanas évek elején létszámuk alig haladta meg a kétszázat; ma közel négyszázhúsz mérnök és technikus működik az egészségügyi intézményekben. Száznál több főgépész —, bár számuk egyre apad az idősek nyugdíjazásával —, valamint 2500 szakmunkás és ugyanannyi betanított dolgozó érdekeit képviselik. Az új gazdaságirányítással párhuzamosan kiadott 41/1968. Eü. M. utasítás a műszaki ellátást méltó szintre emelte az intézetekben. A rendelet kimunkálásában a gazdasági és ügyviteli dolgozók szakcsoportjával együtt részt vett és közreműködött a mérnök-technikus szakcsoport annak a rendeletnek az előkészítésében is, amely az előbbi jogszabályt kiegészítve a műszaki vezetők személyes megbecsülését öntötte formába. Jelentős eredmény, hogy a jövő évtől megindul az egészségügyi műszaki vezetők szakosító továbbképzése az OTKI keretén belül. A szakma élet- és munkakörülményeinek befolyásolására a szakszervezet különböző szakbizottságaiban ott vannak képviselőik. A tervbizottság munkájában közvetve vesznek részt, segítik az új létesítmények és rekonstrukciók programvitáit, az üzemeltetési tapasztalatokon alapuló új tervezési koncepciók kidolgozását. Sokan azt állítják, hogy a jól megépített és jól működő új kórház csupán a tervezéstől függ. Pedig a műszaki igények megfogalmazóin, az üzemeltető adatszolgáltatásán és a közbeeső orvosi és műszaki szakkonzultáción nagyon sok múli£. Kevesebb a szerepük a kivitelezéssel kapcsolatos nehézségek befolyásolásában; ezek a legjobb tervet is nehéz helyzetbe hozhatják sorozatos műszaki medikai kompromiszszumok diktálásával. Egységesítésre törekszik a tervezés. Nincs szó arról, hogy gátat vessenek az egyéni elképzeléseknek addig, míg az egészségügyi ellátás annak kárát nem látja, de eleve használhatatlanságra ítélt, keresztülvihetetlen elgondolásokat, megoldásokat időben el kell vetni. Szükségesek a jó ágazati szabványok a beteg elhelyezésétől a textilellátásig, figyelemmel a ma kórházának követelményeire. Csak ezen belül kell és lehet tiszteletben tartani a tervezők egyéni elképzeléseit, a megbízók igényét, csakis az egységes betegellátás alapvető feltételei mellett. Az intézeti műszaki részlegek, osztályok, csoportok vezetői — az önálló intézeti élet keretében — jelentősen befolyásolhatják az intézet gazdaságos üzemmenetét, megkeresve az adott helyzetben a legmegfelelőbb megoldásokat. A tapasztalatcsere-hálózat és a műszaki klubok nagy segítséget adhatnak. Megoldatlan probléma a megyei műszertechnikusoké. Már az elnevezés maga is limitálja az ezzel foglalkozó szakemberek képzettségét és számát. A kategória megszületésekor a műszerpark a jelenleginek csak töredéke volt. Ezt a szervezeti formát kinőttük, ezt belátva már csak egy lépés kell ahhoz, hogy a műszerparkot jól képzett és megfelelő létszámú gárdára bízva egyidejűleg megszűnjék a műszertechnikusok mellékmegbízatása is. Az ipar és a mezőgazdaság igényt tart és „elszívja” a legjobbakat. Ez gyengíti a választékot, nehezíti a pótlását a megmaradó állománynak. A műszaki vezetőgárda megtartását segíteni fogja a meginduló szakosító tanfolyam, amit jó lenne a jövőben kinevezési feltételként megszabni. Sikeres elvégzése segítené a műszaki törzsgárda kialakulását és fokozná jelentőségét, ha a vizsgabeszámoló után a végzetteket „egészségügyi mérnöknek”, vagy „egészségügyi technikusnak” nevezhetnénk. A szakmunkásnevelés eddigi tapasztalatai nem biztatóak, de mégis folytatni kell a képzést. A szakcsoport szívesen segít az egyes szakmunkásképző intézeteknek, hogy az épületgépész-, fűtésszerelő-, műszerész- és villanyszerelő szakmunkástanulók az általános szakismeretek mellett a kórházi szakismereteket is elsajátítsák tanulmányi idejük alatt. A törzsgárda, a szocialista brigádok és munkahelyek kialakításával többet kell törődnie a szakcsoportnak. A szakmunkásállomány megtartásának egyik legmegbízhatóbb módja az állandó és következetes törődés a dolgozókkal; ez nemcsak szakmai, de politikai feladata is a műszaki vezetőknek. Molnár Sándor szakcsoport titkár tartott ankétot Tatabányán a Magyar Pedagógiai Társaság kisgyermeknevelési szakosztálya. Orvosok, pszichológusok, pedagógusok, bölcsődei és óvodai szakemberek vitatták meg a korszerű bölcsődeépítkezés tapasztalatait. 1974-re Budapesten felépül a bölcsődék országos intézete, ennek építési tervét is bemutatták. A jövőben — a kutatásokat hasznosítva — minden megyében módszertani bölcsődét létesítenek. Életmentő emlékérem Átadták Németh Imrének, a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek martinacél üzemorvosi rendelő orvossegédjének a forradalmi munkás-paraszt kormány „Életmentő emlékérem” kitüntetését. Januárban a kohászati üzemek gázfővezetékénél szakadás történt s a martinacélmű villamos műhelyét elárasztotta a gáz. Tizenháromból tizenketten idejében elmenekültek. Paullon János villanyszerelő már nem jutott ki a friss levegőre. Németh Imre — élete kockáztatásával — mentette ki őt a gázzal teli helyiségből. Emberségéért, bátorságáért kapta meg a kitüntetést. TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK... Batoni Közegészségügyi Kapok Siófokon május 7—8—9-én rendezte meg a Somogy megyei KÖJÁL — a megyei tanács egészségügyi osztálya és szakszervezetünk Somogy megyei bizottsága támogatásával — a XIII. Balatoni Közegészségügyi Napokat. Az előadások településegészségügyi problémákkal, Magyarország gyógyvízkincsének felhasználásával, a Balaton vízgazdálkodásával, a növényvédelem biohigiénés szemléletével, az idegenforgalommal kapcsolatos élelmezésegészségügyi tapasztalatokkal és sok más közérdekű témával foglalkoztak. A növényvédőszerek egészségügyi problémáiról kerekasztal-konferenciát tartottak. egészségügyi dolgozó Új klub Székesfehérváron Az új gazdaságirányítás bevezetése előtt született meg a gondolat: megyénk különböző egészségügyi intézményeiben elszigetelten dolgozó műszakiakból szakmai közösséget, klubot alakítunk. Célkitűzéseink között szerepelt: az egészségügy és a közigazgatás területén dolgozó mérnökök és technikusok jogi és szakmai érdekvédelme, a közös műszaki szemlélet, és a közvetlenebb emberi kapcsolatok megteremtése. 1967 márciusában tizennégyen tartottuk meg az alakuló gyűlést. A mérnök-technikus szakcsoport, szakszervezetünk megyebizottsága és az állami, vezetés örömmel üdvözölte és azóta is támogatja munkánkat. Megszerveztük a szakirodalomfigyelő és szakmai tanácsadó szolgálatot. Könyvkatalógust állítottunk össze, amely az intézmények szakkönyvjegyzékét tartalmazza. Az első két évben 7 rendezvényen 9 szakmai előadás, és 3 tanulmányi kirándulás volt. Működésünk harmadik évében továbbképző rendezvényeinket — túl az ismeretterjesztésen — tudományos szintre emeltük. Szakmai kapcsolatot hoztunk létre az ÉTÉ kórházépítési szakbizottságával, részt vettünk műsoraikon, hogy az ott elhangzottakat továbbadjuk. A harmadik és negyedik ötéves tervben az egészségügyi fejlesztés, és a szakmai feladatok lebonyolításához többoldalú szempontok érvényesítése szükséges. Ezért klubunkat a múlt évben műszaki-közgazdasági klubbá szerveztük. Meghívtuk irányító szerveink és intézményeink gazdasági vezetőit és az érdeklődő szakembereket (orvosokat, közgazdászokat) is. Idei programunk összeállításánál tagságunk ismeretterjesztési igényeit, az ÉTK kórházépítési szakbizottsága és szakszervezetünk szakcsoportjainak terveit is figyelembe vettük. Klubunk lehetőséget ad a szakemberek kötetlen véleménycseréjére. A nálunk jól bevált kezdeményezést más megyének is ajánljuk. Szemes Ferenc, a klub titkára A beteghordók gondjai című — az Egészségügyi Dolgozó május 1-i számában megjelent — cikkre válaszolva a Markusovszky Kórház vezetőségével egyetértésben a következőket közlöm: a kórház vezetősége jól ismeri a beteghordók gondjait, problémáit. Valamennyi nyugdíj előtt álló idősebb dolgozó a fizetés maximumát kapja, és a fiatalok is megközelítik ezt. A legutóbbi bérintézkedésekből ez a réteg, sajnos, kimaradt, ezért a kórház vezetősége valamennyi beteghordónak 1500 —2000 forint jutalmat adott április 3-án. Ez évben ketten kapták meg „Az egészségügy kiváló dolgozója" kitüntetést. Odaadó munkájukért a jövőben is jutalmazni fogják őket, kifejezve ezzel a vezetőségnek irántuk való megbecsülését. Rusovrics László megyebizottsági titkár Tévé a Vadas tanyán Kazincbarcika egészségügyi dolgozói a szakszervezet kezdeményezésére televíziókészüléket vásároltak. Örömmel vettük tudomásul, hogy megyénk minden iskolája, sőt az ország minden villannyal ellátott iskolája rendelkezik már készülékkel. A régi városi kórházból kiselejteztünk egy öreg aggregátort. A szocialista címért küzdő műszaki brigádunk felújította. Az ajándék a nagykállói járás Vadas tanyai iskolájának jutott Hogy mit jelent a szabolcsi dombok között megbújó bokor-tanyákon élő 80 családnak és 50 iskolásnak az aggregátor, azt nehéz elmondani. Szívet melengető érzés volt látni a gyermekek és a szülők örömét. Dr. Balogh Ernő szb-titkár, Kazincbarcika KIVÁLÓ VÁLLALAT A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács gyógyszertári központját az 1969. évi eredményekért a megyei tanács végrehajtóbizottsága a Szakszervezet Megyei Tanácsával egyetértésben a Kiváló Vállalat címmel tüntette ki. Követésre méltó példa a gyógyszertárban" Csepelen, a szakorvosi rendelőintézetben létesített gyógyszertárban működik a „Kabay János szocialista brigád”. 1963-ban alakult, azóta hétszer nyerte el a szocialista címet. Jelenleg tizenhárman vannak. A gyógyszertár forgalma évről évre emelkedik. A múlt évben egymillió forintért adtak ki gyógyszert, s a beváltott vényeknek több, mint 20 százalékát a patikában készítették el. A munkát tíz gyógyszerész — közülük kilenc a brigádtag —, öt vizsgázott asszisztens — négyen tagjai a brigádnak —, hat gyógyszertári asszisztens-jelölt, négy pénztáros, három takarítónő és három nyugdíjas dolgozó látja el. Reggel nyolctól este nyolcig. A gyógyszertár vezetője dr. Koppányi Györgyi, a brigádé pedig dr. Hajós Józsefné gyógyszerész. Egyetlen férfi, a többi nő A brigádnaplóban lapozgatva két dolog azonnal szembetűnik. Eredményesen leküzdöttek minden formalizmust, a vállalások konkrétak, ellenőrizhetők, és — ami lényeges — teljesítették is őket. Egyetlen férfi van a brigádban, a többi nő. Asszonyok családi gondokkal, fiatal nők a tanulás terheivel. Mégis jut energiájuk, emberségük többet adni a kötelezőnél. Igaz, egy valamivel adósak egymásnak. Alig fordul elő, hogy együtt eljussanak színházba, moziba . Megjelent a Brigádélet júniusi számában, vagy múzeumba. Már nem is tervezik. Minden erejüket tudásuk fejlesztésére, a gyógyszertári munka jobb megszervezésére, a betegek várakoztatásának a minimumra való csökkentésére, az ezzel együttjáró felvilágosító munkára fordítják. És egy aprónak tűnő, de lényeges mozzanatra: egymás életének megkönnyítésére. Jól ismerni a gyógyszereket Következetes asszonyok. A brigádértekezlet például januárban elhatározta, hogy az új gyógyszerekkel kapcsolatosan gyógyszerhatástani megbeszélést tartanak. Nem öncélú vállalás. Ez segíti elő, hogy a betegeket kellően felvilágosíthassák egy-egy gyógyszer hatásáról, megértessék az orvosi utasítás fontosságát. Két hét múlva a brigádnapló már azt rögzíti, hogy az első megbeszélés megtörtént: megvitatták a forgalomban levő külföldi gyógyszerkülönlegességeket és azt, hogy a nem kaphatók helyett milyen magyar készítményt ajánlhatnak. Bajban — egymásért Egy 1964-beli naplóbejegyzés szerint Tanai Gizella aszszisztens készül az orvostudományi egyetem gyógyszerészi fakultásának felvételi vizsgájára. A brigád támogatásával sikerrel elvégezte az egyetemet: jelenleg gyógyszerészként dolgozik a patikában, odaadó tagja a közösségnek. Szerény mondatok számolnak be arról, hogy kolléganőjüket betegsége alatt többször felkeresték a brigádtagok, bevásárlásait elintézték. A brigád három fiatalasszony tagja közül kettő várandós lett. A napló tanúsítja, hogy a fárasztóbb munkáktól a várandósokat mentesítették, annak ellenére, hogy a forgalom növekedése, egyes munkatársak betegsége miatt amúgy is túlterheltek. Igen jól együttműködnek az orvosokkal. A gyógyszertárvezetővel az élen a rendelőintézet fogászatának, ideggyógyászatának és szemészeti osztályának felkérésére részt vesznek bizonyos gyógyszerkísérletekben. Vizsgálták a foggyökérhártya gyulladásakor alkalmazott gyógyszer adagolását, az ideggyógyászat felkérésére pedig kétféle gyógyszert kombinálva, új készítményt állítottak elő. Időközben két újítás is született a brigádban egyes gyógyszerkészítmények hatékonyabb ellenőrzésére. Vállalták és teljesítették is, hogy a forgalom növekedése ellenére lecsökkentik a várakozási időt. A nem különösen munkaigényes magisztrális készítményeket fél órán belül kiadják a betegnek. Hogy milyen a kapcsolatuk a brigád tagjainak és milyen az egymás iránti felelősségük, arról a következő tanúskodik: „Az asszisztensjelöltek közül Erzsiké, sajnos, nem felelt meg a felvételi vizsgán. Mivel azonban nagyon érdekli a gyógyszertári munka, a brigád elhatározta, elintézik a pótfelvételijét, és segítik tanulását. A vállalás sikerült: Erzsiké technológiából jelesre felelt.” A gyógyszertáron kívül az egészségügyi felvilágosításból is részt vállal a brigád. A Vöröskereszt keretében az alkoholizmusról, a családtervezésről, a felesleges gyógyszerfogyasztásról, a növényvédő szerekről tartanak előadást az üzemekben, iskolákban. A kerületben Vöröskereszt alapszervezetet hoztak létre a gyógyszertári dolgozók mindegyike belépett. Súlyukat és tekintélyüket növeli a kerületben, hogy, ha valaki beteg lesz a kisebb gyógyszertárakban, elvállalják a helyettesítését, így volt távol hetekig egy pénztárosnő, egy gyógyszerész. S helyettük a brigádtagok dolgoztak. Közös gondok, örömök Rendkívül zsúfolt, kényelmetlen a csepeli gyógyszertár. Öltözőjük az alagsorban, szociális létesítményeik pedig úgyszólván nincsenek. A gyógyszertári brigád és a patika vezetője azonban olyan légkört teremt a munkahelyen, ami elfeledteti, és elviselhetővé teszi a szűkös körülményeket. Azt mondják, családias náluk az élet. Családias annyiban, hogy közösek gondjaik, örömeik is, tudnak egymásról és számon tartják egymást. De olyan család ők, ahol felelősségteljes az élet, nem nézik el egymás hibáit, de segítve bírálnak. Hogy mi a titkuk, hogyan jut idejük erre a tartalmas, életre és munkára? Nem fecsérelnek időt és energiát intrikára, személyeskedésre. Ne csodálkozzunk, ha hetedszer is elnyerték a szocialista címet. 1970. JÚNIUS 1. A kitüntető oklevelet ünnepélyes keretek között Varga Gáborné országgyűlési képviselő, a végrehajtóbizottság elnökhelyettese adta át. (b. L) Őszintén — agyerekkel is! Anaesthesiológiai nővéri tanfolyamot végeztem, s most a sebészeti osztály műtőjében dolgozom. A beteget általában már a kórteremben napokkal előbb felkészítik a műtétre. Az a tapasztalatunk, hogy bármilyen beavatkozás könnyebben végezhető el a gyermeken is, ha értelméhez képest elmagyarázzuk, mi fog vele történni. Mindig őszintén, mert csak addig hisz, amíg egyszer be nem csapták. Volt az osztályunkon egy tíz év körüli fiúcska, közepes értelmi képességekkel Amikor intézetünkbe került, olyan riadt volt, mint egy kis nyúl. Ha ágyához közeledtünk, remegett, pulzusszáma emelkedett, kiverte a verejték, elsápadt. Szeretettel és kedvességgel halmozták el. A gyermek megérezte a szívből jövő érzelmeket és egyre bőbeszédűbb lett. Végül magától mondta el, hogy a másik kórházban mindig azt mondták, nem csinálnak vele semmit, pedig össze-vissza szurkálták. Az őszinte beszéd a gyermeket megváltoztatta és minden beavatkozást el lehetett nála végezni. A műtéti előkészítést tehát már a kórteremben kezdjük.* Valazsi Lászlóné Madarász utcai kórház A vándorserleg — Fejér megyéé Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet vándorserlegét ez évben Fejér megye tbc-intézetei nyerték el. A vándorserleg és az oklevél átadására a május 8-i országos értekezletet követő díszebéden került sor. Dr. Németh Tibor ismertette a megye eredményeit, majd dr. Böszörményi Miklós átadta a serleget dr. Voith László igazgató-főorvosnak.